Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 41. szám - A kereskedelmi törvénykönyv 174. §-a alapján indított kereset felfüggesztő hatályáról 2. [r.]

— 3: határozat nem kötelezi. Ez által elismeri, hogy a társaság e határozata — szemben a részvényessel jogi létet nélkülöz, semmis. Ez utóbbit pedig az egyes részvényes —időhöz nem kötött praejudiciális kereset által — bármikor érheti el. Szerző eredményül azt állítván : hogy a keresetnek felfüggesztő hatálya nincs, a mint kimutattam, önmagával ellenkezésbe jő, a midőn annak az általa felhozott esetékben — bár elburkolva — közvetett felfüggesztő hatályát elismeri. A telekkönyvi nyilvánosság a budapesti kii*, törvényszéknél. Két évvel ezelőtt kénytelenek voltunk felszólalni a bpesti kir. törvényszék elnökének rendelete ellen, melylyel a tárgyalások nyilvánosságát megszorította; most ujolag tudomásunkra jutott e törvényszék részéről egy ily irányú intézkedés. Ugy látszik, hogy még sem egészen alaptalan volt nzon állitásunk, hogy a t. elnök ur a nyilvánosság érdekét alárendeli a bureaukratia szempontjainak. Az 1874. 17. t.-cz. a főváros pesti része telekkönyveinek átalakítását elrendelvén, ezen munkálat befejeztével az eddigi telekkönyvek hatályon kívül helyeztettek s az újonnan szerkesztett betétek léptek azok helyébe. A hivatolt törvénynek csakis' azon szándéka volt, hogy a főváros telekkönyvei a telekkönyvi szabályoknak megfelelően alakíttassanak át, de sem magának a telekkönyvi rendeletnek módosítása, sem egyes §-ainak hatályon kivül helyezése nem volt a törvényhozó intentiója. A bpesti kir. törvényszék telekkönyvi hivatala az uj betétek közzétételével szükségesnek találta a telekkönyvi rendelet módosítását, s a 170. §-nak, mely a telekkönyvi rendelet egyik alapelvét, a nyilvánosságot, kifejezésre juttatja, hatályon kivül helyezte. A betétek megtekintése a telekkönyvi hivatalnál a feleknek nincs megengedve ; kérdéseiket, melyek egyik-másik ingatlanra vonatkoznak, röviden és szabatosan előterjeszteni tartoznak, s ép ily rövidséggel nyerik a felvilágosítást az irnokszemélyzettől. A telekkönyv hitelét jelenleg az írnok hitele pótolja. A 170. §-ban foglalt megtekintési jogból folyólag a felnek megadatik egyúttal azon jog is, hogy irónnal jegyzeteket csinálhat. Ezen intézkedés abban leli indokát, hogy a felek a szükséges adatoknak birtokában legyenek, anélkül hogy kénytelenittetnének a költséget okozó telekkönyvi kivonatok kivételére. A bpesti kir. törvényszéknél a felek e jogukkal sem élhetnek, minthogy a megtekintéstől meg vannak fosztva, s a siető személyzet nem hajlandó az egyes adatokat két-háromszor elmondani a félnek. Ezen állapot, a mellett hogy a főváros telekkönyvi hitelét a legnagyobb mérvben veszélyezteti, különösen az ügyvédi karra nézve nevezetes hátrányokkal jár. Az ügyvéd a telekkönyvi állapot hű bemondásáért a félnek szavatossággal tartozik, s nem bizhatik meg az irnok felvilágosításában és még kevésbbé szakértelmében. A baj azonnali orvoslást igényel. Szeretjük hinni, hogy e figyelmeztetésünk folytán az elnök ur nem fog késni a sérelmes rendelet visszavonásával. A bagatell-praxisból. (0. M.) A törvény, mely a jogászközönség részéről általános roszalással fogadtatott, meg lett alkotva; életbeléptetésének immár 8. hónapjában vagyunk. Elmúlt tehát az idő, hogy annak szükségességéről vagy szükségtelenségéről szóljunk, s itt az ideje, hogy a törvényt ugy véve, a mint van, lássuk, miképen érvényesült a praxisban; nézzük, melyek azon hiányok, melyek már is kirívóan jelentkeznek, s igyekezzünk azokat föltüntetve a rendelkezésünkre álló eszközökkel segíteni. Nézzük mindenek előtt a törvénynek a bírói illetőségre vonatkozó intézdedéseit. A birói illetőségről a törvénynek 11., 12., 13., 14. és 15. szakaszai szólnak; a területi illetőséget kiválólag a 15. §. szabályozza ; ezen szakasz szerint az illetőséget rendszerint az alperes lakhelye állapítja meg, s csak kivételesen, ha a követelés alapját képező okiratban a kötelezettségteljesítésének helye kiköttetett, a pert e hely illetékes bírósága előtt is meg lehet indítani; a 29. §. szerint a biró az illetékességet hivatalból tartozik megvizsgálni. A kérdés már most ez: ha a községi biróság előtt megjelent alperes a tárgyalás alkalmával a birói illetőség ellen — az okból pl., mivel ő más községbeli, kifogást nem tesz, s a községi biróság felperest illetékesség hiányából hivatalból el nem utasítja, alperes azonban az ügyet csupán érdemileg a járásbírósághoz felebhezi, mikép járjon el ily esetben a járásbiró ? U. i. a törvénynek 26. §-a értelmében a járásbiró a hozzá felebbvitt ügyekben a 29. és következő §-ok szerint köteles eljárni, tehát ugy, mintha nem is történt volna felebbezés, hanem az ügy közvetlenül hozzá jutott volna. Ha ez igy van, — és a törvény csakugyan ekképen rendelkezik, — akkor a járásbirónak, mihelyt az ekképen felebbvitt ügyet kezeihez veszi, azt — az illetékességet a 29. §. szerint hivatalból lévén köteles megvizsgálni, anélkül, hogy a feleket tárgyalásra megidézné — hivatalból mint illetéktelent el kellene utasítania. Helyesés méltányos eljárás lenne-e ez? Nézetem szerint nem. Ily esetben véleményem szerint a járásbirónak ugy kell tekinteni a dolgot, mintha alperes beleegyezett volna — és ez tényleg igy is van, — hogy egy reá nézve csupán területilegs nem ügyileg illetéktelen biróság intézze el a közte és felperes közt levő peres ügyet, és csakis mind a két fél rovására és a jogszolgáltatás hátrányára történnék, ha a biró a törvénynek pusztán szavaihoz ragaszkodva, az ügyet egyszerűen mágától elutasítaná. E kérdéssel összefügg a következő sokkal fontosabb, a törvény által nem szabályozott kérdés. Ha a községi biróság elébe idézett alperes a tárgyalási napon meg nem jelenik, ez esetben természetesen meg nem jelenés miatt — föltéve hogy a panasz a biróság előtt fekvő bizonyítékok által megezáfolva nincs — a községi biróság által elmarasztaltatik; ha már most az Ítélet ellen — mert az reá nézve sérelmes, jogorvoslatattal akar élni, az egyedüli jogorvoslat számára a törvénynek 25. §-a értelmében a járásbírósághoz való felebbvitel, mert igazolásnak a községi biróság előtt helye nincs, semmiségi panaszszal pedig csakis a járásbíróság határozatai ellen lehet élni. A kérdés már most az, miképen járjon el a járásbiró az ekkép hozzá felebbvitt ügyben ? A 26. §. szerint a járásbiró a hozzá felebbvitt ügyekben a 29. és következő § ok szerint — tehát ugy, mintha felebbezés nem is történt volna, köteles eljárni. Ha ez áll, ugy a járásbirónak a feleket tárgyalásra kell idéznie; mi körül folyjon most a tárgyalás? szólítsa fel a járásbiró panaszlót panaszának újbóli elődására, és azt, hogy panaszlott a községi biróság előtt meg nem jelent, egyszerűen figyelmen kivül hagyja, — avagy derítse ki azt, hogy miért nem jelent meg panaszlott a községi biróság előtt s ehhez képest hozzon ítéletet? Ha arra, hogy panaszlott a községi biróság előtt meg nem jelent, figyelemmel nincs, ugy talán a törvény ki lesz játszva, ugy talán megmaradtunk a régi mellett, mely szerint a községi biróság csak akkor hozhatott határozatot, ha mindkét fél beleegyezett; ilyformán alperes nem köteles a községi biróság előtt megjelenni s a törvénynek e részbeni intézkedése kötelező erejét veszti? Ha figyelemmel lesz arra a járásbiró, hogy alperes a községi biróság előtt meg nem jelent, s e körül fogja a tárgyalást vezetni, ugy nem jár el a törvény értelmében, mely szerint a járásbíróság a felebbvitt ügyekben akképen köteles eljárni, mintha azok közvetlenül hozzájutottak volna. Mi tehát a teendő ? Véleményem szerint a járásbirónak csakugyan arra, hogy miért nem jelent meg alperes a községi biróság előtt, figyelemmel nem kell lennie ; ugy kell eldöntenie a dolgot, mintha közvetlennül hozzá jutott volna, hiszen megmarad az előbbi állapottal szemben a törvénynek azon előnye, hogy a községbirósági ítélet alapján a biztosítási intézkedések megtehetők, — másrészt alperes a törvény értelmében is jogosítva van akkor, midőn a községi biróság előtt megjelenik, a járás-, bírósághoz felebhezni; akkor is újból jár el a járásbiró, s igy méltánytalan lenne minden esetre, hogy a fél meg nem jelenés esetén minden jogorvoslattól elüttessék. Igen óvatos eljárást követel a törvénynek a 34. §. szerinti azon intézkedése, mely szerint a házastárs házastársa helyett, a uagykoru fiu szülője helyett vagy viszont, a kereskedő-segéd főnöke helyett, stb. írásbeli meghatalmazás nélkül is megjelenhetnek. Világos u. i., hogy az ilyen személyek azon minőségüket, melynél fogva mások helyett Írásbeli meghatalmazás nélkül megjelenhetnek, igazolni kötelesek, — különben a legnagyobb visszaélések történhetnének. Miképen történjék már most ezen igazolás? Kis-községben a törvénynek ezen intézkedése könnyebben vihető keresztül, mert itt a községi biró a községnek majd minden tagját ismeri; nem ugy egy nagyobb községben és a járásbíróság előtt, A járásbiró az előtte perlekedők viszonyait nem ismerheti. Követeljen tehát Írásbeli bizonyítékokat, talán keresztleveleket vagy más anyakönyvi kivonatokat? Hiszen ilyeneknek megszerzése körülményesebb s nagyobb költséggel jár, mint egy meghatalmazás kiállítása. Nézetem szerint ez a törvénynek egyik legnehezebben sikeresithető s a legtöbb zavart okozható intézkedése s csakis kisebb községekben a községi biróság előtt lesz kivihető. A törvénynek a végrehajtásra, az igényperekre s az árverésre vonatkozó intézkedései szintén igen hiányosak, de különösen nincsen kellően szabályozva az ügyvitel; mindezekről egy más alkalommal. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara hivatalos helyiségeit a IV. kerület kalaputczai 9. számú házba helyezi át; beadványok folyó hó 10-től már az uj helyiségben fogadtatnak el. Hirdetmény. Az egri ügyvédi kamara részéről folyó évi november hó 1-sö napján Egerben a kamara helyiségében délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlés fog tartatni, melyre a kamara igazolt tagjai ezennel tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. Peres ügyekben az ügyvédi munkadíjaknak a kamara területén lévő kir. bíróságoknál díjszabályzat szerint leendő megállapítására vonatkozó indítvány. 2. A sz.-fehérvári ügyvédi kamara 1878. april 14 én tartott közgyűlésének pártolás végett átküldött 239. sz. határozata, mely szerint: »azon kamarai tag, ki tagsági és felvételi dijával egy évig hátralékban marad és fizetési kötelezettségének a választmány felszólítására sem tesz eleget, amennyiben szegénységét az ügyrend értelmében nem igazolná, a kamaránál vezetett ügyvédi lajstromból kitörülte-