Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 49. szám - A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényei

— 388 — szabadítja B. t minden felelősség alól, de a 49. §-ban foglalt jogot adja A.-nak C. ellen. A complicatiok zűrzavara. S akárki ellen akarna pedig A. fordulni, mindegyikök a res judica védpaizsát tartaná ellenében. Véleménvüuk szerint azonban mindezen complicatiót kizárja a törvényhozó intentiójának megfelelő valódi értelme e §-nak, mely csakis helytelen szövegezés által lett elfedve. Helyes értelmének megfelelőleg szövegezve ugy hiszszük, következőkép kellene hangzania a §-nak : »Az előbbeni 2. czikk intézkedései azon kereskedelmi meghatalmazottakra is alkalmazandók, kiket főnökük a telep helyén kivül ügyletekkel megbíz. Ezek kereskedelmi utazóknak tekintetnek.* így a k. utazó k. jogi fogalom, melynek definitióját adja a törvény ugy, mint p. o. a 463. §. a biztosított definitióját adja. így világossá lett volna, s ez lehet egyedül a törvényhozó intentiója, mely valójában csupán oda terjed, hogyakeresk. meghatalmazottak között azokat, kik főnöküktől a t e 1 e p helyénkivül vannak megbízva ily ügyletek megkötésével, a kereskedelmi forgalom érdekében egy külön species alá csoportosítsa s azokra a §. utolsó mondatában foglalt külön intézkedéseket alkalmazza. És igy csakugyan hathatósan van könynyitve a forgalom. A vidéki kereskedő bátran bocsátkozhatik az utazóval ügyletekbe, mivel pervita esetére a főnök tagadásával szemben neki csak azon tényt kellend bizonyítania, hogy az illető a főnök részéről már gyakran volt megbízva hasonló telep helyén kívüli functiókkal, a mi pedig reá nézve, ha rendes kereskedő gondosságával járt el, igen könnyű onus probandi. Evvel pedig teljesen eleget tett arra, hogy alperes kifogása ellenében pergyőztessé legyen, mivel az illető igy oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, a kit az idézett §. keresk. utazónák minősít s a kire mint keresk. utazóra e §. utolsó mondatának intézkedése okvetlenül alkalmazandó. Ezen intézkedés szerint pedig a k. utazó az ott elősorolt ügyletek megkötésére ^feljogosítottnak tekintendő*. Nincs feljogosítva ex lege, nem törvény erejénél fogvp, hanem törvényesen vélelmezett megbízás alapján. Ezen auormalis intézkedés, e kereskedelemjogi speciális rigor, nem áll egyszerű praesumptio juris-ban. A főnök részéről arra nézve, hogy az utazó által kötött ügyletből eredő kötelezettségtől ment legyen, nem lesz elegendő, hogy ezen vélelem ellenkezőjét vagyis azt bebizonyítsa, hogy ő utazóját tényleg nem hatalmazta fel a kérdéses ügylet megkötésére. Mert a keresk. utazó harmadik személyek irányában arra »feljogositottnak tekintendő*. Ha a főnők utazójának hatalomkörét e tekintetben korlátolta, ez csak egymásközti viszonyaikra nézve releváns. Ha az utazó megbízási körét túllépte, valamint minden keresk. meghatalmazottnál ugy a keresk. utazónál is a főnök e kifogást harmadik személy ellenében csak olykép érvényesítheti, ha perrendszerüleg bebizonyíthatja, hogy az illető harmadik személy ezen korlátolásról az ügylet megkötése idejekor kellően értesítve volt, vagy arról határozott tudomással bírt. Helytelen továbbá s a legönkényesebb interpretatiókat megtűrő e §. azon kitétele: »kiket . . ügyletekkel megbiz«, Primo: nem ügyletekkel, hanem: ügyletek megkötésével, mint p. o. helyesen van mondva az 534. §-ban: »A kereskedelmi ügyletek megkötésének közvetítése alkusz-ügyletnek tekintetik*. De mennyire elmosódik az értelem e szavakban: »ügyletekkel megbiz !« A német keresk. tvk. megfelelő 49. §-a igy szól: zu Geschaften verwendet. Itt kifejezésre juta folytonosság kelléke, mely lényeges, s az ügyletek minősége, mely döntő. A rosz magyar fordításban egyik sem. Ügyletekkel meg van bízva az is, kit a főnök 100 írttal Mískolczra küld, hogy tzen összeget az ottani vizkárosult lakosok között szétossza. Hiányzik a fogalomnak mindkét essentiális ismérve. ^Másrészről főnöküknek künlevő követelései beszedésére feljogosítottaknak tekintendőké Hátha valaki felpofozta a főnököt s e miatt bizonyos összeg fizetésére marasztaltatott a főnök javára? Ezen követelés is subsumálandó-e a »künlevő követelések* alá? A szövegezés szerint igen. Csak »követelésekröl« szól, különbség nélkül azok materiális jogi természetére. A törvény nem distingual, ergo nec nos distiuguemus. Felszínen úszik azonban, hogy a helyes interpretatiónak itt mellőzhetlen feladata, javítgatni a foltos szövegen. Másrészt kétséget nem tür, hogy valamint a kereskedelmi utazóra vonatkozó speciális intézkedés a telep helyén kivüli ügyködésének külön természetéből foly, hogy ezen különös (k. utazói) minőségből folyó speciális jogköre szintén csak »a telep helyén kivül* érvényesülhet, hogy arra nézve mintegy relegálva van a telep helyéből*. A 45. §. azonban csak in generáli »künlevő követelésekéről szólván, ezen szövegezés által azon tévedésre szolgáltat okot, minha a keresk. utazó főnökének a telep helyén künlevő követeléseinek beszedésére is volna feljogosítva. Mert a »künlevő« szó nem zárja ki implicite a telep helyét. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvények a keresk. utazóra vonatkozó anormalis intézkedése csak addig terjedhet, meddig az annak indokául szolgáló anormalis ok, s hogy ennélfogva semmi esetre sem applicálható : minden »künlevő követelésre*. Szintén egy interpretationaliter gyógykezelendő kifejezés. Ennyit mára. Fentartjuk a 45. §. értelmezésének más alkalommali folytathatását. A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényei.*) Tökéletesen osztom Dr. Barna ur azon nézetét, hogy az általa felvetett kérdés tuiajdonkép nem a csődjog, hanem tx házassági vagyonjog s az actio pauliana szabályozásának kérdése, s hogy a kérdés megoldását az összehasonlító jogtudomány módszerének alkalmazása utján kell keresnünk. Ez utóbbi szempontból mellőzhetlennek tartom az összehasonlításnak általa vont körét kiterjeszteni két jogrendszerre, mely nemcsak eredetiség hanem az által is jelentékeny, hogy a két legnagyobb állam jogát képezi, értem az angol és orosz jog rendszerét, melyek vonatkozó szabályait röviden vázolni akarom. Az angol jog elve, hogy a nő vagyonjogi személye a házaság által a férjébe olvad; ők egymással nem szerződhetnek, egymásnak nem adhatnak semmit, egymás ellen keresetet nem indíthatnak, mert jogilag egy személyt képeznek. Hogy megértsük a házasság vagyonjogi következéseit, ismernünk kell a nőnek jogilag különböző, lehetséges vagyonait. Ezek a következők: 1- ször p a r aph e r n al i a, a nő öltözetei s ékszerei. Mit férje adott akár házasság előtt, akár az alatt, arról a férj rendelkezhetik is életében, de halálesetre nem. Mit bárki más adott, a nő önálló vagyonához (separate estate) tartozik. 2- szor p i n-m o n ey, mintegy egyezményes kelengye, a férj által rangjához képest a nő személyes kiadásainak fedezésére külön egyezmény alapján fizetendő járadék, mely azonban nem feltétlen ajándék, miért is a nő azt át nem ruházhatja másra. 3- szór Choses in action, künlevő követelések, melyek ilL értékük tulajdonát a férj birtokbavételök azaz behajtásuk (reduction in possession) által szerzi meg, mire ő iure mariti felhatalmazva van. Sőt ha birtokba vételük előtt a nő meghal, fenmarad a férj kezelési joga (administration); a férj korábbi halála esetén a birtokba nem vettek nem szállnak ingó vagyonának (personal property) örököseire, hanem a nőé lesznek. 4- szer C h a 11 e 1 s r e a 1 (ingatlan vagyon) kivéve a szabad hűbéri birtokot (freehold) a férj tulajdonává lesznek azon korlátozással, hogy azokat neje életében terhelni e vagy azokról végintézkednie nem lehet, bár elidegenítésükre fel van jogosítva. Ha a férj előbb, hal meg, a meglevő birtok a nőre száll: ha a nő hal meg előbb, a férj korlátlan tulajdonává válnak. 5- ször fr e e h o 1 d s (szabad hűbéri birtok), ezeknek csak jövedelmeit s hasznait (rents and profits) élvezi a férj, mint tulajdonát. Ha a nő gyermeket szül (akár halva), ez által a férj nejének e birtokainak élethosziglan hűbérese (tenant for life by the curtesy — udvariasság által) lesz. Ha a nő magtalanul múlik ki, e birtok a nő ingatlanainak (real property) örököseire (heir) száll.**) Mint látni, a common law (közönséges jog) a nőnek csaknem minden vagyonát confiskálja a férj javára. Megjegyzendő azonban, hogy a házasság e hatása meggátolható mindennemű vagyon tekinteteiében annak kikötése által, hogy az a nő külön vagyonát képezze (settlement to the separate use). A londoni city szokásjoga szerint ott lakó nő önálló kereskedést vagy ipart (trade) folytathat, mely esetben az üzleti vagyon szabad tulajdonát képezi. Másutt erre érvényes indokokon (consideratiou), nyugvó, házasság előtt vagy alatt kötött szerződés (agreement) a férjjel s gondnok (trustee) rendelése e vagyonra nézve szükséges a végre, hogy a férj hitelezői azt ne érinthessék. Equity law (méltányossági jog) szerint a szerződés betöltöttnek tekintetik a férj engedélye által gondnok rendelés nélkül is. E néhány fóbb vonásában jellemzett, középkorias jogot, melyben még a nőt mindenben alárendelő keresztény szellem uralkodott, gyökeresen átalakitották a nő vagyonjogi függetlenségét sok tekintetben szentesítő »Házas nők vagyonáról szóló* 1870. s 1874-iki törvények (Married Woman's Property Acts). Az 1870-iki Married Woman's Property Act (33 et 34 Victorirac. 93) szerint ugyanis a nő különvagyonát (separate estate) ezentúl e törvénynél fogva képezi: 1- ör minden, mit iparos vagy szellemi munka utján keres vagy keresményén szerez (sect. 1. ); 2- or minden a nemzeti adóság törlesztésére alkotott bizottság által biztosított életjáradékok s annuitások, valamint minden közönséges vagy postai takarékpénztári betétek, melyek, még pedig ha a férj pénzéből származnak, beleegyezésével, a nő nevére szólnak (sect 2.); 3- or, 4-er, 5-ör hasonló feltétel mellett állampapírok, részvények', társasági betétek (3—5. sect.); De a 2—5. a. vagyonok tekintetében, ha a férj pénzéből hitelezői kijátszása végett (fraud) helyeztetnek el, a hitelezők irányában hatálytalan a nő igénye ül. érvénytelen az átruházás (sect. 6.); *) A .Jogászkörc vitáiból. - Az előadást 1. lapunk 44., 45. számaiban. **\ ur • Szerk. *) Megjegyzem, hogy personal s real property fogalmai ingó a ingatlan vagyonával nem congruáluak, de még is egyben e kifejezésekkel leginkább adhatók