Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 44. szám - A fenyítő bíróság hatáskörének kérdéséhez

— 349 — été volontaired sa schweiz'i 1877. évi kötelmi javaslata (767 art.) és következetesen a 1 i p c s e i kereskedelmi főtjirvényszék gyakor­lata. Legyen szabad a keresk. tkv. tekintetében még a következő moz­zanatokra utalnom. A ktv. 447. §-a szerint a biztosító azon kárt, mely a biztosított vétkességéből (»culpa levis«-től kezdve) erede'tt, nem tartozik megtéríteni. A viszony analóg. Ne idézhesse elé a közvetlen ér­dekelt a koczkázat feltételének beálltát önmaga. Mért tartozzék mégis fizetni a biztosító, ha véletlenül a biztosított házát gyújtotta fel, és mért ne tartozzék fizetni, ha véletlenül, p. o. öntudatlan, elmebeteg ál­lapotban a biztosított életének vet véget? Periig a biztosított által vé­letlen okozott tüz esetében is aligha marad el a »Speculationsbrand« árnya, míg még a szándékos öngyilkosság esetében is ritkán támad a ha­szonlesés gyanúja. — Az 505. §. 4. pontja szerint az életbiztosítás ha­tályát veszti, ha a kedvezményezett a biztositott életét vagy egészségét veszélyeztető valamely cselekvényt szándékosan követel, magától értetvén, hogy még inkább hatályát veszti, ha a kedvezmé­nyezett a biztositott életét megsemmisítő cselekményt követ el. Szándékos elkövetés kívántatik tehát a kedvezményezett részé­ről, véletlen, beszámithatlan, gondatlan elkövetés elég legyen a, biz­tositott részéről! ? Furcsa eset áll elé. Ha a biztosított véletlenül megöli magát, a biztosító nem köteles fizetni a kedvezményezettnek (a befizetett dijak 1ja részét kivéve), de ha a kedvezményezett maga öli meg véletlenül a biztosítottat, a biztosító tartozik fizetni neki. Miért es­sék a kedvezményezett analóg esetekben különböző elbánás alá? —Az 504. §. 3. p. szerint az u. n. baleset elleni biztosítás esetében (»TJnfalls­versicherung«) szabadul a biztosító, ha az esemény a biztositott vagy a kedvezményezett vétkességéből következettbe? Valaki bizto­sítja magát halálesetre és baleset ellen egyúttal. Őrültségében öngyil­kossági kísérletet tevén, csak testi épségét sérti meg, — a balesetre megállapított összeg fizetendő ; míg ha az öngyilkosság sikerül, a biz­tosító semmit sem tartozik fizetni. Hol a ratio ? Dr. Barna Ignácz. A fenyítő bíróság hatáskörének kérdéséhez. (Dr. IST. S.) Előttünk fekszik három fórumnak határozata egy bűn­ügyben, mely sokkal érdekesebb, sehogy azt közölni kötelességünknek ne tartanok. W. szül. S. M. 1877. február 9-én végrendelet bátrahagyása mellett elhalá'ozván, miután a végrendelet kihirdettetett és végrehaj­tatott, M. J., M. M. és M. A. örökösök a budapesti kir. törvényszék fenyítő osztályánál feljelentették H. T,-t, ki örökhagyót ápolta s éve­ken át lakással és élelmezéssel ellátta, őt azzal vádolván, hogy elhunyt tulajdonát képezett 4000 frtos takarékpénztári könyvecskét elsik­kasztott. A vizsgálati iratok alapján nevezett törvényszék — miután a tanuk vallomásaiból kitűnt, hogy vádlott a kérdéses takarékpénztári könyvet az elhunytnak nyújtott élelmezés,- lakás-és ápolásért kapta W. szül. S. M.-tól — 2313/878. sz. a. következőleg végzett: H. T. irányábau folyamatba tett fenyítő eljárás büntethető cse­lekmény tényálladékának hiányából megszüntetik, s részére az 1878. 12. elnöki letétszám alatt őrzött 3000 frtos takarékpénztári köny­vecske ezen végzés jogerőre emelkedtével kiutalványozandó. In­dokok : Vádlott H. T. nyiltan beismeri, miként özv. W.-né szül. S. M.-nak 1877. február 9-én bekövetkezett halála után az öröktársai közül jelen volt M. A. és M. M. felhívására a rendelkezésére kVó kul­csokkal örökhagyó szekrényét felnyitotta s az ott elhelyezve volt vég­rendeletet s két darab egyenkint 4000 írtról szóló takarékpénztári könyvet azoknak megmutatta, egyidejűleg azonban a betéti könyvek egyikét azonnal magához vette. — ezt csakhamar értékesítette, — a befolyt összeg egy részét elköltötte s a maradék 3000 frtnyi összeget ismét takarékpénztárba helyezte. Ebbeli eljárásának igazolásául érvé­nyesiti, hogy a kérdéses takarékpénztári könyvecskét örökhagyó neki ajándékozta, s illetve 11 évi ápolásának különös jutalmazásául köte­lezte. Azon körülményre tekintettel, hogy vádlott férje örökhagyónak fogadott fia volt, — hogy vádlott örökhagjót éveken át hűségesen ápolta, — hogy örökhagyó kulcsait ennek utolsó, hosszas betegsége alatt vádlott őrizte, s hogy panaszlott cselekedetét az érdeklettek je­lenlétében s nyiltan követte el, főleg pedig F. K. és F. A. határozott vallomásaiból kitetszőleg kétségtelen, hogy vádlott terhére büntetendő gonosz szándék fen nem forog, sőt a panaszlott birtokbavétel körül ióhiszemüleg járt el: — ama kérdés elbírálása pedig vajon ezen, jóhi­szemű birtokbavétel egyszersmind jogszerű is volt-e, a polgári peruira títrtozik A budapesti királyi ítélőtábla 10999. sz. a. következőleg vég­zett­Az eljárt kir. törvényszék 1878. évi február 1-sö napján 2313. sz a hozott, a további bűnvádi eljárást megszüntető végzése az ügy érdemében indokainál fogva helybenhagyatik; — azon intézkedése azonban, mely szerint vádlott H. T. részére a bírói letétben őrzött há­rom ezer (3000) forintos takarékpénztári könyvecskének kiutalványo­zása elrendeltetik, hatályon kivül helyeztetik; mert azon kérdésnek el­döntése, hogy jogosan kit illet meg a takarékpénztári könyv mellett elhelyezett pénzösszeg, a polgári perutra tartozik. A kir. Curia mint legtöbb ítélőszék 5999/878. számú határoza­tával a budapesti m. kir. ítélőtábla végzését az abban felhozott, ille­tőleg felhívott indokok alapián helybenhagyta. A kérdéses takarékpénztári könyv tehát, daczára annak, hogy H. T. ellen a fenyítő eljárás megszüntettetett, továbbra is fenyítő zár alatt marad, és vádlott, ki önkényt adta át a szóban forgó takarékpénz­tári könyvecskét a vizsgáló bírónak, nem juthat letett értékének birto­kába, bár ellene semmiféle eljárás — sem fenyítő sem pol­gári — folyamatban nincs. Szép erény az óvatosság, különösen a birónál, de ez óvatosság­nak a pénzek kiutalványozása körül nem szabad annyira menni, hogy fenyítő zárlat fentartassék az elrendelésének egyedüli alapját és lehe­tőségét képező fenyítő eljárás és így bármely törvényes vagy jogi alap hiányán. Valósággal megdöbbentő a kir. táblának a legfőbb ítélőszék ál­tal helybenhagyott idevonatkozó indokolása. Ugyanis az eljáró kir. törvényszék a betéti könyvet kiutalvá­nyozta az okból, mert a fenyítő eljárás beszüntetve lett; azon kérdésnek eldöntése pedig, vajon vádlott jóhiszemű birtoka jogszerü-e. a polgári perutra tartozik. A kir. tábla és a legfőbb ítélőszék ugyanazon indokból, hogy t. i. annak eldöntése, vajon a takarékpénztárba elhelyezett összeg kit il­let, polgári perutra tartozik, — a könyvecskét visszatartatni, illetőleg a zárt fentartatni rendeli. Uj neme ez a zárlatelrendelésnek bárminemű eljárás hiányán, set az ellenfél kérelmén kivül, és illetőleg a nélkül. Sőt nem egyebet jelent, ez eljárás, mint az elutasított panaszosok j által esetleg megindítandó polgári per kimenetelének előleges biztosí­tása az egyáltalán e tekintetben illetéktelen fenyitő bíróság utján, a i nélkül hogy tudni lehetne, vajon panaszosok a polgári pert egyátalán I kívánják-e megindítani. Ugy hiszszük, hogy a legfőbb itélőszéknek, ezen a jogi felfogással és törvényeinkkel egyaránt ellenkező eljárása annyira önmagát bírálja meg, hogy a kritikát az olvasóra bizhatjuk. Csak arra kívánunk utalni, hogy az immár végérvényesen fel­mentett vádlott a legfőbb ítélőszék e határozatával szemben mennyire védtelen. Panaszosokat nem perelheti a betéti könyv kiadására, mert azok sem vissza nem tartják a könyvet, sem pedig a visszatartást nem ké­relmezték. Maradna tehát a felhivási kereset. Ámde ez által a legfőbb ítélő­szék határozata szerint is jóhiszemű birtokos kényszeríttetnék a pert megindítani, ellenére azon általánosan elfogadott elvnek, hogy a jóhiszemű birtok ellenében az azt igénylőnek kell fellépni, és a nyilván alaptalan bűnvádi feljelentést tevő panaszosok mintegy megjutalmaz­tatnak az ártatlan jóhiszemű birtokot igazolt és így felmentett vád­lott ellenében, alaptalan feljelentésükért az által, hogy az általuk ne­tán indítandó polgári perben helyzetük ugy a fent idézettek, mint a bi­zonyítás terhe tekintetében előnyösebb legyen. Hogy az ily eljárás erkölcstelen hatású, s végső consequentiáiban mintegy felbátorít akárkit alaptalan bűnvádi feljelentések megtételére — bővebb magyarázatot nem igényel. Német kritika a magyar büntető-törvénykönyv felett. (F.) John göttingai tanár a »Göttingische gelehrte Anzeigenc czimü folyóiratban értekezik a magyar büntető-törvénykönyvről. Szerinte ezen codex sok tekintetben a német büntető-törvény kri­tikáját képezi, s habár az eredmények, melyekre a codificator jut, nem fogadhatók el kivétel nőikül, de a német szakirodalom figyelmét kétség kivül kiváló mérvben megérdemlik. Bőven vázolja szerző a törvénynek az államjogból folyó határoz­mányait, s nem győzi csodálni a Horvátországgal és az osztrák tarto­mányokkal fenálló viszonymik sajátszerűségét. A büntetési rendszerről nagyon elismerőleg nyilatkozik. De nem kerüli ki figyelmét az 52. §., mely az ir rendszer életbe léptetését bi­zonytalan időre elnapolja. A mellékbüntetési rendszernél ezen éleslátása elhagyja. Szerinte a német »Ehrenstrafe« helyébe »a politikai jogok elvesztése* lépett. Elfeledi, hogy e mellett a hivatalvesztés is megvan, mely a magyar codexben egyértelmű a hivatalviselési képtelenséggel. Elfogadja a 92. §-ban foglalt elvet, mivel egészen a biró kezébe adja a büntetés kimérését s az esküdtet e térről kizárja. Nem tudja azon­ban szerző, hogy a mi kormányférfiaink annyira irtóznak az esküdtek-

Next

/
Thumbnails
Contents