Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 47. szám - A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényeiröL

— 375 járásra vonatkozó azon rendéletek ismeretét, melyek ujabb törvényeink e terem hézaga! folytán még mai napig is zsinórmértékül szolgálnak. E rendé etek legnagyobb részben régibb keletűek, s csakis a folt udvari cancellanai, helytartótanácsi és kamarai levéltárakban találtat •t\ Í t i? a Sí?4*0*' mint a felek részére majdn^ bozzárferhetlenek voltakMz ebből származó napontai szükségesség érzete arra nditotta szerzőt, hogy ezen rendeletekből a főbbeket egy füzetben nyilvánosságra hozza. — Szerző álláspontja a következőkben vonható össze • Törvény es tobb százados szokás a katholikus egyháznagyok hagyatékát a többi honpolgárok hagyatékától mindenkor élesen megkülönböztette, és a főpapok utáni örökösödés is a köztörvényitől lényegesen különbözött, habár a főpapság a H. K. szerint ugyanazon joggal szabadommal és mentességekkel birta is az egyházi javakat, minőkkel a nemesség az ő birtokait. Ezen törvényes intézkedéseket a magyar törvények hatályon kivül helyezése után is fentartotta az osztrák kormány (lásd 1852-ik évi decz. 17. igazságügyminiszteri rendelet 57. és 105. §§-ait), és az országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok sem léptették azokat hatályon kivül. A főpapság és a magán polgárok hagyatéka közti különbség oka majd az egyházi régibb canonok azon határozataiban keresendő, hogy a papság jogositva van ugyan de altare vivere, de azontúl az egyháztól semmit el nem vehet, hanem minden, a mi a jövedelmekből el nem használtatik, az az egyház javára esik; majd pedig ezen javaknak hazai törvényeink szerint is sajátszerű rendeltetésében gyökeredzik, mely rendeltetést szent László 1.5; ]548: 12., 1550: 19., 1712: 60. stb. világosan kijelölték. Továbbá ezen javak bizonyos tekintetben minden kor államjavaknak is tekintettek, a mennyiben tudniillik keletkezésüknél fogva ily minőségre visszavezethetők; a széküresedés alkalmával a jövedelmek a királyi kincstárt illették; azon javakban pedig, melyek ezen javadalmakból szereztetvén, az elhunyt javadalmas után visszamaradtak, előbb ugyan felében, a Kollonich-fele egyezmény óta pedig egy harmadában a kincstár részes, bizonynyal nem más jogalapon, mint annak jellegzése végett, hogy e javak eredetüket állami javakból veszik. Mind a mellett azonban, hogy e birtokok is mindenkor a koronás király által adományoztattak, épen ugy, mint a nemesi birtokok : mégis a felségnek ezekre különös befolyása és felügyelete is fen volt tartva, mely jog a főkegyúri jogban találja alapját. És ezen különös jogot elismerte az 1715: 16. t.-cz. is, midőn kimondotta, hogy ha a ferdinandi oklevél, melyről fenébb szólottam, vagy a Kollonich-féle egyezmény iránt valamely kétség forogna fen, »azt ő királyi felsége intézendi el«. Másrészről az egyházi javak még más különös jelleggel is birnak, s ez az alapit ván yi j elleg, mely ezen javadalmakat elidegenithetlenekké teszi; és hogy az elidegenítés vagy terhelés meg ne történhessék: a törvény az állami legfőbb tekintélyt: a koronát tette azok felügyelőjévé. Mindezekből pedig az következik, hogy miután a magyar törvényhozás mindenkor tiszteletben tartotta a felségnek ezen javak körüli intézkedhetési jogát — ezen különös felségi jogok gyakorlása" a magánjogi intézkedésektől elütő sajátlagos joghelyzeteket idézett elő, melyekben a dolog természeténél fogva, főkép a közjogi és administrativ szempontok léptek előtérbe. Láttuk a fenébb mondottakból azt is, hogy ezen hagyatékok körüli eljárás is különleges formákká fejlődött ki, melyek legnagyobb részben igazgatási természetűek, s főleg a kölcsönös méltánnyosság keretében mozognak, a melyek tehát ezen minőségüknél fogva törvényes eljárásra nem is alkalmasak, következőleg ilyennek tárgyát soha sem is képezhetik. S ha mégis ezen hagyatékok közül valamely birói intézkedésnek helye lehet: az csakis az administrativ teendők tökéletes bevégzése után állhat elő,ímert az igazgatási intézkedések befejezése előtt a birói működésnek tere nincs, és mert különben folytonos illetékességi összeütközések keletkeznének. Ugyanis: az egyházi javak már rendeltetésük s némi tekintetben állami, de mindesetre alapítványi természetüknél fogva is eldegenithetlenek, megcsonkithatlanok és el nem adósithatók épen ugy, mint a hitbizományi javak. Azok is a javadalmas hitére bizvák, a királyi felségnek pedig jogában áll, ezek épségben fentartására felügyelni, és ezen felügyelési jognak az által szerezni érvényt, hogy az azokban talált hiányok a legrövidebb eljárás utján visszapótoltassanak. Hogy maga az egyház is mindenkor azon meggyőződésben élt, miszerint ezen javak kizárólag az egyház szükségleteire fordítandók — nem lesz tán érdektelen, hacsak jogtörténelmi szempontból is, mindjárt a Xll-ik század elején Lőrincz érsek által megtartott esztergomi zsinat ide vágó határozatait emlékezetbe idézni, melyek szerint csak azon püspökök hagyatékai, kik szerzett vagyonuk három részét az egyház javára fordították, jogosíttattak a negyedik részről tetszésök szerint rendelkezni; ellenben azon püspökök hagyatékai, kik egyházaikról eléggé nem gondoskodnak, s csak fiaikat gazdagították, fele részben az egyház javára foglalhattak le, miután a felügyelet administrativ teendő, az ebből folyó intézkedéseknek is administrativ természetüeknek kell lenniők. Ebből önkényt következik, hogy míg e javak a javadalmas halála után oly mennyiségben, számban és minőségben, mint a mikép azok neki haszonvételre átengedtettek, ki nem egészíttetnek: addig a javadalmasnak a Kollonich-féle egyezmény értelmében is magánvagyonáról vagyis hagyatékáról épen oly kevéssé lehet szó, mint a mikép nem lehetett már az 1723: 49. t.-cz. e szavai szerint: »bármely ősi birtoknak s birtokjogoknak elidegenítői, kik más birtokot szereznek — minthogy az ősi birtokot elidegenítették — mindaddig, mig az elidegenítettek helyre nem pótoltatnak, mások szerzőinek ne neveztethessenek*— valamint szerzeményinek mondani mindaddig, mig csak az ősiekből bármi is hiányzott. Az osztrák peres ügyeken kívüli eljárás 105. §-a is határozottan elrendeli, hogy az elhunyt papok hagyatékául csak az leltározandó, a mi a jövedelmi vagyon elkülönzése és a hiányok helyrepótlása után fenmarad. A mi hagyatéki eljárásunk erről nem rendelkezik, s épen azért szükséges, hogy a törvény hiányait más módon pótoljuk. Az első tétel tehát az: hogy a főpapnak mindaddig nincs hagyatéka, mig a kormány által ő felsége nevében a fenálló szabályok szerint számba nem vétetik a javadalom, és annak számbavétele folytán minden hiányzó részek tökéletesen helyre nem pótoltatnak. Ezen tételből foly azután azon második, hogy a javadalomnak jogában áll az elhunyt főpap egész vagyonára kezét tenni, és magát abból a tapasztalt hiányok tekintetében mindenekelőtt administrativ uton tökéletesen kárpótolni; hogy tehát a javadalom e tekintetben minden más követelök előtt törvényes elsőbbséggel bir, nemcsak azért, mivel a törvény által is megerősített Kollonich-féle egyezmény ily értelemben intézkedik, hanem azért is, mivel ellenkező esetben a javadalom állaga támadtatnék meg, a mit pedig annak alapítványi természete meg nem tür, épen ugy nem, mint a hogy a hitbizomány élvezőjének személyes adósságaiért a hitbizományi javak le nem foglalhatók; és végre mivel a javadalmas személyes kötelezettségei miatt csak a javadalmas személyes vagyona, vagyis annak tiszta hagyatéka, nem pedig a javadalmi vagyonság szolgálhat a magán hitelezőknek kielégítési alapul. A javadalomnak tehát a javadalmat élvezett főpap hagyatékára minden másokat megelőző törvényes zálogjoga van, és kell is hogy legyen, mert ellenkező esetben, ha tudniillik a főpap a javadalom irányábani kötelezettségeit nem teljesítené, s ez által a javadalmat deterioráiná, vagy pedig a felszerelvényt elidegenitené, és személyes adósságok csinálása folytán — melyek esetleg költöttek is lehetnek •— a hitelezők a javadalmasnak a javadalomban levő szerzeményi vagyonságát minden tekintet nélkül arra, hogy a javadalom ugy. a mint átadatott, fenlétezik-e? és a hiányok helyrepótolták-e? lefoglalhatnák: akkor a javadalmat bármely főpap tönkre tehetné, és a felszerelvényt és ingó törzsvagyont végkép is eleuyésztethetné. Harmadik tételül i következik : hogy ha már a bíróságnak a főpapi hagyatékok tárgyalása körül is teendőt kell engedni: ez csakis ott kezdődhetik, a hol az administrativ eljárás végét éri, vagyis midőn már a javadalom átvéve, s esetleges hiányai a javadalmas hagyatékából kiegészítve és helyrepótolva vannak, mert az 1869: IV. t.-cz. 1. §-a világosan kimondja, hogy sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak. Ha ezen elkülönítés megtörtént s erről a bíróság a minisztérium által értesíttetett: akkor a bíróság a fenmaradt vagyis a tiszta hagyaték tárgyalása tekintetében az általános örökösödési eljárás szerint intézkedhetik, de előbb be nem avatkozhatik a nélkül, hogy felség jogokat ne sértsen, vagy fenálló törvények és százados gyakorlatba ne ütközzék. Ezen hagyatéki ügyek tehát Magyarországban egész a jelen időig mindig közigazgatási uton tárgyaltattak, mert az ezek körüli indtézkedéseket ugy régibb törvényeink, mint szintén az 1840 :26. és az 1848: 3. t.-cz. 6. §-a ő felségének tartották fen, kijelentvén utóbbi, »hogy mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. k. udvari cancelláriának, a kir. helytartótanácsnak s a kir. kincstárnak köréhez tartoztak vagy azokhoz tartozniok kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári tárgyakban ő felsége a végrehajtó hatalmat kizárólag csak a m. kir. minisztérium által fogja gyakorolni«. Már pedig, hogy az egyházi javadalmak megüresedése eseténi összes eljárás mindenkor a helytartótanács, illetőleg a kincstárhoz tartozott, azt a fenebbiek kétségbevonhatlanul begyözik, s annál fogva azokat ezentúl sem lehetend a közigazgatási katáskörből elvonni. — A jogakadémiák reformja ügyében a vallás és közoktatásügyi miniszter legközelebb enquetet fog egybe hívni, melynek czélja a jogakadémiák gyökeres átalakításának módozatai fölött tanácskozni. — Dr. Kecskeméti Lajos törvényszéki orvos ur, kinek tollából több izben volt alkalmunk közleményeket hozni, Kecskeméten városi főorvossá választatott meg. — Megjelent: Entwurf eines Strafgesetzbuches und einer Strafprozessordnung für England. Criminal Code (Indictable offences). Von Prof. Dr. S. M a y e r in Wien. 1878. Külön lenyomat a »Gerichtshalle«-ból. Legközelebbi csődbejelentést határidők. (Aor. 21-től decz, 3ig.) Karakas Dániel szegedi tsz. nov. 21. 22. 23. (266). — Klein Albertné Leichtman Mili s Klein Albert nyíregyházi tsz. nov. 25. 26. 27. (267). — Ifj. Löffler Frigyes bpesti e. f. kir. tsz. nov. 27. 28. 29. (248). — Ifj. Löflcr Frigyes bpesti e. f. kir. tsz. nov. 27. 28. 29. (262). — Ellgler Farkas fia bpesti ker. s vtsz. nov. 27. 28. 29. (227). — Mohr Gábor szegedi tsz. nov. 28. 29. 30. (268). — Péternél József n.-szebeni tsz. nov. 30. (219). — Dömötör Antal dévai tsz. decz. 2. (244). — Aosterlitz Salamon kaposvári tsz. decz. 2. 3.4.(221). —Néh. Grohman Gyula eperjesi tsz. decz. 2. 3. 4. (232). — Mándy Dénes sz.-németi tsz. decz. 2. 3. 4. (235). — Kellner C. komáromi tsz. decz. 2. 3. 4. (251). Kivonat a „Budapesti Közlönyből. Rövidítések: bh. ~ benyújtási határidő és bejelentés batáridő ; vb. = végrehajtó; i. = ideiglenes; t. = tömeggondnok ; p. = pertlgyelő. A hirdetmények elején vagy végén levő számok a Bpesti Közlöny" azon számát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent A nngy-szebeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint KWsz József ügyvéd székhelyét Erzsébetvárosról Medgyesre tette át; Kkiw Lajox ügyvéd pedig, Nagy-Szeben városa székhelylyel, a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. A szabadkai ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Oregovics Mladen szt.-tamási lakos ügyvéd, üsablyára, a temesvári ügyvédi kamara kerületébe tévén át lakását, a kamara lajstromából kitöröltetett.