Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 47. szám - A közjegyzői intézményről. 2. [r.]

Nyolczadik évfolyam. 47. szám Budapest, 1878. november 21, Külön mellékletek: a „Dön\vényelt gyűjteménye" « „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazsáa-' Ugyi törvények anyaggyüjteménynyel''. « kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR Előfizetési árak THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. (helybe a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" a/. „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyef" czimii mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint félévre 5 forint, negyedérre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek béimente lefe'czélszerübben postautal' küldendők. vidékrő MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A koz)egyzöi intézményről. B é s á n Mihály lugosi kir. közjegyzőtől. — Az elsőbbségi kötvények. Dr. H e r i c h Károly miniszteri osztály tanácsos~L- va£v°nbukott feleségének tulajdoni igényeiről. Dr. Barna Ignácztól. — A bagaiell-praxisból. Dr. Vécsey Ignácz ügyvédtől. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. (Nemzetközi bizottság az ipartulajdon oltalmára. A katholikus főpapi hagyatékok körüli eljárás. BonczFerencztől). — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny-bői. (Csődök. - Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyüjteményé.-nek egy ive. X közjegyzői intézményről.*) II. Egy kis ügybuzgalom s támogatás mellett, melyet főkép az igazságügyminiszterium részéről méltán várni lehetne, a közjegyzők, mihelyest a jelenleg íenforgó akadályok rendeleti uton elhárittatnának, lassankint szabadulnának azon szánandó helyzetből, melybe ez idő szerint, főkép a vidéken, jutottak. De hogy az intézmény fenállása s virágzása a jövőre nézve teljesen biztosítva legyen, továbbá, hogy a közjegyzői intézmény magasztos czéljának megfelelhessen: elkerülhetlen szükségnek mutatkozik a jelenleg fenálló közjegyzői törvény legérezhetőbb hiányain törvényhozási uton segíteni, a minek keresztülvitele pedig épen most, midőn a törvény 210. §-ban megállapított 3 évi időszak lefolyása után a díjszabályzat végleges megállapítása a törvénykönyvbe lesz iktatandó, alig fogna legyőzhetlen akadályokba ütközni. Kívánatosnak, sőt fejlődésnek indult hazai viszonyaink közepette, a vagyoni jogbiztonság, az ipar, kereskedés és a hitel megszilárdításához szükségesnek tartom ugyanis a már részben életbe léptetett közjegyzői kényszert észszerű s a gyakorlati élet szükségleteinek, úgyszintén hazai viszonyainknak megfelelő alapokon továbbfejleszteni, még pedig akkép, hogy a közjegyzői kényszer ezután is a jelenlegi törvényben lefektetett alapelvhez képest a jogalany erkölcsi, de főkép értelmi minőségével legyen egybekapcsolva. Terjesztessék ki tehát a közjegyzői kényszer: I. az írni-olvasni nem tudók, II. a kiskorúak, gyámság és gondnokság alatt állók terhes szerződéseire, ugy szintén egyéb vagyoni viszonyaikat szabályozó jogügyleteire, III. a telekkönyvi bejegyzések tárgyát képező jogügyletekre, IV. a kereskedők, gyárosok s iparosok által üzletük terhére a legközelebbi rokonokkal kötött jogügyletekre. E négy pontban foglalt törvényhozási intézkedés szükséges voltát a gyakorlati élet követelményei eléggé igazolják, s ezen ujitás a polgárok cselekvési szabadságát is — bármily súlyt fektessenek is erre a közjegyzői kényszer ellenzői — csak annyiban korlátozza, a mennyiben azt az egyes polgárok személyes viszonya, értelmi képessége, továbbá a hitel és kereskedés szilárdabb alapokra fektetése, elvégre az állam jól felfogott érdeke követeli. Az irni-olvasni nem tudó, a kiskorú, gyámság és gondnokság alatt álló honpolgárok ugyanis értelmi tekintetben ugyanazon szempont alá esnek, minta vakok, siketek és némák, kik irni, olvasni nem tudnak, — ezek pedig a jelenlegi törvény szerint a közjegyzői kényszernek alávetvék. Ezek is, amazok is, a jogügyleteikről szerkesztett okiratokkal a lelkiismeretlen kuruzslók által egyaránt tévútra vezettethetnek, korlátolt ismereteiknél fogva a zugirászok által ki*) Az I. czikket 1. a múlt számban. Szerk. zsákmányoltatnak, vagyoni érdekeik tehát veszélyeztetvék, s tetemes költséggel egybekötött pörlekedéseknek vannak kitéve ; következőleg: az irni-olvasni nem tudók épen ugy, mint a vakok, siketek és némák az állam védelmét és gyámolitását egyaránt igénylik. A sajátkezű keresztvonással ellátott okmányok megbizhatlanságáról s az azokkal valóviszszaélésekről, főleg a vidéken, bíróságaink s hatóságaink levéltárai a legszomorúbb adatokat tartalmazzák. Czélszerünek s az adott hazai viszonyok közt szükségesnek bizonyult be a jóhiszemű hitelezők biztosítása végett, a kijátszások és csalások ellen már jó eleve oly óvszerekről gondoskodni, melyeknél fogva a gyáros és kereskedő, legközelebbi rokonai javára, üzletét csakis reális alapokon legyen képes megterhelni. Megfelelne ezen intézkedés a jelenleg fenálló közjegyzői törvény azon alapelvének, hogy a házasulandók, s a házastársak között létrejött jogügyletek, a gyakran előforduló csalások és kijátszások meggátolása czéljából, érvényesen csakis közjegyző előtt köttethetnek. Ha a mai kényszer a házasulandók és házastársak jogügyleteire vonatkozólag jogosultsággal bír, s ha az a gyakorlati élet elengedhetlen követelményével igazoltatik: akkor kétségkívül ugyannyi vagy még több jogosultsággal bir a közjegyzői kényszer oly jogügyletekre nézve, melyeketa kereskedők, gyárosok legközelebbi rokonaikkal kötnek üzletük terhére. Avagy nem épen az ily áljogügyletek képezik hazánkban a csalási bűntényeknek tárgyát a legtöbb esetben ? Nem ily színlett adóságok miatt esnek-e el követeléseiktől a jóhiszemű hitelezők? A statistikai adatok, ha azok speciálizálva léteznének, bizonyára tanúsítanák, hogy sokkal több csalás és kijátszás történt a kereskedő és legközelebbi rokona közt egy harmadik kárára, mint a házasulandók s házastársak között; ez utóbbiak pedig a közjegyzői kényszernek összes vagyoni viszonyaik tekintetében a jelenleg fenálló közjegyzői törvény értelmében alávetvék. Ha hozzájárul ehhez még a telekkönyvi intézmény javítását s a csalások meggátlását czélzó azon intézkedés is, hogy a telekkönyvi bejegyezvények csakis közjegyzői okirat alapján történhetnek: akkor a kereskedés, ipar és hitel, melynek megszilárdítását s felvirágzását az államkormányzat előmozdítani köteles, ugy befelé, mint kifelé, az egyesek és az állam kiszámithatlan hasznára kétségkívül nagyobb lendületet nyerne. Nem tartozom ugyan azok közé, kik egyszerre mindent gyökeresen kívánnak orvosolni, — bár adott hazai viszonyaink között a radicális franczia rendszernek egy pár év alatt jog életünkre kitűnő befolyása lenne, — mindazonáltal a fentebb jelzett törvényhozási intézkedéseket annál kevésbbé birnám elejthetőknek tekinteni, mivel azokat egyrészt hazai viszonyaink sürgősen követelik, másrészt pedig ugyanazon elveken nyugszanak, melyekből a törvényhozás a jelenleg fenálló közjegyzői kényszer életbeléptetésekor kiindult. Ez tehát nem a mindent felforgatni akaró radicalismus, hanem a fenálló intézmények következetes fejlesztése volna, mely által más