Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 42. szám - Külföldi ítéletek végrehajtása

— 330 — keblű és helytelen alapon nyugszik, mennyiben mindenben a n é m e t e Í j á r á s i törvényt alkalmazza s ennek szempontjából itéli meg a perbíróság illetékességét s eljárását, sőt túlságos tág keretben az idegen ítélet tartalmát is. [Eredeti szöveg: 660. §. »Aus dem Urtbeile eines auslándischen Gerichts findet dieZwangsvollstreckung nur statt, wenn ibre Zulassigkeit dnrcb ein Vollstreckungsurtheil ausgesprochen ist. Für die Klage auf Erlassung desselben ist das Amtsgericht oder Landgericlit, bei welchem der Schuldner seinen allgemeinen Gericbtsstand hat, und in Ermangelung eines solchen das Amtsgeiicht oder Landgericlit zustandig, bei welchem in Gemiissheit des §. 24 gegen den Schuldner Klage erhoben werden kann«. 661. §. »Das Vollstreckungsurtheil ist ohne Prüfung der Gesetzmássigkeit der Entscheidung zu erlassen. Dasselbe ist nicht zu erlassen: 1. wenn das Urtheil des ausliindischen Gerichts nach dem für dieses Gericht geltenden Rechte die Rechtskraft noch nicht erlangt hat; 2. wenn durch die Vollstreckung eine Handlung erzwungen werden würde, welche nach dem Rechte des über die Zulassigkeit der Zwangsvollstreckung urtheilenden deutschen Richters nicht erzwungen werden darf; 3. wenn nach dem Rechte des über die Zulassigkeit der Zwangsvollstreckung urtheilenden deutschen Richters die Gerichte desjenigen Staates nicht zustandig waren, welchem das ausliindische Gericht angehört; 4. wenn der verurtheilte Schuldner ein Deutscher ist und sich auf den Process nicht eingelassen hat, sofern die den Process einleitende Ladung oder Verfiigung ihm weder in dem Staate des Processgerichts in Person noch durch Gewáhrung der Rechtshülfe imDeutschen Reiche zugestellt ist; 5. wenn die Gegenseitigkeit nicht verbürgt ist«.] A reciprocitás feltétele csak az utolsó javaslatba (611. §. 5.) vétetett fel a német birodalmi gyűlés jogügyi bizottsága által, hol e kérdésről az 1875. jun. 4. s 8. ülésen érdekes vita folyt. A kormányképviselő' (Amsberg) s egyes bizottsági tagok az eredeti javaslat szabadelvű álláspontját védelmezték, mely a nemzetközi forgalom igényeinek, a jogirodalom tekintélyei nézetének s nagy államok példájának megfelelt s véget vetendő volt azon abnormitásnak, hogy idegen ítéletet egyik német állam végrehajt, a másik nem, a szerint a mint ez iránt szerződött vagy sem. A német ítéletek végrehajtását rendszeresei! megtagadó állam ellenében j a megtorlás a birodalmi kanczellárs tanács határozata alapján gyakoroltatván, elég biztosíték lenne arra, hogy külföldön végrehajtassanak a német Ítéletek. Azonban az indítványozó képviselő (Struckmann), hivatkozva arra, hogy az egyes államok szerződései igy is fenmaradnak, egységes birodalmi szerződések kötését pedig ő is óhajtja; hogy továbbá a tényleges franczia s angol gyakorlat szerint németitéletek végre nem hajtatnak, s hogy ily gyakorlattal szemben a német birodalom méltósága követeli a reciprocitás fentartását, és támogatva Bahr által, ki kiemelte, hogy nemcsak nemzetközi jog, hanem német polgárok illetőségi törvénye forog kérdésben, keresztülhatott és az 5. pont felvétetett, a német büntető tk. 102. §-ával megegyező szövegezésben, mely olykép magyaráztatott, hogy a kölcsönösség biztosításához nem kell szerződés vagy külön politikai törvény, hanem elég egyszerű declaratio vagy tényleges joggyakorlat. (L. Protokolle d. Justizcommission d. Deutsch. Reichstags. Berlin 1876. 344. s k. 1. s Verhandlungen d. Reichs Justizcommission II. B. Berlin 1878. 143., 144. lk.) A magyar törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról a német perrendtartást követi, mert »forgalmunk Németországgal legnagyobb« s a reciprocitás elvét fentarja, inert elejtése »alig lenne eszélyes«. A bámulatos lakonismussal állítólag indokolt javaslat, illetve szabad fordítás, ép oly hiányos mint hibás. [Eredeti szöveg: »Külföldi bíróságoknak megkeresései, vagy végrehajtási záradékkal ellátott végrehajtható közokmányai alapján, a mennyiben államszerződések ellenkezőt nem rendelnek, a viszonosság és ezen felül a következő előfeltételek együttes létezése esetében van helye a végrehajtás elrendelésének : I a) ha a végrehajtás alapjául rendes jogorvoslattal meg nem támadható bírói határozat, vagy perbeli bírói egyesség szolgál; b) ha a meg nem jelenése folytán elmarasztalt végrehajtást szenvedőnek a perbeidéző okmány a perbíróság államában saját kezeihez, vagy megkeresés folytán valamely hazai bíróság által kézbesittetett; c) ha azon államok valamely bírósága, a mely állam területén a végrehajtandó ítélet hozatott, vagy a végrehajtandó egyezség köttetett; jelen törvénynek az illetékességre vonatkozó határozatai szerint illetékes volt; végre d) ha azon cselekmény, mely a végrehajtás utján érvényesittetni szándékoltatik, hazai tiltó törvénybe nem ütközik. Ezen esetben a végrehajtás elrendelése kérdésében azon bíróság határoz, mely a 18. §. szerint a végrehajtás foganatosítására illetékes. Ha a végrehajtás foganatositása végett több bíróság kerestetik meg, a végrehajtás elrendelése kérdésében az első helyen említett törvényszék, ha csupán járásbíróságok kerestettek meg, az első helyen említett járásbíróság határoz, és határozatáról a foganatásitásra illetékes többi hatóságokat értesiti. A nem illetékes bírósághoz intézett megkeresések az illetékes birósághoz hivatalból tétetnek át. (3. §.) Indokolás: Altalános határozatok. A 3. §. meghatározza, hogy külföldi bíróságoknak megkeresései vagy végrehajtási záradékkal ellátott végrehajtható közokmányai alapján minő feltételek mellett van helye a végrehajás elrendelésének. Azon előfeltételek, melyekhez a törvényjavaslat a külföldi bíróságok határozatainak vagy a külföldi biróságok előtt kötött perbeli birói egyezségeknek a belföldön való végrehajtását köti: lényegileg összevágnak az uj német birodalmi perrendtartásnak rendelkezéseivel, a mit eléggé támogat azon körülmény, hogy az osztrák tartományok urán ép ezen állammal állunk leggyakoribb forgalmi összeköttetésben. A viszonosság előfeltételének kikötése abban találja indokolását, hogy alig volna eszélyes dolog, ha hazánkban a végrehajtási jogsegély megadatnék oly államok határozatai alapján, a mely államok a mi biróságaink ítéletei alapján hasonló jogsegélyt nem nyújtanak«.] Ezen intézkedések hiánya mindenek előtt az eljárás szabályozásának sans phrase kihagyása. Midőn még a leg-liberálisabb állam is garantiát keres ezen eljárásban, midőn az Németországban s Angliában egész perben, Francziaországban legalább törvényszéki határozatban, legtöbbször azonban szintén perben, Genfben felebbezhető, Olaszországban felsőbirósági határozatban szabályozott tárgyalás alapján áll, addig nálunk a foganatosításra illetékes s evégett megkeresett bíró elrendeli (!) a végrehaj tást, a nélkül hogy a törvény őt az előirt feltételek igazolása végett szükséges eljárás iránt tájékozná! S e bíró a 18. §. szerint mindig a járásbiró, és csak akkor a telekkönyvi hatóság, ha csupán telekkönyvi javakra vezetendő a végrehajtás. A szabad fordítás hibája, hogy csak a »hazai tiltó törvénynyel« való ellenkezés zárja ki a végrehajtást, mi sokkal szűkebb valamennyi mivelt nemzet törvényében vagy gyakorlatában talált meghatározásnál, melyek mind a közjogra, közerkölcsre is kiterjednek : sokkal szűkebb a német perrendtartásnál, mely szerint minden magánjogi prohibitiv szabály is érvényesül,]) és legszűkebb azon ténynyel szemben, hogy tiltó törvényünk felette kevés. A fordítás itt nem volt tekintettel arra, hogy a német javaslat is »tiltott« cselekményről szólt volt, mi utóbb indokoltan meg lett változtatva.2) A szabad fordítás további hibája, hogy a német perrendtartástól eltérve, és szellemben túlmenve még az 1629-iki franczia ordonnance türelmetlenségén is, nemcsak magyar honos, hanem bárkinek elmakacsolása esetében a perbe ') L. J. Struckmann s R. Kocb : Die Civilprocessordnunff für das deutsehe Eeicb. Berlin 1877. 541. 1. 4. =) L. u. o.