Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 42. szám - Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás)

— 332 — egyéb mesterkélt gátjait. Az újkori forgalmi javak, ipar, irodalom és művészet mozgékony szellemi alkotásainak nemzetközi jogoltalma azon igazságon sarkal, hogy a jog alanya nem csak egy állam polgára, hanem a társadalom tagja is. Mint ilyent mindenütt követi és védi joga, azon jog, mely az államok közös gazdasági és erkölcsi czéljainak eszköze. A haladó miveltség kérdésünk tekintetében is felismerteti, hogy nem állami kiváltság nyújtásáról, nem politikai concessióról van szó, hanem jogelismerés erkölcsi kötelességéről. Meleg óhajunk, hogy hazai törvényhozásunk ezen igazság elől el ne zárkózzék és magas toronypolitikai vélt előnyökért a polgárok érdekoltalmát fel ne áldozza. Nem anyagi hatalom, de szellemi és erkölcsi fensőség az, miben kis államok kitűnhetnek az emberiség szolgálatában. Dr. DelVAdami Rezs'ő. Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. / \ (Folytatás.) 5. §. Csodnyitással a közadós elveszti kezelő és rendelkező jogát a csődtömeghez tartozó vagyona felett, A kezelő és rendelkező jogot a tömeggondnok gyakorolja. »Csődnyitással«. Mely időpontban vegye kezdetét a csőd joghatálya? Mikor következzék be a közadós kezelő és rendelkező jogának privatiója? Már akkor-e, ha az u. n. anyagi csőd (materieller, latenter Conc.) fenforog, vagy csak a formaszerü csodnyitással ? Eltérők az álláspontok. A Code de Commerce (442. 437. art.), a Codigo di commercio (1024. 1036. art.) és legújabb (1869. évi) angol bankruptcy act (s. 11.) a r e 1 a t i o elvét fogadták el. Szerintük ugyanis a közadós rendelkező jogát már a fizetések megszüntetésének tényével (act of bankruptcy) veszti el. Az anyagi csődigényt szülő és az ennek megvalósítására hívatott csődeljárást megállapító insolventia illetve insufficientia időpontja a döntő momentum. Az, a mi tulajdonkép csak annak következménye, hogy a csőd megnyittatott, bekövetkezettnek mondatik már oly időben, midőn még csupán a csődnyitás előfeltételei forognak fen. A relatio elvének álláspontjáról tehát a formaszer ü csődnyitás anyagi jogkövetkezményeinek beállta egyszerűen antedatáltatik. A modern csődrendek többsége azonban csak a formaszerü csődnyitástól számítja a kérdéses jogkövetkezmények beálltát. Ámde, mely tény képezi a formaszerü csődnyitást ? Mikor tekintendő a csőd műszói értelemben meg nyitottnak? Az 1838. évi franczia csődr. (443. art. s ktvk.), a hollandi keresk. törv. (770. art.), a belga (444. art.) és a porosz csődr. (4. 121. §§.) szerint a csődnyitási határozat hozatalával (»Abf a s s u n g des Ei öffnungserkenntnisses); a hannoverai (611. §.) és badeni (715., 716. §§.) perrendek szerint, ha a csődnyitási határozat a közadósnak kézbesitetett (»B ehftndigung des Ganterkenntnisses«); a braunschweigi (311. §.) és a bajor (1206. art.) perrendszerint a csődnyitási határozat hozatalával (>Verkündung des Erkenntnisses«). Az osztrák csődrendtartás 2. §. szerint a jogkövetkezmények azon nap kezdetével állanak be »in dessenLaufe bei dem Concursgericht die Auschlagung des Concursedictesan das Gerichtshaus stattgefunden haU. Végre nagyon érdekes megkülönböztetést állit fel a lübecki csó'drendtartás 18. §-a. »A csőd jogkövetkezményei, ha az a fizető képtelenség kijelentése alapján nyittatott meg, a kijelentéssel egyidejűleg, ha pedig egyéb ténykörülmények alapján, a csődnyitási határozat hozatalával állanak be«. Tervezetünk a formaszerü csődnyitás időpontjához fűzi a jogkövetkezmények beálltának kezdetét. A forgalom biztonsaga kívánja, hogy a rendelkezési jog megvonása könynyebben köztudomásra jutható ténytől tétessék függővé, mint volna ez a latens csőd fenforgása. Természetesen nincs kizárva ezzel, hogy a csőd egynémely jogkövetkezményei, mint p. o. azok, melyek a csalárd jogügyletek megtámadhatóságára vagy a compensatio megengedhetőségére stb. vonatkoznak, ezen esetek különlegességénél fogva, már a csődeljárást megállapító ténykörülmények beálltával, p. o. a fizetések megszüntetésével vegyék kezdetüket. Ép oly kevéssé van kizárva, hogy bizonyos biztosítási intézkedések p. o. zárlatok, elidegenítési tilalmak, stb. már a csőd valóságos megnyitása előtt helyt foglalhassanak. De elvileg, általában és rendszerint a formaszerü csődnyitás a döntő momentum. Arról pedig, hogy mikor tekintendő a csőd voltaképen megnyitottnak, az alaki csődjog határozmányainak keretében fog a szükséges intézkedés megtétetni. Törvény erejénél fogva, avagy csak külön bírói kijelentés alapján vegyék-e kezdetüket a csődnyitás jogkövetkezményei? Tervezetünk e kérdésben az »ipso jure« beállás elvét adoptálta. A törvény állapitván meg a csőd joghatályát, feleslegesnek tűnnék a külön bírói kijelentés. Ácsodnyitási határozat csupán a csődeljárás előfeltételeinek constatálására lehet hivatva. De nem is volna igazolható, hogy a jogkövetkezmények egyikét vagy másikát a biró önkény illeg módosíthassa vagy egészben kijátszhassa. »A közadós elveszti kezelő és rendelkező jogát«. A modern csődrendek teljesen megegyező álláspontjával szemben ezen elv többé vita alá sem vonható. A mig a csődeljárás tart, a közadós tulajdoni jogait a csődtömeg felett nem gyakorolhatja. Hogy miképen constatálandó az a változás, melyet a csőd dispositio joga körül előidéz, az tisztán doctrinalís kérdés, mely a törvényhozó tételes intézkedéseit bár áthathatja, de a mely ezekben közvetlen kifejezésre nem juthat. A csődtörvényi tétel tökéletesen megfelel czéljának, ha a privatiót egyszerűen decretálja. Az elméleti constructió formája nem mindig teszi átlátszóbbá a rendelkezést. »A kezelő és rendelkező jogot a tömeggondnok gyakoroljál?. Gyakorolja ugyan a cselekvő képtelenné lett közadós helyett, de a törvény erejénél és nem a közadós akaratánál fogva. A tömeggondnok törvényes képviselő, a reá ruházott helyettesítés nem szerződéses, nem meghatalmazási viszonyon nyugvó. Az, hogy a tömeggondnok kinek közvetlen képviselőjeként szerepel, vagyis az, hogy a tömeggondnok első sorban a csődhitelezőket avagy a közadóst képviseli-e, mint szintén merőn elméleti érdekkel biró kérdés, a törvényhozó gyakorlati intézkedéseit érintetlenül hagyja, és tulajdonkép csak a tudomány fóruma elé tartozik. Mert még ha a hitelezők közvetlen képviselőjének tekintjük is a tömeggondnokot: az közvetve egyúttal a tömeg, illetve a tömeg tulajdonosának, a közadósnak képviselőjeként fog jelenkezni. Másrészről pedig, ha a közadós közvetlen képviselőjének tekintjük is a tömeggondnokot: kétségtelen, hogy a tömeggondnoki jogkör a hitelezők csődigényében birja alapját és czélját. A tömeggondnok hivatása e constructió nézpontjából is a csődhitelezői érdekek gondozása, de különben is a csődhitelezők helyesen felfogott érdeke rendesen összeesik a jóhiszemű, becsületes adós érdekével. Tehát az elméleti controversiának törvényben való megoldására a tömeggondnoki jogkör részletes szabályozása tekintetéből sincs nyilvánvaló szükség. — A tömeggondnoki jogkör alapja a csődigény, czélja a csődigény megvalósításának közvetítése. Mondhatná tehát szakaszunk második bekezdése: »A kezelő es rendelkező jogot a hitelezők kielégítésének czéljából a tömeggondnok gyakorolja*. Vagy mint a Králik-féle tervezet 2. §-a hangzik: »A csődtömegből bukottnak csődnyitáskori hitelezői elégíttetnek ki. — E végre csődnyitás után a csődtömeg felett a tömeggondnok gyakorol kezelő és rendelkező jogot«. Superflua nocent. Oly kitételek, mint > a hitelezők kielégítésének czéljából* vagy >se végre* aligha volnának pusztán a tömeggondnokság czélját és rendelkezését elméletileg meghatározni akaró doctrinalís kijelentéseknek tekinthetők. A törvény minden egyes betűje rendelkező természetű. Veszélyes félreértésre adathatnék tehát alkalom. Azt lehetne ugyanis az ilykép formulázott tételből kiolvasni, hogy a törvény a tömeggondnok rendelkező actusainak jogérvényességét azoknak a csődhitelezői kielégítés szempontjából való czélszerüségétől és hasznosságától akarja feltételezni. E consequentia elfogadhatlansága nyilvánvaló. Nem lehet a tömeggondnoki hatáskör általános jogi korlátja az opportunitas. A tömeggondnoki cselekvények jogérvényét attól a körülménytől függővé tenni, hogy azok a hitelezők kielégítése tekintetéből tényleg czélirányosaknak bizonyulnak-e, a vagy nen , nagy mérvben rázkódtatná meg