Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 51. szám - Az alapító fogalma a magyar kereskedelmi törvény szerint. (Befejezés)

— 403 — niegszerzé-sét szavatoss. per utján eszközölheti, véleményünk oda terjed, hogy ezen szavatossági per eldöntéséig a főpernek nemcsak eldöntése, de még tárgyalása is függőben tartandó. Mert a megszerzés czélja: az ellenfél általi megtekinthetés. Ennek pedig az aggályok kijelölhetése, mi utóbbi periratilag történik. így semmi ratiója nem volna a 189. §. intézkedésének, ha afőper tárgyalásának felfüggesztése is nem vétetnék implicite elrendeltnek. A bizonyító fél esetleges roszhiszemüsége ellen az ellenfélnek semmi fegyvert nem ad a törvény. Pedig könnyen meglehet, hogy a provocált harmadik személy összejátszik a bizonyító féllel a per húzása czéljából. Vegyük a dolgot gyakorlatilag. Sommás ügyben alperes, hogy a pert roszhiszemüen késleltesse, egyszerűen .csatol egy másolatot, melynek eredetije állitólag harmadik személynél van. A szavatossági kérelemnek kellene helyt adni, felperest már ezért is a rendes perre utasítani. Ha ugy magyaráztatik a törvény, hogy a fó'per birósága nem illetékes a szavatossági perre nézve, összejátszás esetében in infinitum húzhatja a pert. Hisz a törvény mivel sem egyensúlyozza e törekvését. De azon esetben is, ha, mi véleményem szerint a helyes, a mi eljárásunk alapján az vétetik, hogy a fó'per birósága illetékes a szavatossági perre nézve, mily boszantó huzavonáé lehetséges ez esetben is, mi ellen nincs fegyvere az ellenfélnek. Mert a bizonyító fél aggály ősit, megindítja az állítólagos birtokos ellen, ki talán segéde a késleltetésben., a szavatossági pert, és ad graceas kalendas húzza a fó'pert. A német CPO. (395. §.) iparkodik elejét venni a fó'per roszhiszemü késleltetésének. A fó'per felfüggesztésének feltétele a) hogy a bizonyító fél az okirat tartalmát lehetőleg pontosan és teljesen bemutassa, b) miszerint okadatolja (glaubhaft zu machen) hogy az okirat a harmadik személy birtokában van, c) miszerint okadatolja, mily jogalapon kötelezhető a harmadik az okirat felmutatására (Der Grund ist glaubhaft zu machen). Másrészt a bíróság záros határidőt tüz a bizonyító félnek az okiratnak per utjáni beszerzésére. Sőt a főperbeli ellenfél követelheti a fó'per tárgyalásának folytatását még a kitűzött határidő lefolyta előtt is: ha a 3. elleni per már befejeztetett, vagy ha a bizonyító fél a 3. elleni kereset megindítását, vagy e per folytatását vagy annak kényszer utjáni végrehajtását késlelelteti; végre ha a biróság azon meggyőződéshez jutna, miszerint a bizonyító fél csakis a fó'per késleltetése végett támadta meg a 3. személyf (396., 398. §§.). Perrendünk, valamint nem intézkedik a szavatossági pernek a főperre való hatályáról, ugy nem ad véd vet kezébe az ellenfélnek a bizonyító fél esetleges visszaéléseivel szemben. Mi azon kérdést illeti, vajon elegendő-e bizonyitó fél állítása, avagy szükséges-e demonstrálása, vagy épen teljhitelü bebizonyítása annak, hogy az okirat a 3. birtokában van, véleményünk oda hajol, hogy teljes bizonyíték szükséges. Mert az idézett §. így szól: »ha valamely fél által bizonyítékul használt okirat eredetije egy harmadik személy birtokában van«. Perben csak az: van, a mit tagadás ellenében az állító bizonyit. S bármily rendkívüli nehéz is lesz sok esetben ily onus probandi, különösen, ha a 3. személy tagad, nem akarja felmutatni az okiratot stb., már azon okból is hajolunk e nézet felé, hogy védgátul szolgáljon alaptalan perhuzás ellenében ;bogy ezen horror vacui-tól tátongó szakasz sutjaiban a roszhiszemüség ne űzhesse vétkes játékát. A ptrs tárgyában készült uj javaslat megfelelő szakaszai szóról szóra megegyeznek az 1868. LIV. t.-cz. fentárgyalt szakaszaival. Történelmi pietás. Az indokolás egy betűvel sem áraszt világot a szöveg homályára. Meg sem emlékezik egy szóval sem e szakaszokról. Az autoritások iránti köztisztelet fentartása értelmi szükségszerűség. Delegelata a gyakorlat érdekében gyakran jobb, hogy a kevésbbé vigilans szem előtt elfedve maradjon, mí a törvényszöveg füve alatt aluszsza mythikus álmát. Két körülmény, mely nemritkán elkedvetlenít abonczolgató törvénymagyarázattól. Caveant consules az uj perrend készítésénél! Az „alapító" fogalma a magyar kereskedelmi íÖrvény szerint.*) Részünkről az értekezlet többségének, valamint az idézett irók azon felfogását, mely szerint alapítók azok, kik a tervezetet aláírják, feltétlenül helyesnek s magának a keresk. törvénynek szavaival és szellemével feltétlenül összeegyeztethetőnek egyáltalában nem tartjuk. Mielőtt azonban ellenvetéseinket érvényesitenők spositiv fogalommeghatározást megkísértenénk, legyen szabad a kérdés előmozdítása czéljából egy külföldi jogesetre hivatkozni: 1877. elején nagy feltűnést keltett Angliában a Twycross versus Grant-féle per, melyben részvénytársasági alapitók az 1867-ki Companies Act 38. czikke alapján elmarasztaltattak. Ezen czikk rendeli, hogy minden társasági tervezetben és minden részvényaláirásra vonatkozó felhívásban kiteendők mindazon szerződések adatai kapcsolatban a szerződő felek neveivel, melyeket a társaság vagy annak alapitói, igazgatói vagy meghatalmazottjai az illető tervezet vagy felhívás kibocsátása előtt kötöttek, mi ha elinulasztatott, csalárdság forog fen az alapitók, igazgatók, stb. részéről azon részvényesek irányában, kik ily tervezet vagy felhívás alapján részvényeket aláirtak, feltéve hogy az emiitett szerződésekről tudomással nem bírtak. (Every Prospectus of a Company, and every Notice inviting Persons to subscribe for Shares in any Joint Stock Company, shall specify the Dates and the Names of the Parties to any Contract enteied into by the Company, or the Promoters, Directors, or Trustees thereof, before the Issue of such Prospectus or Notice, whether subject to Adoption by the Directors or the Company, or othenvise; and any Prospectus or Notice not specifying the same shall be deemed fraudulent on the Part of the Promoters, Directors, and Officers of the Company knowingly issuing the same, as regards any Person taking Shares in the Company on the Faith of such Prospectus, unless he shall have had Notice of such Contract). A hozott ítélet élénk megtámadtatásban részesült nevezetesen egy névtelen röpiratban, melynek czime : sObservations on the Object and Effect of Section 38 of the Companies Act 1867. By a Sollicitor. London, Stevens and Sons 1877.« A röpirat különösen azért kelt ki az ítélet ellen, mert alapitók (Promoters) gyanánt oly személyek is marasztaltattak el, kik a társasági tervezetet (MemorandumofAssociation) alá nem irták, holott más angol törvényekből kitűnik, miszerint alapitók alatt csak azok értendők, kik a tervezetet aláírták. Ezen érvelés azonban visszautasittatott más oldalakról, s az ítélet pártfogás alá vétetett nevezetesen a londoni Economist által, mely 1877. évi ápril 6-ki számában kiemeli, miszerint más törvények felfogása nem lehet mérvadó, annyival kevésbbé, mert ha csak az tekintetnék alapitónak, a ki a tervezetet aláirta s csak ez vonathatnék felelősségre, akkor a valódi alapitók soha nem volnának azonosak a tervezet aláíróival, s az egész nem volna más, mint komédia; már pedig nem lehet feltételezni, hogy a törvényhozók és birák ily komédiát előmozdítani szándékoznának : »As to the argument, that the word Promoters, according to the analogy of other Acts of Parliament, must mean the persons subscribing the memorandum of association, we must say, that in the absence of any interpretation clause to that effect, we see no good rc ason why such analogies should be resorted to. »Promoter« is certainly a word in popular use as applied to persons concerned in the formation of public companies, and even if the same word is usea technically in other Acts of Parliament, it would be a strong thing for Judges, in the absence of an interpretation clause, to give it a technical meaning here. Besides the whole policy of legislation üke the present is clearly to go behind the technicalities, and affect with responsability the real persons concerned in getting up a company. It is the latter who ought really to be answerable as trustees for the shareholders, as it is they, who really invite shareholders to subscribe. If technical meanings are to be given, we may be quite sure, that the clever people who get up companies in the City, would invariably raise up a sereen between themselves and the public. The r a e 1 promoters and trustees would always be different from what they appeared to be, and it cannot be supposed that our legislators and Judges inteud to promote such a comedy.« Mi magyarok szeretünk a külföldre lii/átkozni. íme egy külföldi kommentár az alapító azon fogalmához, melyet az értekezlet többsége felállított. A mit a londoni Economist hangsúlyoz, az a magyar keresk. törvény szempontjából szintén tökéletesen áll, s nevezetesen kétségtelen, hogy (amint az különben az értekezleten is kiemeltetett) *) Az első közleményt 1. lapunk múlt heti számában. Szerk *