Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 39. szám

308

met alatt csak 75 millió lélek él. A bizottság azonban elismeri, hogy a német váltójog elvei legalkalmasabbak az általános világ- váltójogra.

Igen érdekes részleteket tartamaz meg Jeneken értekezése, a külföldi biróság részére felveendő bizonylatokról (The taking of evidence for tribunals in foreign states). Szerző a jogsegély feltétlen megadását és könnyítését ajánlja.

A nemzetközi börtönügyi bizottság szabályzata.

1. czikk. Egy nemzetközi börtönügyi bizottság alakittatik, melynek hivatása a büntettek megelőzésére és büntetésére, úgy szintén a börtönügyi igazgatásra vonatkozó okmányokat és értesítéseket ösz- szegyüjteni oly czélból, hogy a kormányok felvilágosítást nyerjenek mindazon általános rendszabályokról, melyek a büntetőjog megszegésének megelőzését, vagy a megszegés megtorlását czélozzák a bűnösök megbüntetése által.

2. czikk. E bizottság tagjai azon kormányok küldöttei lesznek, melyek az itt leirt czélra közremunkálkodni hajlandók.

3. czikk. Minden ország egy vagy több küldöttet nevezhet, de az utóbbi esetben is minden kormány csak egy szavazattal bir.

4. czikk. A bizottság az általa megjelölendő időben és helyen rendesen egyszer fog évenkint azon államok egyikében összegyűlni, melyek a jelen szabályzatot elfogadták.

5. czikk. A bizottság egy elnökből, elnökhelyettesből és egy titkárból álló elnöki hivatalt (bureau) fog választani.

6. czikk. A bizottság egy franczia nyelven szerkesztendő közlönyben közzéteendi:

a) a különböző kormányok által a büntető intézetek tekintetében kiadott törvényeket és szabályzatokat;

b) az ezen ügyre vonatkozó törvényjavaslatokat az ide vágó indokolásokkal ;

c) a nemzetközi börtönügyi congressus programmja keretébe vágó kérdések feletti jelentéseket;

d) oly eredeti czikkeket és emlékiratokat, melyek hivatáskörébe esnek és melyek általános érdeküeknek ítéltettek.

Szerkeszteni.fogja a nemzetközi börtönügyi statistikát.

7. czikk. Üléseiben tárgyalni fogja a bizottság azon kérdéseket, melyeket az elnökség napirendre tűz. Minden tagnak jogában álland megvitatás végett kérdéseket terjeszteni a bizottság elé; az ily kérdések az ülés előtt három hónappal az elnökséghez intézendők.

8. czikk. A bizottság fogja a nemzetközi börtönügyi congressus helyét és idejét meghatározni, annak programmját és üléseinek szabályzatát megállapítani.

9. czikk. A congressusok tartása között legalább 5 évi időköz fog engedtetni.

10. czikk. A bizottság a különböző országokban fenálló börtönügyi társulatokkal összeköttetésbe fog lépni és hasonló társulatok keletkezésére fog hatni. Hasonlókép érintkezésbe teendi magát oly személyiségekkel, kik szakismereteik és tapasztalataik által hivatását elő- segithetik.

11. czikk. A bizottság jegyzőkönyveinek, körözvényeinek, jelentéseinek és tanácskozásainak stb. közzétételére szükséges költségeinek fedezésére az elnökségnek évenként 8000—15000 frankot fog rendelkezésre bocsátani, mely összeget az egyes államok olykép fedezik, hogy minden millió lakos után legalább 25, legfölebb 50 frankot fizetnek; a kormányok küldöttei ez összegeket az általuk képviselt kormány részéről a bizottság által kinevezett tag kezéhez fogják lefizetni.

12. czikk. Az elnökség a bizottság határozatait végrehajtja, a bizottságot a kormányokkal szemben képviseli; ő hívja össze a bizottságot és állapítja meg napirendjét; az ülések közti időközökben az ügyek vitele őt terheli.

13. czikk. Az elnökség a bizottság tagjainak véleményét, valahányszor szükségesnek véli, körözvény utján is kikérheti.

14. czikk. A levelezést a titkár végzi, kinek az okmányok és iratok rendezése és az irattár megőrzése is kötelességében áll.

15. czikk. Az elnökség valamennyi iratát, körözvényeit és javaslatát az elnöknek vagy az elnökhelyettesnek és a titkárnak kell aláírnia.

16. czikk. Az elnökség minden évben egy ügyviteli jelentést, költségvetést és zárszámadást fog a bizottság elé terjeszteni, melyek — mint az ülések jegyzőkönyvei — valamennyi érdekelt kormánynak megküldetnek.

Jogirodalom.

A közigazgatási bíráskodás az alkotmányosság és az egyéni joghoz való viszonyában. Irta Dr. Concha Győző, a kolozsvári kir. tud. egyetem ny. r. tanára. (Budapest, Athenaeum. 1877. 1 frt.)

A közigazgatási bíráskodás eszméje, kellékei és alakzatai Európában, különös tekintettel Magyarországra, és e kérdés parlamentáris sorsának története hazánkban. A budapesti k. m. tud. egyetem által jutalmazott pályamunka. Irta Gruber Lajos. (Budapest, Kákái L. 1877. 2 frt 40 kr.J

Az európai államok kezdetleges alakulási korszakukban a szé- lesb értelmű közigazgatást és a jogszolgáltatást az egységes igazgatási hatalomkor folyamatának tekintették. A görög társadalomban

már rendszerré növekedvén a kormányzatnak hármas alakzata, és maga a társadalom is államilag képződvén, elkülönítették volt a köz- igazgatási (a hellének szerint: a végrehajtói) hatalmat a jogszolgáltatásban működő bírói hatalomtól; ezen két főágazat közt föltűnő ösz- szeütközések elintézését pedig a harmadik s legfőbb hatalomnak, a törvényhozó szövetségi testületnek jogkörébe utalták volt. A római világban szerepelt esküdtszéki szervezet nemcsak alapját képezte az állami s önkormányzati kettős igazgatási rendszernek, hanem a bírói hatalomnak a többi igazgatási hatalmaktól való elválasztását eredményezte volt.

A hármas kormányzati rendszer alakzata az ó-világ társadalmaival együtt elveszvén, az európai államok jogtörténetében helyreállításukra vonatkozó törekvés kitünőbben nyilvánult Montesquieu hason küzdelmében. De az 1790-iki franczia alkotmányozó gyűlés is kimondta volt azon elvet, hogy »a bírói teendők szétválasztatnak és mindig elkülönítve maradnak a közigazgatásiaktól«; valamint az 1848-iki franczia alkotmány 19. czikke is hirdeti vala, hogy »a hatalmak elválasztása első föltétele a szabad kormányzatnak«.

Mert akár összpontosított, akár önkormányzati közigazgatás, egyformán veszélyes hajlammal bírhat a vele szemben álló magánfél jogát vagy az állam vagy az önkormányzat érdekeinek alája vetni. A közigazgatás gyakorlatában a jog kérdése nem mindig tűnik ki oly kiválóan, hogy a hatóság biztosítva volna a törvénynek helyes értelmezésében; inig a képviseleti rendszer kerete, az alkotmányos pártélet tusái követelik egy szilárd szakpontnak fölállítását, hol a változha- tatlan igazság állandó támalapot nyerjen az egyéni érdekek s pártszenvedélyek folyamatában; szükség pedig ez azért, mert a közigazgatás végső hatóságában, a minisztériumban, a vezérszemélyek, valamint az uralkodó pártok is váltakozván, a jog fölfogása is változást szenvedhet, a pártérdek befolyását is megérezhetné. Concha is fent czimzett müvét ezzel rekeszti be: »A közjogi bíráskodás hiánya a modern parlamentáris államra, egyjelentőségü nem csak ezen alakjának szükségképi fölbomlásával, hanem belső magvának is a társadalmi uralom azon niveaujára való sülyedésével, a mely oly hátrányos színben különbözteti meg az ókor respublicáit a modern álamban erkölcsileg egyedül lehetséges uralomtól«.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szabadság kérdései csak a valódi szabadság valósításával oldhatók meg. A szabadságnak föl- tétlen szükséglete: a törvények uralkodása. A törvények uralkodását pedig legfőképena független törvénykezés érvényesítis biztosítja; az önkényt elhárítani, a szabadságot oltalmazni: a független bírónak a föladata.

A közigazgatás által jogaiban megsértett, hol keresse jogorvoslatát ? A rendes bíróságnál ? Ekkor a közigazgatás alá volna rendelve a bírói hatalomnak. Vivien franczia jogtudós szerint: »A közigazgatási pereknek a rendes bíróságokra bizása épenséggel nem ajánlatos, a közigazgatási törvények s ügyletek oly elvekben, eszmékben s érdekekben nyilvánulnak, melyeket a polgári bíróságok teljesen nem ismernek, és melyek oly törvényi ismereteket s gyakorlati érzéket kívánnak, mik a rendes bíróságoknál hiányoznak. A közigazgatásra nézve veszélyt képezne az, ha oly birák alá rendeltetnék, kik nem ismerik szükségeit, szokásait, igényeit, kik hivataluknál fogva csaknem kizárólag a magánjogot alkalmazzák«.

A közigazgatási kérdések körüli elméleti s gyakorlati mozgalom félszázadnál tovább foly Nyugot-Európában. Magyarhonban az utóbbi alkotmányos évtized vetette fölszinre; irodalmunk is akár a minőséget, akár a mennyiséget tekintve, ezen kérdést szorosan s részletesen tár- gyazó müvekben vajmi keveset nyújt: az országgyűlési beszédekben, Kautz, Dárdai, Grünwald értekezéseiben. »Ázsiai közigazgatásunk« jelszónak hatása alatt meg is indult a törekvés a törvény hozás terén a közigazgatásnak mint ilyennek rendezésére, mik azonban az átmeneti korszak jellegénél fogva inkább kísérleteknek tekinthetek a további s folytonos javításra az ország egyedi viszonyainak s sajátságainak tekintetbe vételével, mégis az állami s jogeszmei követelményeknek nem teljesen érvényre juttatása mellett.

Az állami, rendőri, pénzügyi közigazgatási hatóságok által egyeseknek jogát, érdekeit, ha nem is szándékosságból vagy vétkességből, hanem helytelen törvénymagyarázatból sértő rendelkezései ellen, napirenden van a panasz, és a kárt szenvedett csak ugyanazon hatóságnál, mely a sértést elkövette, kereshet orvoslást.

Ezen állapotnak tarthatatlanságára is tekintettel intézte Schwarz Gyula orsz. képviselő ur — decz. 4-én — kérdését a m. k. kormányhoz, vajon minő álláspontot foglal el szemben az alkotmányos jogállam azon követelményével, hogy közjogi természetű sérelmes ügyek jogorvosolhatásának czéljából államtörvényszék állíttassák föl, a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmek bírálása pedig a divó justice administrative megszüntetésével független bírói közegre ruháztassék.

A közigazgatás kérdésében irodalmunknak eddigi fejtegetései csakis átalánosságban mozognak; inkább a politikai oldala volt kimutatva; az egyéni érdekek s a közigazgatási hatóságok közt felmerülő vitás kérdéseknek behatóan kimerítő tárgyalását szakszerűen tudó mányos rendszerű s értékű munkában épen nem birjuk; kiválólag a közigazgatási biróság intézménye körül pedig valóságos tájékozatlanság honol. E térre lépett az előlirt két mü.

I.

Concha a kitűzött kérdést hat fejezetben tárgyalja.

Az elsőben szól »a közjogok bírói védelmének tér-