Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 48. szám - A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényeiről. (Befejezés)

— 380 <=abb összefüggésben állanak az általános magánjogban megállapított házassági vagyonrendszerrel. Az 1855. évi porosz csődrendtartás 88.— 94 88-ai egyenesen az »Alig. LandrechU házassági vagyonjogának elveire fektetvék. A férji jogokkal (»maritalische Rechte«) terhelt női vagyon (u. n. eingebrachtes Frauengut) más jogi elbánás alá esik, mint a férji jogoktól mentes nöi vagyon (u. n. vorbehaltenes Frauengut, bona receptitia). Amazt illetőleg ugyanis a feleség vindicationális igényei nagyobb megszorítást szenvednek, mint az utóbbira nézve. A tulajdonilag igényelt vagyonjogi minőségére fektetett ebbeli különbség a következő gondolatban leli magyarázatát. »A feleség azon vagyona, mely a férji jogoknál fogva olykép jutott a férj kezelése és rendelkezése alá, hogy külsőleg nehezen ismerhető fel idegen tulajdonnak, inert ugy bánik a férj azzal, mintha valóban sajátja lenne, ezen női vagyon a férj hitelezőivel szemben ne mint olyan, hanem mint a férj valóságos tulajdona jöjjön tekintetbe, tehát a nőt arra nézve csak pénzbeli követelés illesse meg«. (A porosz felsőház elé terjesztett bizottsági jelentés érvelése, melynek azonban teljes alaptalanságát tüzetesen és meggyőzően kimutatják a német birodalmi csödrend indokai.) A vagyonbukottnak felesége o szerint visszakövetelheti mint sajátját a csődtömegből: a) mindazon ingó és ingatlan tárgyakat, ideszámítva a künlévő követeléseket és a bemutatóra szóló papírokat is, melyeket a nő már a házasság előtt tulajdonilag birt, — akár lettek azok a házasság folytán »Eingebrachtes«, akár maradtak szabad fentartott vagyon tárgyai, — vagy metyeket a nő a házasság tartama alatt érvényes ajándékozás örökösödés, szerencse utján, vagy fentartott vagyonával szerzett. Nem vindicálhatja tehát az asszony azt, a mit a házasság tartama alatt s ajátszorgalmaésmunkásságaáltal esetleg szerzett, mert az ilyes szerzemény porosz jog szerint a férjé lesz, vagyis a férjes nőnek vagyonszerzési szabadsága korlátozott. Nem vindicálhatja azt sem, a J mit a házasság tartama alatt oly iparüzlet utján szerzett, melyet bár külön és önállóan, de vagy egészben vagy részben a férji jogokkal terhelt vagyonnal vitt. b) Mindazon ingó és ingatlan tárgyakat, ideszámítva a künlévő követeléseket és a bemutatóra szóló papírokat is, melyek a sub a) emiitettek helyébe olyformán léptek, hogy a nő által vagy ezekért közvetlenül becseréltettek, vagy oly pénzen szereztettek, melyek az eredeti tárgyak elidegenítéséből vagy a követelések behajtásából folytak be (subrogatio.) Oly ingatlanok vagy tőkék, melyek fen nem tartott vagyonnal szereztettek, a Landrecht (II. 1. 240. 5.) szerint csak ugy lesznek a nő tulajdonává, hahogy azok a nő nevére kebeleztettek be. c) Végre igényelheti a nő a személyes használatára szánt ruha-, fehér- és ágynemüeket. Feltétlenül kizáratik a porosz csődr. 89. §-a által a reivindicatio a férj nevére telekkönyvezett ingatlan javak, valamint az annak nevére bekebelezett künlévő követelések tekintetében. Nem veheti továbbá a vagyonbukott felesége igénybe a szerződésileg fentartott szabad vagyon körüli jogokat, — vagyis nem hivatkozhatik arra, hogy ez vagy amaz a vagyonszerződés folytán »bonum receptitium« maradván, nem esik a férj kezelő és rendelkező joga alá, — ha a fentartást tartalmazó szerződés nem a házasság előtt, vagya mennyiben a házasság tartama alatt szerzett vagyonra vonatkozik, nem a szerzéstől számított egy év alatt köttetett. Biztosittatnak továbbá a közös vagyon hitelezőinek jogai (94. §.) olyformán, hogy a nő a közös vagyon őt megillető részét tulajdonilag nem követelheti, ha a vagyonbukott férj tartozásai a közös vagyont, vagy a nő külön vagyonát is terhelik. Fontos korlátolása a nő jogainak végre a porosz csődr. 90. §-ának azon részben alaki és részben anyagi rendelkezése, melynél fogva a feleség minden va- | gyona, akár ingó, akár ingatlan, akár volt a nő csődnyitáskor annak birtokában, akár sem, a csődtömeghez kapcsolandó, és hahogy a I nő tulajdonjogát nem igazolja, illetve bizonyos idő alatt nem érvényesiti, a csődtömeg részére harmadik személyek irányában való feltétlen joghatálylyal értékesíthető. Az 1868. évi decz. 25-éről szóló osztrák csődrendtartás, miként ez a bizottsági javaslat indokaiban különösen kiemeltetik, nem akarván a feleség vindicationális igényeinek szabályozásánál a porosz legislatiót követve, a bizalmatlanságból rendszert csinálni »das Misstrauen zu einem Systen erheben«, mindössze csak két szakaszban (49. és 50.) intézkedik a szóban forgó tárgyról, meghatározván egyrészt a »dotis illatio« igazolásának módját, korlátozva ezzel a ptkv 1226. §-át, másrészt különszerü állást biztosítván a vagyonbukott kereskedő kereskedelmi hitelezőinek a feleség vindicationális és egyáltalán vagyonjogi igényei ellenében. Az eddigiekben főbb elveik és alapvető rendelkezéseik szerint körvonalozott törvényhozásoktól gyökeresen eltér az uj német birodalmi csődrendtartás. Elütő már maga a vindicationális igények szabályozásának iránya. Nem akarván ugyanis a particularis jogrendszerek kiegyenlithetlen ellentételeivel szembeszállni: kerüli az illető magánjogokban megállapított különféle házassági vagyonjogoknak praejudicáló részletes rendezést. Positiv irányú szabályozás helyett tisztán negatív irányt követ. Vagyis nem állapítja meg, mint a franczia vagy a porosz törvény pontról-pontra, hogy a vagyonbukott felesége mii; tárgyakat igényelhet félje csődtömegéből, nem szabja meg taxatíve a reivindicatio egyes eseteit, hanem csupán azon inkább általános jelleggel bíró korlát felállítására szorítkozik, melyet a »jus ordinarium* medrében haladó tulajdoni keresettel szemben a csődintelezok erdeke és a forgalom biztonsága mellőzhetlennek nyilváwt. tűz utón elérvén egyrészt azt, hogy a csődtörvény rendelkezése ntui jo ellenkezésbe a fenálló magánjogokkal és nem praejudicál az alkotandó német polgári codex határozatainak, másrészt teljesen eleget tévén a csődrend közvetlen feladatának: csakis a speciálitásokat szabályozni. A német törvény tehát azon átalános elvet vallja: tul ajdoni igénynyel k ö v e t e 1 h e ti a v a g y o n b u k o 11 n a k feleségeacsődtömegből mindazt, amirenézve acsődönkivülijog szabályaihoz képest megi.lleti őtatulajd o n j o g. A csőd nem változtat az átalános magánjog teremtette helyzeten. Nem adhat önvoltából tulajdoni jogokat, de nem is foszthat meg azoktól. Akár ingó, akár ingatlan tárgy forogjon szóban. Az ingatlan vagyon nem oly nehézkes többé, mint valaha, de az ingó vagyon sem mindig változó és mozgó, gyakran pedig a csődtömegnek ép a legértékesebb része. Akár férji jogokkal terhelt, akár férji jogoktól mentes női tulajdon forogjon szóban. Az, hogy a női vagyon a férj kezelése és rendelkezése alatt állott, nem zárhatja ki a feleség tulajdoni igényeit. Bármennyire haladják is tul a férji jogok a közönséges ususfructuarius hatalmát, bármikép korlátozott is a nő tulajdoni jogosítványainak gyakorlásában, a vagyon a házasság alatt is az asszonyé marad, a férj csak annak megbízottjaként kezel és disponál. A feleség tulajdoni igénye csupán a csődhitelezők támadási jogának (csődbeli aciio Paulíana) szempontból szenvedhet megszorítást. Ne használhassák fel a házastársak a kölcsönös vagyontömegek tényleges összekeverésének lehetőségét hitelezőik megkárosítására. Vétessék eleje annak, hogy a férj az actio Paulíana hatálytalanító súlya alá eső jogügyletekkel in fraudem creditorum növelhesse felesége vagyonát. Nem minden jogügylet, melyben férj és feleség a cselekvők, támadható meg a csődhitelezők részéről. De a mit a feleség megtámadható jogügylet alapján szerzett férjétől, azt ne is vindicálhassa. Igen ám, de hogyan lehessen könnyű szerével arra rájönni, hogy a tulajdonilag igényelt tárgy, mely jure civili a feleségé, nem-e megtámadható jogügylet utján szereztetett a nő által férjétől, avagy nem előzte-e meg a szerzést közvetve ilyes jogügylet ? A nőnek nevére van telekkönyvezve valamely ingatlan. Az ingatlant vette értékesített vasúti részvények árán. A részvényeket szerezte valamely jelzálogilag biztosított követelés fejében. A jelzálog is az ő nevére szóllott, de a jelzálogos követelés valutája a férj vagyonából származott vagy a férj kezelése és rendelkezése alá került női javaknak a férj részéről törvényes kötelezettség nélkül történt visszaadása folytán szereztetett. Hogyan nyomoztathassák ki ilyen és még complicáltabb esetekben, legbiztosabb uton módon, a feleség tulajdonjogának megszerzését közvetítő jogügyletek egyvalamelyikének a csődhitelezök részéről való megtámadhatósága? A német törvény expediense a következő. »Die Ehefrau des Gemeinschuldners kann Gegenstande, welche sie wahrend der E h e envorben hat, nur in Anspruch n?hmen, vvenn sie beweist, dass dieselben nicht mit Mitteln des Gemeinschuldners ervvorben sind« (37. §.). Vagyis valahányszor a nő házasság alatt szerzett tárgyát mond magáénak, vissza kell menni a szerzés egész múltjára, hogy kimutattassék a tulajdonszerzés közvetlen vagy közvetett alapjául szolgált jogügyletek egymásutánja. Igazolandó tehát nem csupán az ügylet, melynek folytán a tulajdonilag igényelt tárgy a nő által szereztetett, hanem egyúttal azon ügylet is, melynek folytán az ellenértékkép szolgált pénz vagy egyéb dolog szereztetett. Annak bizonyítása ugyanis, hogy az általános magánjog szabályaihoz képest a nő megszerezte a tulajdonjogot, hogy p. o. a traditio vagy a bekebelezés in optinia forma megtörtént, nem elégséges, hogy megállapittathassék a nő tulajdoni igénye, hanem köteles a vindicans nő azt is bizonyítani, h o g y az igénybevett tárgyat nem férje vagyonával szerezte volt. hogy a szerzést közvetített pénzaz ő tulajdonát képezte, illetve nem voltaközadós pénze, vagy ha az is volt, olykép jutott az ő tulajdonába, hogy csalárdság alapján való megtámadhatóságról szó sem lehet. Köteles e szerint a vindicans nő a jogügyletek egész lánczolatát felfedezni, az eredeti szerzéstől kezdve a vindicált dolog tulajdonjogának megszerzéséig terjedő jogügyletek egymásutánját kimutatni. Hogy módjukban álljon a csődhitelezőknek, a szerzés múltjából a szerzés jogszerűségét kiolvasni és esetleg jogszerűtlenségét a tulajdoni igény ellenébe helyezendett támadási joggal orvosolni. Mert és mivelhogy továbbá a házasfelek között elhatárolt és szigorúan elkülönített birtokállapot nem létezik, tehát az, hogy csődnyitáskor a nő az igényelt tárgy birtokában van-e vagy sem, gyakran a merő véletlentől függ: azon vélelem, mely rendszerint a birtok jogszerűsége mellett harezol, nem foglalhat helyet ott, hol a vagyonbukott felesége oly dolgokra formál tulajdoni igényt, melyek csak a házasság tartama alatt szereztettek. Vagyis az a körülmény, hogy csődnyitáskor a nő a kérdéses dolog tényleges birtokában volt, nem menti fel őt a szerzés jogszerűségének bizonyítási kötelessége alól. Különben a legértékesebb dolgok csempésztethetnének könnyű módon csődnyitás előtt az asszony birtokába. Ep oly közönbös körülmény végre az is, hogy a tulajdonilag igényelt tárgy ingó-e vagy ingatlan; vagyis még a nő nevére telekkönyvezett ingatlanok tekintetében is, ha azok a házasság alatt szereztettek, terheli a vagyonbukott feleségét a jelzett onus probandi. Nem tévesztendő azonban össze ezen a bizonyítást szabályozó tisztán anyagi rendelkezés, a nő tulajdoni igényeire nézve felállíttatni szokott, bejelentési vagy keresetindítási kényszerrel. Röviden a német csődtörvény a vagyonbukott feleségének vindicationális igényeit következőkép szabályozza, illetve korlátozza : a) Ha házasság alatt szerzett dolgok, akár ingók, akár ingatlanok tekintetében, tulajdoni igény támasztatik a vagyonbukott felesége részéről, igazolni tartozik a nő a tulajdonszerzés jogszerűségét, vagyis oly körülményeket, melyekből következtethető, hogy