Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 44. szám - Az öngyilkosság befolyása az életbiztosítási ügyletre. (Folytatás)

— 348 talni és pedig olykép, hogy az önálló perben megállapított követelés a csődbíróság beleegyezésével a csődtömegből elégíttethetik ki. . (Folytatása köv.) Az öiií!TÍlkossá2, befolyása az életbiztosítási iigy^ ^ létre.*) (Befejeiö czikk.) Az öngyilkosság fogalmának megállapítása körül a fogalom határai által közvetlen érdekelt életbiztositottakra nézve legkedvezőbb álláspontot foglalja el az a nézet, mely szerint az öngyilkosság tökéletesen szabad, önkényszerü emberi cselekményt, teljesen beszámitható lelki állapotot tételez fel. Mintha arról volna szó. hogy vonható-e a kérdéses cselekmény miatt elkövetője magánjogi vagy büntetőjogi felelősségre. A mily előfeltételekhez van kötve az emberi cselekmények beszámithatósága egyáltalán, ép oly külső és belső álladéki mozzanatokkal kell birnia a halált előidézett tettnek, hogy az való és szorosabb értelemben öngyilkosságnak minősíttethessék. A beszámithatóság egységes, oszthatlan, változhatlan fogalom. A beszámithatlanságnak vannak ugyan formái, külső alakzatai, többé vagy kevésbbé felismerhető nyHvánulasai, határozottabb vagy elmosödóbb idomai, világos vagy kétes esetei; az értelmi tehetség működésének van rövidebb vagy tartósb általános vagy viszonylagos szünetelése: de nincsenek a beszámithatlanságnak, az elme megháborodásának, a szabad elhatározási képesség hiányának nemei, lényegesen különböző fajai, és még kevésbbé vannak fogalmilag elhatárolható fokozatai. A »moral insanity« csak esete az elmezavarnak és nem maga is g?nus. A beszámithatóságot kizáró okok. nem változnak cselekményről CNelekményre: azok maradnak akkor is, ha az öngyilkos tett beszámítása forog szóban. E szerint nem tekinthető öngyilkosnak az, a ki öntudatlan állapotban vet véget életének, vagy kinek, midőn az »őrült« tettre vetemedett, elmetehetsége olykép volt megzavarva, hogy e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. A szabad valásztás, az elhatávozhatás hiánya a döntő tekintet. Akár attól volt a szabadság kizárása feltételezve, hogy PZ átgondolási és felismerési képesség nem létezett, vagyis hogy az értelem és a tudat világa borult az őrök vagy bár csak a pillanatnyi setétség éjjelébe; akár attól, hogy az elmezavar a lélek ellentállási erejét, az akarat erkölcsi hatalmát törte meg, vagyis hogy a szervi fogyatkozás folytán beállott erkölcsi degeneratio lett a lélek ura, a külső cselekedetek kérelhetlen intézője: a beszámithatlanság tényén mit sem változtat. Bármily világos tudattal birjon is az öngyilkos cselekménye physicai mivoltáról és megsemmisítő következményeiről; bármennyire átgondolt módon és belátással, csaknem tervszerüleg, a czélhoz vezeté eszközök öntudatos alkalmazásával ássa is meg magának a sírt: öngyilkosságról még sem lehet szó ha a tett pillanatában valamely ellenállhatlan ösztön, fékezhetlen vágy, legyőzhetlen inger, szilaj indulat verte rabbilincsbe az öngyilkos akaratát, elsatnyult lelki erejét (overpovered by an uncontrollable impulse); vagy ha az öngyilkos elhomályosult és megkérgesedett erkölcsi érzéke a jogost a jogtalantól megkülönböztetni, cselekedetét ethicailag undoknak és megvetésre méltónak felismerni többé nem volt képes (to appreciate the morál character of the act). Az eddigiekben körvonalozott nézetek egymáshoz való viszonya röviden resumálva a következő. Öngyilkossághoz elég a puszta ténybeli c a u s a 1 i s n e x u s (»die objective Thatsache der Selbstentleibung«). Tévely nem zárja ki. — Öngyilkossághoz szándékos, dolosus cselekmény kell. (»die verschuldete Thatsache der Selbstentleibung«). Tiszta véletlen vagy tévely kizárja. Ámde a szándékhoz elég a külső causalís nexus tudata. Az akarat hiánya nem zárja kiBeszámithatóság közönséges, a bűncselekményekre vonatkozó rendes értelmében, mint az akarat feltétlen szabad elhatározási képességének stádiuma, mint sFahigkeit des vernünftigen Denkens und der darauf beruhenden Selbstbestimmungsfühigkeit nach frei gewahlten Willensgründen«, nem kívántatik meg. — Öngyilkossághoz szándékos cselek, lekmény, tudva és akar va elkövetés kell, vagyis a rendes, a közönséges, a teljes beszámithatóságot feltételező dolus. A beszámithatlanság bármely formában, mint vagy az öntudat és a külvilág tudatától megfosztó, vagy az akarat erkölcsi erejét megbénító s a morális érzéket eltompító elmezavar, feltétlenül kizárja az öngyilkosság fogalmát. Vagy elég maga a külső okozatosság viszonya vagy szükséget a szándékos cselekvés és pedig közönséges előfeltételeivel, de - tertium non datur. A középút, szándékosságot feltételezni, de általános beszámithatoságot nem : jogi nonsens, szembeötlő következetlenség. *j Az 1. czikk a .Themis. 41. számában jelent meg. Szerk. Mely nézet a mi kereskedelmi törvényünk álláspontja? A feleletet maga a törvény nem adja meg elég határozottan. A vonatkozó 504. §. kitétele : »é 1 e t é t öngyilkosságfolytán veszti el< önmagában nem kulcs, ámbár egyrészt a szóhangzat »ön gyilkosság* (le suieide, meutre de soi, sui caedes) is több, mint merő véletlen vagy tévedésből származó cselekvésre utal, (*An und für sich deutet das Wort Selbst mord dem gewönlichen Sprachgebrauchc zufolge auf die bewuste Selbsttödtung hiu : zum Mord gehört eine A b s i c h t und diese wird durch die volle Unzurechnungsfáhigkeit des Handelndon augeschlossen.« A lipcsei keresk. főtörvényszek 1875. évi 825. sz. a. h. ítéletének indokai), és másrészt az a körülmény, hogy a kérdéses szakasz ugyanazon bekezdésében a megállapított biztositási dij megfizetésének kötelezettsége alól felmentő »halálos Ítélet*, és »párbaj« szándékos cselekményü ténykörülményei szoros, mintegy benső materialis vonatkozásra mutató szomszédságba hozatnak a hasonhatályu »öngyilkosság« esetével, szintén arra enged következtetni, hogy tudva és akarva előidézett eredmény kívántatik meg. De forduljunk csak a rendelkezés szelleméhez. Mi a ratio ? Minek okáért szabadittatik fel a biztosító öngyilkosság, stb. esetén a fizetés alól ? Kettős irányú az intentio. Tekintet a biztositóra és tekintet a közérdekre. Első sorban czéloztatik a biztosító koczkázatának csökkentése. Noha a biztositási ügylet természeténél fogva arra van hivatva, hogy megvédjen a véletlen események káros vagyoni következményei elől, hogy a casus és a vis major megelőzhetlen csapásai ellen védgátakat teremtsen: a biztosító összeroskadna oly koczkázat terhe alatt, mely a véletlen rendkívüli és emberi számításba épen nem vehető eseteiért is felelőssé tenné. A felelőség nem vállaltathatik kimérhetlen veszélyekért is. Kell, hogy különösen az életbiztosítási ügylettel járó koczkázat, mely a legterhesebb, mert a fizetési kötelezettség »incertus quando« de »certus an«-szerü ténykörülménytől tétetik függővé, a mennyire lehet enyhittessék és szűkebb határok közé szorittassék. »Die Calculation der Versicherungsgesellschaften, nach vvelcher sich die Höhe derPraeniien bestimmt, beruht in der Regei auf der Voraussetzung, dass das Lében des Versicherten in naturgemasser "Weise verlaufea werde ;daher müssen besonders wichtige und ausserordenlicheAbkürzungendesLebens eximirt werden«. Ilyen rendkívüli okai az élettartam korai végének a halálos ítélet, a párbaj, a csata és az öngyilkossság. Nem vállalható el a koczkázat az öngyilkosság esetére különösen azért, mert különben a fizetési kötelezettség nem első sorban a véletlentől, hanem magának a közvetlen érdekelt félnek akaratától tétetnék függővé. Igaz, hogy az is ritka, csaknem véletlen esete lenne az emberi aljasságnak, hogy valaki mintegy »pretii participandi causa< vessen végett életének: de már maga a lehetőség, hogy a biztosított csak azért, hogy a kedvezményezett p. o. családja mielébb a biztositási dijhoz juthasson, öngyilkossá lesz, tiltakozik a felelősségnek ez esetre való kiterjesztése ellen is. (Ein zu würdigendes Moment liegt im dem Umstande, dass die Aussicht auf einen den Angehörigen durch das Selbsttödten zurliessenden Vermögensvortheil sehr wohl zu dem Entschlusse des Selbstmordes entscheidend bestimmen, wie die Sicherheit des gegentheiligen Erfolges den noch schwankenden Willen von diesem Entschluss abhalten kann.« (Goldschmidt). Ez különösen a közérdek érve. Noha e szempontból a felelősségnek csak az esetre való kizárása következnék szükségkép, ha a biztositott »1 u c r i f a c i e n d i g r a t i a« lett öngyilkossá, mindazonáltal a haszonlesés szándékának bizonyításával járó legyőzhetlen nehézségek tekintetéből indokoltnak mutatkozik a biztosító felelősségének megszűnését egyáltalán mindaz esetekre kimondani, melyekben az öngyilkosság tudva és akarva köveltetett el, míg a beszámitbatlan állapotban elkövetett öngyilkosság esete azért sem kívánja a megszorítást, mert a jogi értelemben vett beszámithatlanf ág állapota nem fér össze a haszonlesés szándokával, és az elméjében valósággal megháborodott aligha azért zúzza fejét a falhoz, hogy a biztosító intézetet fizetni kényszerítse, vagy hogy a kedvezményezettnek tegyen barátságot. A beszámithatlan állapotban elkövetett öngyilkosság oly casus, melyre vonatkozólag a koczkázat nem mondható nagyobbnak, mint a véletlenség egyéb eseteiben. A kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezésének kifejtett ratiója alapjáról sem lenne tehát igazolható, az öngyilkosság fogalmát a causalis nexus objectiv tényéhez kötni. Az öngyilkosság beszámithatóságának álláspontját foglalják el többé vagy kevésbbé világosan kifejezve : a hollandi 1838. évi ktk. (307. art.), a s c h w e i z i 1864. évi ktk. (346. art.), a d r e sd ai kötelmi javasl. (912. art.), a revid. olasz ktk. (507. art.), a revid. a b e 1 g a ktk. (XI. tit. 41. art: slorsque cetté mort est le résultat — d'uDsuieide, sauf la preuveque celui-ci n'apas