Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 5. szám - A kártérítési jogról

nl-r> S ha mégis fölvetettük e kérdéseket, tettük azért, hogy legalább rendeleti uton segítsen a kormány azon, a min még segíthető. Dv. Nemo. A kártérítési jogról. Dr. DeW Ad ami Rezső ügyvédtől. (Bcfojczcs.) Az eredmény, melyhez a történelmi tapasztalatok alapján jutunk, következő. Fejlődést látunk etnikai irányban a felelősség kiterjesztésében és gazdasági irányban a kár fogalmának kiterjesztésében. A miveltség haladásával a forgalom veszélye, a jogbiztonság szükséglete s ennek kielégítése emelkedik. A hol eleinte csak a javak fentartása, a vagyonérték megtérítése biziosittatik, élénkebb forgalom mellett maga a kereset, a hitel, a nyereségi váromány is védelmeztetik. A hol eleinte csak a testi épség és vagyon, utóbb egyéb szellemerkölcsi javak is védetnek ; élegtétel nyujtatik mind több kellemetlen érzésért, fájdalomért és hátrányért, mely valakinek akarata ellen okoztatik. A hol eleinte csak büntetés és kártérítés vagy semmi sem adatik, utóbb a csekélyebb csalárdság, szédelgés, civilis iniuria ellen is mind hatásosabb oltalom nyujtátik. Egy szóval, halad a nép miveltségével magának a kár fogalmának, valamint a kártétel beszámításának és sanctiójának meghatározásában. A bűntett és a magánjogi vétség nem absolut typusai a jogtalannak ; hanem folytonos átalakulást látunk, mennyiben a veszélyesség csökkenésével vagy emelkedésével a sanctio csak az előny elvonása, csak a rend helyreállítása, vagy ezenfelül hátránynyal sujtás, büntetés is lesz. A bűntett fogalma terjed az erkölcsi érzék finomulásával; mi miveletlen népnél még türetik, a nélkül hogy államsegély nyújtatnék a kárvallottnak, miveltebb népnél hatálytalanná tétetik, mint csalárd, szédelgő stb. eljárás, még miveltebbnél fenyíttetik. A kártérítésre való kényszerítésnek jogi alapja történetileg és lélektanilag azonos a büntetésével; mind emezt a magánbosszu, amazt az önvédelem és önkielégítés előzte meg; mindkettő a jogtalannak megtorlása, a sértett egyéni és társadalmi érdekek közhatalmu oltalma, helyreállítása. Az egyéni elégtétel, a regressus impulsusa, a jogot képező erkölcsi érzés mindkettőnél az egyik motor; a másik motor a társadalmi elégtétel, melynek mérlegén az egyéni érzés — fájdalom és élvezet — észlegesen obiectiválva mint kár és haszon jelenkezik. Ethikai szempontból csak a beszámítható kártétel kötelez kártérítésre ; s a kártétel beszámítását ugyanazon lélektani okok zárják ki, melyek kizárják a bűntett beszámítását. A tárgyi alap a legtágabb értelmű gazdasági kár: bármely gazdasági javak sérelme; a gazdasági jogtalanság azok megsemmisítésében vagy a termelőtől vagy forgalmi szerzőtől való elvonásban áll. Hol nincs kár, nincs sértett gazdasági érdek, ott nem lehet szó kártérítésről. A pusztán tárgyi restitutióban álló civilis sanctio merő kísérletnél nem foglalhat helyet. A római esetjogból vont általános kártérítési elmélet tovább fejlődött a modern gazdaság igényeivel, épugy mint a tulajdon és szerződés elmélete. A kereskedelmi és iparjog, mint azt élve és haladva a legmiveltebb államok bírói gyakorlata mutatja, haladásról tesz tanúságot szemben a romai joggal. A szerződés helyesebb gazdasági felfogása, mint szolgálatok cseréje, az ügyletek megkülönböztetését a római praktikusok mértéke szerint tarthatlannak mutatja. A különbségtétel a kötelmen belül s önállóan elkövetett kártétel között a kártérítésre nézve époly helytelen, mint a vétek foka szerinti megkülönböztetés a kártérítés terjedelmében. Az előbbi helytelen, mert ha mindjárt a szerződési keresettel érvényesíttetik a kártérítési igény, annak jogi létalapja, szülőoka nem a szerződési viszony, mely puszta alkalom, hanem annak jogtalan megsértése, a kártétel. E kártétel qualificatiója s beszámítása tehát csak közös, általános szabályok szerint történhetik. A gondosság fokait meghatározni különben sem lehet, s igy gyakorlati szempontból minden concret esetben úgyis birói méltánylás tárgya a beszámítás. De in genere s obiective a jogtalan sérelem ugyanegy, legyen annak tárgya szerződéses vagy törvényes kötelem. A jogtalan nem a gondosság elmulasztásában, hanem a kötelem megszegésében áll; a gondosság csak a beszámítás kérdésére, csak a kártétel alanyi tényálladékának megállapítására tartozik. Helytelen az utóbbi, mert a kártérítés terjedelme nem a beszámításra nézve döntő alanyi vétkesség ethikai sulyátölfiUM mert a kártérítés még nem büntetés, hanem csak az okozott, beszámítható kár megtérítése, melynek mértéke tehát csak az okozott kár nagysága lehet. : . Erkölcsi szempontból csak a tudatos, szabad, szándékos kartétel lenne beszámítható, mint csak a szándékos bűntett. De politikai szempontból, a közbiztonság emelésére, a kellő figyelem és gondossága való nevelés végett vétkes gondatlau kártétel is beszám.tt atik, mint vétkes gondatlan bűntett. E vétkes vigyázatlanság fogalma változik az átlagos, köteles, emberi gondossággal, mely utóbbi in concreto az illető nép és kor socialis és culturalis viszonyaitól, az illető társadalmi osztály szokott rendes képességeitől függ és az emberi miveltségnek és ügyességnek a versenyben, a létharczban való folytonos emelkedésével szintén emelkedni fog. Az állam praeventiv eljárása, hogy figyelemre intés, a kártérítési sanctiónak vigyázatlanság esetére való kiterjesztése által a kártételt megelőzze, ennek okait, a könnyelműséget s gondatlanságot csak nagyon csekély mértékben távolithatja el, épugy, mint a büntetés által az erkölcsi javítás nagyon csekély mértékben éretik el. A kellő gondosságot és kellő erkölcsösséget csak a társadalmi mivelődés, az erkölcsös egyéni önzés és közérzület emelkedése, eredményezheti. A nép szokott gondosságánál többet, vagyis mindenkitől rendkívüli figyelmet igényelni vagyis beszámítani a társadalomban nem santionáit culpa levissimá-t: igazságtalan és czélszerütlen. A törvényhozó itt sem haladhatja meg sokkal népét, ha jótékonyan akar hatni. Véletlen balesetért sújtana, ha eltérne a szabálytól: casus nocet dominó. Az okkapcsolat kár és kárcselekmény közt csak anyagilag, nem erkölcsileg létezik, ha be nem számitható a kártétel. A társadalmi fejlődés az értékek emelését, az organisatio tökélyesbitését s igy az egyénnek is a társadalmi czélokra való mind nagyobb képesítését eredményezi, de mindenkor emberi kötelesség csak az lehet, hasonlónak lenni társaihoz. Kivételes jog képződik nagyobb forgalmi biztonság szempontjából már a római jogban a fuvaros, hajós és szállodabirtokosra nézve ; ugyanazon jog, melyet az angol carrier of goods kivételes felelőssége mutat, épugy mint kivételes jog képződött a fenyitő-jogban, p. o. a sajtóvétségekre nézve. Ezen jog a véletlen kár elleni biztosítás kötelezettségét ex lege hárítja az illetőkre. A vasút, posta, távírda — minden forgalmi intézmény — jogi szabályozása gravitál e kivételes jog felé, melyet a gazdasági igényeknek megfelelni leginkább képes, legélénkebb forgalmú, legmiveltebb állam, Angolország már eddig is leginkább megközelített. Ugyané kivételes jog nyilatkozik más irányban, midőn a veszélyes ipar munkásai, vasút, gyárak, bányák munkásai egyetlen vagyonának t. i. testi épségének s életének biztosítására, s igy az emberi munkaerő mint socialis alaptőkének biztositására az illető munkaadók kényszerittetnek.Itt sincs szó közönséges kártérítésről, hanem kárbiztositás törvényes kötelme hárittatik bizonyos egyénekre. Az ember értéke emelkedik; mindennemű sértései kártérítésre köteleznek; minél gazdagabb s miveltebb a nép, annál nagyobbra. Itt social-politikai, socialoekonomiai szempontok irányadók. A kártérítési jogintézmény egész fejlődési tendentiája azon gazdasági alaptörvény szerint nyilatkozik, mely a javak termelését és fentartását czélnak téve, eo ipso azon eszményhez vezet: a megelőzhető kárt megelőzni, a meg nem előzhetőt a társultak között felosztani és igy minden gazdaságot, mint individuumot lehető biztos, észszerű számítást megengedő, erkölcsi függetlenséget biztosító alapra fektetni. Igy látjuk megelőzés végett a büntetést, kártérítést, egyetemleges kötelezést, a hellen-római óvadék intézményt képződni. Minél biztosabb a megtérítés, annál kevesebb a kártétel: a szándékos kártétel önzésből, a gondatlan kártétel vigyázatból. E gazdaságilag jótékony vigyázat egyszersmind erkölcsileg jótékony önellenőrzés: az erkölcsi felelősség halad a gazdasági fejlődéssel. A vétlen baleset következményei enyhítését, felosztását közvetíti a biztosító intézet, mely óriási mérvben fejlődik' a socialpolitika egyik józan eszménye, az állambiztositás felé. A kártérítési igényt biztosító cautio (damni infecti etc.) speciális intézményén kivül általános jogi tendentiát látunk érvényesülni arra, hogy tettleg ne maradjon megtéritetlen semmi kár (mint ne büntetlen semmi bűntett), felelős vagyon keresésében, illetve az alanyi felelősség áthárításában vagy kiterjesztésében gazdasági nexusban levő személyekre. A családfő felelős a családtag, rab, állat, telek, ház okozta kárért ; o köteles ügyelni, hogy ezek által kár ne okoztassék, mert azok hatalmában vannak. E régi család vagyonjogi személyegység a kivüle állók irányában.