Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 45. szám - Tételes európai nemzetközi jog. Irta Dr. Apáthy István. 1. [r.]
— 357 — sági letetpenztárak arra, hogy a biztosítás czéljából történő letéteket előleges bírói elfogadás nélkül is átvehessék. De a létező bajon egyvágy másfélekép segíteni, mielőbb szükséges lenne. Enyiczkei Gábor. Jogirodalom. tételes európai nemzetközi jog. Irta Dr. Apáthy István. Budapesten 1878. Franklin társulat. I. ^ Ha valamely késő századnak egyik írója a jelenkor művelődési törtenetét írja meg és culturállapotaink megbirálása czéljából vizsgálandja, hogy a nyers erőszak uralma mily mérvben engedett a jog uralmának, vajon korunkra nézve haladást fog-e följegyezhetni? Talán ezt fogja körülbelül mondani: sok kis haladás, egy nagy hanyatlás, egy óriási visszaesés . . . Nem tartozunk azok közé, akik óhajtják, hogy az állemférfi, ki hazájának sorsát intézi, ki nemzetének fenyegetett jelenét és veszélyeztetett jövőjét van hivatva biztosítani, aggodalmasan vizsgálja, vajon meegyezik-e a szoros jog fogalmával minden intézkedése ; hogy a hadvezér, kire százezreknek élete van bizva, azon tépelődjék, vajon adoctrinának nincs-e kifogása szükségesnek felismert rendszabályai ellen; a gyakorlati politika és a hadi állapot nem egyszer hozza magával azt, hogy a physicai erőtörvénye dönt. De a nemzetközi forgalomban most követett rendszeren mélyen megilletődünk, mert annak elvei eddigelé megdönthetlennek vélt nemzetközi sarkigazságokat söpörnek el, melyeken az összes államok léte és önállósága alapul és végkövetkezményeikben alkalmazóit ép oly mérvben vezélyeztetik, a mint aláássák azoknak lételét, a kiken alkalmaztatnak. Hadi eseniéményekben részt nem vett területrészeknek katonai occupatiöjaimás a háborúban részt nem vett államok csapatai állal, midőn az a szükség jogával nem menthető, nem lazitja-e a nemzetek közti, ezrek vérével megerősített kapcsot, nem eredményezheti-e az occupálónak ocupálttá váltát? A gondolkodó előtt, ki jövőnk lehetőleges alakulásai fölött elmélkedik, akaratlanul merül fel ama kérdés, vajon egy későbbi kor, mely a jelenben elvetett magot fölburjánzani látja, nem fog-e átkot szórni azokra, akik intézkedéseik által a műveletlen nyers és vad elem uralmát készítették elő s ez eredményre jogérzetük megtagadásával iparkodtak? Kiváló része e napok világtörténeti eseményeinek oly természetű, hogy a nemzetközi jogéletet alapjaiban megingatják és nagyon is alkalmasak arra, hogy igazolják állításunkat: Európában az ököljog uralkodik. Ily viszonyok közepette jelennek meg munkák, melyek fennen hirdetik a jog eszméjét, melyek megmutatják, hogy kölcsönös viszonyaink alapját nem az önkény, nem a nyers hatalom, hanem a jog és az igazság örökös és változhatlan szabályai képezik. Apáthy István tételes európai nemzetközi jog aszerző saját állítása szerint egyetemi hallgatóinak szánt kézikönyv ugyan, mindazonáltal, akár tekintve az előttünk fekvő munka kiterjedési körét, akár annak rendszerét s a nézpontot, melyből kiindulva, az anyagot földolgozza, akár az irodalmat, melyet a műben fölhasználva és fölmunkálva találunk : Apáthy dolgozata rendszeres, tudományos munka igényeire tesz szert. Hogy ezt kellőleg méltányolhassuk, vizsgáljuk meg, hogy a nemzetközjogi irodalomban mily álláspontot foglal el, a létező elméletek melyikéhez csatlakozik. Hugó Grotius után a nemzetközi jognak több elmélete állíttatott föl, melyek 5 csoportba soroztathatnak. Némely írók, minők pl. Hőbbe s, Hugó, Puchta, Hegel, általában tagadják a nemzetközi jog létét, a mennyiben azon szabályoktól, melyek a nemzetközi viszonyok rendezésénél alkalmaztatnak, a jogtétel jellegét megvonják, és pedig azon okból, mert eme szabályok nélkülözik a bírói kényszer biztositékát. Ezen elméletet legjobban megvilágítják a jelen napok, midőn minden erőszakos tett jóakaró birói széket és nemzetközi jóváhagyást lel. A nemzetközi jog mint jognak tagadóihoz legközelebb állanak azon jogtudósok, kik annak létezését bizonyos korlátozások mellett elismerik. Ezek csak a gyakorlati, az úgynevezett európai nemzetközi jogot ismerik e\ azon jogot, mely szerződéseken és elismert nemzetközi szokásokon alapul; ezeknél csak tételes nemeztközi jog létezik, csak ius voluntarium és nem ius necassarium inter gentes. Ezen iskolának M o s e r, Martens, Wheatona hivei. Egy harmadik csoport majdnem kizárólag a jog anyagi alapjából indul ki és csakis ebből származtatja a nemzetközi jog legfőbb elveit, mig ellenben a negyedik iskola é s z 1 e g e s alapon épiti fel a nemzetek jogának épületét. Ennek asouveránitas a nemzetközi jog legfőbb elve; kitűnőségei Va 11 e 1, Klüber, Putter. Az ötödik csoport az itt futólagosan érintett elméletek combiuatiójában keresi a megoldást. Ez iskolának — melyet némi tekintetben eclecticainak nevezhetünk, egyik kiváló képviselője Hef f t e r. 0 a nemzetközi jogban az államoknak közös egyetér tésébői eredő akaratnyilvánítását ismeri fel; szerinte a közös akarat jogokat nemcsak létesíthet, de azokat meg is szüntetheti. Apáthy tételes európai nemzetközi joga — a mint szerző előszavában maga is felemlíti — nagyban és egészben Heffter rendszerét követi, bár ennek azon alapfelfogásában, mely szerint a nemzetek közös akarata jogokat létesíthet, ugy látszik nem osztozik, mert — szerinte — ily körülmények között a nemzetközi jog mindössze csak önkényes jog volna. Szerző munkája azonban lényegesen különbözik a német irodalom termékeinek nagy részétől abban, hogy megfelelve czimének, tételes jogot nyújt és szorosan jogbölcsészeti fejtegetésekhez csak akkor folyamodik, a midőn valamely fönálló (?) szabvány helytelenségét akarja kimutatni vagy a tételes jog bizonyos jogviszonyra nézve jogszabály hiányában van. A ki a német nemzetközjogi irodalmat némileg ismeri, velünk együtt constantálandja, hogy a német tételes nemzetközjogi munkák legtöbbje meghazudtolja czimét, mert tartalmuknak túlnyomó része elmondja, hogy a nemzeteknek egymás közti érintkezéseikben mily elveket kellene alkalmazniok, nem pedig azt, hogy mily elvek vannak (nézetünk szerint állítólag) érvényben. Hogy Apáthy ezen hibába, melyet Heffternek sem sikerült egészen kikerülnie, nem esett, ez neki annyival inkább jelentékeny érdeme, mert igen csekély azon munkák száma, melyekből hű, minden más hozzátevésektől ment képét lehetne nyerni annak, a mit közönségesen tételes nemzetközi jog nevezete alatt értenek. Az ügyvédi kamarákból. Az ügyvédi kamarák III. évi jelentései. Kecskeméti ügyvédi kamara. A kamarához 1877-ben 69 fegyelmi, 694 folyóügyi, összesen 763 beadvány érkezett. Tartatott 1 közgyűlés, 37 választmányi és 22 fegyelmi ülés. Polgári ügyekben 16 pártfogó-ügyvéd, gondnokul pedig 2 ügyvéd rendeltetett ki. Ügyvédi könyv hitelesíttetett 1. Az ügyvédek lajstromába felvétel végett 17, az ügyvédjelöltekébe ugyancsak 17 kérvény érkezett. 21 ügyvéd ellen, és pedig magánféltől 27, bíróságtól vagy kir. ügyészségtől 2, hivatalból a kamara ügyésze által emelve 1, egyéb hatóságtól vagy hivatali közegtől 1, összesen 31 panasz érkezett. A fegyelmi panaszok közül elintéztetett megszüntetés által a) illetéktelenből 5, b) tényálladék hiányából 17, c) a panasz visszavonása következtében 8, a kir. törvényszékhez áttétel által 2, rendreutasitással vagy megintéssel 1, fegyelmi eljárás elrendelésével 16, összesen 49. Eegyelmi vizsgálat ügyvéd ellen elrendeltetett 14. Befejezett vizsgálat alapján a kamara ügyésze által 3 vádinditvány tétetett. Vádhatározat következtében 1 tárgyalás tartatott a vétkesség kimondásával, minek következtében az ügyvédségtől ideiglenes felfüggesztés alkalmaztatott. Az ügyvédek lajstromába az év folyama alatt bejegyezteti 17 ügyvéd, kitörültetett 3, bejegyezve maradt ez év végén 105, kik közül 1 az ügyvédség gyakorlatától fel volt függesztve. Az ügyvédjelöltek lajstromába az év folyama alatt bejegyeztetett 16, abból kitörültetett 13, bejegyezve maradt az év végén 45, kik közül 12 bíróságnál, 33 ügyvédnél volt joggyakorlaton. Az ügyvédjelölteknek más kamara területére való átlépés esetén a törvény csak azt rendeli, hogy uj felvételre van szükség. A kamarák tehát e részben a legkülönbözőbb eljárást követik ugy a másik kamara értesítését, mint a felvétel netaláni akadályainak közlését illetőleg. E I körülmény szükségessé teszi egybehangzó eljárás megállapítását, különben az ügyvédjelöltek nyilvántartása lehetetlenné válik. Az ügyvédi rendtts 14. §-át czélszerünek vélné a kamara oda módosítani, hogy a joggyakorlat ne az ügyvédjelöltek lajstromába történt bevezetéstől, hanem a bejegyzés iránti kérvény benyújtása napjától számittassék. Előadván továbbá a kamara azon visszásságokat, melyek az ügyv. rendtts 23. §-ának 5-ik bekezdése folytán felmerülnek: az időközbe megüresedendő akár tiszti, akár választmányi állásoknak uj választás utján leendő betöltését véli legczélszerübbnek, miért is e pontot törvényhozás utján ily értelemben óhajtja módosíttatni. A 37. §-hoz indítványozza, hogy a halál esetére vonatkozó gondnok-kinevezési jog az elmebetegség esetére is kiterjesztessék. Szükséges, hogy az ügyvédnek megtartási joga legyen a beszedett perköltség és munkadijakra legalább akkor, ha az 54. §-ban megengedett szabad egyezkedés utján az ügyet akként vállalta fel, hogy azt saját költségén vivén keresztül, a megítélendő perköltségek őt illessék. A bíróságok jelenleg ily esetekben is visszafizettetik a félnek az ügyvéd által beszedett költséget az ügyv. rendtts 48. §-a értelmében. Az ügyvédnek saját fele ellenében jutalomdíj s kötségek iránt indítandó perét a törvény az ügy bírája elé utasítja, de nem határozza meg tüzetesen az eljárás módját. A kamara ugy véli, hogy e tekintetben leghelyesebb volna a jegyzőkönyvi eljárás (polg. tk. rts 144. és köv. §§.). Kéri egyszersmind a bíróságokat oda utasítani, hogy ily perekhez az alapper ügyiratai hivatalból csatoltassanak sne kivántassék az ügyvédtől azoknak másolatbani bemutatása. Utasitandók lennének a bíróságok, hogy akkor, midőn a végrehajtás más bíróság területén eszközöltik, az ügyvéd uti-költségeit megállapítsák. Az ügyvédi rendtartás 73. §-ához inditványoztatik, hogy a csekélyebb kötelességszegések esetén is a fegyelmi bíróság legyen hivatva a rendreutasitást kimondani, és pedig azon korlátok között, melyeket az emiitett §. a választmány elé szab. Megszorítandó a ptr. 345. §-ának azon intézkedése, hogy két egybehangzó határozat alapján a végrehajtásnak hely adatik; legalább a végleges kielégítés lenne akkorra halasztandó, midőn az ítélet végleg jogérvényessé válik. Végül részletesen előadja a kamara a bélyeg és illetékek kivetése és behajtása körüli szabálytalanságokra nézve szerzett tapasztalatait.