Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 45. szám - A felebbezés korlátozása két alsóbirósági ítélet egybeliangzása következtében

— 354 — — mely tétel a czégvalódiság rideg elvétől való eltérésnek, különösen a régi, mintegy monumentális czégek kegyeletes, de egyúttal fontos vagyonjogi érdekek által is indiciált fentartására irányzott tendentiáját sarkaiból könnyen kiforgatná, sőt a feltétel szorosan vett alkalmazásával csaknem illusoriussá tenné, — hogy az ily szembeötlő gyakorlati horderővel biró elv mellett, a német törvény controvers rendelkezésére való pusztán idéző hivatkozáson kivül, az érveknek még távoli látszatját sem birja vagy akarja felhozni, és még >more patrio* sem kísérli meg a tétele mellett szóló jogászi vagy forgalmi szempontok nyomozását: azt ugyan a commentatornak bőven engedett felületességi szabadalommal is aligha lehetne igazolni. Hogy a commentár, mely a gyakorlatnak mindennapi segédeszköze és megbízható iránytűje akar lenni, az önálló érvelés hiányát legalább idegen eszmék ügyes compilatiójával igyekezzék helyrehozni, hogy legalább is az őszinte és gondos reproductió terén mozogjon: bízvást megkövetelhetjük, a nélkül, hogy a licentiát szerfelett megszorítani akaró, tulcsigázott kívánságok vádja érhetne. Olvasta pedig Dr. Neumann Ármin a kt. 12. § át, hogy tételét levezethesse, vagyis, hogy a kereskedelmi üzlet megszerzése a czégfolytatás feltételeként tűnjék fel, a következő hangsúlyozással: Csak a ki valamely létező kereskedelmi üzletet szerez meg, folytathatja azt az eddigi czég alatt, és ekkor is csupán a volt tulajdonos vagy jogutódainak beleegyezésével. Már első tekintetre bizonyul ép oly jogosnak és helytfoghatónak a szakasz következő hangsúlyozással való olvasása : Ki valamely kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés utján szerez meg, azt nem már ezért, hanem csak a volt tulajdonos vagy jogutódainak beleegyezésével folytathatja az eddigi czég alatt. Vagyis a szakasz szó szerint nem mond egyebet, mint azt, hogy a kereskedelmi üzlet megszerzése nem zárja magában a czégfolytatás jogának megszerzését. Azzal, hogy p. o. szerződés utján megszereztetett a kereskedelmi üzlet, nem tekinthető e o i p s o megszerzettnek maga a czég is. A czég megszerzésére a kereskedelmi üzlet megszerzésén felül, külön szerződési actus kívántatik, vagyis szükséges az, hogy a megszerzett kereskedelmi üzlet volt tulajdonosa vagy örökösei vagy esetleg a társörökösök az eddigi czég további folytatásába beleegyezésüket adják. De ezzel távolról sincs az mondva, hogy a beleegyezés, a czégfolytatás jogát engedélyező külön szerződés egyátalán másként nem érvényes, minthahogy a létező kereskedelmi üzlet i s megszereztetik. Mig a kereskedelmi üzlet megszerzése mint ilyen magában nem ád jogot az eddigi czég folytatására, hanem kivántatik a külön engedély, a szerződés vagy a tulajdonossal, vagy örököseivel vagy a társörökösökkel: addig ellenkezőleg a beleegyezés már mint ilyen, az engedélyező szerződés magában megadja a czégfolytatás jogát, a nélkül hogy a kereskedelmi üzlet együttes megszerzése is feltételeztetnék. Elfogultság nélkül olvasva a kt. 12. §-át, két elvet találunk tehát abban kimondva: a) valamely kereskedelmi üzlet megszerzésével nem tekinthető eo ipso megszerzettnek az eddigi czég folytatásának ioga; és b) hogy a volt tulajdonos vagy jogutódainak beleegyezése, illetve szerződés vagy örökösödés vagy örökösödés és szerződés azok a ténykörülmények, melyeken valamely eddigi czég más mint a volt tulajdonos által való folytatásának joga kizárólag alapszik és következve azon ténykörülmények, melyekre már mint ilyenekre, minden további feltétel nélkül, alapitható a czégfolytatás joga. A szakasz ezen értelmével a szószerkezet minden nehézség nélkül összeegyeztethető. Nem oly könnyen az ellenkező nézettel, mely a czégfolytatás jogát a kereskedelmi üzlet megszerzésének feltételével elválaszthatlan kapcsolatba hozza. Dr. Neumann tételét csak következő formulázása a szakasznak juttatta volna kellőbb kifejezésre: Csak a ki valamely létező kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés utján megszerez, folytathatja az eddigi czéget, feltéve hogy a volt tulajdonos stb. Megfoghatlan e tétel szempontjából az oly szerkezet, melyből a »csak« szó hiányzik és mely, ha e szót hozzáképzeljük, nem azt mondja: Csak a ki valamely létező kereskedelmi üzletet megszerez, folytathatja az eddigi czéget, feltéve hogy stb. hanem igy hangzik: Csak a ki valamely létező' kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés utján szerez meg, folytathatja a z t (a kereskedelmi üzletet!!) a volt tulajdonos stb. beleegyezésével az eddigi czég alatt. E formulázás tehát azt hangsúlyozná, hogy a kereskedelmi üzlet megszerzése nem csupán a czég további folytatásának, hanem egyúttal a kereskedelmi üzlet folytatásának feltételét is képezi, — más szóval, kézzelfogható trivialitást eredményezne. (Befejezése köv.) A felebbezés korlátozása két alsóbirósági ítélet egybeliangzása következtében.*) A két egybehangzó határozat elleni felebbezés kizárására első alkalmat az ausztriai 1781-iki» Gerichtsordnung* szolgáltatott. (2608. §.) Azóta a kérdés tekintetében egész rendszerek fejlődtek ki, melyek a két egybehangzó határozat elleni felebbezést terjedelem tekintetében különbözőképen óhajtják keresztül vinni. E rendszer ek nagyjában a következőkben határozhatók meg: I. Ha a felebbezés két egybehangzó bírói határozat ellen minden kivétel nélkül kizáratik. II. Ha a felebbezés két egybehangzó határozat ellen csupán bizonyos esetekben záratik ki, és III. ha a felebbezés kizárása két egybehangzó határozat ellenében még a peres tárgy értékétől is függővé tétetik. I. A két egybehangzó határozat elleni feltétlen felebbezési korIá tozás támogatásául rendszerint a következők szoktak ^felhozatni. Ha a felebbezés korlátozásának ezen neme ott, hol elsőfolyamodásilag rendszerint egyes birák Ítélnek az állampolgárok legfontosabb jogai felett, avagy hol collegialis bíróságoknál a collegium tagjai csak az előadó biró révén ismerik az ügyet, kizáratik és elvettetik, ez eléggé indokolható azzal, hogy az egyes biró és II. folyamodásu társas bíróság nézetének véletlen egybehangzása csakugyan nem [nyújt elegendő biztosítékot, és legkevésbbé oly rendszer mellett, minő társas bíróságoknál az Írásbeli eljárás mellett honos. Hasonló intézmények mellett a két egybehangzó itélet elleni további felebbezési jog a jogbiztonság egyik szükséges parancsa. Egészen másként áll azonban a kérdés, ha két collegialiter alakult bíróság a nyilvánosság és közvetlenség alapján, és a feleknek kimerítő közvetlen meghallgatása mellett határozott egybehangzóan. Ilyen esetben további felebbezést engedni és a harmadik biró szabadságára bizni a két alsó biró egyforma határozatát helybenhagyni vagy elvetni, és magában az ügyben reformálólag határozni, ez annyit tenne, mint a harmadik birónak egy igazolatlan szellemi fölényt tulajdonítani. Sőt a két egybehangzó itélet elleni felebbezés megengedhetőségének ellenei megkisérlették a két egybehangzó itélet elleni felebbezés indokolatlan voltát matheniatikailag is kimutatni. Ha feltételezzük — mondják — hogy ugy az első, mint a második bíróságnál mindannyiszor 4 biró szavazott a határozat mellett, a feltételezetten 7 tagu harmadbiróságnál pedig az elnökkel együtt négy a határozat ellen, 3 pedig a határozat mellett, akkor az eredmény számokban kifejezve az, hogy a legfőbb ítélőszék 4 tagja, négy alsó biró, négy II. fokú biró és 3 legfőbb itélőszéki biró, tehát ] 1 biró jobb meggyőződése ellen határozott változhatlanul az ügyben. Azon tétel, hogy a két egybehangzó itélet ellen további felebbezés meg nem engedhető, e szerint a dolog természetéből folyó okokkal támogatható, mig az ellenkező meghatározás önkényen alapszik és biztos alappal nem bir. Bármily pártatlan és bármennyire jól szervezett legyen valamely bíróság, az emberi természetben fekszik, hogy vesztes fél nem egy könnyen nyugszik meg egyetlen egy határozatban, melyet tévesnek és egyoldalúnak tekinteni mindig hajlandó. Ezen természetes hajlandóság kedvéért engedtetik meg a felebbezés egy felsőbb bírósághoz, mely az ügyet ujolag vizsgálni hivatva van. Ha azonban ezen felsőbb bíróság határozata egyértelmű az első bíróéval, akkor a legnagyobb valószínűség harczol amellett, hogy a hozott itélet helyes és igazságos. A pervesztes fél igényeinek elég tétetett és ügye újólagos átvizsgálását nincs jogosítva követelni. A két egybehangzó itélet elleni felebbezés tarthatatlansága leginkább azon nehézségekben culminál, melyek kimaradhatlanok akkor, ha a legfőbb biró a két alsóbiró határozatát megváltoztatja. Az alsóbiróságok határozatának helyes és igazságos volta mellett még ez esetben is több valószinüség harczol, mert két bi*) Dr. Schreyer Jakaknak a m t. Akadémia által jutalmazott — sajtó alatt levő — müvéből. Szerk.