Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 50. szám - A H a z a

_ 396 — olvassuk: »Bármely részvénytársaság alapításánál alapitókat kiván. Ezek akár megtartják egymás között a részvényeket, akár a közönséghez folyamodnak elhelyezésük végett, tervezetet tartozóak adni, meiybe a törvény határozata szerint fölveendők a társaság alakítására vonatkozó fontosabb ténykörülmények és adatok, ezen tervezetet sajátkezüleg aláírni kötelesek s az aláírás által alapitókul jelenkezvén, szigorú felelősséget vállalnak magukra a tervezet pontjainak valósága iránt. Ily módon a törvény határozottan megjelöli azon egyéneket, kikatársaság alapitóinak tekintendők, és bármilyen legyen a társaság alakulásának folyama, biztositja a részvénybirtokosokat, hogy minden esetben oly egyénekkel álljon szemben, kik az alapítás körül történtekért a törvény határozatai szerint nekik felelősek*. Ezen felfogás azonban az értekezleten nem talált osztatlan elismerésre. Eltekintve H o r n azon indítványától, hogy az első részvényaláirók tekintessenek alapitókul és ezek tétessenek felelősekké azok irányában, kik a részvényeket tőlük átveszik (J. K. 139.1), a fentebbi felfogás ellen különösen az hozatott fel, »hogy komoly biztosítékot nem nyújtó vagyontalan személyiségek fognak alapitókul megneveztetni, kiken, ha később az alapítás körül történt visszaélések kitűnnek, a kárpótlás hasztalan fog követeltetni« ; mire azonban ismét válaszoltatott: »hogy ez esetben csalásról vagy visszaélésről szó nem lehet, mert az alapitók nevei a közönség előtt minden aláírási iven teljes nyíltsággal kijelöltetvén, a közönség, ha azokat bizalmára érdemesnek nem találja, tartózkodni fog az aláírástól; ha pedig őket elfogadja, kijátszásról nem panaszkodhatok*. (J. K. 140. 1.). Ezzel a vita befejeztetett, eredménye az lévén, hogy az értekezlet többsége azon felfogáshoz járult, miszerint az alapitók azok, kik a tervezetet aláírják. Nem szenvedhet kétséget, hogy a különben is igen hanyagul szerkesztett értekezleti jegyzőkönyvek a keresk. törvény authentikus magyarázatául nem szolgálhatnak, minélfogva nem lehet szó arról, hogy a jegyzőkönyvekben foglalt nézetek, még ha azok az értekezlet tagjainak többsége által is fogadtattak el, feltétlenül mérvadóknak vétessenek. Annyi azonban tény, hogy a magyar kereskedelmi törvényt magyarázó irók eddigelé kivétel nélkül az értekezlet többségének felfogásához csatlakoztak, hihetőleg ugyan nem azért, mert e felfogás az értekezlet emanátiója, hanem egyedül azért, mert ezen felfogást helyesnek, belsőleg indokoltnak találták. így nevezetesen Dr. S c h n i erer Gyula, a ki egyszerűen reprodukálja az értekezleti jegyzőkönyvek szavait, melyek ugy látszik részben épen tőle, mint a részvénytársaságról szóló czim előadójától származtak (1. A kereskedelmi törvény magyarázata. 126. 1.). Hasonlag Dr. Neumann Ármin, a ki azt mondja: »Alapitóknak a törvény mindazokat tekinti, kik egy alakítandó részvénytársaság czéljából (talán egy részvénytársaság alakítása czéljából ?) állásuk és lakhelyük kitüntetése mellett sajátkezüleg aláirt . . . tervezetet és aláírási ivet bocsátanak ki« (A kereskedelmi törvény magyarázata 423. 1.). Nem ily határozott állást foglal el Apáthy, mert jóllehet ő az értekezleti jegyzőkönyveket szintén megjegyzés nélkül átveszi (Kereskedelmi jog 358. 1. 1. j.), mégis munkájának 357. lapján azt mondja, hogy a tervezet kibocsátói neveztetnek alapitóknak. Vajon ő a kibocsátók alatt csak azokat érti, kik a tervezetet aláírják, avagy a tényleges kibocsátókat, tekintet nélkül arra, vajon a tervezetet alá is irták, fájdalom ki nem tűnik. (Befejezé6e köv.) Dr. Nagy Fe.re.ncz, budapesti egyetemi magántanár. Á „H a z a" életbiztosító társaság tömeggondnoka fenyítő feljelentést nyújtott be a budapesti kir. törvényszéknél a társaság vezérigazgatói, igazgatósága és felszámoló bizottsága ellen. Közöljük a feljelentésből a főbb pontokat. A társaság 1876. évi martius 29-én 300,000 frt alaptökével, mely 2000 darab részvényre 150 frtnyi befizetéssel volt felosztva, megalakulván, a részvényekből 200 darab a társaság birtokában maradt, melyek később ugyan szintén eladattak, azonban a vagyonkimutatásban folyton mint a társaság birtokában levők fordulnak elő. Vezérigazgatónak K. Zs. neveztetett ki 4000 frt évi fizetéssel, mely már 1870-ben 9500 írtra emeltetett. A társaság működését 1867. aug. 26-án megkezdvén, csakhamar a szédelgés lejtőjére lépett, és már az első évben csekély alaptőkéjének tetemes részét teljesen igazolatlan kiadásokra fordította. így többek közt vezérigazgatójának K. Zs.-nak alapítási jutalomdíj fejében 10,000 frtot, P. O.-nak 2500 frtot, M. S.-nak 2500 frtot fizetett ki, jóllehet még az alakulás előtt ugyancsak K. Zs.-nak 600 frt, P. O.-nak 300 frt fizettetett az előmunkálatok tiszteletdíja fejében az alakulandó társaság terhére. Az alapítási költségek, melyek az alakulási közgyűlésen összesen 3748 frt 22 krban számíttattak fel, 1869-ben 80,000 forintban állapíttattak meg és írattak a társaság terhére, jóllehet a részvények aláírásánál az alapitóktól l°/0 alakulási járulék fizettetett, a nyilvános aláírásnál pedig 5 frt alapítási költség szedetett be részvényenként. Hírlapi czélokra az első évben 2000 frt állapíttatott meg évenként, mely összeg csakhamar felemeltetett és esetről-esetre tetemes összegekkel pótoltatott. A mérlegek kedvező megbirálására évenként szintén 1000— 2000 frt utalványoztatott, melyek valóságos kifizetése semmivel sincs Tetemes összegeket költött el a társaság bel- és külföldi folytonos utaztatásokra, részint az ügynökségek felülvizsgálására, részint működési engedélyek kinyerésére, mindkét irányban csak az intézet rendkívüli terheltetését eredményezvén. Ugyanis mig az igazgatók költséges felülvizsgálatai s utazgaztásai mellett, — melyeknél egy-egy utért 150—300 írtig számíttatott fel költség czimén, — az ügynökségeknél a künlevőség 140,678 frt 31 krra rúgtak és egyeseknél 10—24,000 frtnyi fedezetlen hiány mutatkozott, az engedélyek megadása, mint fenálló államszerződéseink alapján előre látható volt, megtagadtatott. A biztosítási dijak fejében befolyt összegek, melyek alapszabályszerű lelkiismeretes kezelése azoknak csak kétségtelen értékekben, és különösen a biztosítottak tulajdonát képező díjtartalékot képező részének az alapszabályok 57. §-a a minisztériumhoz és kir. törvényszékhez történt bejelentés és a kereskedelmi törvény rendeletéhez képest csak ingatlanokra adott kölcsönökben és jelzálogilag biztosított értékpapírokban való elhelyezését igényelte volna, nagyobbrészt értéktelen, saját és idegen részvényekbe és behajtbatlan váltó- és közönséges kölcsönökbe, köztük igen tetemes összegek erejéig magok a vezénylő igazgatók és több igazgatósági és választmányi tagnál, gyakran kamat nélkül, lettek befektetve, ugy hogy az utolsó felügyelőbizottság még a díjtartalék fenmaradt részét is 2/3 részben ilyen értékekből állónak találta és leirandónak véleményezte. A biztositások köztudomás szerint a társaság által a legkönnyelmüebben, még a cholera alatt is, a többi társaságok példájának ellenére, köttettek meg, és jóllehet a bekövetkezett számos káresetnél az elutasítást a vizsgálat során kiderített körülmények világosan indokolták, a biztosított összegek mindenféle személyes tekintetből kifizettettek. A társaság vagyonában ezek folytán előállott veszteségek daczára azonban az évi jelentések és mérlegek, melyeknek összeállitásásánál a saját és idegen részvények elértéktelenedése, nagy részének behajthatatlansága, a különben is értéken felül megvett ingatlanok értékcsökkenése szándékosan figyelembe nem vétettek, a vagyonnak folytonos gyarapodását tüntették fel, ugy hogy az első években ezen mérlegek alapján a részvényeseknek nagy osztalékok, az igazgatóságnak pedig évről-évre növekedő, tetemes összegekre rugó tantiémek és mindvégig a társaság feloszlásáig ezerekre menő renumeratiók lettek kiosztva. Ilyen üzérkedés mellett határozta el az igazgatóság 1872-ben, a midőn a beterjesztett mérleg alapján az osztalék részvényenként 14 írtban állapíttatott meg, miszerint az alaptőkét uj részvények kibocsátása utján 300,000 írtról 3 millió írtra emelendi, és eczélra, az azóta megszűnt » Wiener Börsen & Wechslerbank«-kal a részvények elhelyezése iránt szerződésre lépett, egyúttal mindenféle hamis előadásokkal és biztatásokkal egy syndicatust alakítván, mely a részvények átvételét biztosította. A részvények elhelyezése nem sikerülvén, a felemelt tőke, melynek teljes befizetése az elnöknek a befizetés elszámolásáról adott nyilatkozata ellenében a » Wiener Börsen Wechslerbank<-tól nyert könyvkivonattal a magyar és osztrák kormánynál csalárd módon igazoltatott és könyveltetett, ismét leszállittatott annak felére, és miután a megcsalt részvényesek a részvényeket befizetni nem akarták, az általuk letett 30°/0 cautiók, kevés kivétellel a társaság által 289,020 frtnyi összegben confiscáltattak, és az aláírók azonkívül a felszámított 101,612 frt 53 kr. költség megfizetésére is szoríttattak, kivévén azokat, kiknek a társaság kedvezni kivánt, mely kedvezés, ugy sok aláírás nem létezése vagy be nem igazolhatása, illetve fingált volta folytán, a költségek nagyobb része a társaság terhére estek, miután azokat a »Wiener Börsen & Wechslerbank* előre megfizette. Ezen syndicatus alakítása az általa befizetett és a társaság pénzével is gyarapított vagyon kezelése, hovaforditása és elszámolása körül számtalan visszaélés történt; igy a felszámított költségek nagyobb része 75,000 frt egy Dr. Rappaport nevű egyénnek fizettetett ki előre, tőkebeszerzési provisio fejében, jóllehet nevezett arra be sem folyt, és hogy ugyanazon egyén mint részvényaláiró 12,000 frtos részvénycautióját, miután részvényaláirást soha sem eszközölt volt, visszakövetelvén, 22,586 frt 62 krnyi tartozása mint behajthatatlan törültetetett. Az igy szaporított alaptőkével a társaság a vezérigazgató K. Zs. elbocsátása után 1873. martius 1-én szerződött három uj vezérigazgatójának, ugy mint K. M., K. G. és V. Á. vezetése mellett üzletét, melyet az igazgatók beterjesztett jelentésökben szerződtetésök előtt maguk is ziláltnak és szenvedőnek tüntettek fel, egy évig próbaképen folytatván, annak leteltével nevezett igazgatók szerződései 3 évre meghosszabbíttattak, a társaság vagyoni állása pedig évről-évre mérlegekben és jelentésekben folytonos javulásnak indulóként tüntettetyén fel, 1876-ik évben, a mult és azon évben még várható veszteség a javasolt leírások és már korábban 500,000 írtra leszállított alaptőké nek további 300,000 írtra való leszállítása által teljesen elenyészettnek állíttatott, mig végre az alaptőkének ismét 200,000 frtra történt leszállítása után 1877. január 30-án az igazgatóság a mindég hango-