Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 47. szám - A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényeiröL

— 373 — ságot mint rendszert Egyedül azon legislatiók emelkedtek feladatuk színvonalára és vergődtek ezért tartósbb uralomra, a melyek a gemális szélsőségek d,csőségére nem vágyván, beelégedtek a középút igénytelenségével az összeütköző jogi érdekek kölcsönös transactiók és concessiok utján való kiegyenlítésének kevésbbé nagy szaba-u de eredményeiben annál gyümölcsözőbb munkájára vállalkozván. Melyek czélul tűztek : összeegyeztetni a tulajdonjog szentségét a csődhitelezők és az atalanos hitel józan érdekeivel. Melyek a mellett, hogy a feleség igazi tulajdonának megadták a jogvédelmet, lehetőleg igyekeztek elejét venni annak, hogy ne használtathassanak a jog fegyverei a jog ellen, hogy ne álezázhassa el magát az anyagi jogtalanság a törvény betűjével, hogy a feleség tulajdoni igényeinek nyújtott védelem ne válhassék a jóhiszemű hitelezők cselszövényes kijátszásának aljas eszközévé, vagy szent Krispinus-féle ájtatos czélu és szándoku jogtalanságok médiumává, hogy a házasfelek fentebb körvonalozott sajátszerű helyzetüket, melyben a javak tényleges összekeverése és ez uton harmadik személyek csalárd félrevezetése és kárositó tévesztése nagyon is lehetséges, a forgalom érzékeny kárára ki ne zsákmányolhassák. Hogy mily uton módon eszközölték az eddigi csődtömegek a feleség tulajdoni igényeinek szabályozását és egyúttal a hitelezők védelmének megállapítását és biztosítását, vagyis a kiegyenlítési és összeegyeztetési processus részleteivel előadásom további folyamában fogok foglalkozni. Elébb azonban még két mozzanatot szándékozom kiemelni. Szembeötlik, hogy a feleség tulajdoni igényeinek rendezése mily szoros összefüggésben áll azon egyetemes jogi helyzettel, mely a közadós nejét a csődben megilleti. Szem az csak a kérdések lánczolatában. Elválaszthatlanul összefügg ugyanis a csődbeli előjogok és kiváltságok kérdésével és mint látni fogjuk, különösen a támadási jog szabályozásával. Az előjogok kérdésével való összefüggés könnyen észlelhető. Az, hogy a közadós felesége, ha mint személyes hitelező lép fel, mily jogi állást nyer, lényegien befolyásolja az ex jure dominii támasztott igények rendezését is. Hol a csődtörvény a közadós nejét messze menő kiváltságokban részesiti, ugyanis a csődtömeg ellenében tisztán obligatorius czimeken támasztott követeléseinek egyátalán előjogokat biztosit, mint a hol p. o. a »privilegia dotis« szerepelnek: alig ha törődnek a csődhitelezők és feleség valami nagyon azzal is, hogy mily határok közt és feltételek melett adatik a reivindicatio joga. Kevésbbé fontos a tulajdonjogi czimen indítható per, ha már a hozományt tárgyazó személyes követelés mint ilyen privilegiált. Más fordulatot vesz a dolog, hahogy a csődtörvény a feleség követeléseinek nevezetesen a hozománynak semmiféle kiváltságot nem ád, ha a dotis restitutiora vonatkozó kötelem átalában közönséges adósságnál egyébnek nem tekintvén, az u. n. privilegia dotis a jogrendszerből feltétlenül kiküszöböltettek. A közadós felesége, mihelyst egyszer személyes igényei degradáltatnak a »par conditio omnium creditorum« álláspontjára, joggal követelheti, hogy tulajdoni igényeire nézve is az egyenlőség elve rendszeresítessék; hogy miként követelésének nem adatik több jog, mint egyéb követelésnek: az extraneus tulajdonjoga se magasodjék ki az övé felett. Másrészt pedig a hitelezők is kívánhatják, hogy a feleség tulajdoni igényei olykép rendeztessenek, hogy ne lehessen a jogosulatlan vindicatio a megvont privilégium surrogatuma. Nem kevésbbé szoros összefüggésben áll továbbá a feleség tulajdoni igényeinek szabályozása a házassági vagyonjoggal. Minden ponton érintik a vindicationális igények az anyagi magánjog vonatkozó materiáit. Majd a házasfelek közti közvetlen vagyonjogi viszony, majd azoknak harmadik személyekkel, nevezetesen a férj hitelezőivel szemben való vagyonjogi viszonya jön tekintetbe. Alig van alkotandó csődtörvényünknek kérdése, melynek feldolgozásánál jobban éreznők a polgári codex hiányát, mint a szóban forgó probléma tekintetében. Nyomról-nyomra megakadunk az alapvető jogtételek hiányán. Előttünk kellene állania a kétségtelen módon szabályozott házassági, vagyonrendszernek, hogy öntudatosan rendezhessünk oly viszonyokat, melyeknek sötétben tapogatózó, a jó szerencsébe helyezett bizodalommal való szabályozása felette súlyosan boszulhatja meg magát messze kiható következményeiben. A házastársak kölcsönös vagyonjogi viszonyainak a vagyonrendszerek egyik vagy másik nemének megfelelő megállapítása helyett: előttünk az ismeretes és nem ismert chaos, a házassági vagyonjognak házról-házra elütő és lényegien eltérő, nem tételes rendszereken, hanem jobbára önkényes és mosaikszerü házassági egyezvényeken (u. n. pacta nuptialia) gyökerező alakulatai. Communio omnium bonorum, részleges illetve szerzeményi vagyonközösség, vagyonegység. ususfructus maiitalis, külön vagyonrendszer: mind oly fogalom, melyeknek tüzetesebb ismeretét merítjük könyvekből, törvényeinkből aligha. Hisz még a felett is vitatkozunk, hogy ősi jogrendszerünk részbeni átalakulása folytán p. o. a szerzeményi vagyonközösség alanyi és tárgyi határai jelenleg hol kezdődnek, hol végződnek. Hogy mennyire jöhet tekintetbe a feleség vindicationális igényeiknek szabályozásánál a házassági vagyonrendszer, hivatkozom tökbek közt a porosz csődrendtartásra, mely e részben az Alig. Landrechtben nyilvánuló felfogást emelve érvényre, a visszakövetelési jog rendezését a tulajdonilag igényelt vagyon jogi minőségére, vagyis az u. n. »ei n g ebrachtes oder vorbehaltenes FrauenguU különbózó fogalmaira fektette, és mig p. o. a »vorbehaltenes FrauenguU vagy a nő azon vagyona tekinteteben, mely az Alig. Landr. II. p. I. czim 206-209. §§. és a 221. §. szerint annak kezelési, haszonélvezési és rendelkezési joga alatt áll a fentartás folytán a házasság tartama alatt is, a vindicationális igényeket feltétlenül megengedi: addig lényegesen megszorítja a visszakövetelési jogot az u. n. »eingrebrachtes FrauenguU vagyis a nő azon vagyona tekintetében, melynek tekintetik a Landr. II. p. I. cz. 210. §-a szerint minden vagyon, melyet törvény vagy szerződés a nőnek fen nem tart és melyre nézve a 231. §. szerint a férjet törvény erejénél fogja az usufructuarius teljes jogai, sőt tovább menő jogok is megilletik. Hivatkozom továbbá Dr. Apáthy csődtervezetének 85. szakaszára, mely kizárja a nő tulajdoni igényét az esetre, hahogy a házastársak közös vagyonát afenálló törvények szeri n t a közadós tartozásai terhelik, vagyis mint az indokok hozzáteszik, nem zárja ki a tulajdoni igényt oly esetben, midőn a közadós tartozásai a házastársak közös vagy külön vagyonát, megint afenálló (»in idea* fenálló) törvények értelmében nem terhelik. De mi más e szakasz, melyre még bővebben visszatérek, mint hivatkozás oly fenálló törvényre, mely fájdalom nem áll fen, és melyre különben, ha fenállna, felesleges volna »expressis verbis« hivatkozni, miután minden törvény úgyis csak valamennyi egyéb törvénynyel való szerves összefüggésében jöhet alkalmazásba. Az ily rendelkezés nem egyéb, mint feltételes rendelkezés, valamely rendelkezés hatályának feltételezése más avval összefüggő rendelkezés létezésétől, — tehát codificatori expediens ismeretlen vagy bizonytalan jogállapotokkal szemben! A német csődtörvény a házassági vagyonjogot illetőleg számolhatott particularis törvények minden képzelhető eltérésével: a mi csődtörvényünknek számolnia kellend törvény nélküli állapot még nem is képzelhető eltéréseivel. Lehetőleg átalános jellegű, a praejudicáló részletezést mellőző intézkedések felállítása által segíteni a bajon, csak megkerülése a nehézségeknek, mely megnyugtathatja tán a törvényhozó lelkiismeretét, — kiváltkép, ha mint a német törvényhozó oly szűkre szabott helyzetben van, hogy részletes intézkedésekbe már azért sem bocsátkozhatik, mert bármit állapítson is meg, a particularis jog ellentéteit soha sem képes kiegyenlíteni, — de aggodalmat ébreszt azok lelkében, kik irtóznak a vacuumtól és a biztos básis hiányában történő legislatorius munkálatoktól. Nem áll előttünk továbbá a kétséget kizáró módon szabályozott hozó mányi jog, az u. n. dotalis jog rendszere. Pedig hát a gyakorlatban többnyire a női hozomány képezi a feleségek vindicatonális igényeinek tárgyát. Mi a hozomány ? Kinek tulajdonában s egyátalán mily jogviszonyok alatt áll a hozomány a házasság tartama alatt? Kinek tulajdonába esik az a házassági viszony megszűntével vagy a férj vágyonbukásával ? Mily befolyást gyakorol a vagyonbukás egyátalán a hozomány jogviszonyaira ? Feltétlenül visszakövetelhető-e a hozomány a nő vagy a különben erre jogosított részéről a vagyonbukás alapján ? Avagy érintetlenül hagyja-e a csődnyitás ténye a férjnek a hozomány körüli birtoklási, használati és rendelkezési jogait ? Megszűnik-e a nő részéről történt visszakövetelés folytán a hozomány ebbeli minősége és rendeltetése : matrimonii oneribus servire? Mily tárgyak számittatnak a női hozományhoz vagy esnek legalább azokkal azonos jogi elbánás alá ? A nász és lakodalmi ajándékok (hazai jogunk szerint u. n. paraphernák), a sponsalitia largitate adott tárgyak, a kikészítés (u. n. Ausstattung, Haussteuer) is ? Mily szerepet játszik a »dos venditioniscausa aestimata«, melyet az osztrák ptk. 1228. §-a érint? Menynyiben jöhetnek tekintetbe a donatio propter nuptias, a contrados, az osztr. ptk. 1230. §-ában érintett »Widerlage« és az 1232. §-ban szabályozott »Morgengabe« ? A feleség vindicationális igényeinek szempontjából nem kevésbbé fontos továbbá a hozomány vagy a nő szabad vagyona körül történhető subrogatio fogalma. A kérdés, hogy a feleség valamely tulajdona fejében becserélt avagy valamely értékesítve lett hozományi tárgy vételarán vett, vagy a nő hozományi pénzén szerzett ujabb tárgyak mennyiben és mily feltételek mellett veszik fel szintén a dotalis jelleget, mennyiben lépnek az eladott vagy elcserélt dolgok jog helyzetébe, vagyis hogy mily feltételek mellett lesznek azok a feleség hozományi vagy szabad vagyoni tulajdonává, tehát szintén vindicationális igénynyel követelhstőkké, oly kérdés, melyet a csődben aligha kerülhetünk ki. Minden vagyonkezelés, vigye azt akár a férj, akár a feleség, hosszabb időn át, állagváltozást idéz elő. E változások gyakran a házasfelek akaratától épen nem függnek. Valamely künlévő tőkét felmond az adós. Értékpapírok kisorsoltatnak, zálogjogokkai terhelt ingatlanok elárvereztetnek, stb. Mi történjék a tulajdonjog körül az állogváltozás ezen eseteiben? A kérdés egyike a legnehezebbeknek. Kitűnik ez a codexek eltérően hangzó feleleteiből. Ismeretes a római jog szabálya: »pretium succedit in locum rei, res succedit in locum pretii«. Másként a szász polg. törvkv. 1676. §-a: »Was der Ehemann vviihrend derEhe mit den Mitteln seiner Ehefrau erwirbt, gehört der letztern nur, wenn die Erwerbung mitihrerEinwilligung und in ihremNamen geschehen ist«. A würtembergi 1828. évi »Pfandentwiklungsgesetz« 51. czikke szerint a subrogatio szintén feltételezi a házasfelek az iránt való kölcsönös megegyezését, hogy a beszerzett tárgy a továbbadottnak helyébe lépjen, deasubrogatiora irányzottszándék adott esetben vélelmeztetik. A porosz Landrecht (II. 1. 230. §.) szerint »Grundstücke nnd Capitalien, die aus dem Eingebrachten erworben sind, treten nur dann in das Eigenthum des Frau, wenn dieselben auf ihren Nahmen geschrieben sind«. A Code civil 1559. art. szerint valamely hozományi ingatlannal becserélt ingatlan eo ipso felveszi a dotalis jelleget. A hozományi pénzen szerzett ingatlan azonban hozományi csak akkor lesz, a Code civil 1553., 1433., 1435., 1493. art. értelmében, hahogy a férj a szerzés alkalmá"al subrogationalis szándékát határozottan kijelenti és a házastárs a kijelentéshez hozzájárul, még az is feltétsleztetvén, hogy a házassági egyezvényben az ingatlanszerzés megállapitatott légyen. Az emiitettem és még számos egyéb a feleség vindicationális