Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 43. szám - A kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin székesfehérvári ügyvédtől

— 340 — ideig, tömeggondnok, végleges tömeggondnok volt ügyvéd közjegyző más ügyvéd közjegyző más A hitelezők beleegye- „„ _ fi lese mellett befejezet- 91 11 »/ ' ° teknél Egyezséggel befejezet- ^ 61 21 18 Kényszercgyezség A 1 9^ 3 fi mellett befejezettek- 95 4 1 »t> O nél Átlagban egy csődre esett 21,574 frt vagyon A hitelezők beleegyezése folytán megszüntetett csődre 16>486 * * Felosztással befejezettre 22,492 » » Fgyezség által megszűntre 27,586 » » Kényszeregyezség által befejezettre . . 82,143 > » A befejezett csődök a leltározott vagyon magassága szerint következőleg sorozhatok: Vagyonfelosztás egyezség kényszeregyezség lOOOfrtig 15% 11% 5°/c> 1000—10,000 » 47 A 55 » 12 » 10,000—50,000 » 26 » 25 » 41 > 50,000—100,000 írtig 5 » 2 » 22 » 100,000 frton felül 4 » 2 » 19 > A csődeljárás tartamára nézve 100 csőd közül 3 hóig, 3-6 h., 6—9 h., 9—12 h., 1—l'/t é., V/,—2 é., 2—3 é., 3 éven tul tartott az eljárás. Áltatában 15 20 18 12 13 8 8 6 esetben Tömegfelosztásná) 1 5 12 14 20 18 18 12 J> Egyezségnél 1135 30 10 5 2 5 2 » Ktnyszeregyezségi él 15 20 18 12 13 8 8 6 » Az egyezséggel és kényszeregyezséggel befejezett csődeljárás költségei meg nem álíapithatók. A felosztás mellett befejezettek költségei állnak a hitelezőknek jutott részlethez, mint 1: 4 hez. Az egyezséggel és kényszeregyezséggel befejezett csődöknek a hitelezőknek jutott kielégítési arány meg nem állapítható. A vagyonfelosztással befejezetteknél esett egy csődre 40,540 frt bejelentett és 35,441 frt elismert követelés, kifizettetett pedig átlag 16°/0. Dr. Schnierer Gyula. Jogirodalom. A kereskedelmi fórvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin ^székesfehérvári ügyvédtől. Első kötet, második fele. (61.— 251. §§.) Ara 3 frt 20 kr. Budapest, kiadja Zilahy Sámuel. (189.—666. lap). Alkalmunk volt az előttünk fekvő munka első kötetének első felét, mely egy bevezetésen kívül a keresk. törv. 1.—60. §-ainak magyarázatát tartalmazza, a »Themis« f. é. 1. és 2. számában tüzetes bírálat alá venni, s csak kötelességünket teljesítjük, midőn igéretünkhöz képest a munka legújabban megjelent első kötetének elég vaskos m ásodik felét, mely a kereskedelmi társaságokra vonatkozó szabályok magyarázatát foglalja magában, szintén beható vizsgálat tárgyává teszszük. Mindenekelőtt örömünket kell kifejeznünk azon nagy haladás fölött, melyet jelen második félkötet tartalmában, szemben az első fél kötettel, tapasztalunk. Míg az első félkötetről legjobb akarat mellett sem lehetett mondanunk azt, hogy az a tudomány magasabb igényeit mindenben kielégíteni képes, bár szerző nagy szorgalmát és buzgó törekvését elismertük: addig a második félkötetről ellenkezőleg csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk. Alapos készültség, önálló gondolkozás és kritika, a bel- és külföldi irodalom lelkiismeretes feltogatott fényes nappal, kétizben egymás után, jóllehet ha figyelmesen körültekint, észre kell vala vennie, hogy nem távol tőle egy kis leány az utczaajtóban áll és látja őt. Ezen gyujtogatásaira megkérdeztetvén, azt mondja, hogy ő azokra nem emlékezik, bár más alkalommal ugy beszél, mintha azokra homályosan visszaemlékeznék. Felemlítendő még, hogy a gyujtogatást megelőző napok egyikén a rendőrség által mint részeg csavargó befogatott és mint a rendőri jelentésből kitetszik, a börtönben öuíelakasztással két izben is akarta magát kivégezni. Az elmondottakból látható, hogy vádlottnő gyermekkora óta igen gyakori nehézkóros rohamoknak volt alávetve és azon felül évek során át igen rendetlen kicsapongó életet folytatott, sőt mi fiatal nőknél csak ritkán történik, szeszes italokkal élt egész a megrészegedésig, s ily módon minden női szeméremből kivetkezve, az erkölcsi sülyedésnek ritka példányát mutatja. Ismeretes dolog, hogy a nehéz kór, mely lényegében az idegrendszer betegsége, kivált ha az nagyobb mérvű, kisebb-nagyobb mértékben kóros befolyást gyakorol az agy működésére, mely azon mértékben fokozódik, amint egyéb ártalmasságok pl. rendetlen kicsapongó életmód, a szeszes italokkal való visszaélés, működnek közre. Jelen esetben nem tapasztalható ugyan az értelemnek valamely lényeges fogyatkozása, de annál inkább észlelhető majdnem teljes hiánya az erkölcsi élet körébe tartozó érzületeknek, melynél fogva vádlott nő mintegy vakon engedelmeskedett állatias ösztöneinek, nem rendelkezvén a szükséges erkölcsi erővel azok ellensúlyozására ; de hogy ezen erkölcsi fogyatkozás az agy bántalmazottságának kifolyása, azon a tudomány tapasztalatai után kételkedni alig lehet. Fontossággal bir azon felül annak megállapítása, hogy a beteg használása,*) a külföldi jogélet folytonos szemmelkisérése és saját jogunkkal való összekapcsolása, stb. mindezen követelményeknek szerző dicséretre méltó módon felelt meg, s alig van a magyar jogirodalomban mii, mely e tekintetben az előttünk fekvő munka fölé helyezhető volna. Szerző szorgalma és komoly törekvése annyival inkább érdemel elismerést, mert útmutatásul és például is szolgálhat sokaknak, kik állásuknál fogva, par excellence theoretikus létükre, hivatva volnának a tudományt alaposan és lelkiismeretesen mivelni, s ezt vagy egyáltalában nem, vagy nem oly mérvben teszik, mint az parlagon heverő nemzeti jogtudományunk előmozdítása érdekében kívánatos volna. Valamint azonban a jelen munka első félkötetének számos fogyatkozásai nem tartottak bennünket vissza, hogy dicsérjük azt, a mi dicséretre méltó, ugy bírálói tisztünk nem engedi, hogy a jelen második félkötet fényoldalait hangsúlyozva, annak némely árnyoldalairól is ne emlékezzünk meg. Mindenek előtt sehogy sem tudunk megbarátkozni szerző tárgyalási illetve idézési modorával, melyet különben már az első félkötet fölötti bírálatunkban lehetett volna kifogásolnunk. Az idézés, ha lelkiismeretes (a mi persze ritkaság), szép dolog, s tudományos «s magasabb színvonalon álló munkánál meg is lehet követelni azt, hogy folytonos érintkezésben álljon a bevágó irodalommal. Azonban idézésnek meg van a maga abstrakt és konkrét mértéke. Az idézés sokkal tovább mehet monográfiákban, mint összmunkákban, s mig előbbieknél tökéletesen helyén lesz nemcsak az írót és a munkát idézni, hanem az illető iró gondolatait is közölni, még pedig ha oly nyelven ir, melyet a képzettebb olvasónaki smerui kell, eredetiben : addig össztárgyalásoknál ritkán és csak kivételesen szabad anynyira menni, s nevezetesen soha nem szabad az idézést annyira kiterjeszteni, hogy az a gondolatmenetet, az argumentátiót megszakítsa, a munka használatát épen azoknak megnehezítse, a kik azt leginkább használják. Szerző e hibától sehogy sem tudta magát megóvni. Alig van munkájában egy lap, mely hosszabb, a szövegbe szőtt idézeteket és pedig eredetiben (németben) nem tartalmazna, sőt szerző az idézethez nemcsak azért folyamodik, hogy az általa előadottat megerősitse, hogy más véleményével megismertesse az olvasót, hanem gyakran a német idézet egyenesen az argumentátiót foglalja magában. így pl. az 521. lapon azt mondja szerző, hogy a közgyűlés hatásköre csak oly jogokra terjed ki, melyek az összes részvényesek közös érdekében állnak és annak előmozdítását czélozzák. — s azután a német bir. keresk. főtvszék szavaival folytatja : »Den Gegensatz zu dieser Kategorie von Recbten bilden die gesetzlichen und statutarischen Befugnisse des e i n z e 1 n e n Aktionárs, welche aus dem durch das Statut hegründeten vertraglichen Verháltnisse originiren und in Bezúg auf welche daher dem einzelnen Aktionár die Gesellschaft selbst als das contraktlich verpflichtete Subjekt gegenübersteht*. Kételkedünk azon, hogy az alacsonyabb fokon álló, de annyival inkább kommentárra szoruló ügyvéd, biró stb. ily előadásmód alapján helyes fogalmat tudjon magának alkotni azon fontos különbségről, mely az összes részvényeseket illető jogok s a részvényes egyéni jogai között fenáll! Egy második általánosabb megjegyzésünk szerzőnek a külföldi törvényhozásokkal való bánásmódjára vonatkozik. Készségesen elismerjük, hogy szerző a külföldi törvényhozásokat behatóan tanulmányozta; tény azonban az, hogy szerző a külföldi jogokat nem oly rendszeresen, következetesen és biztosan kezelte, mint az kívánatos lett volna, már csak azért is, hogy szerző ismeretei iránt téves felfogások ne keletkezzenek. így pl. nem értjük, hogy szerző az angol jogra utalva, miért idézi egyszer az 1856/57-ki társasági törvényt, másszor ismét az 1862-ki Companies Ak t-ot, holott az előbbi az *) Az első félkötet fölötti bírálatunkban tévesen jegyeztük meg, hogy szerző a porosz keresk. törvény-javaslat indokolását (Motive) ignorálta. a nehézkóros rohamok idején hosszabb ideig is nincs teljes öntudatnál, mintegy álomban jár-kel, cselekszik, és arról, mit ezen állapotában cselekedett, épen nem, vagy csak homályosan emlékezik. Ha már most meggondoljuk, hogy vádlott nő, ki nagyobb fokú nehézkórban szenved, a vádbeli cselekményt megelőző napokon szeszesitalokat élvezett egész a megrészegedésig: nem lehet kételkedni, miszerint benső valóságon alapul vádlottnőnek azon állítása, hogy nem emlékszik arra. mit azon időben tett, és hogy homályos emlékezésével a dolgot hoi egy, hol másképen adja elő. Annál is inkább hitelt érdemlő ezen állítása, miután tapasztalatból tudva van, hogy oly egyének, kik valamely ideig idegbetegségben szenvednek, roszul tűrik a szeszes italokat, ugy hogy ezek mérgezőleg hatnak az illetők agyára és könnyen idéznek elő öntudatheli zavarokat, amint ez vádlott nőnél több izben tapasztaltatott is. De bizonyítja vádlottnőnek az általa elkövetett bűnös cselekmény idején öntudatbeli zavarát azon körülmény is, hogy cselekménye minden eszes indokot teljesen nélkülöz és hogy oly körülmények közt vitte azt véghez, melyek mellett csaknem bizonyos volt, hogy rajta érik. Mindezeket tekintetbe véve, szakértői véleményemet abban foglalom össze, hogy vádlottnő valóban nehéz kórban szenved és ezen betegséget nem színleli, továbbá, hogy ő, midőn gyújtási bűntényét véghez vitte, valószínűen nehéz kóros roham, de főleg az élvezett szeszes italok mérges behatása folytán, az öntudat oly zavart állapotába jutott, mely mellett ő valamely cselekmény elkövetésének szabad elhatározására képtelen volt. K.... 1877. november 26. Dr. Kecskeméti Lajos, törvényszéki orvos.