Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 43. szám - A kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin székesfehérvári ügyvédtől

341 utóbbi által hatályon kívül helyeztetett, s számos intézkedés, melyet szerző az 1856/7-ki Act-ból idéz, az 1862-ki Act-ban is foglaltatik? (Attól egész eltekintünk, hogy van eset, midőn szerző angol törvényeket egészen helytelenül és érthetlenül idéz, mint pl. az 528. lapon- >Companies Acts 30, 31 act. cap. 131. III. art. 67«. — »1862-ki Comp act 25, 26 Viot. Cap. 89. art. 79« helyett). A franczia törvényhozással sem bánik szerző kellő szakavatottsággal. így pl. a 354. lapon azt mondja szerző, hogy a felszámolók mint ilyenek, választott birói minőséggel nincsenek felruházva, s utána teszi: »A franczia törvény szerint birnak e minőséggel és egyáltalában minden a társasági viszonyból felmerülendő vitás kérdések választott bírósághoz vannak utasítva. »Toute contestation eutre associés et pour raison de la société sera jugée par des arbitres«. (Code de Comm. art. 51). Eltekintve attól, hogy a Code de Comm. a felszámolókról meg sem emlékezik, tehát azt sem mondja, hogy a felszámolók választott birák — a Code de Comm. 51. v. k. czikkei, melyek a kényszerválasztott bíráskodásról (arbitrage forcé) intézkednek, az 1856. július 17-én kelt törvény által hatályon kívül lettek helyezve, tehát a Code de Commerce-re mint aktuális jogra nem is lehet hivatkozni, vagy legalább ki kell tüntetni, hogy ma már nem áll fen. A 336. lapon azt mondja szerző, hogy »a német k t. életbeléptetése előtt a felszámolás a társasági tagok közt a bíróság által eszközöltetett,... azonban már a spanyol és hollandi törvénykönyvekben — érvényre emelkedett a kereskedelmi gyakorlat által is felterjesztett azon elv, hogy a felszámolás bíróságon kívül is eszközölhető*. Téves mindenekelőtt, mintha a felszámolás külföldön a német ill. spanyol és hollandi keresk. törvények előtt csak bíróság által eszközöltetett volna, mert tény, pl. hogy jóllehet a Code de Commerce a felszámolásra nézve intézkedéseket nem tartalmazott, mégis Francziaországban a felszámolás el volt,ismerve szokásjogilag mára 18. század óta (V. ö. Fréméry Études de droit commercial 67. lap, Troplong Contrat de société Nro 1003), és pedig nem mint bírósági, hanem mint bíróságon kivüli eljárás, csak a társasági vagyon felosztása (partage) volt birói eljárás, a mennyibena Code Civil 1872. czikke, mely a keresk. társaságokra is alkalmazást nyer, a társasági vagyon felosztását ugyanazon szabályoknak veti alá, mint a hagyatékok felosztását (partage des successions), de a társasági vagyon felosztását megelőző, praeparativ eljárás, a felszámolás, nem. (V. ö. Malepeyre et Jourdain Traité des sociétés commerciales 321. 1.) Vajon mikor honosult meg ezen bíróságon kivüli felszámolás más államokban ? nem tudjuk, annyi azonban tény, hogy ezen eljárás Spanyolországban és Hollandiában már a spanyol ill. hollandi keresk. törv. előtt is szokásjogilag fenállt, a mi abból tűnik ki, hogy pl. a hollandi k. t. a felszámolók kirendeléséről intézkedik ugyan, de a felszámolási eljárást egyáltalában nem szabályozza. Ha a felszámolás mint bíróságon kivüli ügy már előbb nem ismertetett volna el, akkor nem lehetett volna a felszámolók kirendeléséről intézkedni, hanem egyszerűen a bíróságokra kellett volna utalni. Kifogásunk van továbbá azon alapelv ellen, melyből szerző a kereskedelmi társaságokra vonatkozó szabályok magyarázatánál kiindul. Abban szerzőnek ugyan tökéletesen igaza van, hogy a kereskedelmi társaságok különböző fajai a kereskedelmi forgalom igényei által hasonló alapon fejlesztettek ki. a különböző társasági fajok tehát, némely eltérő sajátságuk mellett is, csak egy és ugyanazon jogi constructióval bírhatnak (224. 1.). E nézet részünkről már »A kereskedelmi társaságok jogi természete különös tekintettel a főbb európai törvényhozásokra* cz. monográfiánkban lett kifejezésre hozva, hangsúlyozván azt, hogy nem lehet a részvénytársaságot és talán még a szövetkezetet jogi személynek tekinteni, a közkereseti és betéti társaságot ellenben nem — mint azt épen a kereskedelmi jog legtekintélyesebb képviselői, mint Hahn, Goldschmidt, Laband s nálunk A p á t h y teszik. Ennyiben tehát szerzővel teljesen egyetértünk. Azon felfogását azonban szerzőnek, mely szerint a kereskedelmi társaságok kivétel nélkül (tehát a részvénytársaság is) nem jogi személyek — részünkről helyesnek egyáltalában el nem ismerhetjük, azon nézetben lévén, hogy a kereskedelmi társaságok kivétel nélkül (tehát a közkereseti és betéti társaság is) valóságos jogi személyek. Nem lehet feladatunk egy bírálat szük körében ebbeli nézetünket szerző ellenében bővebben indokolni, utalunk e tekintetben fentebb idézett értekezésünkre, mely a kérdést terjedelmesen tárgyalja. E helyütt csak néhány tételre szorítkozunk. Hogyan képzel magának szerző jogokat és kötelezettségetek egy jogosított ill. kötelezett alany, személy nélkül ? (A czélvagyon »Zweckvermögen« elméletétől itt eltekintünk) Részünkről ezt magunknak el nem képzelhetjük. Már pedig a magyar keresk. törvény 63. §-a világosan azt mondja: »A kereskedelmi társaságok czégük alatt jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak, ingatlan javakra tulajdont s egyéb jogokat szerezhetnek, stb.« Ebből szükségképen következik, hogy a kereskedelmi társaságok önálló alanyok, jogi személyek; mert ha a kereskedelmi térsaságok jogi személyek nem volnának, akkor jogokkal és kötelezettségekkel sem bírhatnának. Ezen argumentátiót csak ugy ronthatná le szerző, ha bebizonyítja azt, hogy a törvény »társaság« kifejezése alatt a társasági tagokat értette, azaz hogy a törvény, midőn azt mondja: »a keresk. társaságok czégük alatt jogokat szerezhetnek, stb.«, tulajdonképen azt akarta mondani, hogy a társasági tagok szerezhetnek jogokat, stb., hogy tehát a törvény csak.rövidített kifejezéssel él. Ezt bebizonyítania lehetetlen. Eltekintve ugyanis attól, hogy a törvény mindig öntudatosan használja a »társaság« szót, s'midőn a társasági tagokat akarja érteni, ugyancsak a stársasági tagok« kifejezésével él: eltekintve attól is, hogy nem fog. hatjuk meg, miért kellett a törvénynek kimondani olyasmit, a mi magától értetik (mert hogy a tagok akár közösen, akár külön jogokat szerezhetnek, stb., az magától értetik!): fentebbi állítás bebizonyítása azért lehetetlen, mert a törvény a keresk. társaságoknak a tagokkal szemben való függetlenségét, önállóságát még külön is ismerte el és hozta kifejezésre akkor, midőn a 95. §-ban a társasági tagok magánhitelezőinek megtiltja azt, hogy ők a társasági vagyonhoz tartozó dolgokat, követeléseket stb. biztosítás vagy kielégítés végett igénybe vegyék; midőn a 96. §-ban kizárja a kompensátiót a társaság követelései és a tártasági tagok adósságai közt és megfordítva; midőn a 97. §-ban a 98. §. 1. pontjában önálló társasági csődről szól, melyben a tagok magánhitelezői nem konkurrálnak, stb. Mindezen intézkedések el nem képzelhetők, ha a keresk. társaságok jogi személyiségét el nem ismerjük. Hahn azon kétségkívül szellemdus magyarázata, (melyet szerző p 226. lapon általánosít, azaz a részvénytársaságokra és szövetkezetekre is alkalmaz, mit Hahn nem tesz): miszerint a törvény ezen intézkedésekkel a társasági szerződésnek azon határozatát, hogy a társasági vagyonban létező aktivák fölött csak társasági czélra lehessen rendelkezni, harmadik személyek irányában is hatálylyal akarta felruházni — egyáltalában ki nem elégítő, sőt ezt maga Hahn is kénytelen beismerni, midőn azon esetről emlékezik meg, hogy nemcsak a tagok nem kompensálhatnak a társaság követeléseivel, hanem a társaság sem kompensálhat a tagok követeléseivel (V. o. Commentar zum A. D. H. G. B. 2. kiadás I. köt. 384.1.). Azt mondja továbbá a k. t. 63. §-a, hogy a kereskedelmi társaságok czégük alatt, »felperesi és alperesi minőségben perben állhatnak*. A keresk. társaságok tehát u. n. aktorátussal (jus standi in judicio) birnak, már pedig a ki aktorátussal bir, az jogalany. Ha a törvény az egyes tagokat értette volna, akkor fölösleges lett volna kimondani, hogy nekik aktorátusuk van, mert ez magától értetik: fölösleges lett volna továbbá a társaságok bíróság előtti képviseletéről gondoskodni, mert a tagok mint ilyenek, képviseletre nem szorulnak. De eltekintve ettől, ugyan hol perlendő egy keresk. társaság, feltéve, hogy valamely speciális fórum fen nem forog ? Kétségkívül nem a tagok valamelyikének székhelyére nézve illetékes bíróságnál, hanem egyedül a társaság székhelyén, a társaságnak magának lévén épen önálló székhelye domiciliuma. Ezt különben a ppts 33. §-a határozottan kimondja. Ha keresk. társaságok nem volnának jogi személyek, akkor önálló személyi illetőséggel nem birhatnának, akkor a keresk. társaságok csak a tagokra nézve illetékes bíróságoknál volnának perelhetők, és pedig a pertársaság (litis consortium) elvei értelmében, bármely tagra nézve illetékes bíróságnál tetszés szerint, (ppts. 32. §.) Elég legyen az argumentumokból ennyi. Sajnáljuk, hogy azok, valamint idézett munkákban tartalmazott egyéb érvek szerzőt a keresk. társaságok jogi személyiségéről meg nem győzhették; hiszszük azonban, hogy szerző különben inkább csak negatív álláspontjának helytelenségét idővel maga is be fogja látni. Még csak néhány kisebbszerü észrevételt akarunk tenni, anélkül hogy mindenre reflektálnánk, a mi ellen kifogásunk van. Szerző a 61. §-al kapcsolatban magyarázza az egyes társasági fajok fogalmát s kritériumait. Azt hiszszük, helyesebb lett volna a fogalmakat ott magyarázni, a hol a törvény azokat felállítja, tehát a 64., 125., 147. és 223. §§-nál már csak azért is, mert mindenki a magyarázatot itt fogja keresni. A 220. lapon szerző a németjogi szövetkezeti elméletet (Genossenschaftstheorie) összezavarja azon elmélettel, mely szerint csak a társasági vagyon bir bizonyos önállósággal (abhándiges Zweckvermögen, Personensondergut); holott e két elmélet lényegesen különbözik egymástól (V. ö. id. munkánk 5. és 6. fejezetét). Sokkal helyesebb lett volna a szövetkezeti elméletet kapcsolatba hozni az alaki személyegység elméletével (Theorie der collectiven Personeneinheit). Randa, Becker és Hauser mellett továbbá különösen Kuntze-tis kellett volna említeni. Hogy az u. n. s o c i e t a s 1 e o n i n a kikötése nálunk meg volna engedve — mint azt szerző a 239. lapon állítja — kétségbe vonjuk. Azt megengedjük, hogy erre nézve törvényes szabályunk nincs s hogy a római jog és más törvényhozások tilalma reánk ki nem terjed. Az is kétségtelen, s a keresk. törvényből is határozottan kitűnik, miszerint a társaságok belviszonyai (eltekintve a részvénytársaságtól és szövetkezetektől) tetszés szerint állapithatók meg. Ebből azonban még nem szabad következtetni azt, hogy a tagok nyilván erkölcstelen kikötéseket is tehetnek. Már pedig annak kikötése, hogy egy tag csak a veszteségekben vesz részt, a nyereségben ellenben nem, minden erkölcsi fogalmakkal ellentétben áll. Különben a societas leonina kikötése ellenkezik magával a társaság fogalmával is. Társaság alatt közös ér dek előmozdítása végett keletkezett egyesületet értünk. Már pedig hogyan lehessen szó közös érdekről, midőn egy tag a nyereségben részt nem vesz, hanem csak a veszteségben ?! Hogy minden elhasználható dolog egyszersmind helyettesíthető dolog volna — mint azt szerző a 242. lapon állítja — azt tagadjuk. A forgalomban az elhasználható dolgok rendszerint helyettesíthető dolgoknak tekintetnek ugyan, (csak ezt mondják a szerző által idézett UngerésWindscheid is,) de az ellenkező és kétségkívül igen gyakran foglal helyet. Egy darab hus, egy szivar, egy fürt szőllő, egy alma stb. bizonyára nem mindig helyettesíthető dolog! A 423. lapon szerző azon nézetének ad kifejezést, mintha a törvény csak azokat tekintené alapitóknak, kik a tervezetet aláirj á k. Részünkről e felfogást nem oszthatjuk, daczára annak, hogy keresk. törvényjavaslat tárgyalására összehívott értekezlet hasonló fel-