Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 41. szám - A lopás 4. [r.]

— 323 — könyvi javaslat 123. §-a, mely a megevésre vagy ivásra alkalmas, két fit értéket felül nem haladó tárgyaknak eltulajdonítását a lopás vétsége köréből kiveszi. Az érték mint osztályozási elv szükségszerüleg követelné minél több érték-alosztálynak felállítását s a büntetésnek mintegy számtani viszonyba való helyezését, mint ezt a német büntető-törvénykönyvet megelőző hannoveri, braunschweigi, szász, s ujabban a zürichi törvénykönyv tette. Ezen osztályozás azonban jelenleg czélszerütlennek bizonyulván, pótlását a bíró által a megállapított büntetési minimum és maximum határai közti és az egyes esetnek megfelelő büntetés kimérésében ugy nemkülönben a büntetés átváltoztatási jogában leli. Daczára e jelzett körülménynek, tekiutettel arra, hogy a büntető-statistika igazolja, miszerint a lopási eseteknek túlnyomó száma, csekély értéket képviselő élelmi és élvezeti tárgyak elvonásában áll, szükséges volt a két érték-osztályon felül egy harmadikat is felállítani s ezen cselekmény súlyának megfelelő büntetést megállapítani, mi ily cselekményeknek mint kihágásoknak qualificálásában adva van. A m. büntető-törvénykönyv az érték elvét azonban részben feladta, a mennyiben nem az összeg szerinti csekély lopási eseteket különítette el, hanem kapcsolatosan a tárgy miségét és értékét vette. Ezen exemtió megállapításánál a törvényhozó szem előtt tartotta azon psychologiai mozzanatokat, melyeket az éhség vagy szomjúság, avagy az élelmi szernek látása mint inger és vágy a tettesben előidéz; de mihez még hozzájárul, hogy ezen említett jelenségekből folyólag a tett elkövetése, azaz a tárgy elvonása s az élvezés közt az időköz minél rövidebb legyen, hogy az által azon különös lelki állapotnak continuitása, mely a cselekmény ilynemű speciálisálását szükségessé tette, időtartamilag biztosítva legyen. A m. rendőri büntető-törvényjavaslat, habár ezen elv által vezéreltette magát, azt nem juttatja kellő kifejezésre, sem a tárgy miségére, sem a tett elkövetésének helyére, sem pedig a cselekmény módjára nézve. A tárgy miségének meghatározásánál a fent jelzett elv mivel sem igazolja azon korlátot, melyet a 123. §. von, smely csakis evésre és ivásra alkalmas tárgyaknál akarja elismerni a vágy és inger befolyását, nem pedig minden élvezeti tárgyra vonatkozólag. Már a német büntető-törvénykönyv javaslatának készítésénél fel lett említve, miszerint a porosz büntető-törvénykönyv 349. §-ának 3. pontja alatt foglalt intézkedés ki nem elégítő, ugy azon szavak tekintetében sFrüchte, Esswaaren, Getranke« mint pedig az által, hogy az élvezeti tárgyakat egészen mellőzte. (L. német büntető-törvénykönyv indokolása 151. 1.). A német büntető-törvénykönyv 370. §-ának 5. pontja a tárgy miségét helyesen ezen szavakkal: >Nahrung3und Genussmittel« jelzi. A 123. § ban foglalt szavak: »a megevésre és ivásra alkalmas^ ha szoros szószerinti magyarázatnak vettetnek alá, kénytelenitenék a bírót sok esetben, hol tápszer vonatott el, az elvonást lopás vétségének qualificálni, mert a tápszer mint ilyen »megevésre« alkalmatlan. Az élvezetnek azon két módja, melyet a hivatkozott czikk felemlít, a lopás vétsége körébe szorítja oly csekély értékű tárgyak elvonását is, melyek az élvezetet a közvetlen felhasználásban adják; mint pl. egy szivar avagy néhány gyufa elvonása. Az élelmi és élvezeti tárgyak ugyanazon szempont alá esvén, kívánatos lesz a m. büntető-törvénykönyvnek a lopásra vonatkozó része érdekében a rendőri büntető-törvénykönyv 123. §-án a módosítást az itt adott érvelésnek megfelelően megejteni. A cselekmény helyére nézve a 123. §. »az utczán vagy a téren létező árudából vagy nyitott boltbók kitételt tartalmaz. Ezek szerint tulajdon elleni kihágásról csakis az esetre lesz szó, ha a körülirt tárgy árudából vagy boltból tulajdoníttatott el. Az elvont tárgynak holléte tehát taxatíve megállapíttatik, s minden elvonás, mely nem ily helyekből történt, vétségnek lesz nyilvánítandó. Az, a ki egy földön fekvő almát eltulajdonít, ágról gyümölcsöt szakaszt, egy nyitott ablakból egy üveg bort elvesz, téren vagy utczán elurasitandó, de nem árudában, hanem kosárban foglalt >megevésre alkalmas* tárgyat eltulajdonít, a büntető-törvénykönyv súlya alá eső cselekményt követ el. A hely megjelölését csakis a *Code Penal« 471. art. 9. pontja s a belga büntető-törvénykönyv 552. art. 4. pontja tartalmazzák; de azok sem határozottan, hanem csakis szövegezésük engedik ezen következtetést vonni. A porosz (349. §.), a német (370. §.) s zürichi (168. §.) a hely megjelölését szükségtelennek és zavart okozóknak találván: egyszerűen mellőzték. Ezen törvénykönyvek értelmében az, hogy az élelmi vagy élvezeti tárgy honnét vonatott el, mi befolyással sem bír, s a m. rendőri törvénykönyv-javaslat ez intézkedésének jogosultságára, indok fel nem hozható. A cselekmény módja a tulajdon elleni kihágásnál tiszta elvonásban áll, melyhez nem szabad hozzájárulni azon körülményeknek, a melyek a büntető-törvénykönyv 336 — 338. §§ aiban felsorolvák, s melyek a lopás vétségét bűntetté átváltoztatják. Ezen meghatározás az élvezeti lopás (»Mundraub«) természetével össze nem egyezhető, mert: tárgy, cselekmény és czélzat a lopáshoz hasonló, de attól eltérő bün tetendő cselekményt állapit meg, a melynek különös jellegét még a franczia büntetőjog is mint »délit de maraudage« (Chauveau et Helie VI. k. 329. 1.) ismer el. A m. rendőri törvénykönyv ez intézkedésének alapja a »Code Pénal«-ban keresendő, — de ezen alakban átvehető nem volt, mert: a »Code Pénal« az élelmi szerek elvonását, tárgy, hely és idő tekintetében különösen szabályozza (388., 471. art. 9. p. és 10. p.) s a tett mikénti elkövetésében találja a qualificátiót. De még a »Code Pénal* sem megy oly messzire, amint a m. rendőri büntető-törvénykönyv javasi lata, hanem a gyakorlat még ott is, hol a cselekmény mikénti l elkövetése súlyosító körülményt képsz (»circonstance aggravante«) a g37ümölcsök elvonásánál csakis a 388. art. 2. §-át alkalmazza. (X. Chauveau et Hélie VI. k. 329. 1.) A német büntető-törvénykönyv a 375. §. 5. pontjában foglalt élvezeti lopásnál a cselekmény mikénti elkövetését mint a kihágást bűntetté átváltoztató factort el nem ismeri s e §. indokolásában határozottan mondja: s>Noch ist zu erwahnen, dass diese Entwendungen selbst wenn sie unter erschwerenden Umstanden begangen sind, nur nach den Vorschriften dieses Paragraphen zu beurtheilen sind*. (Tévestehát az indokolás II. k. 294. s k. 1. adott azon érvelés, hogy egy pálinkaüveg, vagy néhány szivar elvonása egy őrizetlenül álló kocsiról, a német büntető-törvénykönyv 243. §.4. pontja alá esik, mert ezen esetek a 375. §. 5. pontja alá tartoznak. De az idézett helyen felhozott ogyéh esetek sem képeznek a német törvény értelmében qualificált lopást, mert a súlypont nem csupán az suton« fekszik, hanem az elkövetés módjában is). Hasonló álláspontot foglal el a zürichi büntető-törvénykönyv 168. §-a. Az élvezeti lopás a 123. §. szövegezése által jellegéből teljesen kivetkőztetve lett, a mennyiben a cselekvést speciálizáló mozzanatok egyike, t. i. az inger és vágy continuitása, mely az elvonás s a közvetlen felhasználás illetve élvezetben rejlik, figyelmen kívül hagyatott; nem kívántatván meg az, hogy a tettes a dolgot közvetlen élvezet czéljából vonta légyen el, hanem az elvonás czélja nyerészkedés is lehet. Az élvezeti lopásra nézve már fentebb felemiitettük volt azt, .hogy e cselekménynek egy különös ismérve a tettes által szándékba vett élvezetben rejlik s hogy a nyerészkedési czélzatot akár positív, akár negatív formulázás által ki kell zárni. A »Code Pénal« 471. art. 9. §. az élvezeti lopást, mint marodage szabályozván, nem kívánta meg határozottan a gyümölcs felhasználását, ezen szavakat használva >auront cueilli ou mangé«. A gyakorlat daczára annak megkívánta, hogy a gyümölcs felhasználása a tett helyén állott legyen be 2>étre mangé sur le lieu mérne«. L. ez iránt Chauveau et Hélie az id. h. és Nicias Gaillard et Daloz (>Contravention« 186). A belga büntető-törvénykönyv 552. art.