Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 41. szám - A lopás 4. [r.]

— 322 — lött. Az egységes tudományos meggyőződés képződése és terjesztése körül szellemi harczot látunk, harczot reális társa­dalmi érdekek és az állam képzetéből merített előítéletek kö­zött, melyek a területi, dynastikus souveraenitás vagy nemzeti szenvedélyek szolgálatában állnak, szellemi harczot mint mindenütt utolsó elemzésben az értelem és primitív termé­szet között. E történelmi harczban a heroes szerepét azon állam­férfiak és jogbölcselők fogják viselni, kik a nemzetközi tár­sadalom eszméjét felismerték, érdekeit követték; és nemcsak anyagi hasznot, hanem szellemi dicsőséget is azon nép fog aratni, melynek törvényhozása példát adott a szűkkeblű féltékenység letételében és a humanitás igényeinek elisme­résében. Hazánkban a törvényhozás e kérdést legközelebb, ta­lán hosszú időre, szabályozni fogja; szabályozni fogja való­színűen oly irányban, mely nemcsak nem a haladásé, hanem a jelen csaknem türhetlen jogállapottal szemben is reactio­narius; oly szellemben, melyet az isoláló partikularistikus, nálunk megyei szellemként jellemeztünk. Kívánatos azért, hogy e kérdés de lege ferenda, nem perjogi dogmatika, hanem jogpolitika szempontjából meg­vitattassék elfogulatlan, tudományos jogmivelők körében. Az európai perjog fejlődésében a haladás a fel­vetett kérdés tekintetében az absolut negatiótól a reciproci­táshoz s ettől az egyetemes jogsegély nyújtásához vezet. Képletileg kifejezve a háború, a permanens isolatiótól a sem­legesség közönyéhez, ettől a béke activitásához. Más irány­ban: az állami, politikai kérdés átmegy társadalmi, jogkér­désbe. A magánjogi idegen Ítéletek végrehajtása tekintetében eltekintve a személyi illetve családi állapotra vonatkozó, belső közjogi természetű igények ugy a speciális jogbeli igények érvényesítésétől, a jogsegély feltétlen megtagadásának állás­pontját a kulturállamok között csak a skandináv államok fog­lalják el, összhangban azon superconservativ szellemmel, mely társadalmukat minden irányban jellemzi. Ezen pri­mitiv állásponton az idegen ítélet s idegen per nem létező­nek tekintetik. Legközelebb áll e felfogáshoz az észak-amerikai egye­sült államok joggyakorlata, mely szerint az idegen ítélet csak prima facie bizonyíték, melyet minden ellenbizonyitékkal leronthatni azon perben, melyet az idegen ítélet végrehajtása végett indítani kell. Angol jog szerint az idegen itélet végrehajthatósága ké­pezi a szabályt; az ítélet érvényesítéséhez uj per szükséges, melyben az ítélet formális helyessége, valódisága, tartalmi­lag azonban csak összegyeztethetősége Anglia közjogával s közerkölcseivel tétethetik kérdésessé. Az elv Parké, az ex­chequer court birája által, ekként formuláztatott: >ha illetékes bíróság bizonyos összeget megítélt, mely­lyel valaki másnak tartozik, törvényes kötelezettség ered, ez összeget megfizetni, mely kötelezettség alapján az ítélet vég­rehajtására adóssági kereset nyerhető'« . [Eredeti szöveg: nvhere a court of competent jurisdic­tion has adjudicated a certain sum to be due from one per­son to another, a legal obligation arises to pay that sum, 011 which an action of debt to enforce the judgment may be maintained* Williams v. Jones 13,Meeson and Welsby, 632.] A román jogterületen a kánoni per legtovább virágzott és az első codifikatíonalis kísérleteket, mint p. o. az 1572-iki »Réformation de Groesbeck«-et1) Belgiumban vagy az 1630-iki Réglement de St. Michiel-t Lothringiában,2) s a hires 1667-iki még ordonnance-t Francziaországban teljesen do­minálta. E conservativ szellem kihatott az 1806-iki napoléoni code de procédure civile-re is, melyet már annyi novella megmásított és melyről Odilon Barrot 1849. augusztus 25-iki rapport-jában a reformbizottsághoz méltán mondhatta, hogy 3) Gérard de Groesbeck lüttichi püspök gyűjteménye : .Statuts et ordonan­ces touchant le style et la maniere de procéder et l'administration de la justice de­vant et par les cours seculieres du pays de Liége*. Liege 1572. 1. Bulletin de la so­ciete scientifique du Limburg t. I. p. 232. Code No 3Z§7°7 ÍkÍ C°de Lé°p0ld elüz(íÍe; 1. Repertoire de Guyot et Mtrlin Vo I az >a peu participé aux idées philosophiques et progres­sives qui ont présidé aux travaux législatifs du consulat et de l'empire.< Kérdésünk tekintetében csak annyit tartalmaz annak 546. artikulusa, hogy idegen Ítéletek csak a code civil 2123. s 2128. art. eseteiben s módja szerint végrehajthatók. [Eredeti szöveg: >Les jugements rendus par les tribu­naux étrangers, et les actions recus par les officiers étrangers ne seront susceptibles d'éxecution en Francé que de la maniére et dans les cas prévus par les art. 2123 et 2128. du Code Civile] A code civil 2123. art. szerint a birói jelzálogjog, a 2128. art. szerint a szerződéses jelzálogjog nem szerezhető meg idegen ítélet illetve közokirat alapján, kivéve ellenkező egyez­ményt, szerződést vagy politikai törvényt, s birói jelzálogjog tekintetében kivéve azon esetet, ha az idegen itélet fran­czia törvényszék által végrehajthatónak nyilváníttatott. E szabályt általánosítva a gyakorlatban idegen itélet végrehajtásához csak az ordonnance d'éxequatur megadása kell (C. Pr. art. 545.). Létezik azonban egy 1629-iki ordon­nance, mely explicite el nem töröltetett, s melynek 121. art. szerint franczia az idegen itélet ellenében a franczia törvény­szék ujabb ítéletét s uj pert provocálhat. Ezen ordonnance szellemében döntöttek legtöbb esetben a franczia bíróságok. (1815. jan. 13 Colmar; 1819. ápril 19. cour de cassation; 1819. máj. 28. Rennes; 1819. decz. 37. Toulouse; 1822. mart. 8. Montpellier; 1847. jun. 17. Colmar; 1847. aug. 6. Bor­deaux; 1866. jul. 4. Angers etc, 1. Dalloz: Répertoire. Droit civil. No 419. 423. 459 ; Exceptions: No. 149 ; Droit civil No 459; 1848. 2, 106; No. 419; 1866, 2, 156.) Az irók nagy része azon nézetet vallja, hogy megszűn­vén a megkülönböztetés franczia s idegen közt, minden eset­ben uj itélet hozandó. (L. Grenier: Des hypoth. I. p. 443, ToullierX. No 76, Favard de Langlade II. p. 473, Troplong: Des hypoth. II. No 451, Mérlin: Rép. Vo jugement. Ques­tron de droit §. 14, Chauveau : Comm. C. Pr. 546. art.-hoz). Mások ragaszkodnak az 1629-iki ordonnancehoz, melyet ér­vényesnek mondanak, minek következtében szerintök lega­lább idegen ellenében nem szükséges végrehajtás előtt uj per. (1. Henrion de Pansey Recueil Vo Jugement; Malleville : Comm. art. 2123; Pigeau vol. 2. p. V. t. III.; Persil: Comm. art. 2123.) Isolált Boitard álláspontja. Szerinte az 1629-iki ordon­, nance, melyet a parlamentek eleinte épen nem, utóbb csak kényszeritve registráltak, érvénynyel soha nem birt, de ha birt volna is, elvesztette az által, hogy hallgatva elejtetett az abban tett megkülönböztetés. Uj per esetében franczia itélet hajtatnék végre, s nem többé az idegen itélet; pedig ennek végrehajtását engedi meg a C. Pr. 546. art. s C. civ. 2123. art. Szerinte tehát az idegen Ítéletet a törvényszék, mint p. o. választott bíró Ítéletét a törvényszéki elnök (C. Pr. art. 1020), csak authenticitás tekintetében vizsgálhatja meg; az aláírás valódisága, a fordítás helyessége stb. constatálandó. Ezután a végrehajtási parancs kiadandó. (1. Lecons de procédure civile 11. édit. Paris 1872. t. 2. No 801.) Kétségtelenül visszhatást gyakorol a legújabb franczia gyakorlatra az uj olasz perrendtartás, melyről alantabb szó­lunk, s némi joggal állíthatták Bozérian, semmitőszéki ügy­véd s államtanácsos, és E. Clunet, a Journal du Droit inter­national Privé kiadója az »association for the reform andeo­dification of the law of nations« 1877-iki gyűlésén, hogy a jelen franczia gyakorlat liberálisabb a törvénynél s tettleg az olasz codice di procedúra civile elveit követi. (Befejezése köv.) Dr. DelVAdami Bezs'ó. A lopás, különös tekintettel a magyar büntető-törvénykönyvre. IV. A lopás tárgyi oldala. A tárgy értékéből vont felosztásnak mintegy kiegészítő részeként jelenkezik a magyar rendőri büntető-törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents