Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 29. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 4. [r.]

— 230 — gyakorlatra átléphetett boldog, boldogtalan, kezdett és nőttön nőtt a zavaró elemek áradása, a sülyedés a verseny azon állapotába, mely bellum omnium contra omnes. A törvényhozásnak meg kell kisérlenie ily viszonyok között, ily tapasztalatok után más irány követését az ügyvédség fentartására és javítására, az egész közönség érdekeinek biztosítására; azon irány követését kell megkísérelnie, melyet elébe szab az összehasonlitó-történelem tanulsága, mely irány követése a szabad mozgás, függetlenség és hatályos testületi szervezet sarkkövein át mivelt és hatalmas ügyvédség létesítéséhez vezet. Az első óhajunk és követelésünk tehát, melynek minden ügyvédi kamara évenkint kifejezést adott, az ügyvédi rendtartás gyökeres átalakítása. Ez átalakítás vezéreszméje a valódi önkormányzat létesítése legyen. A kamara sem az ügyvédet a közönség ellen, sem a közönséget az ügyvéd ellen meg nem védheti, midőn tagjai irányában ugy, mint kifelé semmi hatalommal nem bir. A kamara meg nem óvhatja most a testületet oly elemektől, meJyek a törvényes minősítéssel nem birnak, mert a kormány rendeletei s a legfőbb Ítélőszék törvényellenes gyakorlata számtalanokat bocsátott és bocsát ügyvédi vizsgára, kik a törvényes feltételeknek eleget nem tettek. A kamarák első természetes jogául követeljük tehát független és végleg döntő határozásukat az ügyvédek felvétele s a jelölteknek vizsgára bocsátása tekintetében. S miután a tudatlanságot az ügyvédség kebelében legnagyobb ellenségének ismerjük el, követeljük az eddig ki nem elégitő gyakorlat meghosszabbítását öt évre és az ügyvédi vizsga szigorítását. B szigorítás végett az ismétlés korlátozása elejtendő, mely mivel sem igazolható, és általános tapasztalat szerint, csak tulenyhe ítéléshez, az ismétlők szánalomból való átbocsátásához vezet; továbbá az ügyvédvizsgálö bizottságok akkép szervezendők, hogy az ügyvédi elem legalább többségben legyen, mi által a táblabirói szellem uralma azokban megtöretik és kisebbségbe jut azon elem, mely nagy érdekkel a dolog természeténél fogva, nagy igénynyel viszonyainknál fogva, nincs az ügyvédek minősége iránt, mely elem hajlandó kegyelmet gyakorolni az egyén irányában, mert sem a sértett törvényt és testületet, sem a veszélyeztetett közönséget szem előtt nem tartja. Igen természetes, hogy a készültség hiánya nem e vizsgán kezdődik, s hogy annak elejét venni és nagyobb szigort gyakorolni már az előkészítő közép- és főtanodák feladata lenne, mely eddig a szellemi érettség és munkakedv, az általános miveltség kiképzése tekintetében annyi kívánni valót hagynak ; de ha e részben jobb rendszert s jobb tanerőket, egész köznevelési szervezetünk javítását hamarjában józanul nem is várhatjuk, mégis kell, hogy az ügyvédi vizsgák tapasztalatai után kifejezést adjunk legalább azon követelésnek, hogy a jogakadémiák eltörültessenek vagy átalakíttassanak, mert jelenleg azok képezik a szakképezetlen elem bölcsőit. A fegyelmi bíráskodás terén s általában minden irányban a bizalmatlanság rendszere elhagyandó, a függés lánczai feloldandók. Minden panasz fölötti bíráskodás a kamarára ruházandó s a fegyelmi eljárás egyszerűsítendő. A bíróságok azon anaebronistikus joga pedig az ügyvéd sértését rögtön megtorolni, azaz saját ügyökben ítélni, a törvénykezés minden terén megszüntetendő. Hogy a fele által alaptalanul üldözött és sértett ügyvéd is találjon elégtételt, a kamara feljogosítandó arra, hogy alaptalanul panaszlókat birsággal fenyíthessen. A zugirászat ellenében, melyet jelenleg az ország minden községi jegyzője, közigazgatási ós telekkönyvi hivatalnoka üz, a leghatályosabb korlátozás lenne, ha legalább a telekkönyvi beadványok tekintetében az ügyvédi kényszer behozatnék. Az ügyvéd s a közönség érdeke ebben is azonos: a telekkönyvnek zavart állapota megszűnnék, és számtalan pernek eleje vétetnék, melyet a kontár szerződések és beadványok okoznak ; a felek rendhez és a fiscus előnyére a bejegyzések pontosságához szoknának, ha az ebbeli mulasztás bajaira szakértő által figyelmessé tétetnek ; végre a költségek sem lennének nagyobbak, ha egyszersmind díjszabályzat alkottatnék a tárgy értéke szerinti fokozattal és igen alacsony minimummal. Ily díjszabályzat általában minden ügyre nézve alkotandó lenne a birói önkény korlátozása s a felek és ügyvédek vitáinak mellőzése végett. Az ügyvédi igény e törvényes megállapítása mellett ugyancsak a közönségnek és a jogbiztonságnak érdekében behozandó az ügyvédi képviselet kényszere legalább 100 írtnál nagyobb értéket tárgyazó sommás perekben. Az ügyvédi kereset biztosítására továbbá legalább annyi kedvezmény engedélyezendő, mennyit jogunk az iparosnak és kereskedőnek ad, t. i. a visszatartási jog és a kivételes birói illetőség a díjigények tekintetében. E viták fölötti bíráskodás a kamarákra ruházandó. A bírósági eljárás fentartása esetére pedig az ügyvéd rendes személyi bíróságának illetősége megállapítandó. Mindazon igazságtalan törvények eltörlendők és azon birói gyakorlat megszüntetendő, melyek szerint az ügyvéd fele helyett költségek és bírságok viselésével terheltetik. Az ügyvédséget nyíltan gyalí.zó 1877. 22. t.-cz. torz alkotása pedig, mely az eljárást szegény emberek pereiben roszszá, de sem gyorssá, sem olcsóvá nem teheti; melynek czélzata a perektől való elijesztés és a legmiveletlenebb bírónál megkisérlett szabad bizonyíték-mérlegelésnek ad absurdum vezetése; melynek egyik következménye, hogy minden üzlet és hitel kárt szenved, mert a kis iparos követeléseit elveszti, melyeket adósai lakhelyein perelnie kellene, mi általa követeléseket fölülmúló költségek okoztatnak,. melyek a pervesztes adós ellen e szerencsétlen törvény szerint meg nem ítélhetők; melynek másik következménye, hogy a vidéki ügyvédek keresetök fele részétől megfosztattak: e törvény feltétlenül eltörlendő. A polgári törvénykezés terén a haladás a jelen hétféle eljárás egyesítésében s egyszerűsítésében, s a szóbeliség behozatalában minden perben és minden bíróság előtt s az egyes birói hatáskör kiterjesztésében keresendő. Szóbeli eljárás nélkül sem virágzó ügyvédség, sem tökéletes igazságszolgáltatás nem képzelhető ; behozatalának ellenzése főbíróságaink részéről csak a szokott kényelemhez való ragaszkodásból eredvén, figyelmet nem érdemel. Addig, mig az olcsóság a lassú és rosz eljárásban kerestetik, elegendő munkaerő sem adatik a teendők ellátására, és az ügyvéd főfoglalkozását előadók informálása és kiadók megsürgetése képezi, addig jó igazságszolgáltatásunk nem lehet. A pénzügyi nehézség a szóbeli eljárás behozatala tekintetében fen nem forog; de ha ez több költséggel járna is mint az eddigi eljárás, e körülmény figyelembe nem jöhet azon ténynyel szemben, hogy az állam az egész igazságügyre eddig bélyeges jogilleték-jövedelmeinek felét sem költi, tehát még anyagi nyereséget von a jogszolgáltatásból, melynek jóságát áldozatok árán is biztosítani első kötelessége a teherviselő polgárok irányában. E lassú és drága, hitelünket lerontó eljárás legszomorúbb mintáját képezi nehézkes és a fiscus érdekében drágított végrehajtási és hiányos csődeljárásunk. Az előbbire vonatkozó törvényjavaslat hibás alapon nyugszik; a létező főbajokon nem segit, s a helytelen végrehajtói intézmény veszélyességét hatáskörének tágítása által fokozza. A nemzeti vagyon, forgalom és hitel alapját az ingatlan birtok képezvén, a telekkönyvi jog reformja is kívánatos, de csak az általános polgári törvénykönyv alkotásával egyidejűleg. Ez alkotást a jelen jogbizonytalanság chaoszának, a birói önkény rendezerének megszüntetése végett a legsürgősebbnek tekintjük és határozottan hibáztatnunk kell, hogy alapelveinek megállapítása előtt a polgári jog egyes részei, mind a gyámság s gondnokság, az örökség megszerzése codificáltatnak. E törvények s javaslatok majd olasz, majd német mintákat utánozva, régi magyar személy-, család- és örökjogunk, és ausztriai birtokjogunkkal együtt oly zagyvalékot képeznek, melybe a legtudományosabb birói gyakorlat sem tudna egyöntetűséget hozni. Jelenleg pedig, midőn e gyakorlat minden inkább, mint tudományos, a legegyszerűbb polgári per eldöntése a véletlentől függ, az igazságtalan pprek ennek következtében egyre szaporodnak és vagyoni jogbiztonság nem létezik. A német váltó- s kereskedelmi jog receptiója sem lehet jótevőhatással, midőn az alapját képező polgári jog és általános jogtudomány, hiányoznak. Az anyagi és alaki jog jelzett alkotásaitól várnók az általános jogállapotoknak, és az azoknak mindig megfelelő ügyvédi állapotoknak javulását. A mint a polgári jog és törvénykezés ez átalakításában a polgári vagyonbiztonság egyik feltételét, ugy annak és a szabadság biztonságainak feltételét látjuk a fenyítő és rendőri törvénykezés oly szabályozásában, mely szóbeli, esküdtszéki eljáráson alapszik és a védelmet a váddal egyenjogositván, az ügyvédi hatáskör legfontosabb kiegészítését képezendi. A védő ügyvéd ma pusztán formális tényező, kinek befolyása a per sorsára döntő nem lehet, mig a birói kegyelem és önkény rendszere fenáflani fog. Az ügyvéd függése a bíróságtól megszűnvén, ennek s hivatalnokainak vagyonjogi felelőssége is gyakorlatiabbá fog válni. Kívánatos e részben a felelősség szigorítása s a fegyelmi eljárás egyszerűsítése; hibáztatnunk kell azonban a birói függetlenség, az alkotmány egyik oszlopának, aláásását. Igazságügyi politikánk tekintetében általában ugy vagyunk meggyőződve, hogy az általunk vázolsulyos bajok orvoslása és igazságszolgáltatásunkatfenyegető k o mo 1 y veszé1yek e1háritás a végett mellőzhetlen a visszatérés azon alapokhoz, melyeken az igazságügy szervezése 1867-ben megindult, és a melyek elhagyása a legjobb indulatú absolutismus mellett is szükségkép több kárral, minthaszonnal jár. Csekély miveltségü társadalomban a szabadelvű államintézmények több bajjal vannak öszszekötve, mintmagas miveltségü népnél, deugyanez áll a reactió veszélyességéről. Azon bajok tűrése nélkül sehol sem erősödöttmeg apolitikai haladás társadalmi alapja; a mig az állam amivelődésnek egyik kezdeményező tényezője, e türelmesség gyakorlása kötelességét képezi. A birói és közigazgatási hatalom elválasztását az orgánum és functio homogeneitásán nyugvó, természetes haladást jelző és érlelő állapotnak ismervén el, helytelennek tartjuk, hogy a jogállam e sarkelve alkalmazásának köre a magánjog igazgatása terén is szükittetik, a helyett, hogy az a közjogi igazgatásra is kiterjesztetnék. Közigazgatásunk törvényhozási szabályozását, közigazgatási jog és bíráskodás szabályozását a legsürgősebb teendők egyikének tekintjük. A mig az általános jogelvek elismerést nem nyernek a kormányzat terén s az egyén jogainak sértése végett az államhatalom ellenében független biró előtt igazságot nem kereshet, addig jogbiztonság nem létezik; és az elégedetlen társadalom és a törvényen kivül álló államhatalom ellentétes érdekeinek veszélyes súrlódásokhoz kell vezetniök, mig a törvény biztosított uralma a békés összhangot nem létesiti. Nálunk