Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 51. szám - A pprdts 187. és 189. §-ához

— 402 — elég lesz téve a 183. §. szabályainak. Előáll az eredeti megtekintése és az aggályok előterjesztése módozatának nehézsége. Az ügy log!cája s a98.sl88.§. analógiája szerint a bíróság végzést fog hozni, melyben tekintettel arra, miszerint kifogásoló fél aggályai a felmutatott ésjkvhez mellékelt hiteles másolat megtekintése folytán sem oszoltak el, s miszerint továbbá a másolat hitelesítési záradékából teljhitelüen bebizonyult, hogy a kérdéses eredeti X. hatóságnál őriztetik, az illető hatóságot ennek kiadása végett megkeresi. Egyúttal pedig a 116. és 132. §. analógiájára az eredetinek valószínű vételére való tekintettel annak a pertárban megtekintésére ujabbi határnapot tűz ki, melyre mindkét fél megidézendő. Avagy értesiti egyúttal a feleket, miszerint őket a maga idejekor (az okirat beérkezte után) a beérkezett okirat megtekintésének jkvi tárgyalására fogja megidézni. Az ügy logicája jus variandit enged e két módozat közt. A legis analógia az elsőt írná elő. A megtekintésről jegyzőkönyv lesz felvéve. Abban az ellenfél ép ugy, mint a a 184. §. esetében aggályát csak általánosságban jelöli ki; részletesen pedig periratilag fejtheti ki. így a 187. §. ezen kitétele: »szükség esetében* annyit jelent, mint: ha az ellenfél kellő időben felmutatást kért, a bizonyító fél az eredeti helyett annak hiteles másolatát a pertárban felmutatta, s kifogásoló fél ennek megtekintése után is fentartja aggáiyositását. Miután azonban a következő perirat beadására kitűzött határidő időközben már lefolyt, szükséges lesz, hogy a bíróság ugyanazon végzésben a következő perirat beadásra is ujabbi határidőt szabjon a félnek, é. p. 8 napi határidőt, mivel a törvényes határidő fele az eredetinek a pertárban felmutatása iránti kérvény beadását megelőzőleg már lefolyt. Ez volna véleményünk szerint a legis analógia szerinti helyes eljárás. Alkalmazandó volna, bármely periratban is történt hivatkozás az okiratra, miután még a végiratban is producálható uj okirat valamely viszonválaszbeli bizonyíték megerőtlenitése vagy valamely ott előadott ténykörülmény megczáfolása végett. Különös complicatió állhat elő azon esetben, hahogy a megkeresett közhatóság a kérdéses eredetinek kiadását megtagadja. Törvényeink szerint 500 frtnyi birsággal lakolna. Non amplius. Lehet eset, hogy tán szívesen fizeti ezen összeget, hogy igy az obligatió ad exhibendum-tól szabaduljon. Magánjogi kérdés ugyan, melynek eshetőségéről azonban helyén lesz megemlékezni az uj perrendben. A német b. prdts 397. §-a különbséget tesz a szerint, a mint oly okiratról van szó, melynek kiadását maga a fél eszközölheti; vagyis, melynek kiadását a fél maga követelheti a közhatóságtól ép ugy, mint minden harmadik magánbirtokostól, vagy sem. Az első esetben mind az áll, mit a törvény azon esetre rendel, ha harmadik (magán-) személynél levő okirat felmutatása forog kérdésben. Az utóbbi esetben a bíróság hivatalból tartozik megkeresni az illető hatóságot s a kiadás megtagadása esetében azon kérdés, mily uton kényszeritendő a hatóság a közlésre, a közhatóságokra vonatkozó törvények szerint Ítélendő meg. (A német b. ptrs javasl. indokolása 501. lap). Még aránytalanul szövevényesebb a kérdés a 189. §. esetében, ha t. i. az eredeti egy harmadik személy birtokában van. Quid juris ? Perrendünk ismét brevissime intézkedik. Az okiratra hivatkozó fél »ennek megszerzését szavatossági per utján eszközölhetit. A felelet nélkül maradt kérdéseknek egy Pandora-szelenczéjét hagyja nyitva. Csak közös okirat esetében van e helye a 189. §-nak? A főperbe yonható-e a szavatos, vagy külön perre tartozik az ellene irányuló kereset? Ha külön per tárgyát képezi: a főper bíróságának illetékessége kiterjed-e szavatos elleni perre is, avagy saját rendes bírósága előtt perlendő-e az eredeti állítólagos birtokosa ? A szavatossági per mily continentiában áll a főperrel ? Mily halasztó hatálylyal van a főperre nézve ? Védtelenül van-e kitéve az ellenfél a külön szavatossági per általi huzavonásnak? Még azon esetben is, hahogy a késleltetésre nézve bebizonyithatólag periculuminmora forog fen? Az okiratra hivatkozó fél egyszerű állítása, hogy az eredeti harmadik személy birtokában van, elegendő-e arra, hogy a főper eldöntése illetve még annak tárgyalása is felfüggesztések, esetleg ad graecas calendas huzassék a külön szavat. per által vagy szükséges-e ezen állitásnak okadatolása, avagy épen teljhitelü bebizonyítása? A §. mélyen hallgat. A 189 §. a »küzös okirat* felirat alá vétetett. Igen fontos és elméletileg szerfelett controvers kérdés, mely okiratok tekintendők közösöknek. A porosz A. Gr. 0. (I. 10. §. 92. a.) s a német C. P. O. (II. k. I. sz. 9. 1. 387. §. 2,) definitóját adják, clausulával körülsánczolva.*) Perrendünk mellőzött minden definitiót. Sokkal helyesebb is. A törvényben a fogalommeghatározás ép oly veszélyes, mint a taxaüv felsorolás. Az exemplifieatió pedig tankönyvbe való. A közösség kérdését a magánjog van hivatva megoldani, összerü esetben az ügy természete szerint a bírói arbitrium is. Azonban egészben helytelen, hogy a 189. §. egyáltalában a »közös okirat< felirat alá Boroztatott. Akár munus publicumra, a tanúskodás általános polgári kötelességére, mint p. o. az angol eljárásban, akár egyszerű privatjogi kötelezettségre, mint a német CPO.-ban vezetessék vissza az ily exhibitoria: a harmadik személy felmutatási kötelességére (Editionspflicht-ra) nézve teljesen irreleváns fog maradni azon kérdés, vajon a perlekedő felek között, de még vajon a bizonyitó fél 8 a birtokos közt közösnek tekintendő-e vagy sem az illető okirat. A szavatossági per competentiajára nézve a §. nem tartalmaz semmi útmutatást. Ha a főper bírósága illetékes az editio iránti igény felett is határozni, e késleltető mellékperek mindenesetre gyorsítva s kevesbítve lesznek. így p. o. a franczia, a porosz, hannoverai, würtenbergi perrendek a főper bíróságának illetékességét kiterjesztették az editionális ügyre is; a német CPO. szerint pedig a birtokos rendes birósága elé tartozik az utóbbi ügy. De az előbbiek is különbséget tesznek bel- és külföldiek között, ez utóbbiak ellenében az okirat külföldi birtokosa rendes bíróságának illetőségét tartván fen. Érdekes e tekintetben a Napóleoni Code de Procédure civile intézkedése. Hasonlit a római perjogi eljáráshoz, mely szerint az ily esetekre nem illő actio ad exhibendum helyében a magistratualis impérium nyújtott jogvédelmet s egyszerű praeceptutn (mint p. o. interdictum de tabulis exhibendis) szoritta a birtokost: exhibere. Az emiitett Code de Procédure szerint a birói kiküldött egyszerűen ráparancsolja az okirat birtokosára, hogy az okiratot a meghatározott napon s órában a főper bíróságához hozza el, — különbeni fogságbüntetés terhe mellett. (Sallé Commentairesurl'Ord.de 1737 ; 1.1. §. 16., D. Erhard, Napoleons I. Civilgerichtsordnung des franz. Reichs 68. lap.) Az angol eljárás szerint az okirat editiója egyenlő szempont alá esik a tanúvallomással. A bizonyitó fél kérelmére a bíróság parancsot ad ki, u. n. >sub poena duces tecumt, melylyel meghagyja az okirat birtokosának, miszerint tanuként jelenjen meg az assisák előtt s hozza magával az okiratot. Vonakodása egyhatályu a tanúságtétel megtagadásával. A birói parancsot megelőzi egy bíróság kivüli: »notice to pro duce«, mely rendesen eredményes is. Megtagadhatja a birtokos az okirat felmutatását mindazon okokból, melyek folytán a tanúvallomást is megtagadhatná. (Blackstone. III. 369., Rüttimann. Derengi. Civil-Process 173. 1.). Perrendünk szerint az okirat megszerzését szavatossági per utján eszközölheti. Véleményünk szerint a mi prtsunkban a főper bíróságának illetékessége van elismerve a szavatossági perre nézve is. Mert a 78. s 81. §§. szerint felperesnek és alperesnek is jogában áll, a szavatost az ott meghatározott időben és mód szerint ugyanazon perbe idézni, s illetve a főper bíróságához intézendő alkeresettel megtámadni. A határidő kérdésétől függhet ugyan az, vajon a szavatos elleni kereset külön perre tartozzék-e, avagy a főperhez. De nem függhet ettől, nem alteráltatik az által a competentia kérdése. S bármily inconvenientiákhoz is vezethet a gyakorlatban, azt kell tartanunk, hogy prdtunk szerint a new-yorki civis is megtámadható Kecskeméten, ha ott folyó rendes perben az egyik fél által használt okirat eredetije, melynek felmutatását kérte az ellenfél, birtokában van. Mert ubi lex non distinguit. nec nos distinguemus. Miután továbbá a törvény azt mondja: ennek ,„„.„ V ",Als ge»eii»chaftlic-i gilt eine Urkunde in.beioadere fúr die Perr^-n r\ 7eTO JSÍe ,erriohtet ist od«>- ^ren gegeiueitige Rechtsverhalteeschaft L , , S«d;.A S gemeinscl>aflich Sülten auoh die über ein Eechtsgeschaft zw.schen den Betheiligten oder zwischen einem derselben und dem -eme.„samen Verm.t.ler des Gescl.aftes gepflpgenen schrif.lich.n Verhandluu™ nc