Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 1. szám - Ellenmondások esküdtszékeink verdiktjeiben

A németbirodalmi büntető-törvénykönyv 56. §-a azt rendeli, miszerint a fiatal gonosztevők határozott idejű fogságra ítéltetés helyett határozatlan idejű nevelés végett j avitó intézetbe szállíttassanak. Büntető-törvényjavaslatunk » elfogadja ezen eszmét, a 83. §-ban azt rendelvén, miszerint az, ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor 12. életévét már túlhaladta, s igy bűnvád alá már vehető, de 16. évét még el nem érte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birt, 20. életkoráig tartható nevelés végett javítóintézetbe helyezhető. Továbbá a 42. §-ban, hogy fogházra Ítélt, de éltük 20. évéttul nem haladott egyénekre nézve a bíróság elrendelheti, miszerint büntetésüknek 6 hónapot tul nem haladó részét magánelzárásban, illetve, mennyiben ott dologház létez, abban töltsék ki. A büntető-javaslat ez által utat nyitott, melyen tovább haladnunk kell. A főmomentum, mely a 83. §. intézkedésének határéveként a 16. évet jelölte ki, a törvénykezési orvostan köréből merittetett s a bűncselekmény beszámithatóságára vonatkozik; ez okozta ugy a német büntető-törvénykönyvben mint javaslatunkban azon kitételt is: > ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birt*. Ámde nemcsak oly fiatal egyéneknél, kik cselekményük bűnös természetét nem ismerik, hanem és kiválóan azoknál is szükséges az állam általi javítás és nevelés, kik ennek felismerésére kellő értelemmel bírnak ugyan már, de életviszonyaik folytán a bűntett környezetében elerkölcstelenültek. Kiket pedig az idézett kitétel az ily nevelés jótéteményéből kizárna. Ezeknél is ugy saját mint a társadalom érdekében okvetlenül szükséges, hogy határozatlan idejű nevelés végett javító intézetbe szállíttassanak. Rendszerint oly egyénekből állanak, kik életüket a bűntettnek készülnek szentelni. Tettük belső rugója nem elfásult romlottszivüség, hanem — eltekintve a bűntett hatalmas toborzójától, a nyomortól — elhanyagolt vagy épen hiányzó nevelés és családi kapocs, rosz példa, könnyelműség, fáradság nélküli élet és könnyű módon való meggazdagodás utáni vágy. S azért ezeknél az állami büntetés főczélja csak az ész és sziv nemesbítése ; a büntetés főtényezői: tanitó, lelkész, munka lehetnek csak. Ezeknél felesleges a magánzárkákban való elkülönítés által komoly lelki furdalásokat előidézni: de igenis mutatni kell nekik a gonosz életmód szomorú, s a becsületes életmód kellemes, boldogító oldalait. Legfontosabb a munkakedv ébresztése s azon remény felkeltése, miszerint munkás élet által a társadalomnak még hasznos és tisztelt tagjaivá lehetnek s hogy szabadonbocsátás után támogattatni fognak, ha becsületes foglalkozást keresnek. Ezen tekintetek azok, melyek századunk javítási eszméjének egyik legszebb gyümölcsét érlelték, az állami javító intézeteket. Mily rendkívüli siker érhető el erélyes és emberszerető bánásmód mellett ily intézetekben, annak élő bizonysága a javitó intézetek ama mintaképe, melyet Bretigneres de Courteilles és Demetz fiatal gonosztevők nevelése czéljából Tours mellett Mettrayban alapítottak. A mettrayi javitó gyarmatnak hivatása oly fiatal büntevők befogadása, kiket a törvény javitó intézetbe elhelyezendőknek rendelt. S miután a bűntett ujonczai családi élet és nevelés hiányával szoktak lenni, az intézet alapításának eszméjét e néposztály helyes megítélésére fektették: oly intézetet alapítottak, melyben a letartóztatottak nevelést és családi tűzhelyet, társaikban testvéreket, felügyelőikben szülőiket találják. 40—40 növendék együtt képez egy »család«-ot, mely egy »családapa« szigorú felügyelete alatt áll; e mellé a családbeli ifjak sajátkeblükből 2 tagot (freres ainés) választanak felügyelőtársaknak. Az intézet nincs körülzárva falakkal; minden ut nyitva áll, semmi nem emlékeztet fegyintézetre; valamint a növendékek egészséges, fris s elégedettséget eláruló külseje miben sem emlékeztet fegyenczekre. De a növendékek között a javulás testületi szelleme uralkodik; s mindenki jellemtelenségnek s rút gyávaságnak tartaná megszökni az intézettől. A »családok <-ban a szeretet szelleme leng; komoly czivódás majdnem ismeretlen, szövetkezve haladnak a javulás utján s minden növendék legnagyobb gyalázatnak tartaná magára nézve, ha az intézetben vagy később szabadonbocsátása után magaviselete által intézeti családjának szégyenére válnék, vagy mint gonosz visszaeső közmegvetés tárgyává lenne. Hasonló nevelő s javitó intézetek fiatal elitéltek számára léteznek Londonban (City Prison, Holloway), Hamburgban (Dr. Wickeren által állapítva) a Rajnatartományban Boppardban a volt szt.-mártoni kolostorban, Szászhonban Waldauban, Bajorországban Niederschönenfeldben. a Lucastól alapított Val-d'Yeore-féle intézet s elkülönített osztályok ily czélra a laufeni, ambergi, zweibriickeni stb. fegyintézetekben. Csak ily intézetektől várható a társadalom biztonlétét veszélyeztető bűnsereg apadása; feltéve itt is, hogy az intézeti bánásmód a czélnak megfelelőleg erélyes, de szelid; szem előtt tartva Plató mondatát: »Megrögzött gonosztevük ellen legyünk szigorúak; irgalmasak s elnézők könnyű vétkesek iránt«. Ily intézet fiatal gonosztevőkre nézve a fekete föld, melyből a legjobb buza nő ki, a hernyó, melyből a legszebb pillangó fejlik ki. S ily intézeteknél még az is figyelemre méltatandó, mit Spitzmüller igen helyesen megjegyzett, miszerint egy ily javitó intézetből szabadonbocsátott fiatal ember mindenesetre még nagyobb félelmet érez a fogságbüntetéstől, mint oly egyén, ki már börtönbüntetést szenvedett, s tudja, hogy az ott a tömlöczben még sem oly nagyon veszélyes, mint azt szabadságban képzelni szokták.') Adja az ég, hogy a büntető-javaslat által megpendített eszme nálunk is minél gyorsabb s minél egészségesebb megtestesülést nyerjen, Ellenmondások esküdtszékeink verdiktjeiben. Mióta esküdtszékeink fenállanak, folytonosan panasz tárgyát képezik azon ellenmondások, melyek a verdiktek egyes részei közt mutatkoznak. Már e lapok 1875. évi folyamában kimutattuk, hogy a biróság által az esküdtekhez intézett kérdések szerkezetében lelhető fel az anomália forrása. Nem lesz talán felesleges a Verhovay-eset alkalmából újra szóba hozni a dolgot; hátha ki lehetne még irtani a meggyökeresedett rosz praxist. A jogesetből, a mint az a biróság előtt fekszik, a ténykérdés különböző terjedelemben metszhető ki. A tiszta ténykérdés egyedül arra vonatkozik, vajon a vádlott elkövette e azon tettet, a melylyel vádoltatik; az ilykép feltett kérdés semmi tekintettel sincs arra, vajon a cselekmény foglal-e magában büntetendő cselekményt avagy nem. Nagyobb kiterjedése van aszélesebb értelmű ténykérdésnek, mely odairányul, hogy valamely esetben meg vannak-e azon tényleges momentumok, melyek találkozásában a törvény valamely határozott büntetendő cselekmény tényálladékát látja. Ebben már benne van a jogkérdés egy része is; mert mihelyt kimondatik, hogy a cselekmény a büntető-törvény ezen és ezen §-a alá esik, már nagy részben el van döntve a jogkérdés is. Ujabban a doctrina és külföldi törvényhozások azon meggyőződésre jutottak, hogy sem a szűkebb, sem a szélesebb értelmű ténykérdés nem választja el elég határozottan azon részt, mely a jogesetből az esküdtek biráskodása alá esik. Ugy az egyik mint a másik módozatnak nevezetes hiányai vannak. Jelenleg tehát már eltekintenek az esetnek organikus felosztásától, és inkább külszerü felosztás van használatban, t. i. feltétetik a bűnösség kérdése, és értetik ez alatt a tények és az azok subsumtiója íeletti határozathozatal; a bíróságnál pedig meghagyatik a büntetés kiszabásának kérdése. Ezen reform következménye az, hogy az ujabb felfogás szerint nem szabad az esküdtekhez intézett kérdésekben előbb a ténykérdést feltenni, és aztán, eltekintve a tényektől, a bűnösség kérdését; hanem csak a bűnösség kérdése tétetik fel, melynek azonban magában kell foglalnia a tárgyalás alatt levő bűnügy concret megjelölését és a büntetendő cselekmény törvényes ismérveit. A mi bíróságaink nem igy járnak el, hanem három részre osztják a kérdéstevést; felteszik a tiszta ténykérdést, ezen kivül a szélesebb értelmű ténykérdést és végül az abstract bünösségi kérdést, mely utóbbiban a ténykörülményekre semmi tekintet nincs.2) •'») .Spitzmuller J. : -Javitó- s fegyintézetek fiatalok számára.. >Blátter für Gefángnisskunde.. 12. köt. 1. fuz. 90. lap. „vüzüdve arról, .) ,. Meg vannak-e az esküdtszék tagja. hogy az .Egyetértés, ezimü politikai napilap 1877. septemDer iái* ban .A királyi felköszöntő, felirattal Verhovay Gyula névjegyzéke! £ cikkben, különösen annak a vádlevélben kiemelt pon.ja.tan es tételeiben