Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 35. szám - A lopás 3. [r.]

— 275 — lemben fogja megállapítani, hogy dolog alatt csakis azt érthetjük, a mi materiális behatást ugy az elvételben, mint pedig a megtartásban enged. A cselekmény által nyilvánuló behatást csakis az anyag engedvén meg, a dolog további ismérvét az anyagiságban találjuk és ez értelemben a dolog alatt csakis anyagi dolgot érthetünk. A jogok, ámbátor azok egy harmadik birtokában állhatnak és birtokba is vehetők, a lopás tárgyát nem képezhetik, mert azon czélzat, mely a lopáshoz megkívántatott és mely az állag elvonásában áll, a jog elvonásánál nem nyilvánulhat. A jog állaga áll vagy valamely cselekményben, melyet a jogosított a kötelezettől követelhet, vagy pedig állagát egy anyagi dologban leli, melynek egyik iránybani használata képezi a jog tárgyát. Az első esetben lopásról nem lehet szó, mert egy cselekmény birtokban nem volt és nem volt elvonható, igy tehát csakis a második eset vagyis a dologi jogok elvonása jő tekintetbe. A lopás ingó dolgot kívánván, azon dologi jogok, melyek állaga ingatlan, már az okból is e helyütt figyelmen kivül hagyandók és csakis azokra leszünk tekintettel, melyek állaga ingó dolog. Az ingó dologra vonatkozó dologi jog, mint használati, zálog vagy megtartási jog elvonásáról csak akkor lehet szó, ha az ezen jogok állagát képező dolog a jogosultnak birtokában van; ez esetben e jog tényleg elvonható és az elvonás külsőleg a cselekvény módját illetőleg a lopáshoz legközelebb áll. A különbség tehát csakis a czélzat különbségében fog állni, mely a lopásnál az állagra való irányulásban, az utóbbi esetben pedig az önhasználat zálog vagy megtartási jog ellenkezőjéből folyó rendelkezésben álland. Ezen esetek a törvénykönyv 368. §-ban szabályozva, mint a jogtalan elsajátítás esete fordulnak elő, de tulajdonkép furtum usust, vp.gy furtum possessionis esetét képezik. A dolognak, hogy lopás tárgyát képezhesse, továbbá ingónak kell lenni, még pedig oly értelemben, hogy a helyi viszony megváltoztatása lehetséges legyen; ez értelemben a lopás tárgya jogi értelemben vett ingatlan dolog is lehet, s itt a tolvajlási cselekmény abban áll, hogy az ingatlan dolog ingóvá tétessék. A bevégzett lopás tárgya mindig csak is ingó dolog, a lopási kísérleté pedig ingatlan is lehet. A tolvaj, a ki egy fedél pléh-lemezeinek leszedéséhez kezd; a ki erdőben álló fa fürészeléséhez fog, egy fa- vagy vasház részének lebontását megkísérli, és a cselekvény ezen stádiumában tetten éretik, a lopás kísérletében bűnösnek lesz kimondandó, ámbátor szoros értelemben a lopás tárgya, az ingó dolog, hiányzik. A bevégzett bűntett és kisérlet közt a tárgy azonosságára nézve különbség fen nem állhat, és ha a lopásnál e különbséget mégis találjuk, ugy az mutatja, hogy a lopás fogalmában az »ingó dolog« kifejezés nem lehet a megfelelő, és az ellentmondás csak ugy kerülhető ki, ha a code pénal 379. czikke és az 1867. belga büntető-törvénykönyv 461.czikkének megfelelő szó »une chose« használtatnék. A gyakorlat tehát kénytelen lesz a törvény szövegével ellenkezőleg elismerni azt, miszerint az ingatlan dolog is képezheti a tolvajlás tárgyát. Az ingó dolognak idegennek kell lennie; az idegen a saját ellentétét képezi, és jelentősége az, hogy idegen tulajdonú legyen, még pedig a tolvajjal szemben. Lehet azonban az ingó dolog a birtokos vagy birlaló irányában is idegen, de ezen viszony, a lopás bűntettére mi befolyással sem bír. Ha a tettes által azon qualificatum állíttatnék, hogy a dolog nem idegen, ugy e kérdést majdan a magánjogi elvek szerint kell megoldani. Azon ismérv azonban, mely a dolog idegen tulajdon állásában van, nem vehető tisztán formális értelemben, hanem szükséges, hogy az a cselekvő egyén tudatában álljon elő és ő a tolvaj a dolgot idegen tulajdonban állónak ismerje el, még pedig a cselekvés perczében. Az idegen dolognak elvétele tévedésből azon hiszemben, hogy ez sajátja vagy a szórakozás folytán történt elvitel, ha a lopás fogalmának minden kelléke fen forog is, a cselekvést nem teszi lopássá és az idegen dolognak utólagosan felébresztett tudata a törvénykönyv szerint egy külön büntettet, a jogtalan elsajátításnak egyik esetét, képezi. Lopásról tehát mindazon esetekben nem lehet szó, ha a tolvaj az elvont dologra nézve valószínűvé teszi, hogy annak idegenséget fel nem ismerte, és még a magánjogi elvekben való tudatlanság is figyelembe lesz vehető. Az, kinek egy ingó dolog, mely tulajdonát képezte ellopatott, s azt idő múlva egy harmadik birtokában találja, a ki azt tulajdon szerzésre alkalmas módon szerezte és ennek birtokából e dolgot elvonja, nem követ el lopást, még ha e harmadik tulajdona beigazoltatnék is, mert a cselekvő a dolgot még mindig sajátjának tekintette és e magánjogi tévedés a lopásnál megkívánt czélzatot, mely a dolog eltulajdonításában áll kizárja. A cselekvő az ily esetekben nem eltulajdonítani akarja a dolgot, mert hisz azt véli, hogy az még mindig tulajdona, hanem csak is birtokba akarja magáthelyezni, — a jogosulatlan birtokba helyezés pedig még nem adja meg a lopás fogalmát. Ezen eseteknél látjuk, hogy a lopás bűntettének általam felemiitett kettős jellege a gyakorlatban kiegyenlítését keresi. Birtok elleni bűntett a lopás, a mennyiben nem kívánja meg azt, hogy a birtokos vagy birlaló az elvont dolognak egyúttal tulajdonosa is legyen és a cselekmény sérelmessége a birtokviszony megsértésében fekszik, de figyelembe veszi a tulajdon fogalmát is, amidőn a cselekvő egyénben meg kívánja annak tudatát, hogy ő az elvont dolgot, mint idegen tulajdonban állónak ismerje. Ha tisztán a birtok szempont volna mérvadó, avagy a lopásnak csak ugyan formális jellege volna, mint ez utóbbi az indokolásban állíttatik, akkor e cselekvények lopásnak volnának qualificálandók. A dolog lehet azonban részben idegen, részben saját a mi a tulajdonközösségnek különböző alakjait adja, s mely eseteta törvénykönyvek két irányban ismerik, mint közös tulajdont s közös osztatlan örökséget. Ez esetet szabályozta különösen az 1813-ki bajor törvénykönyv 213. §-a, szász tkönyv 274. 275. §-a, hannoveri 280., hesseni 357. stb. mig a m. büntető tkönyv ily rendelkezés felvételét szükségesnek nem tartja (1. Indokolás II. köt. 271. s k. 1.), de az adott érvelés a gyakorlatban felmerülhető kételyeket meg nem fogja oldani, mint ez a hesseni törvénykönyvnek sikerült. Ha azon kérdés vajon közös dolgokon egyik tulajdontárs által lopás elkövethető-e vagy sem ? mint igenlő értelemben eldöntött e helyütt további fejtegetés tárgyát nem képezi, ugy figyelembe lesz veendő ama második kérdés, hogy mikor követhető el a társtulajdonos által a közös tulajdonon, az örökös társ az osztatlan közös örökséget képező tárgyakon lopás? A tolvajlási cselekmény főismérvét a birtokelvonás tényében láttuk s ezen ismérvet a fenti kérdés megoldásánál is szem előtt kell tartanunk, s azon két esetet figyelembe venni, mely e tekintetben felmerülhet, s melynek egyike az, hogy a társtulajdonos a közöstulajdont kizárólagos birlalatában tartja, a másik az az eset, a hol a tulajdonos társak a közös tulajdont közösen birják is. Az első esetre vonatkozólag mi kétség sincs, hogy lopás a birtokban tartó egyén által, el nem követhető, s hogy cselekménye, ez irányban csak is jogtalan megtartás lehet. A második eset szerint a társtulajdonos a közös dolgot mint egész bírja, az mint egész physikai behatása alatt áll, mely physikai behatásnak lehetősége egy harmadikkal közös. Ha tehát ő az egész állag felett rendelkezik, e rendelkezés mint elvonás a társtuladjonos tulajdonjogát megsérti, megsérti birtokjogát is, de lopást még sem állapit meg, mert azon birtokviszony, a melyet a lopásnsk a tolvaj személyében előidéznie kell, a tolvajlási cselekmény előtt már meg volt. A cselekvő társtulajdonos a közös dolog birtokában már van, a cselekmény tehát birtokba helyezésre nem irányulhat, mi kizárja a lopás lehetőségét. (Ellenkező álláspontot foglal el a franczia judicatura, mely a lopás megállapítására elengedőnek tartja, ha a közös dolog elvonása által, a társtulajdonosok joghátrányt szenvednek. L. íLes Codes annotés de Sirey« Codes Diustre crim. pénal. 507 1. közlött ítéleteket). Közös tulajdonon tehát az egyik társtulajdonos által lopás csak annyiban lesz elkövethető, a mennyiben ő az őt *