Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 47. szám - A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényeiröL

— 374 — igényeinek rendezése tekintetéből felette fontos kérdés vagy materiára nézve hasztalan keresünk tételes megoldást, nem lévén codificált házassági vagyonjogunk, aligha nevezhetvén ennek ős idők rég lejárt jogrendének romjait. Nem mondom, hogy a szóban forgó viszonyok szabályozásánál épenséggel nem boldogulhatnánk positív hasis nélkül. A csődrendtartás közvetlen feladata a feleség vindicationalis igényeinek rendezésénél, nem abban áll, esetről-esetre positive megállapítani, hogy mily tárgyakat vindicálhat a feleség a esődtömegből, vagyis nem feladata a reivindicatio tárgyi határait megszabni. A csődrend a negatív szabályozásra szoritkozhatik: vagyis azon átalános elv felállítása mellett, hogy tulajdoni igénynyel követelheti a nő mindazt, amire nézve a csődönkivüli jog szabályaihoz képest megilleti öt a tulajdonjog, ezen általános tétel mellett szoritkozhatik csupán azon kivételek és korlátok meghatározására, melyeket a »jus ordinarium« medrében haladó reivindicatioval szemben a csődhitelezők érdeke és a forgalom biztonsága megkiván. Ezen kivételek és korlátok pedig lehetnek oly átalános jelentőségűek, hogy feleslegessé teszik a polgári codex alapjáról való kiindulást, a házassági vagyonjog elveire való közvetlen támaszkodást. Nem mondom azt sem, hogy hát vállalkozzék alkotandó csődtörvényünk a vonatkozó de hiányzó tételes alap részbeni megteremtésére, értvén, a mennyire systemájának kerete ezt egyátalán engedné és tulajdonképeni tárgyával az közelebb nexusban állna avagy közvetlen feladatával compatibilis lenne, nem mondom, hogy a csődrend praejudicáljon a polgári codexnek, noha közel fekszik a. k. t. analógiája, mely a codificált kötelmi jog felette érezhető hiányán a forgalmi jog kiemelkedő elveinek mintegy anticipálása által segített. De nem nyomhatom el, hogy aggódom az oly átalános jellegű és a praejudicaló részletezést végkép mellőző, az elvek láthatatlan és megfoghatlan magaslatán mozgó intézkedésektől, melyek minden rendszer mellett megférhetnek és az alkotandó polgári törvénykönyv bármely irányú határozatai mellett is fenállhatnak majd. Az ily úgyszólván b 1 a n q u e 11 e-törvények értékét valójában csak akkor lehet felismerni és megítélni, hahogy előttünk áll a béltartalmukat magában záró törvény is ; mig csupán ha » referens sine relato« a törvény rendelkezése, a bírálatnak is óvatosabbnak és tartózkodóbbnak kell lenni, nehogy szintén a rendelkezés bűnébe essék: ugrás lenni a setétbe. (Befejezése köv.) Dr. Barna Ignácz. A bagatell-praxisból. H. A. tassi lakos a saját személyére nézve illetékes dunavecsei kir. járásbíróságnál mint kisebb polg. peres bíróságnál szóval bepanaszolja P. M. dömsödi lakos fakereskedőt az iránt, hogy állítólag ennek tassi fatelepéről elúszott czölöpei malmában 23 frtra menő kárt okoztak. Az eljáró kir. járásbiró, szem elől tévesztve a fent idézett törvényczikk 15. §-át, és birói figyelmen kivül hagyva a 29. §-nak második bekezdését, a helyett, hogy mint az alperesre nézve nyilván illetéktelen bíróság,— mint a kinek személyes illetékes bírája a ráczkevei kir. járásbíróság,— azonnal visszautasító végzést hozott volna, 211/878. k. p. számú idézvénynyel a 2 mrfdnyi távolságra lakó dömsödi alperest tárgyalásra maga elé idézi, a »dömsödi lakos« minőséget magán az idézvényen is kitüntetvén. A méltatlanul perbe vont alperes hozzám mint ügyvédjéhez fordult, hogy képviseljem ezen perben. Én kellő megbízással ellátva, Kunszentmiklósról a 3 órai távolságban fekvő Dunavecsén a tárgyalásra megjelentem, a hová kevés vártatva alperes ügyfelem is személyesen megjelent a járásbiró elé. A törvény fenti szakaszaira alapított illetékességi kifogásaimat a per birája előtt érvényesítettem, mire ő felperes nyilatkozatát ki sem véve, rövideden felelt: »Az illetékességet megállapítom, térjen át az ügy érdemére«. Erre az ügy érdemére nézve előadván védelmemet, felperes kijelenté, hogy a pert végkép leteszi. Kértem tehát az eljáró birót, hogy fuvardíj fejéhen 3 forintot, egy napi időmulasztási dij fejében 2 forintot, igy összesen 5 frtot állapitson meg a pervesztes felperes ellen, mire ugyancsak laconicus rövidséggel azzal felelt: »a költségeket megszüntetem«. Ily világos jogsérelemmel szemben egyéb jogorvoslat hiányában kénytelen voltam a törvény 57. §-ának a) és d) pontjai alapján semmiségi panaszt jelenteni be, mely semmiségi panaszomat záros határidőn belől Írásban is motiváltam. Azt reményeltem ugyanis a semmiségi panaszszal elérni, hogy a kalocsai kir. törvényszék mint ez ügyben illetékes felsőbb hatóság az előttem teljesen ismeretlen indoku határozat megsemmisítése mellett utasitandja az eljáró kir. járásbirót, hogy mérsékelt költséget állapitson meg. És uram fia, mit határoz a kalocsai kir. törvényszék! »6780/878. k. p. sz. Ő Felsége a király nevében ha tároztatott: A semmiségi panasznak hely adatik, a dunavecsei kir. járásbíróságnak f. évi 211. szám alatt hozott végzése, mely szerint a birói illetőséget megállapítja, megsemmisíttetik, a perköltségek azonban e helyen sem állapit tatnak meg«. Alapittatik pedig a semmiségi határozat az 1877. évi XXII. t.-cz. 57. §-ának d) pontjára, és előadatik az indokok folyamán, hogy: »akkor, midőn felperes a tárgyalás alkalmával a pert letette, s azt megszüntette a perköltségekre vonatkozólag, azok e helyen nem voltak megállapíthatók : mert az idézett törvény 36. §-ának 2-ik bekezdése szerint alperes személyesen meg nem jelenvén, (holott pedig igen is megjelent személyesen is) — költsége nem volt, az ügyvéd költségei meg nem állapíttathattak; az 1 ft bélyegkiadás felperes ellen megállapítható nem volt, mert arra a bíróság szolgáltatott okot. Értse meg ezen motiválást, a ki megértheti. Ebben categorice az van kimondva, hogy az ügyvédnek költség egyáltalán nem jár. Ilyen erős pressiót még maga a bagatell-törvény sem gyakorol az ügyvédre, mely a 36. §. első bekezdésében csak azt mondja, hogy: »a meghatalmazott által való képviseltetés folytán felmerült költségtöbblet nem állapitható meg az ellenfél terhére«. Lehet, hogy ha nem ügyvéd, hanem valamely zugirász képviseli alperest, nem lett volna kénytelen ezen kétszeres költséget viselni; mig jelen esetben a saját és meghatalmazottja kiadásai fejében, ide nem számitva az alaptalan perrel való zaklatás kellemetlenségeit, méltatlanul és igazságtalanul legalább 10 frt költség terheli. Dr. Vécsei Ignácz, ügyvéd. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara 30-as sérelmi bizottsága f. h. 16-án tartotta harmadik ülését Deszkás Gusztáv elnöklete alatt. A felirat általános részében foglalt történelmi demonstratio a magyar törvényhozás mostohaságáról az ügyvédség irányára, élénk vitára adott alkalmat; Henszelmann Kálmán kihagyása, Matolay Elek rövidítése, előadó Dr. Dell' A d a m i Rezső s Dr. T a u s z i g János meghagyása mellett emeltek szót. Megejtetvén a szavazás, Matolay Elek inditványa nyert többséget. Dr. Misner Ignácz indítványa, hogy a külföldi törvényhozásoknak az ügyvédségre kedvező intézkedései a vonatkozó sérelmi pontoknál felemlittessenek, elejtetett. Az általános indokolás illetve bevezetés többi pontjai, melyek az ügyvédség jelen állapotjának és okainak rajzát és igazságügyi politikánk bírálatát tartalmazzák, valamint három sérelmi pont az ügyvédség mellőzéséről az igazságyügyi törvényhozási munkálatok előkészítésénél, a bagatell-törvényről és a birói önkényről és méltánytalanságról az ügyvédi munkadíj megállapításában vita nélkül elfogadtattak. Különfélék. — A „Jogászkör"-ben f. h. 21-ikén tárgyaltatni fog Dr. Barna Ignácznak lapunk mai számában közlött előadása. — Az ipartulajdon oltalma iránt f. évben tartott párisi nemzetközi congressus állandó bizottságának elhatározásából minden országban, mely a congressuson képviselve volt, öttagú nemzeti albizottság szerveztetett, melynek feladata a párisi végrehajtó bizottsággal egyetértőleg hivatalos nemzetközi congressus létrejöttét elősegíteni, a congressus határozatait és óhajait a sajtó és az érdekelt testületek körében tartott előadások utján ismertetni és propagálni, és a tervezett nemzetközi törvények codifikátiójában és nemzetközi egyesület szervezetének megáliapitá ában közreműködni. A magyar albizottság f. h. 3-án tartott első ülésén megalakult a következő tagokból: Hegedűs Sándor, országgyűlési képviselő; Borszéky Soma, m. földmiv. ipar s ker. min. titkár; Ney Béla, mérnök a m. közlekedésügyi minisztériumban; Hegedűs Károly, mérnök, Dr. Dell'Adami Rezső, ügyvéd. Elnökké Hegedűs Sándor, titkárrá Dr. Dell'Adami Rezső választatott. Hegedűs Sándor, ki a congressus egyik alelnöke volt, előadta a találmányi szabadalmakra, gyári mustrákra és mintákra, árujegyekre, fényképekre s a kereskedői czégre kiterjeszkedő határozatokat, a congressus és állandó bizottságának vitáit és megállapodásait a nemzetközi oltalom szervezete tekintetében. Az érdekes előadást eszmecsere követte, a melyben a megállapított főelvek jogi, nemzetgazdasági és technikai szempontból megvilágittatván, azok helyessége és a haladás az 1873. bécsi szabadalmi congressus megállapodásaival szemben elismertetett és az albizottság munkaterve megállapittatott. Borszéky Soma a hivatalos jelentés szerkesztővel a m. földmiv. ipar s ker. miniszterhez, Dr. Dell'Adami Rezső a franczia jelentés szerkesztésével Bozérian I. franczia senatorhoz mint az állandó bizottság elnökékez bízatott meg. A congressus és állandó bizottsága határozataira még részletesen visszatérünk és e jogilag kiválóan fontos mozgalom további fejlődését hazánkban figyelemmel kisérni fogjuk. — A katholikus főpapi hagyatékok körüli eljárás és erre vonatkozó főbb rendeletek. (A vallás-és közoktatásügyi m. kir. minisztérium megbízásából közli Boncz Ferencz, miniszteri tanácsos, közalapítványi kir. ügyigazgató. Budapest. 1878.) A katholikus főpapi hagyatékok körüli eljárás a legújabb időben élénken kezdi foglalkoztatni bíróságainkat, főleg oly esetekben, midőn a főpap rendezetlen vagyoni viszonyok között múlik ki. Annál sajnosabban nélkülözik ugy a bíróságok, mint az ügyvédek és felek az ezen hagyatékok körüli el-