Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 34. szám - A lopás 2. [r.]

- 267 — kérdés tehát, melyre felelnem kell, az: vajon azon csoport, melynek szerves része a lopás büntette, mily terjedelmű, és annak meghatározásánál mily ismérvek kell hogy mérvadók legyenek; a második az, mily elnevezéssel látassék el e csoport; a harmadik, mily szempontok szerint sorozandók e csoporton belül az intézmények, és végül mily állás illeti meg e csoporton belül a lopást. Ha azt, mitacsoportulási elvre nézve egyáltalában megjegyeztem, az első kérdésre vonatkozólag szem előtt tartjuk, ugy tapasztalandjuk, hogy azon cselekmények, melyeket egyelőre vagyon elleni bűntetteknek nevezni akarunk, nem egy meghatározott társadalmi alak ellen irányulnak, hanem azok a társadalmi lét összes megjelenési alakzatait érinthetik, még pedig egy meghatározott irányban, irányulva annak materiális alapja ellen. Az előadottak szerint tehát az alaki elem háttérbe fog lépni és nem egyes társasági alaki'ól lehet szó a cselekvések vagy mulasztások e nemeinél; hanem előtérbe lép maga az egész társadalmi élet, még pedig azon meghatározott irányban, melyet fentebb megjelöltem. A társadalmi életnek egyes functiói a legkülönfélébbeklehetnek, és itt csakis annak egyik oldala, az mely materiális alapjával szoros összefüggésben van, jő tekintetbe. A társadalmi életnek ezen részét gazdasági forgalomnak nevezzük; mindazon cselekvény tehát, mely a gazdasági forgalom, és közvetlenül annak alíipja ellen irányul, a büntettek egy külön csoportját fogja képezni, melynek ismérve a fentebbiekben adva van. A csoportok elnevezése helyes és megfelelő akkor lesz, ha annak közös főismérvét felveszi, mely ismérvet a szorosabb értelemben vett tárgyban leljük. Az elnevezés tehát nem egyéb, mint tárgy-megjelölés; de ezen megjelölés nem puszta alakszerűség, hanem nagy horderejű a törvény gyakorlatára vonatkozólag, miután minden csoportnak vannak különleges elvei, melyek a részeit képező büntető intézményeknél alkalmazásba vétetnek; ott tehát hol a csoport elnevezése szük, vagy a tárgy azonosságára kellő figyelemmel nem lesz, a rendszerben hiba mutatkozik és egyes büntetőjogi intézmények rendszeres kapcsolatukból kiszakítva oly csoportba soroztatnak, mely jellegüknek meg nem felel, és mely a gyakorlatban való érvényesitésüket neheziti. Csakis a csoportosulás elve lehetségesiti az elnevezés helyességét, mi különösen kitűnik akkor, ha az itt felállítandó elnevezést az eddig szokottakkal összehasonlítjuk. A forgalom és annak materiális alapja ellen irányuló merényletek, összeségükben forgalmi bűntetteknek neveztetnek. Ha az eddig használatban levő elnevezéseket tekintjük, ugy a tudományban, mint pedig a törvénykönyvekben három elnevezést találunk: tulajdon elleni büntettek, vagyon elleni büntettek s gazdagodási büntettek. A büntettek beosztása köz- és magánbüntettekre különösen a magánbűntetteknél, a fősúlyt a magánjogi viszonyra helyezte s kiemelendőnek találta ezt ott, hol egy különös magánjogi viszonyt megsértettnek látott. E felfogás magyarázatára szükséges felemliteni azon nézetet, mely a büntető-és magánjog közt a legszorosabb összefüggést látja, és a büntetőjog egy nagy részében csak is a magánjogi szabványok sanctióját keresi. Ezen nézettől van áthatva Bentham is, ki (Vue générale d'un corps complet de législation Chap. II. Rapport duloi pénal et du civil) e téren legmesszebb megy, és nem vonja azon consequentiákat, melyeket e nézet maga után von és mely minden sértett magánjogi viszony büntetéssel való megtorlásában áll. »Créer les droits et les obligations c'est créer les délits. II régne entre ces deux branches de la jurisprudence une liaison des plus intimes: elles sepenetrent danstous les points. Tous ces mots: droits, obligations, services, delits, quientrent nécessaiement dansleslois civiles, se présententde mérne dans les lois pénales. Mais en envisageant les mémes objets sous deux points de vue, on s'est fait deux langues differentes. Obligations, droits, services, voilá le langage du code civil. Injonction, prohibition, delits' voilá le langage du code pénal. Connaitre le rapport d"un code avec l'autre c'est savoir traduire Tune par l'autre ces deux langues. Ha Bentham a jelzett nézet leghatározottabb szószólója a tudományban, ugy a Code pénal legélesebb kiíejezése agyakorlatban. (»Observations sur le projetdu code criininel premiere partié. Locré. Législation de la Francé. T. 29. p. 9.). E felosztás maga után vonta azon következményt, hogy ott, hol az egyes biztonságáról van szó a büntetőjogban, a code pénal a magánjogi szabványokat tartotta szemelőtt, mi különösen a kérdéses csoportnál mutatkozik. Bentham felfogásához képest a magánjogi szempontból kiindulva, tulajdon elleni büntettek csoportjáról szól, és a proprieté fogalmát a legtágasabb értelemben véve, a vagyonjogot, mint egészt büntető sanctióval akarja ellátni. J>I1 faut que le législateur. entre autres choses, fasse deux catalogues, l'un contenant les événements qui conférent un droit a posseder telle ou telle chose, l'autre contenant les événements qui détruisent ce droit.« Ezen elvet kereztülvivén, egy analytikus táblát állit fel, mely minden magánjogi vagyonviszonyt felölel, és mely azon elvekből indul ki »les delits de cet ordre peuvent concerner sóit le droit á la proprieté, sóit la jouissance, ou l'exercice de ce droit.« A jelzett felfogás vezette a Code pénal szerkesztőit is, kik a tulajdon elleni büntettek csoportját állítván fel, tisztán a magánjogi elemre fektették a súlyt. E felfogást legjobban vélem visszaadhatni a következő idézetek által. »Les dispositions qu'il renferme, doivent étre également considérées comme la sanction de la loi civile. Taudis que le Code Napóleon régle les différents maniérs dont on peut acquerir la propriété, le code pénal détermine les différents cas ou l'atteinte portée á la propriété constitue un crime ou délit. Ces cas sont trés variés. Ce qui appartient a autrui, peut étre soustrait par fraude, il peut étre enlevé par violence; il peut étre détruit par imprudence ou méchanceté. Chacun des ces actes est susceptible de nuances que le législateur dóit saisir pour proportioner la peine au délit*. (Exposéde Motifs du chapitre II du titre IILivre III du cod. Pénal Locré ib 31 p. 135). »Je sais Messieurs que ce droit précieux setrouve fortement consacré dans ce Code immortel qui déja est devenu celui de la moitié de l'Europe. Mais, et vous le savez vous mérne aussi, la loi civile manquerait de sa premiere et plus forte sanction si, a cőte d'elle, il n'existait pas une loi pénale capable d'en prévenir, ou du moins d'en punir les violations. Et c'est ainsi, qu'au Code Napoléon dont le grand et principal objet est régler les principes et les droits de la propriété, se rattache essentiellement le projet de loi que j'ai rhonneur de vous soumettre«. (Rapport faitauCorps Législatif dans la séance du 19 février 1807 par Louvet). A Code pénal, mint már érintettem, a propriété fogalmát a legtágasabb értelemben vette és ide sorolta azon bűntetteket is, melyek a német büntető-törvénykönyvekben mint közveszélyü büntettek külön csoportot képeznek (lásd e tekintetben az osztrák büntető tvk. 57. §., mely az ott tartalmazott büntettek felosztásánál a tulajdon elleni büntettek egy részét nem tekinti magánjellegüeknek, hanem a közbiztonságot látja veszélyeztetve ; .ez ingadozás igazolja, hogy határozott vezérelv nélkül a rendszer hiányos. A Code Pénal azonban, ámbátor a helyes csoportosuláshoz közel áll, mégis igazolója annak, hogy a tulajdon mint magánjogi értelemben vett intézmény a kérdéses csoport központja nem lehet, s az oda sorolt büntettek nagy része jellegéből ez által teljesen kivetkőztetett, mint ezt 410., 411., 412. s következő §§. mutatják. Eltekintve azon kérdéstől, hogy mily cselekmény volna még e csoportba sorozandó, avagy mellőzendő, kitűnik az, hogy nem minden ide sorolt cselekmények tárgya a magánjogi értelemben vett tulajdon — a lopást egyelőre figyelmen kivül hagyva; csakis a rablás és zsarolás vitatott jellegére, az okmány-, pénzhamisítás és csalás egyes eseteire utalok, s ha mindezen büntettek, idevonva a lopást is, tisztán tulajdon ellen irányuknak vétetnének, sok kérdés mint pl. az indítványból üldözendőknél — az inditvány megtételének joga, a károsítás kérdése helytelen megoldást nyerne, s különösen a lopás büntette volna az, melynek eddigi fogalommeghatározása teljesen megdöntetnék. A második csoport elnevezés, *