Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 30. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához 6. [r.]

— 238 — a szándékos bár, de tisztán negatív megatartás áital előidézett elhajtást sem. Az abortió a nö életét is nagy veszélylyel fenyegetvén, nem akarja őt a törvény büntetési sanctio által kötelezni arra, hogy nagyobb gondosságot és elővigyázatot tanúsítson a méhmagzat érdekében, »quam in suis rebus«. Csak a szándékos és positiv cselekvés elien védi a magzatot. Nem csekély nehézségeket okoz, adott esetekben az alkalmazott szerek causális hatását felderíteni. Az orvosi tudomány ujabb buvárlatai szerint ugyanis egyetlen dynamicus szer sem képes a korai szülést bizonyossággal eszközölni, ugy hogy ha a szerek alkalmazása után az abortio meg is történt, még akkor is lehetnek más physiologiai okai. Egyes esetben tehát mindig nagyon kétes leend, hahogy a korai szülés az alkalmazott szernek következménye-e vagy tisztán természetes okok folyománya. A szer és a siker közti causális nexus, ha belső szerek alkalmaztattak, mindig csak a lehetőség, legfelebb a valószínűség szempontjából constatálható. Teljes bizonyosság, feltétlen szükségképeniség sohsem állitható. A biró helyzete ennek folytán nagy óvatosságot igényel. Nem elég a causális összefüggés puszta lehetősége, de másrészt a biró a nagy mérvű valószínűségen nem teheti tul magát. Ha tehát abortio történt és azt megelőzőleg oly szerek alkalmaztattak, melyek köztudomás szerint elhajtó hatásúak, és az okozati összefüggés valószínűségét elismerő orvosi vélemény sem képes más oly természetes okokat megnevezni, melyeknek a korai szülés bizonyossággal betudható volna : a biró bátran megállapítottnak veheti a tárgyi tényálladék fenforgását. A fölötte nagy scrupulositás a törvényt minden gyakorlati értékétől megfosztaná. Az elhajtás véghezvitelére viszonylag alkalmas szer alkalmazása esetében az egyéb feltételek mellett mindeuesetre kísérlet forog fen. — A causális nexus felderítésének nehézsége eredményezte a würtembergi 253. art., hannoverai 237. §., badeni 251. §-ban foglalt külön határozmányokat. Ezek szerint, ha korai szülés történt és elhajtó szerek alkalmaztattak, az okozati összefüggés mindaddig vélelmezendő, mig az ellenkező be nem bizonyittatik. Érdekesen fejtegeti e kérdést : Mittermaier »Über Versuch der Kindesabtreibung« Gerichtss. 1855. évi, b) A cselekmény alanyi oldala. Törvényünk ugy az esetben, ha a nő maga hajtja el vagy öli meg a méhmagzatot, mint az esetben, ha harmadik személy a nő beleegyezésével, vagy beleegyezése nélkül követi el a büntettet, a bűnös akarat formájára nézve határozottan szándékos cselekményt tételez fel. A szándék a közönséges dolus : tudni és akarni az eredményt. Az esetben azonban, midőn a nő a megölést vagy elhajtást más által eszközölteti (285. §. másod, passusa), az alanyi tényálladék annyiban megszorítást szenved, a mennyiben a közönséges dolus mozzanatai közül a tudás elégséges, illetve ha a nő a harmadik személy cselekvéséről tudomással bir, beleegyezőnek, a büntettet más által eszközöltetőnek tekintetik, a nélkül tehát, hogy a tudáson felül a dolus másik mozzanata az elhajtás positiv akarása megkívántatnék. A nő vagy harmadik személy által gondatlanságból (culpa) okozott méhmagzatelhajtás nem esik a törvény súlya alá. Ugy a »caedes inutero« mint az »abortus procuratio« börtönnel illetve fegyházzal fenyíttetvén, a 20. §. másod. bek. értelmében büntettet képez, a 75. §. szerint pedig büntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek A méhmagzatnak gondatlanságból okozott halála nem esik továbbá a 290. §. alá sem, mert a méhmagzat mint csak leendő ember nem a kérdéses szakaszban feltételezett valóságos »ember«. Ennek folytan a terhes nőt gyógykezelő orvos, ha vétkes könnyelműsége (luxuria) vagy gondatlansága folytán abortio történik vagy a foetus még az anyaméhben meghal, nem büntethető sem magzatelhajtásért a 285. illetve 286. §., sem vétkes emberölésért a 290. §. értelmében. A harmadik személy által gondatlanságból okozott abortió esetlég mint az anya ellen gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés (310. §.) jöhet tekintetbe. A magzatelhajtás szándéka a következő mozzanatokat foglalja magában: a) A cselekvő személyeknek tudomással kell birni a nő terhes állapotáról. Elégséges azonban, ha azt csak valószínűnek tartják is. Ellenben a terhesség puszta lehetőségének tudata, melylyel a férjes nő minden időben birhatna, magában véve nem elégséges, hogy a nő magzatelhajtás bűntettével vádoltassék, ha elhajtó szereket alkalmazván, esetleg abortió történt. A lehetőség tudata egyáltalán nem valamely tény tudása, semmiesetre sem azon tudás, melyet az elhajtás szándéka feltételez. A menstruatió első vagy másod izbeni elmaradása azonban már a terhességet valószinünek tünteti fel. /?) A cselekvő személyeknek tudomással kell birni az alkalmazott szerek elhajtó hatású minőségéről. A ténybeli tévely, még ha magában gondatlanságot képez is, kizárja a beszámítást. c) A cselekvő személynek a szerek alkalmazásával közvetlen a méhmagzat megsemmitését kell akarni. Közvetlen a foetus élete ellen irányzott ölési szándék hiányában elhajtás büntette nem forog fen. A szükséges dolus hiányoznék, ha a terhes nő mitsem törődve a méhmagzattal, erre nézve káros hatású gyógyszereket alkalmazna a czélból, hogy bizonyos más betegségektől és testi bajoktól szabaduljon. 4. A magzatelhajtás kísérlete és halmazati esetek. A kísérlet, miután az elhajtás büntettet képez, a 65. §-nál fogva büntetendő. Kísérlet forog fen, ha a különben alkalmas szerek hatástalanok voltak. Szintúgy, ha a szerek alkalmazása után a méhmagzat életben marad. Ha az elhajtást nem az ölési büntettek közé soroznók, a feltett esetben bevégzett bűntettért kellene büntetni. A franczia Code a kísérletért magát a terhes nőt nem fenyíti. Vitás, hogy büntethető-e kísérletért a C. p. 317. art. értelmében a bűntett véghezvitelét megkezdő harmadik személy.— A méhmagzaton kívül a terhes nő maga is lehet áldozata az elhajtás bűntettének. Ha harmadik személyanö beleegyezése nélkül követvén el a büntettet,, ez által a nö halálát okozta, az elhajtás és a vétkes emberölés ezen eszményi halmazatáról a 286. §. másod, bekezd, külön intézkedik, minek folytán a bűnhalmazat általános elvei a kérdéses halmazati esetre nézve a törvény által kizárattak. Ha azonban a nő halálát szándékosan okozta, vagyis az elhajtás csak a nő ellen irányzott ölési szándék megvalósításának eszközéül szolgált, az elhajtással idealiter concurrál vagy gyilkosság vagy szándékos emberölés, mely halmazati esetre ismét csak az általános halmazati elvek és nem a 286. §. másod bekezd, alkalmazandó. Ha pedig súlyos testi sértést okozott, a fenforgó eszményi halmazatnál fogva a 301. §. illetve ha a nő előreláthatólag hosszú ideig tartó betegségbe esett, a 303. §. fog alkalmazást találni. Ha harmadik személy a nő beleegyezésével követvén el a büntettet, ez által a nő halálát, vagy súlyos testi sértést okozott, a mennyiben cselekményre a 282. §. alá nem esik, a fenforgó halmazatért nem büntethető. Dr. Barna Ignácz. A fegyelmi tárgyalások nyilvánossága. A következő levelet vettük : Tisztelt Barátom! A »Themis« közli rendesen az ügyvédek fegyelmi eseteit. Engedje meg, hogy felvessem azon kérdést, vajon ezen közlések nincsenek-e ártalmára az ügyvédi kar tekintélyének. Híve Legyen On meggyőződve, hogy ha nem tartanok szoros kötelességünknek e közléseket folytatni, rég beállítottuk volna, mert ez a legodiosusabb rovat számunkra. Eltekintve attól, hogy itt az ügyvédségsebeit kell feltárnunk, alig múlik el fegyelmi tárgyalás, hogy az illető' elitélt minden képzelhető és nem képzelhető eszközzel ne iparkodnék bennünket rávenni, hogy az ő esetét mellőzzük. Mi a közléssel a törvény azon rendelkezését hajtjuk végre, mely szerint a végtárgyalás nyilvános. A valóságos és szerintünk szükséges publicitást csak a sajtó képes megadni. Vagy talán jobban szei-etné Ön, ha a kamarai biróságok a kartársak becsülete és állása felett a négy fal között döntenének, a nélkül hogy valaki figyelemmel kisérhetné müködésöket? Ki ellenőrizné, hogy nem teszik-e magukat tul az élet parancsoló követelményein, nem tanusitanak-e itt-ott kedvezést vagy annak ellenkezőjét ? A felebbezési fórum csak az actákból itél, s a szóbeli tárgyalás eredményeit nagyon hézagosan ismeri. Nem akarunk gyanúsítani senkit; meg vagyunk győződve, hogy a kamarai tagok választottai egytől-egyig a szigorú igazságosság szerint ítélnek. A parium judicium-ot mi annak idejében — az egész ügyvédi karral egyetértve — követeltük, s helyesnek tartjuk ma is. De emellett a magokat befészkelhető visszaélések ellen igen hathatós garantiát látunk a nyilvánosan hozott határozatok közzétételében és eshetőleg bírálásában. Ezért közöljük a budapesti kamara minden ítéletét, 8 a vidékiek közül is, a melyek rendelkezésünkre állanak. Csakis a folytonos szemmel tartás utján lehet majd megítélni, vajon a fegyelmi bíráskodás institutióján mily változtatások szükségesek — akár a törvény akár a személyek tekintetében. Szivesen megengedjük, hogy az elitéltre nézve a közzététel »ártalmas*. De magának az ügyvédi állás tekintélyének csak emelésére szolgál, ha a közönség látja, hogy az ügyvédség maga bünteti, meg azon,