Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 50. szám - Az alapító fogalma a magyar kereskedelmi törvény szerint

- 394 — vénykönyv 342. §.) lenne is, ellene a bűnvádi eljárás nem azért volna csak a magánfél indítványára megindítható, mert az érintett személyes viszonyban áll ahhoz, hanem a szóban forgó cselekmény objectiv inditványi természeténél fogva (átalános, tárgyilagos inditványi büntettek vagy vétségek, »absolute objective Antragsdelicte<) : avagy alkalmaztassák az oszthatatlanság vagy oszthatóság elve a szerint, a mint oly bűntett vagy vétség áll előttünk, mely természeténéi fogva, vagyis rendszerint hivatalból üldözendő bűntett vagy vétség ugyan, de mely bizonyos személyek irányában, csupán a sértett fél és a tettes között fenforgó subjectiv viszonynál fogva, inditványi bűntett vagy vétség jellegét ölti magára, vagyis melynél ezen inditványi minőség uralkodó tényezője nem a cselekmény objectiv lényege, hanem kizárólag ( az egyéni, relativ szempont, — mint minők a mi büntető-törvénykönyvünk szerint: az u. n. családi lopás (342., 343. §§.) eikasztás (358.§.), jogtalan elsajátitás (369. §.), csalás (389. §.) — mely büntettek vagy vétségek ez okból, ha azok elkövetésénél többen működtek közre, csakis azon közreműködő (tettes vagy részes) irányában veszik fel az inditványi jelleget, a kire nézve a törvényben meghatározott ezen személyes viszony forog fen, mig a többi közreműködő irányában hivatalból üldözendő büntettek vagy vétségek természetével birnak (viszonylagos, alanyi inditványi büntettek vagy vétségek >relative, subjective, sőt u. n. unachte Antragsdelicte*)? Alkalmaztassék-e ugyanis az általános inditványi büntettek vagy vétségek esetében az indítvány oszthatatlanságának elve, vagyis, mert és mivelhogy a cselekmény természetén sarkal azoknál az indítványozás joga, hatalma legyen bár a sértett magánfélnek közvetlen érdekéhez képest mozgásba hozni vagy fel tartóztatni a megtorló igazság sújtó karját, kívánni vagy megakadályozni a bűntettnek vagy vétségnek biróság elébe hozatalát; de ne legyen hatalma, ha egyszer élt az indítványozás jogával és indítványa folytán a jogrend megsértése a törvény színe elé került, határt szabni az igazság szabad folyásának, személyes irányt adni a jogrend visszahatásának, a bűntett vagy vétség elkövetésénél közreműködők csakis egyikére vagy másikára hárítani a bűncselekmény súlyos következményeit? A viszonylagos inditványi büntettek vagy vétségek esetében alkalmaztassák pedig az inditvány oszthatóságának elve, vagyis, mert | azoknál tisztán személyes tekintetek miatt, a tettes és a sértett fél közötti subjectiv viszony iránt való kíméletből tételeztetik fel az üldözés a magánfél felhívásától, valahányszor tehát a személyes tekintetek nem forognak fen, a hivatalból való üldözésnek van helye, mert és mivelhogy e szerint a viszonylagos inditványi büntettek esetében a sértett felet bizonyos személyek irányában mintegy az indítványtól való elállás utján gyakorolható megkcgyelmezés joga illeti meg: ne legyen ugyan hatalma, feltartóztatni az igazság karját, egyáltalán megakadályozni a bűntettnek biróság elébe hozatalát; de legyen hatalma, személyes irányt adni a bűnvádi eljárásnak, legyen joga a bűntett vagy vétség elkövetésénél közreműködők közöl annak, akire nézve a törvényben meghatározott személyes viszony fenforog, megbocsátani? Vagyis viszonylagos inditványi büntettek vagy vétségek esetében, ha annak elkövetésénél részint olyanok működtek közre, kik ellen a bűnvádi eljárás csak a magánfél indítványára indítható meg, részint olyanok is, kik ellen az eljárás hivatalból indítandó meg: az hogy a magánfél nem él az indítványozás jogával az előbbiek ellen, ne akadályozhassa a bűnvádi eljárásnak az utóbbiak ellen való megindítását; vagy az, hogy a magánfél az egyik közreműködő ellen indítványt terjeszt elő, ne vonja maga után törvény erejénél fogva az eljárásnak meginditását azon közreműködő ellen is, ki, mint az elébbi, a kérdéses személyes viszonyban áll ugyan a sértett félhez, s ezért csak ennek indítványára üldözhető, ki ellen azonban ez nem akar az indítványozás jogával élni? Vagyis a viszonylagos inditványi büntettek vagy vétségekre nézve felvetett kérdéseket példákban mutatva be, ha apja ellen lopást követ el a fiu (btk. 342. §.) mint tettes, valamely idegennek, mint segédnek, közreműködésével, büntetlen maradjon-e az idegen is, ha a fiu ellen magáninditvány hiányában nem indítható meg a bűnvádi eljárás; avagy az idegen ellen, kire nézve, akár szerepeljen mint tettes, tettestárs, akár mint felbujtó vagy segéd, a lopás rendszerint hivatalból üldözendő bűntett vagy vétség, a fiu ellen való magáninditvány hiánya daczára is megindittathassék-e a bűnvádi eljárás? Apjuk ellen lopást követnek el fiai: vajon a magáninditványnak az egyik fiu ellen történt előterjesztése folytán kiterjesztessék-e törvény erejénél fogva a bűnvádi eljárás a másik fiu ellen is, kire nézve apja°nem akart az indítványozás jogával élni, mert az véleménye szerint öregebb testvérétől csak elcsábíttatott; avagy hatalmában álljon-e az apának, indítványozási jogát saját fiai ellen megosztva gyakorolhatni, vagyis csupán az egyik fiút büntetőjogi felelősségre vonhatni ? Végre pedig foo-laljon-e helyet a magáninditvány ezen oszthatatlanságának vagy oszthatóságának elve nem csak azokra nézve, kik valamely átalános vagy viszonylagos inditványi bűntett vagy vétség elkövetésénél közreműködtek (mint tettes, tettestárs, felbujtó, segéd), hanem a bűnpártolóra nézve is (btk. 374., 375. §§.)? Vagyis feltéve hogy valamely inditványi bűntettre vagy vétségre vonatkozó bűnpártolás szintén csak a magánfél indítványára üldözhető vétségnek tekintetik: a többek által elkövetett absolut inditványi bűntett vagy vétség esetében, az inditványnak a közreműködők egyike ellen történt előterjesztése maga után vonja-e a bűnvádi eljárásnak megindítását nem csupán a többi közreműködő, hanem a bűnpártoló ellen is? A viszonylagos inditványi bűntett esetében, a magáninditványnak hiánya megakadályozza-e vagy sem a bűnvádi eljárásnak a bűnpártoló ellen való megindítását, mint a kire nézve, ha a sértett félhez a kérdéses személyes viszonyban nem áll, a bűnpártolás nem inditványi, hanem hivatalból üldözendő vétség természetével bír ? Avagy tán tökéletesen önállósított bűncselekmény jellegével lévén felruházva a bűnpártolás, az mindig, még ha inditványi bűntettre vagy vétségre vonatkoznék is, hivatalból üldözendő vétségnek tekintessék ? (Folytatása köv.) Dr. Barna Ignácz. Az „alapító" fogalma a magyar kereskedelmi törvény szerint.*) A vállalatalapítás, a »griindolás« korszaka mögöttünk fekszik s egyelőre nem kell tartanunk attól, hogy visszatér. Ki hisz ma kecsegtető ígéreteknek, szép prospektusoknak, hangzatos neveknek ? Kinek van kedve pénzét uj vállalatokban koczkáztatni, midőn a régi vállalatok is alig lézengnek ? De kinek is volna hajlama alapításokra adni a fejét, midőn a mai viszonyok között nem találkozik elég együgyű ember, kiket szép szerével kifosztani lehetne ? ! Ily körülmények között vállalatalapításról beszélni, akár közgazdasági, akár jogi szempontból, kétségkívül merész »vállalaU, melyről csak azért reméljük, hogy irányában a szakértő közönség érdeklődéssel fog viseltetni, mert pénzkoczkázattal semmi esetre nem jár legfeljebb egy kis időveszteséggel. Sok keserű tapasztalat volt szükséges, mig a törvényhozások indíttatva érezték magukat, a részvényvállalatok alapítására kiválóbb módon figyelmüket fordítani. Eleinte beérték azzal, hogy a részvénytársaságok alapítását állami engedélytől tették függővé, azon nézetből indulván ki, hogy a kormány meg tudja ítélni, vajon egy részvényvállalat megfelel-e a közgazdasági szükségletnek, s meg tudja védeni a nagy közönség jogos érdekeit. Ez álláspontot foglalja el a franczia Code decommerce melynek 37. czikke azt mondja: »La sociétó anonyme ne peut exister qu' avec l'autorisation du Gouvernement et avec son approbation pour l'acte qui la constitue«. Hasonló állást foglalnak el a Code de commerce-en nyugvó más keresk. törvények, mint a hollandi, portugálliai, olasz részben a spanyol stb; nemkülönben még anémet kereskedelmi törvény is, mely eredeti formájában Ausztriában még ma is érvénynyel bir, s mely 208. czikkébenaz mondja: »Actiengesellschaften können nur mit staatlicher Genehmigung errichtet werden«. Nálunk az engedélyezési rendszer azuj keresk. törvény előtt divatban szintén volt, daczára, hogy a mérvadó 1840: XVIII. t.-cz. valóságos állami engedélyt nem ismert, 55. §-ában (e) pont) csak azt mondván : »Ha az alakítandó részvénytársaság nem tisztán kereskedői társaság, *) A »Jogászkörc-ben tartott előadás. Szerk-