Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 41. szám - A kereskedelmi törvénykönyv 174. §-a alapján indított kereset felfüggesztő hatályáról 2. [r.]
— 325 •őri kihágásnak tekintetik<. A rendőri törvényjavaslat azonban ilynemű intézkedést egyáltalán nem tartartalmaz s a 421. czikk azon kiegészítést, a melyet az indokolás is szükségesnek tartott, eddigelé nélkülözi. A földi termék — ezen szót a legtágasb értelemben használva —• mint az elvonási cselekmény tárgya különös szabályozását az 1840. t.-cz. találja, mely az életbe léptetési törvényjavaslat*) IV-ik czíkkében érvényben tartatott. Az elvonási cselekmények a mezei rendőri törvényben jellegüket tisztán meg nem tartják, hanem gyakran a kártétel fogalma alá vonatnak, más esetben 19. §. ezen szó >meglop* 13. §. honnan hord< 14. §. >ellop« 23. §. »leétetik«, >lekaszálják*, »elorozzák«, használtatik a cselekmény jelzésére, a nélkül azonban, hogy a cselekmény qualificatiója is adva volna, hanem a cselekménynek büntetőjogi jellegét a törvény az által juttatja kifejezésre, hogy ^fenyítést, perbe vonást vagy büntetést rendel*. A mezei rendőri törvényben foglalt kárt okozó cselekmények tehát a m. büntető-törvénykönyvben adott fogalommeghatározásoknak megfelelelően fognak a gyakorlatban minősíttetni. Ott hol a büntető-törvénykönyv333. §-ában foglalt fogalommeghatározás a mezei rendőri törvényben felemiitett cselekménynél fenforog, a biró a lopás bűntettét vagy vétségét fogja kimondani, ámbátor a törvényhozó szándéka az által, hogy e törvény érvényben maradását kimondotta, arra irányult, hogy e cselekmények kölönös jellegüket a mezei rendőri kihágás alakjában továbbra is fentartsák. Az Indokolás (II. k. 431. 1.) a földtől el nem választott termékek egyik felhasználási esetekép felhozza a más mezején való legeltetést. A mezőn fekvő lekaszált fűnek feletetetése, mely tagadhatlanul szintén egy felhasználási eset, a mezei rendőri törvény 23. §-a alá volna sorolható: de ott nem qualificáltatván, a büntető-törvénykönyv értelmében lopásnak veendő. így a 8. §-ban felemiitett ^növények és gyökerek kedvéérti ásása« mely kivétel már az eltulajdonitási szándéknak kifejezése, lopásnak minősitendő. Azon kapcsolatnál fogva, mely a büntető-törvénykönyv és az 1840. IX. t.-cz. közt fenforog, az elvonási cselekmények lopássá változtattak át, s mezei rendőri kihágásról a büntető-törvénykönyv érvénybe léptével többé szó nem lehet ; mert az ott felsorolt cselekmények két büntetőjogi categoriába fognak szoríttatni: az egyik a lopás, a másik a vagyonrongálás. Dr. Jellinek Arthur. A kereskedelmi törvénykönyv 174. §-a alapján indított kereset felfüggesztő hatályáról. } II. (xz.) A pályanyertes dolgozat jellemzésére elégséges annak felemlítése, miszerint az Dr. Apáthy Istvánnak — első czikkünkben bírálat alá vett — nézetét teljesen magáévá tévén, a kérdés ottani megoldásának paraphrazisánál egyebet nem ad. A mit szerző a kérdés értelmezése alatt előad, legkevésbbé sem az, a minek neveztetik; mert a pályakérdés értelmezése alatt azt lehetett volna várni, hogy szerző kifejtendi azt, mit ért a hivatkozott •§. alapján indított kereset felfüggesztő hatálya alatt és mi e kérdés jelentősége a részvénytársasági jogban érvényesült alapelvekkel kapcsolatban. Csak két faktort ismer el, mely a kérdés megoldásánál közremüködhetik, s ez nézete szerint: az igazgatóság és a bíróság. Téves mindenekelőtt, ha szerző azt véli, hogy a részvénytársaságnak az igazgatóságon kivül nem lehet oly közege, mely határozatait foganatosítván, mint szerző mondja: a részvényeseknek is felelős lenne. A részvénytársaság a törvény keretén belül megengedett autonómia folytán felállíthat oly közegeket, melyek az igazgatóság mellett is a társaságra nézve kötelezettségeket elvállalhatnak a társaság által megállapítandó felelősség mellett. Szerzőnek, maga a kereset s annak hatálya mellékes dolog; sőt magának a 174. §-nak értelmezését is csak mellékesen adja, s a helyett az igazgatóság cselekvési köréről és annak felelőssége s kártérítési kötelezettségéről beszél. *) K özölte tett a »M. 1 hemis« 40. számában. Szerző dolgozatának első részében foglalt érvelés azt engedi sejteni, miszerint szerző mintegy érezte azt, hogy az igazgatóságnak adott megbízás terjedelme s annak harmadik személyek irányábani korlátlan volta a felvetett kérdés megoldásánál kell, hogy figyelembe vétessék. De szerző ezen sejtendő érzelmének kifejezést nem adott, a mint nem is elégséges azon érvelés; mert az igazgatóság minden közgyűlési határozatot tetszése szerint végrehajthat felelősségének terhe alatt; azért a keresetnek nincs felfüggesztő hatálya. Szerző evvel szem elől tévesztette azt, hogy a kérdés sokak részéről azért vettetett fel, mert az igazgatóságnak e jogosultsága megvan, és a kereset felfüggesztő hatálya alatt nem értenek mást, miat azt, hogy az igazgatóság cselekvési köre korlátoztassék és hogy egy határozott cselekvénytől, mely a megtámadandó határozatnak foganatosítása, eltiltva legyen. A további érvelés nem tartalmaz ily jogi mozzanatokat, melyek birálat alá vehetők lehetnének, és a dolgozat első részében elvként formulázott azon eredmény, hogy a beadott kereset az igazgatóság végrehajtási jogára mi hatálylyal sincs, helyesnek ismerendő ugyan, de nem azon érvelés folytán, melyet szerző felhoz, hanem azok folytán, miket e kérdésre vonatkozólag előadtam. Szerző a 174. §. alapján indított kereset közvetlen és közvetett hatályát különbözteti meg, a felosztást a bíróságnak némely határozatok íoganatositásához kötött s törvényben előirt hozzájárulására állapítván. Az ez irányban követett fejtegetések a kereskedelmi ügyeket szabályozó igazságügyminiszteri rendeletnek 32. §-ból indulnak ki. mely §. a peren kivüli eljárás eseteiben a hivatalos uton nyert felvilágosításoknak a kérelem elintézésénél befolyást enged. Szerző ezzel azon fontos és eddigelé meg nem vitatott kérdést taglalja, mely a kereskedelmi törvényszékeknek állását — különösen mint czégjegyzési hivataloknak szemben a részvénytársaságokkal — szabályozza. Nem lehet feladatom egy birálat keretén belül ezen elveket is megvitatni, s így csak a szerző által felhozottakra röviden terjesztem elő megjegyzéseimet. Mennyire egyoldalú a kérdés megoldását a bíróság foganatositási jogában keresni, azon körülmény mutatja, hogy a bíróság csak néhány közgyűlési határozatnak ad jogi érvényességet a bejegyzés ténye által; sok, legnagyobb része a társasági határozatoknak azonban minden birói beavatkozás nélkül hajtatik végre. Szükséges, hogy a szerző által tett felosztást, mely alak-s anyagszerű sértéseket különböztet meg, kövessük. A kereset közvetett felfüggesztő hatálya szerző fentebbi felosztásához képest különböző; az első esetben alkalmasnak ismeri el arra nézve, hogy a bíróságnak hivatalos uton nyert tudomására juttassa a megtámadott határozatnak alaki szempontból való semmiségét; a második esetben magtagadja a kereset e hatását. Ezen érvelés szerző szempontjából is helytelen, mert ha a biróság ez iránybani eljárása a hivatkozott miniszteriális rendelet 32. §. alá subsumáltatik, ugy valamely közgyűlési határozat bejegyzett megengedhetőségét, az alapszabályok szerint mindig vizsgálni jogosított, az azokból nyert tudomás hivatalos uton felvilágosítást képezvén. A bíróságoknak viszonya a részvénytársaságokhoz a kereskedelmi törvénykönyv által (175., 178., 180. és 197. §§.) határozott ellenőrzési jelleget nyert, mint ezt a rendelet 51. §-a igazolja, s ezen ellenőrzési jelleg a bejegyzést megkívánó határozatoknak törvény és alapszabály szempontjából való megvizsgálását követeli. Nem tartom helyesnek szerző azon nézetét, hogy az alakszerűségek hiánya folytán megsemmisíthető határozat bejegyzése megakadályozható kereset, sőt puszta kérvény által is, »mely kellően felszerelve van« ; mert a kereset beadása, mig az végleges elintézés tárgyát nem képezte, tőle független perenkivüli ügy elintézésére befolyással nem lehet, hanem a biróság azt béltartalmának tudomásvétele nélkül, idézési végzéssel látja el, s annak esetleges elolvasása nem képezi azon hivatalos utat, melyen a 32. §. szerint felvilágosítások a biróság tudomására jönnek. A mi pedig szerzőnek kellően felszerelt kérvényét illeti, ugy azok minden érdemleges elintézés nélkül elutasitandók lennének. Még csak egy ellenmondásra akarok utalni, mely szerző dolgozatábau rejlik, a miden elfogadva azon nézetet, hogy a foganatosított határozat többé meg nem támadható, hanem csak kártérítés alapját képezheti; később pedig az enquete-jegyzökönyvek 174. lapjának utolsó soraiban foglaltak helyességét elismerve, maga részéről is elismeri azt hogy a részvényest a törvénybe vagy alapszabályokba ütköző