Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 4. szám - A kártéritési jogról (Folytatás.)

7 — róságok hanyagsága által elkápráztató nagy mennyiségben felszaporodott hagyatéki hátrálékok. A közjegyzői kényszer alá eső jogügyletek száma oly csekély lévén, hogy a Magyarországban egy év alatt előfordulók összesen alig egy közjegyzőt foglalkoztathatnának folytonosan, hacsupán ezek után élne: a közjegyzőség csak a hátralékos hagyatékokban talált megfelelő működési tért. Miután a nagy közönség a közjegyzoségben csak egy uj tehert, nem pedig előnyt is látott, a bagyatékoknak perenkivüli letárgyalása maradt a közjegyzőségnek mint egyediili és a fenállás létét kizárólag biztositó batáskör. E téren a javulás nagy és senki által kétségbe nem vonható. Alig hiheti a be nem avatott, mily zavar volt ezen hagyatéki hátralékokban. Néha már három-négy nemzedék elhalálozott, a különféle águ és fokú örökösök már egész bataillonra felszaporodtak, a nélkül, hogy a hagyatékok valamikor csak a legkezdetlegesebben rendeztettek volna. A ki bent volt a birtokban, az megtartotta egészben, ha mindjárt egy tizedrészre sem volt joga. Eladta vagy hitelezői adóssága fejében adatták el. A többi örökös üthette nyomát örökrészének. Hány ezermeg ezerárvának csekély hagyátéka lett igy a közpréda tárgyává, azt el sem lehet képzelni. A jogügyletek feletti okiratok szerkesztése nem nyújtván a közjegyzőségnek kellő hatáskört, ezt a hagyatékok elintézésében találta, és itt mint járásbirósági kiküldöttség, (a mit a Lajtán tul »Gerichtscomissariat«-nak neveznek), magára vette kellő türelemmel azon viszályok és egyenetlenségek kiegyenlítését a különböző hagyatéki érdeklettek közt, mely viszálykodások meghallgatása már magában véve, a járásbíróságok előtt a hagyatéki eljárást kiállhatatlanná tette. Silány és sanyarú volt különösen a vidéki közjegyzőség jövedelme ezen eljárásból, mert a feleknek alig volt pénzük a hagyatéki és átirarási bélyegre és illetékre, nem hogy még a közjegyzőt is dijjazhatták. Nincs az a vidéki közjegyző, a ki nem lett volna kénytelen bélyegre a sajátjából előlegezni és hitelbe dolgozni hagyatéki ügyekben, mert különben a járásbiró kegyét veszítette volna és az irigyek nagy sokasága azonnal ráfogta volna, hogy a közjegyző zsarol. Az el nem maradható javulás reményében mindenki várt és dolgozott. Mert nem volt elképzelhető, hogy az anyagi polgári jog bármely részének szabályozása előnyt ne hozna a közjegyzőségre. Jött azonban a váratlan meglepetés a mult év nyarán. Azon erős kéz, a mely az ország ügyeit vezeti, valamely bureaukrata fiókjában feltalált egy vázlatot, melyben a porosz gyámtörvényből néhány elv rendszeretlenül a hazai viszonyokra alkalmazva paragraphu^ba volt szedve. Ezen kérdés szabályozásának szükségét felismerni és a vázlatot a törvényhozás elébe terjeszteni, oly erélyes gyorsasággal történt, hogy a képviselőház jogászai elhüledezve, nem tudták, min kezdjék: a bámulaton vagy pedig a birálaton. Még mielőtt a kettő közül valamelyikén kezdték volna, a javaslat törvény lett. így született meg ámult évi XX. törvényezikk a gyámság- és gondnokságról. A közjegyzőség érezte vesztét és egy közgyűlés egybehivása által akarta a közelgő veszélyt legalább némileg elhárítani. Ezen gyűlés megtartása iránti terv azonban csirájában rendeleti uton elfojtatott. A törvény VI. fejezete az eljárást az örökösödési ügyekben szabályozza és az összes teendőket a közigazgatási hatóságokra ruházza. A leltár, mely az egész hagyaték állagának kimutatása, és melynek helyes szerkesztése a legtöbb esetben az örökösödési pernek elejét veszi, a törvény 233. §-sa értelmében a községi jegyző által szerkesztendő, a ki némely esetekben, ha tudni fogja, mikor, a közgyámot is meghivja. Ezen a községi jegyző által felvett leltár a 241. §. értelmében ugyanazon joghatálylyal bir, mint a közjegyző vagy bírósági közeg által felvett leltár. A mi egyszerűen ennyit tesz, hogy ez minden tekintetben kifogástalan közokiratnak tartandó. Egy kis kegyben részesül a közjegyző is, a menynyiben a 242. §. szerint az érdekeltek kívánatára vagy a gyámhatóság rendeletéből ő is bizható meg a leltározással. De még jobban háttérbe szorul a közjegyző a hagyaték tárgyalásánál. A törvény 244. §-a szerint a hagyaték tárgyalására kiválóan hivatott közeg a szolgabiró, a gyámhatóság területén pedig az árvaszék egy tagja. Csak a 245. §-ban jön egy kis malaszt a közjegyzőnek, mert az örökösök kívánatára vagy a gyámhatóság bölcs belátására ő is bizható meg a tárgyalás vezetésével. Ezen szavak igazi értelme az, hogy a közjegyző majdnem soha, vagy csak a legritkább esetekben lesz arra hivatva. A törvényhozás ezzel azt mondotta ki, hogy a legjobb jogász, ha mindjárt jogot nem is tanult, a szolgabiró, mert egyedül ő képes igen zavaros és legnagyobb jogászaink által is sok tekintetben vitásnak mondott, örökjogunknak az öröklött és szerzeményi javak elvéből folyó következtetését az előforduló esetekben helyesen alkalmazni; egyedül a, szolgabiró képes a köteles részt helyesen megállapítani és azon nehéz arányokat meghatározni, melyek előbb átadott javak beszámításánál az örökségbe előfordulnak. Daczára hogy a közjegyzőtől a törvény magasabb képesítést kiván, mint a bírótól, benne nincs bizalom a hagyatéki eljárás vezetésére. A biróságok a szolgabiró jogi tekintélye alatt k'detkezett egyességekre fogják mondani az áment, beszavatoló végzés alakjában. Ha néha mégis a közjegyző valami csekély hagyaték elintézésére vágyik, szükséges, hogy az árvaszéki elnöknek és az ülnököknek alázatteljesen köszöngessen; majd az ő gracziájukból megkapja még néha egy összevissza kuszált hagyaték tárgyalását, melynek elintézése az árvaszéki urak kényelmét felzavarná. Máskülönben emlékezzék a közjegyző a bibliai mondásra, mely szerint a liliomok a mezőn is megvannak, nézzen hát körül és éljen a miből tud. Mi lesz azonban ennek következménye? A közjegyzőség, mert a legfőbb teendőkből kiesett, meg fog sok helyen szűnni; a szolgabiró számtalan más administrativ ügyekkel elfoglalva lévén, akkor is ugy fogja a hagyatékot tárgyalni, amint ráér és a mint érti. Oda jutunk rövid idő múlva, a hol e téren a közjegyzőség életbeléptetése előtt állottunk, csakhogy a baj még nagyobb lesz. A világ körben mozog, a mi nálunk annyit jelent, hogy a mi már elébb rosz volt, ahhoz vissza kell térni. A kártérítési jogról.*) i Dr. D elV Ad a mi Rezső ügyvédtől. \ (Folytatás.) A culpa római jogi rendszere különféle árnyalatban recipiáltatott, de bizonyos tendentia észlelhető a kötelmi jog sértéséből eredő kártételaól is a culpa fokainak megkülönböztetését elejteni. Fentartja utóbbiakat az 1851-iki spanyol p. tk. javaslata (1. 3. kv. 5. cz. 12. cz. etc.) valamint az 1848. évi spanyol büntető tk. (1 kv. 2. cz. 2. lej. és 4. cz.) intézkedése a büntettek és vétségek (delitos y faltas) magánjogi következményeiről. Ugy szándékos (con intención deliberado de causar daiio y perjuicio) mint súlyos vagy könnyű vétkes vigyázatlanság (imprudencia temeraria ó siniple) által okozott kár megtérítendő és sanctiókép a subsidiarius szabadságbüntetés alkalmaztatik (bűntettnél 20 reálért 1 napi börtön, vétségnél 10 reálért 1 napi fogság). (1. D. Jósé Antonio Elias: Derecho civil generál y foral de Espaiia. Madrid, 1875. XCVII—Cl lk. etc). Az 1855. évi zürichi p. tk. kötelmi jogi része is fentartja a »grobe und leichte Fahrlássigkeit« megkülönböztetését (1Ü00. 1001. §§.), utóbbiért nem levén felelős az ügyfél, ha az ügylet csak a másik fél hasznára van (1002. §.), mint a letéteményes (1138. 1139. §§.); az ingyen eljáró megbízott, ki azonban a culpa levis in concreto-ért felelős (1174. 1179. §§.). Enyhítő körülmény a személyes tulajdonság (azaz a culpa csak in concreto praestaltatik) a családi vagyonkezelésben, mert az köteles tisztség, mint az apa, férj, gyám vagyonkezelése, és némely ügyletben annak természeténél fogva (1003. §.), mint a societas-nál (1240. §.). Az 1863. évi szász p. tk. szintén megkülönbözteti a »grobe und *) Az első közleménybe a következő értelemzavaró sajtóhibák esuszíak be : 21. lap 1-sü hasáb 14. sor alulról : ár-jogi b. o. észjog » » 2-ik » 29. » felülről : most h. o. mert i' V ' » 31. » í alakjában egy h. o. alapjában egy, , i , , 24. » alulról: belátása esetleg h. o. belátása szuriut esetleg „ , ... 22 » 1-so » 2. > » 265. cz. VI. kv. h. o. 2. kv. 60 cz. 4 » 2-ik » 5. » felülről : méltósági h. o. méltányossági _ » , » n. 1 alulról: komolyan akarja h. o. komolyan nem akaija.