Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 34. szám - A lopás 2. [r.]

— 268 — mely a tárgy azonosságát a vagyonban leli, a kört ugyan tágítja, s nem bir azon tiszta magánjogszerü jeléggel, mint az első helyen felhozott; de ha ezen fogalomnak a gyakorlatban vett meghatározását tekintjük, ugy azon eredményre jutunk, hogy azon tvkönyvek, melyek a kérdéses csoport bűntetteit vagyon ellen irányulóknak vélik, a kört még sokkal szűkebbre szabták, mint pl. a Code Pénal, a hol oly büntettek, melyek a sértett alanyra vonatkozólag vagyoni hátrányt okozhatnak, ezen materiális lehetőségénél fogva tulajdon ellen irányulónak vétettek. A n. btk. 19.—26. fejezetben a vagyon elleni bűntetteket tárgyalván, az által, hogy e bűntetteket különösen az egyes ellen irányulónak fogja fel, ki nem elégítő és egy a vagyon ellen irányuló cselekedetnek különités alapjául szolgáló egyik ismérvét a cselekmény által előidézett különös veszélyben találván, azokat mint >gemeingefakrliche Verbrechen und Vergehen« csoportosítja, holott azok osztályozására nincs szükség; mert azok egyik része (306. 311.329. §§.) határozottan vagyon elleni büntettek, másik része élet ellen irányulok, harmadik része pedig (327. 330. §§.) büntető-tvkönyvbe helyezendő egyáltalán nem volt. A zürichi btvkönyv a forgalmi büntettek eszméjéhez legközelebb áll; ámbátor az ott tapasztalt csoport elnevezés ki nem elégítő főleg az okból is, hogy a vagyon elleni büntettek (VII. czim) csoportjából a csalást (IX. cz.) teljesen kiveszi, minek magyarázata ugyan a 182. §-ban tartalmazott fogalommeghatározásból könnyen megadható, s igazolója annak, hogy az elnevezés: vagyon elleni bűntett, nem helyes, mert tényleg odatartozó cselekmények kizárását vonja maga után. A zürichi tvkönyv azonban különbséget tesz, köz- és magánforgalom között, s különösen a közforgalomnál, annak általam hangsúlyozott gazdasági jellegére a súlyt nem fek- j teti, mi már a III. czim megjelöléséből >Verbrechen gegen öffentliche Treue und Glaubem kitetszik. A magánforgalmi büntettek felosztása e tvkönyvben inconsequens; mert a három csoport vagyon, csalás, tulajdon s személy elleni biztonság nem adják meg azon criteriumot, mely a cselekvések csoportosulásánál kell, hogy mérvadó legyen. Ezen a gyakorlatból merített példák az általam kívánt elnevezés helyességét igazolják, ha a forgalom csakis mint gazdasági, e helyütt értetik. Ez elnevezés által kerültetnek azon viszásságok, melyek a tulajdon vagy vagyon fogalmának előtérbe helyezésével előállnak s melyek a cselekvények helyes csoportosítását lehetetlenítik ; de eléretik ez elnevezés az, által mi a felhozottak által egyáltalán el nem érhető; t. i. hogy a büntettek e nemeinél azok vitatott társadalmi jellege a csoport elnevezésben is kifejezésre jusson. De az itt javaslatba hozott csoportosítás és elnevezésnek még azon nagy elvi jelentősége is van, hogy azon kifogásokat, melyek eddigelé ugy a vagyon, mint tulajdon elleni büntettek ellen emeltettek, tudniillik, hogy azok a személyes vonatkozást, mely e cselekményekben fekszik, egyáltalán figyelemre nem méltatják; elnémitja, mert a forgalom fogalma, mint társadalmi fogalom, nem abstrahálhat a személyektől, és egy a forgalom ellen irányuló merénylet péld. a lopás, ugy a forgalom materiális alapját, mint személyes irányzatát, figyelembe veszi. A forgalom elleni büntettek czáfolatát képezik továbbá azon felosztások is, melyek köz- és magánbüntetteket ismernek el, s lehetségesitik azt, hogy az egyes büntetőjogi intézmények egyéniségüket sfőismérveiket, mely majd a tulajdon, majd a birtok, majd a használat vagy a forgalmon átvonuló jóhiszemben rejlik, teljes mérvben fentartják. A forgalom elleni büntettek csoportja osztályozásánál következő elvek lesznek irányadók: 1- ször: Forgalom biztonsága, 2- szor: » akadályozása, 3- szor: » megsemmisítése. A forgalom materiális álapja ellen pedig: az alap elvonási és az alap megsemmisítési cselekvések. A lopás bűntettének ezen alosztálya való elhelyezése szóba jővén, azt kettős jellegűnek találjuk. Majd a forgalom biztonsága ellen irányuló, mint, birtok bűntett, miután maguk a birtokviszonyok a gazdasági forgalomnak egyik alapfeltételét képezik; majd azt látjuk, hogy a lopás azon anyagias színezetnél fogva, mint a birtokrenden alapuló forgalom alapja ellen irányulván, az elvonási bűntetthez (Enteignungsverbrechen) közeledik. Az intézmény ismérveinek meghatározásául magát a cselekedet czélzatát is felvévén, azt a lopásban, mint említve lett, egy általános gazdagodási formulában, vagy pedig egy büntetőjogi tulajdonszerzési alakban találva — ezen czélzatnak is figyelembe vételével — a lopást tiszta elvonási bűntettnek nevezhetjük. Ez által magának a lopás bűntettének állása a forgalmi büntettek csoportjában kijelölve van, s az az elvonási büntettek közt az első helyet foglalja el, még pedig mint különszerü büntetőjogi intézmény, miután azon háromszoros eriteri um, melyet az intézmények felállitásánál mint mérvadót megállapítottam, e bűntettnél fenforog, s így annak különszerü állását és rendezését egy törvénykönyvben szükségessé teszi. A m. btk. vagyon elleni büntettek csoportját állítja fel, — s az ezen csoportba sorolandó cselekmények ismérveit szoros vonatkozással a megtorlaudó cselekményt érő magánjogi viszonyban látja, mi a cselekmény jogellenességének az osztályozás alapul szolgálása által kitűnik. Az ezen csoportban foglalt büntettek nem viselik magukon azon jelleget, mintha az osztályozásnál a vagyon egy határozott fogalma szolgált volna irányadóul, hanem hivatkozással a czélszerüségre, mint az indokok mondják, >ott nem haboztunk a czélszerüség követelményét a szigorú logicai következetesség fölé helyezni*, (Indokok: II. k. 246.) — e csoportnak hangsúlyozott s vagyon ellen irányuló jellegét | figyelmen kivül hagyva — oly cselekmények felvétele által, melyek határozott vagyoni vonatkozással nem birnak, mint pl. a zártörés (360. §.), a bűnpártolás, mely egyáltalán nem nevezhető vagyon elleni bűntettnek, s melynek helye nem e csoportba, hanem az általános részben van (1. Merkel Handbuch des deut. Strafrechtes B. II. 736. 1., 1. Zür. bttkv 40., 41., 43. §§.). Hasonlag az orvosi s községi hamis bizonyítványok, ugy nem különben az okmányhamisitásról szóló fejezetnek több esetei. De a tvkönyv az osztályozásnál e tekintetben egyátalán határozott elvet nem tartott szem előtt; mert a rablást és zsarolást, daczára annak, hogy az a lét és szabadság ellen irányul, vagyonjogi bűntettnek vette; a vagyonmegrongálásnak egy esetét, ha csoport által követtetik el személy ellen irányuló erőszak mellőzésével (175. és 176.§§.), magánosok szabadsága ellen irányulónak veszi; ugy szintén a 177. §. esete, mely tisztán vagyonjogi bűntettnek nevezhető lévén, a 350. §-ban már foglalva van. Nem szándékom a magyar bttkv rendszerét egészben bírálat alá venni s a felhozott példák csakis kitüntetését képezzék annak, hogy a vagyon fogalma a csoportosítás kiindulási pontját nem képezheti, s azon kifogások, melyek az egyes elhelyezésekre tehetők, ugy a pénz mint a bélyeghamisítások, a közokirat hamisítások, a közveszélyü cselekvényeket illetőleg azoknak a forgalom ellen való iránylásuknál fogva, forgalmi büntettek csoportjában helyt foghattak volna. A mi a lopás bűntettének állását e csoporton belül illeti, ugy a törvénykönyv, kiindulva azon felosztásból, mely az indokolásban adatott, s mely az elvonási bűntetteket a csoport élére állítja, a lopást első helyen említi; elkülönítve a sikkasztástól, mely elkülönitésnek jogosultsága az indokokban megadatik, s mely a cselekvény módjának kellő figyelembe vételét mutatja. Dr. Jelűnek Arthur. Jogirodalom. Bevezetés a jog- és államtudományokba. A jog- ésállam tudományi tanrendszerre s a jogi pályára általában vonatkozó hazai szabályrendele' tekkel és törvényekkel. Vázolja: Kiss István, jogtudor, köz- és váltó ügyvéd, habilitált egyetemi magántanár, nyilvános rendes jogtanár Egerben. Eger, 1877. Ara 2 forint. Az encyclopaediák, bár hasznukat régen belátták, hazánkban még kevéssé müveit ág. A külfölddel az egyes tudomány körök fölötti áttekintésekben épen nem versenyezhetünk. S különösen a jog- és állam