Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 35. szám - A lopás 3. [r.]

— 274 — Jahre 1855 in dieser Richtung ist, das hat síeli bei einem Anschuldigung-Falle aus dem letzten Kriege gezeigt, in welchem das Kriegsrecht sogar einen bősen Vorsatz zur Feigheit annehmen zu müssen glaubte«. Ezen helyes álláspont elfoglalása mellett azonban nem oda concludál az indokolás, hogy törlendők a Niedermacliungs-Paragraph-ok; hanem megelégszik azzal, hogy a »gyávaság« szó kihagyassék a codexbó'l s a bűntett máskép neveztessék el. Nézetünk szerint ezzel vajmi kevéssel volna kisebbitve a baj. Régóta hírlik, hogy készülőben van uj codex és uj eljárás. A delegátiók is szóba hozták az ügyet. Azonban ugy látszik, hogy az intéző körök annyira beleszoktak a mostani állapotba, hogy mindenkép elhalasztani iparkodnak a reformot. Ha a törvényhozás részéről hathatós kezdeményezés nem történik, még évtizedekig fog az ország ifjúsága nyögni egy oly vendszer alatt, mely az észszerütlenség és az önkény netovábbja. Egy reservista. A lopás, különös tekintettel a magyar büntető-törvénykönyvre. I III. A lopás fogalma a magyar büntető-törvénykönyv szerint. Jelen értekezés a vizsgálat további folyamában különös tekintettel lesz a magyar büutető-törvénykönyv által adott fogalommeghatározásra, s azt elemeire felbontván, a felmerülő kételyeket és kérdéseket a törvénykönyvből és a törvénykönyv alapján igyekezend majd megfejteni, szem előtt tartva azon vezérelveket, melyek a fenforgó tárgy tudományszerü megvitatása által a büntető-jogtudományban megállapittattak. Mi sem mozditja elő jobban e törvénykönyvben foglalt intézkedések felfogását, mintsem azon változások megfigyelése, melyeken az egyes intézkedések a törvényhozói apparátuson keresztül mennek, mig azok határozott fogalommá alakítva a törvénykönyvbe felvétetnek. A lopás fogalommeghatározása az egyes javaslatokban oly lényeges módosítást szenvedett, hogy az eredeti jellegéből teljesen ki lett vetkőztetve. Az igazságügyminiszterium által 1874-ben közzétett törvényjavaslat a 322. §-ban a lopás fogalmát következőkép adta meg: »a ki idegen ingó dolgot másnak birtokából vagy birlalatából a jogosultnak beleegyezése nélkül azon czélból vesz el, hogy azt eltulajdonítsa vagy pedig saját vagy má- I sok hasznára fordítsa: lopást követ el«. A magyar igazságügyminiszterium által a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat a lopásról a 322. §-banigy intézkedett: »a ki idegen ingó dolgot másnak birtokából vagy birlalatából a jogosultnak beleegyezése nélkül s azon czélból vesz el, hogy azt eltulajdonítsa vagy pedig saját vagy mások vagyoni haszüára fordítsa: lopást követ el«. Az igazságügyi bizottság a lopás fogalmát a 333. §-ban eltérőleg az előbb emiitett két szövegezéstől, következőkép állapitámeg: »a ki idegen ingó dolgot, másnak birtokából vagy birlalatából annak beleegyezése nélkül azon czélból vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa: lopást követ el«. A három fogalom meghatározásban közös az, hogy a magánjogi birtokviszony élesebb kifejezésre jut, mintsem a franczia vagy az érvényben volt német büntető-törvénykönyvekben, sezen szavak »birtokából vagy birlalatából^ helyesen szükségessé teszik azt, hogy az elvont dolognak a személyhezi viszonya a magánjogi elvek szerint biráltassék meg, mit ép a német birodalmi büntető-törvénykönyv az ennek megfelelő szavak, J-Besitz, Innehabung, Gewahrsam* elhagyása által elérni akart. A birtok és birlalat szónak mintegy ellentétbe való helyezése által a bűntett azon materiális színezete, melylyel az csakis a birlalati viszony feltüntetésével birna, teljesen elvész, s ép azon finom distinctiók, a melyeket a büntetőjog ÍI birtokviszonyokat illetőleg kerülni akar, ide vonatnak, s a cselekvés módjának határozottsága, mely az elvonásban áll, a birlalatnak ujabb jogi constructiója által teljesen elmosódik. Azon felfogásnak megfelelően, mely az első és második javaslatban a birtok s birlalat fogalmának adatott, és az indokolás II. kötetének 274. s k. 1. kifejtve lett, e javaslatok a fogalommeghatározáshoz követelik, hogy a cselekvény a jogosultnak beleegyezése nélkül történt légyen. E szónak felvétele a javaslatokban nyilvánuló elvekben indokolását leli, s egyúttal útmutatásul szolgált volna agyakorlatnak az indítványt megtevő s károsult személy megállapításának kérdésénél; de másrészt a birót arra kényszeritette volna, hogy tisztán magánjogi pereket egyes tolvajlási kérdések elbírálásánál folyamatba tegyen. A jogügyi bizottság a 333. §. szövegezésénél nem a jogosultnak, hanem a birtokos vagy birlalónak beleegyezése nélküli cselekvést követelvén, ezen változás általa birlalatnak azon fogalmától, mely az indokolásban adatik, eltérni látszik s lehetővé fogja tenni, hogy a detentio azon értelemben vétessék, mint azt magánjogszerüen felfogni szokták. A végleg megállapított szöveg a lopást csakis az állag elvonására irányulónak veszi s a J>furtum usus«-t kizárja; míg az első két javaslat azt felvette volt, még pedig az első oly messzire menőleg, hogy a haszonnak vagyoni irányzatát fel sem emiitette. A törvénykönyv az által, hogy a czélzatot eltulajdonításra irányzottnak kívánja, határozottan kifejezi azt, hogy a lopást büntetőjogi tulajdonszerzési alaknak ismeri el, s ki akarja zárni azon magyarázati lehetőségeket, melyet a nem ily határozott értelmű s a ném. bir. b. t.-könyvben felvett szó: »zuzueignen« ugy agyakorlatban, mint pedig némely Íróknál talált (1. Holtzendorff, Handb. II. köt. 650.1. s az ott idézett Ítéleteket), a hol egyes használati esetek, melyek a furtum usus alá subsumálandók lettek volna, mint furtum substantiae biráltattak el. A törvénykönyv a lopás fogalommeghatározásába az eltulajdonitási czélzaton kivül még külön nyeréskedési czélzatot >animus lucri« nem vett fel. A mi a két első javaslatot illetőleg az indokokban (II. köt. 266. 1.) azon mondatban összpontosul »ezen értelem szerint az előny az eltulajdonításban magában illetőleg a használatban rejlik, bármi további czélja legyen az eltulajdonításnak vagy használatnak*. Az indokolás ?JL eltulajdonítás fogalmában már a szerzendő vagyoni előnyt benrejlőnek tekinti, de mi által azon kérdés, vajon a megsemmisítés czéljából elvont dolog lopottnak lesz-e tekintendő, megoldva nincs. Vajon ezen elv egész ridegségében fenáll-e, a vizsgálat további folyamában látni fogjuk, s itt csakis azon megjegyzésre szorítkozom, hogy számos eset van, a hol az animus lueri vagy gazdagodási czélzat mint különös ismérv figyelembe lesz veendő. A magy. büntető-törvénykönyv a lopáshoz megkivánja: 1- ör hogy idegen ingó dolog birtok- vagy birlalatban legyen; ez a cselekmény tárgya ; 2- or cselekvést, mely az ingó dolognak a birtokos vagy birlaló beleegyezése nélküli elvonásában áll; 3- or a cselekedet czélzatát, tulajdon megszerzésére irányuló akaratban. Ezen három elem: tárgy, cselekedets akaratirányulás fogja a további fejtegetés kiinduló pontját képezni, mégpedig olykép, hogy az ezen bűntett természetéből folyó egyes kérdések, a melyek ugyan különlegesen is tárgyalhatók, azon elemnél fognak figyelembe vétetni, melyhez legközelebb állnak. IV. A lopás tárgyi oldala. A lopás tárgya idegen ingó dolog, mely egy harmadik személy birtokában vagy birlalatában van. Maga a dolog fogalma mi nehézségre sem adhat okot, ha a lopás bűntettének materiális színezetét szem előtt tartjuk, mely a cselekvés módjában nyilvánul, és egyrészt egy birtok- vagy birlalati viszony megsemmisítését, másrészt egy birtokviszony előidézését az elvételben akarja. A cselekvény módja tehát a dolog fogalmának megállapítására vezet, és azt oly érte-