Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 39. szám
306 is ejtette, ha nem látszott terveivel összeegyezni. Gyakran Fabius Cunctator volt, a hol gyors elhatározás kellett. A személyes érintkezésben legtöbbnyire akkor volt államtitkár, mikor prókátornak kellett volna lenni, és oly esetben használta a prokátori furfangot, a mikor az államtitkári önérzet egyedül volt helyén. Finom európai jogérzete és páratlan széles jogismerete folytán irtózott a nálunk sok helyütt található csiszolatlan felfogástól; azért különösen a gentrytől és az úgynevezett »józan ész« juristáitól távol állván, ezek elismerését nem is kereste. Mindent maga dolgozván a minisztériumban, a zérusokat megtűrte maga mellett, a kiktől őt a legnagyobb ocean, a tudatlanság tengere, választotta el. Azért ott sem szivelték. Nehezebb körülmények és kitartóbb munkásság közt, a sorstól vajmi kevés kedvezésben részesitve, még alig küzdött valaki a közpályán mint Csemegi. Egy későbbi időszak méltányosabb lesz működése iránt, mint kortársai. Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás.) Az általunk javaslatba hozott 3. §.*) kifejezésre juttatja azt, hogy az elkülönített kielégítésnek a csődtörvény által megállapított esetek keretén belül is csupán azon további feltétel alatt van helye, ha hogy az elkülönítésre jogosított hitelezők követeléseiknek kizárólagos és a csődtől független eljárás utján való kielégítését valóban és tényleg igényelik. A »seperatio ex jure crediti« e szerint csak az érdekelt felek ez iránti kérelmére foghat helyet. Jelezi pedig ezt a különben nem magától értetődő eszmét szakaszunk első bekezdésének facultativ szólamu zárszava ». . . . elkülönített kielégítés .... igényelhető«. Van ugyanis eset arra, hogy a seperationalis igénynyel biró dologi hitelezők a csődnyitás daczára sem követelik az elkülönitett kielégítési eljárás folyamatba tételét, illetve nem kérnek végrehajtást a zálogkép lekötött ingatlanra, Indokaik lehetnek különbözők. Önkényüek, de kényszerűek is. Biztos fedezetet Ígérőnek mutatkozván az általános csődtömeg, a közös kielégítés utján is eléggé érvényesíthetni vélik érdekeiket. Dologi hatalmukról lemondva, a személyes hitelezők közé sorakoznak. Meglehet továbbá, hogy az elkülönitett kielégítés útja rögösebbnek, a czélhoz csak bonyodalmas perek medrén vezetőnek jelentkezik. De megeshetik végre az is, hogy a követelés, melynek alapján az elkülönitett kielégítés igényelhető, ez időszerűit még nem esedékes s ezért sem ez, sem az elkülönítési igény egyelőre még nem érvényesíthető. Nincs ok arra, hogy az esetben, ha maguk a jogositott dologi hitelezők bármi indokból az elkülönitett kielégítést tényleg nem igénylik, a seperatio hivatalból eszközöltessék. Magában az a körülmény, hogy a csődtömeg bizonyos alkatrészei zálogjogokkal vannak terhelve, s hogy ez okból elkülönitett kielégítés alapjává tétethetnek, távolról sem igazolná a hivatalos beavatkozást oly értelemben, hogy a zálogkép lekötött tárgj-ak a csődtömeg egyéb tárgyaitól már a csődnyitás ténye folytán elkülönöztessenek és hivatalból az elkülönítésre jogositott, de tényleg az elkülönítést nem igényelt hitelezők kielégítésére fordittassanak. A csődeljárás ex sua natura a közös kielégités közvetítésére lévén egyáltalán hivatva, ezzel természetes határain túl tágittatnék, még pedig a seperatio függetlenségének rovására. Azért szerintünk az elkülönitett kielégités csak az érdekelt felek akaratára mehet végbe. Ha ugyanis a dologi hitelezők az elkülönitett kielégítést nem követelik, annak folyamatba tételét nem kezdeményezik, az, hogy követelhetnék, hogy in abstracto joguk van arra, hivatalból nem jön tekintetbe, hanem a zálogkép lekötött tárgy, — mely különben is, mint már kifejtettük, daczára annak, hogy elkülönitett kielégités alapját képezheti, fogalmilag az egy csődtömeg kiegészítő alkatrésze, — mint ezen csődtömeg egyéb dologilag le nem kötött tárgyai fog a tömeg illetve a tömeggondnok által kezeltetni és értékesíttetni, természetesen a rajta nyugvó dologi jogok sérelme és hátránya nélkül. *) 3. §. »A csődtömeghez tartozó tárgyakból elkülönitett kielégités csak a jelen törvény által megengedett esetekben igényelhető. Az elkülönitett kielégités a csődeljárástól függetlenül megy végbe. Valamint az adós, ha csőd nem nyittatik ellene, terhelt ingatlanát illetőleg kezelő, sőt bizonyos korlátozások mellett rendelkező jogát is megtartja, mindaddig, mig a jelzálogos hitelezők kényszerkezelést illetve végrehajtást nem kérnek : az adós helyébe lépő csődtömeget sem már a csődnyitás ténye mint ilyen zavarja ki a kezelésből és a netáni gyümölcsök élvezetéből, hanem a jelzálogos hitelezőknek kényszerkezelés iránti kérelme. A terhelt ingatlan végrehajtás utjáni értékesítése és a jelzálogos hitelezőknek ez utón való kielégítése szintén csak ezeknek saját kértére és kezdeményezésére történik. Elvileg eltér az általunk ajánlott 3. §. jelzett álláspontjától, — melylyel különben csak a német bir. csődrendtar- tartás 3. szakaszát követtük, — a porosz csődrendtartás. E szerint ugyanis a csődnyitás ténye nem csak a személyes, hanem egyúttal a dologi hitelezők javát is czélozza. Csődnyitással zár alá veiteknek tekintendők a zálogjogokkal terhelt ingatlanok is. Ezen ingatlanok gyümölcsei- és jövedelmeiből hivatalból külön tömeg (»Revenuenmasse) ala- kittatik, mely kizárólag az elkülönítésre jogositott hitelezők kielégítésére fordittatik. »Das Verfahren wegen Vertheilung der Revenuen hat das Gericht von Amts wegen einzuleiten« (267. §. és lásd 57. §-t). Még ennél is messzebbre megy a Králik-féle tervezet, melynek 31. §-a a csődtömeghez tartozó ingatlant feltétlenül külön tömegnek nyilvánítja. »A csődtömegben külön tömeg a csődtömeghez tartozó ingatlan. Ezen külön tömegből, csődeljárás alatti gyümölcseiből .... mindenek előtt a tömegköltségek és tartozások egy enlittetnek ki. Ezek után a következő sorrendben egészben fizettetnek ki stb.« Mindenütt categoricus hang és rendelkezés. Mig a porosz csődrend 31. §-a szerint az ingatlan csak annyiban képez külön tömeget, a mennyiben az zálogjoggal van terhelve (»UnbeweglichesEigenthum .... dienen zur abgesonderten Befriedigung der Gläubiger, welchen ein Realrecht an denselben zusteht«), és csak is az ingatlan gyümölcseiből alakittatik hivatalból külön tömeg, addig a Králik-féle tervezet 31. §-a szerint az ingatlan feltétlenül, vagyis még akkor is, ha zálogjogokkal nincs terhelve, külön tömeget képez, és pedig képezi azt hivatalból, a csődnyitás tényével eo ipso, az egész ingatlan és nemcsak gyümölcsei. Nehezen képzelhetők a tervezet indokai. Nincs látni való oka annak, hogy a nem terhelt ingatlan is seperatio alá jusson. Hiába tűnődnénk íajta. _________ (Föl,) tatása köv.) Adalékok a magyar büntetö-törvénykönyv magyarázatához. X. A »M. Igazságügy« September havi füzetében Dr. Steinbach Gusztáv ur megtámadja a IV. »Adalék«-ban (29. sz.) kifejtett abbeli nézetünket, miszerint a magyar büntető-törvénykönyv értelmében részesnek csak a felbujtó és a segéd nevezhető. Szerinte a magyar büntető-törvénykönyvben két részesség van ; az egyik a szükebb értelmű s magában foglalja a felbujtót és a segédet, másik a tágabb értelmű, mely nem egyéb mint a concursus plurium ad idem delictum, vagyis felöleli a felbujtón és a segéden kívül a tettestársakat is. Ezen állítása indokolásául nem hoz fel egyebet, mint azt, hogy a részesség ezen második alakjának létezését a büntető-törvénykönyv szövege nem zárja ki. • Eltekintve attól, hogy ily negativ momentum nem bizonyít semmit, nézetünk szerint Dr. Steinbach ur második részességét úgy a törvénykönyv szövege mint egész constructiója kizárja. A tettestársak, melyeket a törvény »tettesek«-nek nevez, mindenütt külön emlittetnek a részesek mellett. A 74. §. »valamely tettes vagy részes«, »többi tettes és részes« kifejezéseket használ; a 115., 136., 374. és 375. §§-ban a »tettesek« a »részesek«-kel szembeállittatnak ; a 451. §. különválasztja azt, a ki »a szolgálatra való képtelenségét eszközli«, attól, aki »erre mint részes közreműködik«. A tettesek tehát nem részesek, s ha nincs felbujtó vagy a segéd, nincs is részesség. A törvény- könyv indokolása ezen pontban határozottan mellettünk szól: »Az alanyok tekintetében legalább két személynek valamely bűntett vagy vétség véghezvitelére irányzott bűnös szándékban egyesitett különnemű tevékenységét tételezi fel a részesség. A tevékenység szempontjából pedig három különbség különböztetendő meg: a felbujtó, a tettes
