Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 40. szám - Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás)

ha a kereset beadásakor vagy beadása után a határozat véghez vitetik; s ezen nézet szerint alperesi társaság a határozat megtörtént foganatosításának kifogásával él. Miután — nézete szerint ez esetben csak kártérítésről lesz szó, felperes mindannyiszor elutasítandó lesz; eltekintve attól, hogy ezen nézet elfogadása által oly bizonyítási teher rovatik felperesre, mely öt nem illeti, s oly tények bizonyítása kívántatik a keresetben, melyek felperes tudomási körén kivül esnek. Dr. Apáthy ur fejtegetésében, midőn a kártérítésre irányuló keresetről beszél, szem elől tévesztette azt, hogy ha a kereskedelmi törvény 174. §-a alapján indított keresetről van szó, a keresetnek határozott iránya van, mely alperesi társaság ellen irányul. Nem vizsgálja azt, vajon a 174. §. alapján kártérítési kereset inditható-e, és ha igen, meddig terjed az, hanem ezzel ellenkezőleg a 189. §. második kikezdésére látszik a kártérítési keresetet alapítani, mely e sorok Írójának nézete szerint, független a 174. §-ban adott kereseti jogtól, egész más elveken alapulván, mint amaz.*) Ezzel kijelöltem azon elveket, melyek a felvetett pályakérdés megoldásánál szem előtt tartandók lettek volna. En a bírálatnak határozott alapot adtam, s mintegy megkísértettem volt magának a kérdésnek megoldását; mert nézetem szerint a jelen esetben a kritika feladata volt érv ellen érvet felhozni, és a helytelennek vélt nézet ellen a helyeset szembeállítani. Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás.) 4. §. Hogy a csödhitelező külföldi-e vagy belföldi, nem tesz különbséget. Az igazságügyi minisztérium azonban elrendelheti, hogy valamely külf öldi állam alattvalói és ezeknek jogutódjai ellen megtorlás alkalmazandó. Szakaszunk első bekezdése bővebb indokolást aligha igényel. Oly elvet tartalmaz, mely az ujabb csődtörvények bármelyikében feltalálható. Hogy a hitelező idegen állampolgársága nem válhat jogának kárára, az a modern nemzetközi magánjog egyik sarkalatos igazsága. A világforgalom nivellirozó szelleme feltétlen jogegyenlőséget sürget. Az igazságszolgáltatás nem állhat a fajgyűlölet zsoldjában. A népek békés és üdvös érintkezésének mellőzhetlen feltétele a kölcsönös bizalom, a jogi paritás. Szakaszunk a külföldinek a csödviszonyok körén belül ép annyi jogot biztosit, mint van a belföldi hitelezőnek. Nem kevesebbet, de többet sem. Nem kevesebbet, a mennyiben egyenlő feltételek mellett egyenlők a jogosítványaik, azonos jogi hatalmuk (rín gleichen Fallen gleiches Recht« a porosz csődr. 3. §-ának találó szavai szerint); nem többet, a mennyiben a belföldi csődtörvény kötelező szabványai terhelik a külföldit is. Egyrészről tehát a külföldi hitelezők igényeiket azon feltételek mellett érvényesíthetik, melyeket a törvény a belföldiekre nézve megállapít; de másrészről a külföldiek igényeiket a belföldi törvény szabványainak megfelelőleg kötelesek igazolni. (Apáthy. Indokok. 38. lpjn.) Szóval mindenkép egyenlő az elbánás, egyenlő a jogi helyzet. A külföldi hitelezők jogegyenlősége csak egy feltételtől függ. Értjük a reciprocitás feltételét. Az állam, mely egyenlő igazságot oszt a külföldnek, egyenlő igazságot követelhet is a külföldtől. A modern csődtörvények egyikesem ment annyira, hogy még a viszonyosság követelményéről is lemondott volna. Rosszul alkalmazott, mert saját alattvalóinak erdekeit koczkáztató szabadelvüség lenne az állam részéről, ha feltétlenül védené az idegent. Hasonló kedvezményt kivánhat, kell, hogy kívánjon a társállamoktól. Ma*) Dr. Apáthy ur e nézete az enquéte jegyzőkönyveinek 175. lapján foglalt azon mondaton alapszik, » a kereseti jog irányára nézve nem lehet kétség, ha valamely határozat a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik, a kereset a törvénytelen határozat megsemmisítésére, ha ez már lehetetlen vagy orvoslást nem nyújt, kártérítésre fog irányulni.* A kereset irányára nézve itt letett elvi megoldás már a fentebbiekben találja czáfolatát, s igy csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy az enquéte a 174. §-nak helytelen értelmezést ad, amidőn annak első kikezdéséből oly elvet von le, mely annak szószerinti értelmével határozottan ellenkezik. j gától értetvén, hogy csak formai viszonyosságot követelhetünk és nyújtunk. Nem kivánhajtuk ugyanis, hogy a külj földi állam ugy bánjon alattvalóinkkal, mint a hogy mi bánunk az ő alattvalóival, (ez volna a materiális reciproritas), hanem csakis azt követelhetjük, hogy ne bánjon alattvalóinkkal másként, mint a hogy az övéivel. Természetesen mi sem nyújtunk másforma viszonyosságot. Nem oly elbánás alá esik a külföldi hitelező belföldön, mint a belföldi hitelező a külföldi hazájában, hanem mint a belföldi hitelező belföldön. Ha pedig a külföld, megtagadva a viszonyosságot, a belíöldi hitelezőt vagy egyáltalán nem védi, vagy nem oly mértékben védi, mint a maga alattvalóját, feléled a sértett állam részére az u. n. retorsio, a megtorlás joga. Szeget szeggel. A mely elvek szerint oszt igazságot a külföld a belföldinek, ugyanazokat követi a belföld az egyenlőtlen igazságot osztó állam alattvalójával szemben. A megtorlás éles és sújtó, de a dolog természetével igazolt fegyverét ismeri minden ujabb és régibb csődtörvény, sőt a polgári törvénykönyvek is alkalmazzák azt az általános magánjogi viszonyoknak nemzetközi védelme és biztosítása czéljából. (Szász cod. 20. §. osztr. p. trvkv 33. §. code civil 11. art.) Az elvnek általánosságban való elfogadásával meg nem oldott kérdés azonban az, hogy rendes vagy rendkívüli fegyver gyanánt szolgáljon-e a retorsio. Es ez az, a mire nézve leginkább eltérnek a csődrendek. A porosz és az osztrák csődrend álláspontja a következő. A mennyiben a megtorlásnak egyátalán helye van, köteles azt a bíró mindig törvényerejénél fogva alkalmazásba hozni. A concret esetben nincs tehát felsőbb jóváhagyáshoz kötve. Politikai hatóságoknak a retorsióra semmi befolyásuk. A boszuló fegyver kizárólag bírói kezekre van bizva. Alkalmazható pedig a megtorlás nem csupán az igényével jelentkezett külföldi hitelező, hanem egyszersmind annak belföldi engedményese ellen is. A porosz csődrend szigora e tekintetben annyira megy, hogy alkalmaztatni rendeli a megtorlást már azon jogátruházásokra, melyek még a csődnyitás előtt, a fizetések megszüntetése vagy a csődnyitási kérvény benyújtása után való időben történtek, mig az osztrák csődrend szerint (52. §.) csak azon belföldi engedményeseket sújthatja a retorsio, kikre csődnyitás után ruháztatott át a szóban forgó igény. Sem az egyik sem a másik törvény nem kívánja meg, hogy a belföldi engedményes a jogára nézve oly ominosus ténykörülmények beálltáról az átruházás idején tudomással birt légyen. Megfeledkeztek azonban mindketten azon szintén előfordulható esetről gondoskodni, midőn a külföldi hitelező, hogy az őt fenyegető veszély elől meneküljön, igényét nem belföldire, hanem oly más külföldi állam alattvalójára ruházza át, mely nem állván hadilábon a belfölddel, jogegyenlőséget élvez. A porosz és osztrák törvény —és az ezeket e kérdésben követő Apátbi-féle tervezet (3. §.) — a szemes külföldi részéről az érintett hézag felhasználása utján könnyű szerrel kijátszattathatnak. Helye van a megtorlásnak mindkét törvény szerint, ha a külföld a viszonyosságot megtagadja. (»— — — Wenn ... in gleichen Fallen den diesseitigen Unterthanen nicht gleiches Recht . . . gewahrt wird . . .« por. cs. 3. §.) Az osztrák csődrend szerint a viszonyosság mellett a vélelem harczol. Csak ha alapos kétely forog fen, kötelezett a viszonyosság igazolása. Szükség esetében az igazságügyi minisztériumtól kérendő a felvilágosítás. A minisztérium azonban csupán fe 1 v i 1 ágo sí t ás r a (»Aufklarung«) illetékes. Rendelkező hatalma nincs. A német birodalmi csődrendtartás álláspontja a következő. Az okból, hogy valamely külföldi állam megtagadja a viszonyosságot, a biró eo ipso nem alkalmazhatja a megtorlást. Köteles még ha biztos tudomása van is a külföld sértő magatartásáról, egyenlő igazságot osztani. Törvény erejénél fogva tehát nincs helye a retorsiónak. A fegyver a politikai hatóságok kezére lett bizva. Ugyanis a birodalmi cancellár a szövetségi tanács hozzájárultával rendeletileg meghagyhatja a biróságoknak a megtorlás alkalmazását valamely külföldi állammal szemben. Csak ezen rendelet alapján áll a birónak jogában a retorsio. A rendelet pedig, bár eredhet valamely concret eset alkalmából, de nem szólhat csupán valamely egyes *