Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 39. szám
307 és a segítő vagy segéd külön természetű tevékenységei. A tettesen kívül vagy a felbujtó vagy a segítő tevékenysége lényegesen kíván- tátik, hogy részesség foroghasson fen«. Világos e szerint, hogy ha a részességhez szükséges is a tettes, de a tettes és a tettestárs nem részes. A hol csak tettestársak vannak, ott nincs részesség. La pluralité d’auteurs n'entraine pás, ne neces- site pás la complicité. Ha állna az, a mit Dr. Steinbach ur mond, úgy azon esetben, hol csak tettestársak vannak, fenforogna a részesség, de nem volna részes; ennek pedig nincs értelme. Nem vihető tehát keresztül a részességnek szükebb és tágabb értelemben való construálása. Bele kell nyugodnunk abba, hogy két csoporttal állunk szemben, az egyik a részeseké, a másik tetteseké; az első acessorius, a másik nem az. A felosztást illetőleg ugyanez van kifejezve az osztrák javaslatban, bármennyire szabadkozzék ellene a czikkiró ur. »Dieser \organg — mondja e javaslat indokolása — gewährt den Vortheil, dass für den gemeinsamen Begriff der Betheiligung an fremden strafbaren Handlungen auch ein gemeinsamer, die Abhängigkeit für die Haupt- that betonender technischer Ausdruck geboten ist. Dieser Vortheil geht aber dem deutschen Strafgesetze dadurch verloren, dass es unter der Aufschrift »Theilnahme« auch eine Bestimmung über Mittbäter- schaft aufstellte, und so nach der Ansicht der meisten Schriftsteller die Mitthäterschaft als eine der Formen der Theilnahme behandelte, was dann dahin zu führen scheint, dass auch der Thäter, sofern nur ein Anstifter oder Gehilfe mitwirkte, als Theilnehmer an seinem eigenem Delikte angesehen werden muss«. A magyar javaslat tehát a felosztás tekintetében az osztrák javaslattal foglalja el ugyanazon álláspontot, nem pedig a német törvénynyel, mely szerint a tettestárs, sőt némelyek szerint a tettes is részes. Azon körülmény, (melyre czikkiró ur igen nagy súlyt látszik helyezni,) hogy az osztrák javaslatban a tettesek és a részeszek a »Mitschuldige« kifejezés alatt összefoglaltatnak, mutatja legvilágosabban, hogy mihelyt a részesség az accessorius formákra szőrittatik, a tágabb forgalom számára uj elnevezést kell keresni. Épen azért, mivel in re a magyar törvény megegyez az osztrák javaslattal, elnevezés tekintetében pedig fél utón megállóit, a czikkiró által is idézett Mayer a német törvény és a régibb doctrina remini- scentiái folytán azon kisegitő eszközzel véli megoldhatni a kérdést, hogy két részességet construál. De nem veszi észre, hogy ez által csak uj nehézségeket és ellenmondásokat hoz létre. Közjegyzői körökből múltkori felszólalásunkra vonatkozólag hosszabb czikket vettünk, melyből közöljük a következőket: A »Themis« czikkirója a közjegyzői gyakorlatot semmibe sem veszi ; félreismeri annak szükségességét és jótékony hatását. Avagy gondolja-e czikkiró ur, hogy minden közjegyző csak egy poéta, qui nasci: túr? Gondolja, hogy az ügyvédi oklevél és praxisból, mint Zeus fejéből, már készen ugrik ki a közjegyző ? A közjegyzői állás ép úgy mint minden más foglalkozás a tökéletességhez okvetlenül megkívánja a gyakorlatot ; a nélkül az elmélet valóban nagyon szürke volna, különösen a közjegyzői foglalkozásnál, melynél az ügyek sokfélesége, az alakszerűségek szigorú megtartásának kötelessége és a fölfogás és kivitel gyorsasága oly egyént kívánnak, ki mindezeket már hosszabb időn át saját szemeivel látta, tapasztalta, ki a közjegyzői teendőket önmaga végezte, azokban részt vett. Azt kívánni, hogy a gyakorlott emberek mellőzésével a gyakorlatlan egyénekre ruháztassék a közjegyzői fontos hatáskör, valamint egyrészt méltatlanság azok ellen, kik már éveket töltenek a közjegyzői gyakorlat mezején, úgy másrészt a közönség érdekeinek, melyek szakavatott eljárást kívánnak, érzékeny megsértésével járna. Ha tehát egyrészről a törvényes gyakorlattal biró, másrészről az ezt absolute nélkülöző egyéneket tekintjük, kérdjük, kinek lesz jogos igénye a figyelembe vételre ? A felelet — az igazság szempontjából — nem nehéz. A törvényhozás szempontjából is ajánlja czikkiró ur a törvény módosítását, mert fél, hogy nem bírunk eléggé képzett közjegyzői segédekkel, kik a közjegyzői állomásokra képesek lesznek. Hát a praxis nélküli embereket czikkiró ur alkalmasabbaknak találja ? Ha czikkiró ur Ausztria példájára hivatkozik, úgy ez egyrészt nem is találó, mert Ausztriában nem ejtették el a közjegyzői gyakorlat kellékét, de másrészt a viszonyok a monarchia két területe között e tekintetben is nagyon elütök egymástól; nem akarjuk ezt itt bővebben fejtegetni; ki e viszonyokat ismeri, velünk egyet fog érteni. Czikkiró ur fél, hogy a közjegyzői helyettesekben is lesz hiány. Ne aggódjék, az ügyvédvizsgák még mindig igen bő forrását képezik a leendő helyetteseknek. A közjegyzői kamarák nem teszik magukat túl a törvény rendeletéin ; hisz arra még nem volt alkalmuk, és jövőre sem lesz. Hogy pedig a törvény a helyettesektől a két évi gyakorlatot épugy kivánja, mint a közjegyzőktől, az nagyon természetes, mert hiszen a helyettes a közjegyzői teendőket — előforduló alkalommal — ép oly joghatályával végzi, mint maga a közjegyző. Nem lehet tehát ily fontos dolgokat avatatlan kezekre bízni. Valamint az ügyvédség megkívánja a gyakorlatot, úgy ez a közjegyzőségre nézve is elkerülhetlenül szükséges. Elmélet és gyakorlat egymás kiegészítő részeit képezik az üdvös működésnek ; egyik a másik nélkül csak visszás eredményekhez vezet. Association for the reform and codification of the law of Nations. (z.)Az utóbbi időkben majdnem évenkint tart egy társaság üléseket a nemzetközi jog reformja és codificátiója érdekében. Ezen egyesület kiváló angol és amerikai jogászok által alakittatott, s mivel tárgyalási és hivatalos nyelve, melyben nyomtatványai megjelennek, kizárólag az angol, alig hatott még hozzánk hire. Nem szabad azonban összetéveszteni az »Institut de droit international« czimü, Brüsselhen alakult tár sasággal, melynek hivatalos közlönye a »Revue de droit international« czimü negyedéves folyóirat és melynek feladata lényegben azonos az angol jellegű »Association of the law of Nations« czimü társasággal. Van számos kiváló európai jogász, a ki mindkettőnek tagja. Többször tétetett kísérlet egybeolvasztásukra; hanem részint személyi érdekek, részint pedig az angolok exclusivitása eddig mindig minden ebbeli törekvést meghiúsítottak. Az »Association for the reform and codification of the law of Nations« szükebb körben mozog és miután legtöbb tagjai kiváló jártassággal bírnak a tengeri jog minden ágazatában, ezen jog nemzetközi művelésére helyezik a kiválóbb súlyt. Tanácskozásuk eredményeit egy »Report«-ban teszik közzé, mely angol nyelven van szerkesztve. Azonban számos tag értekezéseit, melyeket a társaság ülései alkalmával felolvasnak, kinyomtatják és nagyobb körökbe eljuttatják. Ez idén ezen Association Frankfurt városában tartotta hatodik gyűlését augusztus hó második felében, nehány nappal a német jogász- gyűlés előtt. Nevezetesebb tárgyai a discussiónak a következők voltak. Sir Travers Twiss kiváló angol jogász egy értekezést tartott a suezi csatorna, viszonyairól a nemzetközi jogban (The place of the Suez Canal in the system of international law). Mióta Anglia a keleti kérdés megoldását és az ázsiai török birodalom területének garantiáját kezébe vette, nem birkát rá nézve semmi nagyobb fontossággal, mint a suezi csatorna, ezen legrövidebb tengeri ut Angliának rengeteg nagy indiai birtokához. Azon részvénytársaságnak, melynek tulajdona a csatorna, Anglia a legnagyobb részvényese, amennyiben az egyptomi alkirálytól több millióért a részvények nagyobb részét megvette. Anglia államférfiai a lefolyt török-orosz háborúban aggódva azon eshetőségtől, hogy az oroszok a suezi csatornát hatalmukba kerítik és igy az angol hajózást elzárják a Kelet-Indiához vezető legközelebbi úttól, a háború kezdetén kijelentették, hogy ezen csatorna meg nem szállása az oroszok által semlegességük egyik főfeltétele. Oroszország egyelőre kielégítő választ adott. Minthogy azonban Oroszország mind mélyebben hatol Elő-Azsia belsejébe, az angolok előtt a suezi csatorna naponta nagyobb jelentőséggel bir, miért is ennek mindenkorra való semleges volta mellett küzdenek. Twiss erre vonatkozó indítványa, miután a jelenlegi angol államférfiakhoz igen közel áll, némi officiosus jelleggel hir és azért a csatorna semlegessége ki is mondatott. Másik kérdés volt a havarie grosse (general average) elvének megállapítása. Szintén a tengeri jog körébe vágott a hajók összeütközésének meggátolására szükséges nemzetközi szabályok (An international concert for the prevention of collisions on the high seas). Általánosabb érdekkel csak a szerzői tulajdon nemzetközi oltalmára vonatkozó kérdés bir, mely azonban, ha jól vagyunk értesülve, tekintettel arra, hogy ez idén Párisban is e kérdés megoldása iránt nemzetközi congressus tartatott, a napirendről letétetett. Legnagyobb sikert ért az Association a váltójog egyöntetű szabályozása körül. A skandinaviai államok, Svéd-, Norvég- és Dánország kilencz tagú bizottságot küldtek ki a végett, hogy ezen országok számára egy közös váltótörvényt készítsen. A javaslat be van fejezve és azon elveket veszi fel, melyeket a Association ajánlott. Érdekes az ezen kérdéssel foglalkozó bizottság jelentése, mely szerint az angol-amerikai váltójog uralma alatt 300 millió, a franczia alatt 270 millió és a né*
