Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 27. szám - Adalékok a magyar büntetö-törvénykönyv magyarázatához

212 kül; a másiknak tényálladéka: elhajtás ölés nélkül vagy azzal. Ellenkezik e felfogással az uralkodó nézet, — képviselve 0 ppenhof, Bernér, Halschner, Holtzendorf, Geyer, Schwarze, Goltdammer, Binding és mások által. E szerint a méhmagzatelhajtás nem más mint ölési bűntett. Tárgya az élet. A gyilkosság és emberölés a valóságos, az elhajtás a valószínű élet ellen irányul. Amott az ember, emitt a méhmagzat, tehát a csak leendő ember élete semmisittetik meg. A méhmagzat bár csak »pars viscerum,« de a fogantatás perczétől mégis élet. Az hogy a méhmagzat megsemmisítése mi módon eszközöltetik, ugyanis vagy azáltal, hogy a méhmagzat még az anyaméhben megöletik, vagy azáltal, hogy az anyaméhből idöelőtt elhajtatván, a természetellenes szülés előidézése folytán öletik meg, qualitativ különbséget nem állapit meg. A magzatelhajtás tényálladéka egységes bűncselekmény, vagy a méhmagzat megölése elhajtás nélkül, vagy a m éhmagzat megölése elhajtás által. Az elhajtás mint ilyen csak eszköz; eredménye és czélja a bűncselekménynek mindig, akár az elhajtás szolgált eszközül, akár bármi más, a méhmagzat megölése. A megölés tény álladéki mozzanat, következve nem forog fen a magzatelhajtás bevégzett büntette ölési szándék és ölési siker nélkül; az elhajtás nem tényálladéki mozzanat, mert csupán az elkövetés egyik módozata, gyakran használt s ezért törvényileg külön kiemeltetni szokott eszköze. A norma mindig egy és ugyanaz. Ne öld meg a méhmagzatot! Ha tehát a méhmagzat már a szerek alkalmazása előtt megszűnt élni, vagy az időelőtti szülés után is tovább él, a méhmagzatelhajtás büntette, mint fogalmilag ölési bűntett, szóba se jöhet. Nézetünk szerint az utóbbi felfogás hívebben tükrözi vissza a magzatelhajtás bűntettének az uralkodó jogérzetben gyökerező lényét. Nagyon is problematicus becsű volna az olyan generális tilalom, mely az időelőtti szülés mesterséges uton történő előidézését helyezné büntetési sanctio alá. Bűntett, melynek tényálladékát maga az elhajtás mint ilyen, améhmagzatnak az anyaméhtől való korai és mesterséges elválasztása minden ölési siker és ölési szándék nélkül képezné, aligha lenne alapitható az emberi élet védelmének szükségességére. Kell hogy védje a törvényhozó a méhmagzat és benne a leendő ember életét az ölés vagy az elhajtás általi megsemmisítés elől. Érthető, hogy ha tiltja az életveszélyes, bár nem halálos kimenetelű elhajtást is. De teljesen értelmetlen volna, hogy kiterjeszsze a védelmet a már nem élő méhmagzatra is, hogy tiltsa a mesterséges szülés előidézését még minden veszélyes következmények hiányában is. Normája nem volna egyéb, mint a mesterséges korai szülés előidézésének merőn rendőri tilalma, mely semmi összefüggésben sem állana a méhgyümölcs életének védelmével, mely tilalom előtt közömbös lévén a halálos siker és az ölési szándék, az azzal való bűnös ellenkezés nem lenne egyéb, mint pusztán formai engedelmetlenség és nem a jogrend által védeni óhajtott javak legbecsesbikének valóságos megsértése. A practicus élet szabódnék az ily tilalom ellen. Hány esetben nem kénytelen az orvos, a nélkül hogy ép a végszükség esete forogna fen, korai szülést mesterségesen, de minden ölési szándék és siker nélkül előidézni, csakhogy az anyát a terhesség felette nagy kínaitól megszabadítsa. A korai szülés mesterséges előidézését minden további feltételezés nélkül tilalmazó norma felállítása mellett nagy mérvben méltatlan lenne, a halálos, az életveszélyes, a teljesen ártalmatlan elhajtást, minden benső fokozat nélkül, egy és ugyanazon büntetési sanctio alá helyezni, mint történik ez p. o. a m. b. t. k. 285. §-ában is. Vagy mint volna igazolható, hogy az anya, ki magzatát még az anyaméhben megölte, csak ugy s nem jobban sujtassék, mint az anya, ki méhmagzatának elhajtását a legjobb czélzattal és sikerrel eszközöltette. A magyar b. t. k. 285. §-a az uralkodó nézetnek hódol. »A teherben lévő nő, aki méhmagzatát szándékosanelhajtja, megöli vagy azt más által eszközölteti stb. Teljesen egyező ezzel a német btk. 218. (»welche ihre Frucht vorsátzlich abtreibt oder im Mutterleibe tödtet«) és az osztrák jav. 224. §-a. A törvény alternatív kifejezése: »szándékosan elhajtja, megöli« (a 286. §-ban az alternatíva még szabatosabb: »szándékosan elhajtja, vagy megöli«) a méhmagzat megölésének különféle módozatait jelezi. Annyit akar mondani, mint »elhajtás által vagy egyébként megöli.« Kétséget sem szenvedhet,hogy e szerint a magzatelhajtás tényálladékát nem az elhajtás mint ilyen, vagyis az elhajtás ölési szándék és siker nélkül, hanem a méhmagzat elpusztítása, megölése képezi, mely vagy még az anyaméhben eszközölhető, mielőtt a méhmagzat a természet rendje és módja szerint az anyaméhtől elvál, vagy a korai szülésnek lehet eredménye, mert és mivelhogy a méhmagzat a természet rendje és módja ellen az anyaméhtől elvál. Az elhajtás magában véve tehát csak eszköz és nem tényálladéki mozzanat, a méhmagzat megölésének egyik, gyakoribb voltánál fogva a törvényben külön kiemelt modalitása. Az elhajtás külön említése bátran nélkülöztethetett volna. »A ki méhmagzatát szándékosan megöli* kétségtelen magába zárná az elhajtás általi megölést is. De azért, hogy a törvényhozó, támaszkodva az elhajtásnak a közéletben megszokott értelmére, melynél fogva az alatt rendesen ölési szándék és halálos siker értetik, továbbá valószínűleg szövegezési nehézségek folytán is a bűncselekmény valódi tényálladéka helyett a tényálladék elkövetésének leggyakoribb eszközét használja törvényes műszónak, azaz az elhajtásről minden további körülírás és meghatározás nélkül rendelkezik : azért a magyarázat nincs feljogosítva, a büntettet a törvény világos intentiójával ellentétben construálni. A betűhöz ragaszkodó magyarázat volna csak képes az ölési szándék és sikernek subintelligálása ellen szabadkozni, noha az elhajtásnak betűszerinti értelme valóságos anomáliát vinne be a törvény vonatkozó rendelkezéseibe. A mellett, hogy törvénykönyvünk az elhajtást mint ölési büntettet vette fel, külső de nem mellőzhető bizonyíték, hogy az »az ember élete elleni büntettek és vétségek« fejezetébe Boroztatott. A felfogást támogatja továbbá a törvény indokainak határozott kijelentése. A magzatelhajtás tényálladékának részleteiről legközelebb. Dr. Barna Ignácz. II. A következő sorokat vettük. Sopron jun. 28. T. szerkesztő ur! Bövid idő óta álmatlan éjeleket töltök; elűzi álmomat — az uj magyar büntető-törvény 404. §-a. Ezen §. okirathamisitásnak qualificálja, havalaki »másnak aláírásával ellátott valamely kitöltetlen iratot az aláiró beleegyezése nélkül vagy tölt ki, ha az arra használtatik, hogy ez által az aláíró ellen valamely kötelezettség vagy jog létezése, megszűnése vagy megváltoztatása bizonyittassék*. Eltekintek a §. második részétől, ámbár ez is oly confusus, hogy alig birom magamnak megmagyarázni; de aggaszt az első rész »aki másnak aláírásával ellátott kitöltetlen iratot az aláiró beleegyezése nélkül kitölt«. Én valakinek 100 frtot kölcsön adok, az adós nekem adóslevelet állit ki nyomtatott blanquettára, melyben ben van az intabulationalis ciausula, de a birtoktestek megnevezése nélkül, a melyeknek űr van hagyva; én adósommal nem is érintettem a bekeblezés kérdését, de kezemben lévén az adóslevél, bekeblezést eszközlök ki javamra. Kérdés: esik-e ezen cselekmény a büntető-törvény 404. §-a súlya alá ? Nálunk vidéken a zálogjog bekeblezése nagyon kevés kivétellel ugy történik, hogy a hitelező odaviszi az ügyvédhez a birtoktestek tekintetében még kitöltetlen adóslevelet és csak annyit mond: »kérem ezt bekebleztetnk. Az ügyvéd azután megnézi a birtoktesteket, kitölti az ürt és kieszközli a bekeblezést, — a 404. §. szerint az ügyvéd evvel okirathamisitást követett volna el. Ha valaki egy in bianco elfogadott váltót, nem ugyan a megállapodás ellenére, de szoros megállapodás hiányában bizonyos mérvig önkényesen tölt ki, pl. oly váltót, melynek részletenkénti fizetése köttetett ki; adós a részleteket be nem tartván, hitelező az utolsó részlet esedékessége előtt lejárattal látja el. Vagy vegyük az ügyvédi meghatalmazást. Az ügyvéd csak később tölti ki a kötségek fizetésének helyét, anélkül, hogy ezt a megbízóval előbb megbeszélte volna. Kérdésemet nem theoreticus, hanem practicus okból teszem. Mai nap, midőn az ügyvédet egy szerződés készítése miatt Ausztriában egy évi börtönre, Magyarországban egy évi felfüggesztésre ítélik, az embernek jó eleve kell gondoskodni arról, hogy a 3 évi börtönt és 2000 frt pénzbüntetést kikerülje. Másrészt meg jó eleve is tudni, hogy mikép szerezhetni az állam részéről 3 évi ellátást minden gonoszság elkövetése nélkül is. A mostani viszonyok között ez a kezdő ügyvédet egy időre legalább fölmentheti a megélhetés nagy gondjától. Dr. F. A. A felhozott első példa: a nyomtatott kötelezvényekben előforduló bekebelezési záradék mellett lévő üresen hagyott helynek a telekkönyvi birtoktestek számával való kitöltése, a nélkül hogy a kötelezvénynek az adós részérőli aláírása alkalmával vagy ezt megelőzőleg a zálogjog tekintetében bárminő megállapodás történt volna. Kétséget nem szenved, hogy az eset a 404. §. súlya alá nem esik