Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 33. szám - Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. 2. [r.]
— 261 — pontjából állapítható meg, jönnek ezek is tekintetbe. Xeui ingatja meg az általunk kifejtetteket a pdts 254. §-a sem. E szakasz szerint a kötelezettség teljesítésére kiszabott batáridő sommás perekben az Ítélet kihirdetését, rendes perekben pedig az ítélet kézbesítését közvetlen követő napon veszi kezdetét. Perrendünkben alig van rendelkezés, mely ezzel vetélkedhetnék. Példányképe azon hírhedt perrendtartási szakaszoknak, melyekkel a gyakorlat sehogy sem bírt boldogulni s melyeknek gyökeres kiirtása a törvényhozási feladatok legsürgösbbike lett volna már eddig is. Elismerést érdemel a Teleszky-féle javaslat a teljesen hasznavehetlen 254. §. kihagyásáért. Rendelkezik ugyanis a szakasz a moratórium kezdetének kérdéséről, de minden tekintet nélkül arra, hogy »tota lege perspecta« kell rendelkezni. Valóságos antinómiákat visz be a törvénybe. ítéletről szól, de nem mondja meg, hogy jogerejü Ítéletre gondol-e, vagy oly ítéletre, mely noha még perorvoslattal megtámadható, mégis már végrehajtható. Sommás perekben az Ítélet kihirdetését közvetlen követő napon venné kezdetét a terminus. Ámde megfeledkezik a makacssági Ítélet esetéről, mely ellen a 126. §. szerint bár felebbezéssel nem, de semmiségi panaszszal lehet élni és pedig számítva a határidőt a makacssági ítélet kézbesítésétől. Ha tehát sommás perben makacssági Ítélet hozatik, a moratórium nem az ítélet kihirdetését közvetlen követő napon, de még az ítélet kézbesítését közvetlen követő napon sem, hanem csak a semmiségi panasz közbevetésére engedett határidő lefolytával veheti kezdetét, mert a 345. §. a) pontja szerint kielégítési végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a marasztalt fél az elsőbirósági határozat ellen semmiségi panaszszal a törvényes határidő alatt nem élt. Az eskütől feltételezett Ítélet esetére pedig épenséggel nem vonatkoztathatik a szakasz. Nem tehető fel, hogy a határidőt a feltételes ítélet kihirdetését illetve kézbesítését közvetlen követő naptól fogva akarta volna számíttatni. Czikkiró ur szerint a feltétel nem érinti a feltételhez kötött intézkedések érvényességét, hanem függővé teszi azok joghatályának tényleges beálltát. Érthetően kifejezve ez annyit tesz, hogy a feltétel illetve az eskütétel előtt az adós nem tartozik fizetni. Ha pedig az es- j kütétel előtt nem tartozik fizetni az adós, mert az Ítélet joghatálya sus- | pensiv feltételhez van kötve, megfoghatlan és minden logicával ellen- \ kező volna, a fizetni tartozásnak a fizetési határidőt antedatálni; a feltételes ítélet kihirdetését illetve kézbesítését követő naptól számítani azt a határidőt, melynek rendeltetése prolongálni azt a jogkövetkezményt, mely csak az ítélet feltétlenné válta után állhat be. Valósá- ! gos logicai nonsens imputáltatik czikkiró ur által a szakasznak. Szó- j val a pdts. 254. §-a önmagában véve nem oldja meg a felmerülő kérdésekét. A törvény összefüggéséhez kell a birónak folyamodni. Az összefüggés, a következetesség pedig a pdts. 345. §-ához vezeti. A mely na- j pon ennek értelmében a kielégítési végrehajtás egyáltalán helyt fog- j hat, az napon veszi kezdetét a kötelezettség teljesítésére rendelt határidő. Ámde ez ellen azt lehetne felhozni, hogy így az elmarasztalt adós kétrendbeli határidőt nyer, ugyanis a perorvoslatok közbevetésére szánt időt és a kielégítési végrehajtás napjától számi- i tandó moratóriumot. Hogy azonban a törvény nem akarta az adóst csupán a perorvoslatok közbevetésére rendelt határidőkre szorítani, kitűnik abból is, hogy p. o. rendes perben hozott harmadfokú biró határozat után is 15 napot enged, noha az az ellen egyedül irányozható ; semmiségi panasz törvényes határideje legfeljebb 8 nap. A. perorvoslatok határidejével a törvényes moratóriumot, mint már fentebb érintettük, nem lehet azonosítani. Mig a perorvoslatok határideje nyitva áll, i az adós ugy sem tartozik végrehajtás terhe alatt fizetni, tehát ez időre j a moratórium jogjótéteménye felesleges volna. A moratóriumnak csak i mint a különben helytfogható végrehajtást elhalasztó határ- j időnek van értelme. A 345. §. e) pontja szerint eskütől feltételezett ítélet alapján végrehajtásnak van helye, ha az eskü letétetett, illetőleg le nem tétetett. Kövttkezve az eskütől leltételezett ítélettel megállapított kötelezettség teljesítésére meghatározott idő az eskütétel előtt semmiesetre sem veheti kezdetét. Miután azonban a 253. § eskütől feltételezett ítélet esetében az adóst nem fosztja meg a kérdéses határidőtől, a moratórium tehát egyáltalán helytfoghat, következik, hogy az az eskütétel utáni időben veszi kezdetét. Nagyon eredeti czikkiró ur érvelése. Végrehajtásnak helye van: h a a z eskü letétetett. Világosan előírná ezzel a törvény, miszerint az eskütétel után azonnal követelhető a végrehajtás. Téved czikkiró ur. ; A „ha" nem »d i e s a qu o< hanem »c o n d i t i o«. Ez pedig sokat vál- | tozlat a magyarázaton. A »ha« összefüggésében távolról sem annyi mint »azonnal«. A»haletétetett« azon feltétel, mely alatt egyáltalán helyet ád a törvény a végrehajtásnak, de nem időmeghatározás. A »haleI tétetette folytán egyáltalán helyt fogható végrehajtás idejére nézve zsinórmértéket alkot a 253. §,, mely annak az adós érdekében való eihalasztatását decretálja. Vegyük p. o. a 345. §. a) pontját. Ha az ott is előforduló »h a — • nem élU annyit jelentene mint »a z o n n a 1«, furcsa eredményre jutnánk. Végrehajtásnak a perorvoslatok határidejének lefolytával nemcsak egyáltalán, hanem azonnal, tehát tekintet nélkül a 253. §-ra volna Lelye ! ? A végrehajtásnak helye van. ha az eskü letétetett. Kérdés, hogy a törvényes moratóriumon kívül, az eskületétel ellen netán közbevethető perorvoslat mint ilyen nem halasztja-e el továbbra a végrehajts s helytfoghatóságát, vagyis hogy a moratórium az eskütétel napján veszi-e kezdetét vagy csak az eskütétel ellen használható perorvoslat határidejének lefolytával. Czikkiró ur mindenekelőtt tagadja, hogy »az eskü letételéről szóló végzés ellen? semmiségi i panaszszal lehetne élni. Az eskü letételéről szóló végzésben hisz nincs ' egy dispositiv betűsem, mely sérelmes lehetne a felekre. A végzés nem egyéb mint puszta »kÖzhitelü c o n s t a t á 1 á s«. Különös csoportosulása a tévedéseknek. A semmiségi panasz nem azt keresi, hogy a megtámadott perbeli cselekmény dispositiv vagy nem dispositiv i természetű, hanem azt, hogy a cselekmény ellenkezik a törvényes eljáI rás szabályaival, ergo semmis. Az árverési hirdetmény a hivatalos ' lapban három izben közlendő. Csak kétszer közöltetvén, semmiségi Í panasznak van helye. Mi\el dispositivebb természetű a közzététel j egy izbeni elszalajtása, mint a megítélt eskü nem az ítéleti szövej gezés szerint történt kivételének ténye ? A semmiségi panasznak kér| déses megszoritása még igazolatlanabb volna a 297. §. hírhedt 1. pontj jávai szemben, melynek terebélyes árnya alatt busásan virágzik a semmiségi panasz legexoticusabb, széles e világon alig ismert alakzata is. — Különben nem is arról van szó, hogy az eskü letételéről szóló végzés elleu van e helye semmiségi panasznak. Ez tisztán értesítő végzés. Hanem arról van szó, hogy az eskütétel mint fontos és nagy horderejű perbeli actus semmiségi alapon megtámadható legyen-e. Arról van szó, hogy az esetben p. o. ha jogosulatlan sz-mélytől veszi ki a biró az esküt, vagy eltér az esküformula ítéleti szövegezésétől, az eskütétel módja és ünnepélyeségétől, stb. — tények, melyektől a dispositiv természet czikkiró ur értelmében sem tagadható meg, — hogy ily flagrans sérelmek esetében élhessenek-e a felek a rendes perorvoslattal. A felelet aligha szül habozást. Sovány tanács az, melyet czikkiró ur ád a sérelmet szenvedett felnek, midőn a 321. §. alapján indítandó perújítás útjára utalja. Tessék az alapperben hozott ítéletet a biró vagy a fél bűnös cselekményének bebizonyítása által »extra domínium« érvényteleníteni!! Ha pedig az eskütétel perbeli actusa semmiségi panasz utján egyáltalán megtámadható: csak akkor van és lehet helye a kielégítési végrehajtásnak, ha a fél a törvényes határidő alatt semmiségi panaszszal nem élt. Következve a fentebbiek értelmében a moratórium is csak az napon veszi kezdetét, a mely napon az eskütétel ellen közbevethető semmiségi panasz határideje letelt. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. * ' ^ (Folytatás.) II. FEJEZET. Végrehajtás készpénzbeli követelés behajtására. 47. §. Készpénzbeli követelés behajtására irányzott végrehajtás a végrehajtató választása szerint a végrehajtást szenvedőnek ingóságaira vagy ingatlanaira, vagy egyidejűleg mindkét minőségű vagyonaira vezethető. A végrehajtás elrendelése iránt beadott kérvényben vagy a 7. §. szerint felvett jegyzőkönyvben a végrehajtató nyilatkozni tartozik az iránt, hogy minő vag) ónra kívánja a végrehajtást intéztetni. Ingó ágokra vezetni szándékolt végrehajtásoknál csupán azon járásbíróság jelölendő meg, melynek területén a végrehajtás alá vonandó ingóságok léteznek. 48. §. Ha több járásbirósági területen lévő ingóságokra, vagy ingóságokra és ingatlauokra kért végrehajtás rendeltetett el, végrehajtató ezen végrehajtások mindenikének foganatosítását kívánhatja Ha a végrehajtató, daczára annak, hogy tudta, miszerint a márelőbb ingóságokra foganatosított végrehajtás által a követelés járulékaival minden eshetőség figyelembe vételével, teljes fedezetet nyert, más heiyen a végrehajtást még is foganatosíttatta: a végrehajtást szenvedő azon bíróságnál, mely a végrehajtást megrendelte, az utóbb eszközölt végrehajtás által okozott költségek alól való felmentését kérheti. Ezen kérelem felett a bíróság, szükség esetében a felek meghallgatása és a végrehajtási iratok bekivánása után határoz. A hozott végzős ellen jogorvoslatnak helye nincsen. 49. §. Ha a végrehajtás több járásbirósági területen levő ingóságokra foganatosíttatott, a mennyiben az első izben foganatosított árverésen bejött vételárból a végrehajtató követelése járulékaival teljes