Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 42. szám - Külföldi ítéletek végrehajtása

— .331 — idéző okmány kézbesítését saját kezeihez a perbíróság államában, vagy kézbesítést magyar bíróság utján követel, mi azon képtelenségre vezet, hogy p. o. oly német polgár elmakacsolása Bécsben, kinek saját német bírósága utján kézbesíthetett a kereset, nem elegendő a végrehajtás elrendeléséhez. Ezen feltétel szigorúbb lévén a német törvényénél, a materiális reciprocitás szerint a német biró megtagadhatja magyar ítéletek végrehajtását,1) és így épen a receptio vallott azon czélja méghiusul, hogy Ítéleteink végrehajtását Németországban biztosítsa. A fordításban végre félreértetett a német törvény valóban kétes helye. >Wenn die Gerichte« csakugyan annyit is jelenthet, ha a perbíróság államának »valamely* bírósága illetékes. Véletlenül a német birodalmi gyűlés igazságügyi bizottságában Bahr e kérdést felvetve, azon magyarázat jegyzőkönyvbe vétetett, hogy a perbíróság illetékessége nemcsak in abstracto — az elvek helyessége tekintetében német jog szerint — hanem in concreto — a tények valódiságára nézve is — vizsgálandó meg.2) A magyar fordítás még a végrehajthatóság szabályát s azon elvet sem hozza kifejezésre, hogy a felülvizsgálat az idegen Ítélet érdemét ne érintse. A feltételek positiv formulázása és összegezése nemcsak szerkesztési szempontból helytelen, mivel azon képtelenséget látszik kifejezni, mintha az egymást kizáró feltételeknek is együtt létezniök kellene, hanem azért is, mert a kölcsönösség igazolását involválja, és kizárja az osztrák gyakorlat követését, mely szerint a kölcsönösség vélelmeztetik. Nézetünk szerint a német birodalmi törvényhozás azon feltétlen követése, melyet több hazai codificatorunknál épen nem kizárólag forgalmi érdekeinknek szem előtt tartása hozott divatba, egyáltalán, de különösen jelen esetben nem helyeselhető, melyben a német törvényhozás vezetésére a dolog természeténél fogva túlnyomóan nem általános jogtudományi szempontok, hanem sajátszerű politikai viszonyok, még pedig a tudomány elveivel ellenkező irányban, gyakoroltak befolyást. A német törvénykezési alkotások a birodalom partikularistikus és centralistikus áramlatainak és erőinek kölcsönhatásában eredményezett concessiók, melyeknek feltételei azonban tőlünk teljesen idegenek és melyek elfogadására mi okunk sincs. Javaslatunk különben azon czélnak sem felel meg, melyet kifejezetten elérni kívánt: ítéleteink végrehajtását Németországban biztosítani. E czél elérésére épen ellenkezően intézkedni, t. i. a kölcsönösség feltételét elejteni és ez által a német ítéletek feltétlen végrehajtását hazai gyakorlatunkban biztosítani kellett volna, mely esetben a német bíróságok törvényük értelmében a magyar ítéleteket viszont végrehajtani kötelezve lettek volna. A javaslat intézkedései mellett ellenben minden a réginél marad, mert a gyakorlatban tényleg egyik állam sem kezdi meg és nem kezdheti meg az idegen ítéletek végrehajtását, mert a viszonosságnak mint előfeltételnek igazolása mindig lehetetlen marad. Forgalmi érdekeink szempontjából ugyancsak a viszonosságnak szűkkeblű és ezen felül teljesen impraktikus elvét elejteni, nézetünk szerint fölötte eszélyes volna. Hitelünk a külföldön, melyre hazánk, különösen a gazdagabb nyugoti államokkal szemben, kétségkívül inkább szorult, mint azok a mienkre, az idegen Ítéletek végrehajtásának megkönnyítése által rendkívül nyerne. Es miután a tőke- és hitel-forgalom természetes irányánál fogva épen a nyugoti államok ítéletei lennének nagyobb számmal nálunk, a mi Ítéleteink pedig nagyobb számmal a keleti államokban végrehajtandók, mert nyugaton inkább mint adósok, keleten pedig mint hitelezők szerepelünk: ennélfogva mindkét irányban a feltétlen végrehajthatóság megengedése illetve kivívása nem csak forgalmi érdekünket képezi, hanem polgáraink jogbiztonságát sem veszélyezteti. Azon aggodalom, hogy külföldön fajgyűlöletből polgáraink ellen igazságtalan ítéletek hozatnának, ha végrehajtásuk biztosítva volna, nézetünk szerint kielégítő tapasztalati adatokra nem állapitható. Amiveit nemzetek törvénykezése e részben elegendő és ') L. ii. o. 543. 1. 10. ') L. u. o. 542. 1. 6. ugyanannyi biztosítékot nyújt, mint a mennyit viszont m nyújthatunk. De ha alapos volna ez aggodalom, akkor a jogbiztonság fentartására a viszonosság feltétele, mely semmi reális garantiát nem tartalmaz, elegendő nem lenne. A menynyiben ez irányban flagrans esetek előfordulni, vagy pedig magyar ítéletek végrehajtása valamely államban rendszeresen megtagadtatni fogna, akkor az illető állam ítéleteinek végrehajtását a törvényhozás vagy a minisztérium intézkedése által felfüggeszteni természetesen az állami önvédelem kötelességévé válnék. Ily kivételes retorsió alkalmazása szükség esetében egyrészt teljesen kielégítő hatálylyal bírna, és másrészt minden esetre helyesebb eljárás lenne, mint a kiindulás az indokolatlanul a priori feltett veszedelmességből. A bizalmatlanságra mint előítéletre alapított szabály felállítása és alkalmazása tulajdonkép türelmetlenségen sarkall és türelmetlenséget provokál, és mindenesetre ellenkezik forgalmi érdekeinket előmozdító gazdasági politikával. A józan gazdasági politika követelményei egybeesnek a tudomány elveivel és erkölcsi méltóság tekintetében is fölötte állnak a viszonosság azon felfogásán, melyet a javaslat ural, és melyet csak félreértése tehet népszerűvé. Kérdésünk mai állását a tudományban hiven visszatükrözé annak emiitett tárgyalása a nemzetközi jog reformjának és codifíkatiójának előmozdítására a mivelt államok kitűnő államférfiaiból s jugtudósaiból alakult társulat 1877. antwerpeni gyűlésén, hol vita tárgyát csakis azon reális garantiák meghatározása képezte, melyek, tekintettel a mivelt nemzetek törvénykezési rendszereinek különbözésére, a külföldi ítéletek végrehajtásánál nyújtandók. E részben Dr. T. H. Tristram, a londoni Consistory Court birája s egyik véleményező indítványa fogadtatott el s az e tárgyban kiküldött codifikáló bizottság annak alapul vételére utasíttatott. E szerint a végrehajtás feltételei: hogy azitélő bíróságilletékes volt saját törvénye szerint; hogy az ítélet jogerejü s érvényes; nogy alperes megidéztetett és védekezésre alkalmat nyert; hogy az ítélet nem csalárd uton nyeretett és hogy nem ellenkezik a végrehajtó bíróság államának közrendjével. [Eredeti szöveg: »That the courtpronouncingthejudgment sought to be enforced is competent by the law of the country in which such judgment was pronounced to adjudicate upon the question in issue. That the judgment on I the face of it is final. That the judgment is not bad on the face of it. That the defendant was cited in the action in which the judgment was pronounced, and hadán opportunity of being heard in his defence. That the judgment has not been obtained by fraud. That the judgment is not contrary to the public policy of the state in which it is sougt to enforce it« 1. Association for the Reform and Codification of the Law of Nations. Report for the fifth annual conference held at Antwerp 30 August to 3 September 1877. second edition London 1878. p. 30.] Ezen garantiák elegendők az idegen jog elismeréséből | eredhető collisiók veszélyének elhárítására, melyet a mivelt államok jogrendszereinek folytonos közeledése alapelveikben különben is egyre csökkent. A mi különösen az illetékesség elbírálását illeti, midőn a marasztalt fél az idegen bíróság illetékességét el nem ismerte, perbe nem bocsátkozott és az ítélet mioden hasonlóságot szerződéssel nélkülöz, természetes és jogosult csak a perbíróság törvényének alkalmazása lehet, mely annak eljárását szabályozta. Csak ez által nyeri teljes hatályát a forum contractus, melynek domináló jelentősége a nemzetközi forgalomnak és kötelmi jognak egyik követelménye, mely által ismét egy irányban elhagyatik azon hitellenes, álerkölcsös alap, melyre az európai jogfejlődést a kánonjog állított a, midőn az adós irgalmas pártolását tűzte ki vezérelvül. Azon közjogi ellenérv, hogy souverain állam birája nem vehet parancsot idegen hatóságtól, merő petitio principii, miután ép oly törvény hozandó, melyben souverain állam bíráját erre kötelezze. A területi jog merev, kiméletlen és igazságtalan állás pontját halomra dönté a nemzetközi forgalom, mint számo^