Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 1. szám - A kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Armin székesfehérvári ügyvédtől. Budapest, kiadja Zilahy Sámuel. 1878

A kérdéstevésnek ezen módja az érvényben levő esküdtszéki szabályzat által nem követetik meg.1) A szabályzat nem hagyja meg a bíróságnak, hogy külön kérdést tegyen fel a bűnösségre nézve; csak azt kivánja, hogy a tiszta ténykérdést külön válaszsza a szélesebb értelmű ténykérdéstől, vagyis hogy külön kérdés tétessék fel általánosságban arra nézve, vajon a vádlott követte-e el az incriminált cselekményt, és egy másik kérdés arra nézve, hogy oly bűnös természetű volt-e a cselekmény, a milyennek azt a vádlevél állítja. A 61. §. azt mondja ugyan, hogy »a mondott kérdéseken kivül egyes esetekben más oly kérdések is fejlődhetnek ki a körülményekből, melyeknek az esküdtszék általi eldöntése szükséges,* de ez nem vonatkozhatik a bűnösség kérdésére, mivel itt egyes esetekről van szó, nem pedig általános szabályról; már pedig a nálunk követett praxis szerint a külön bünösségi kérdést minden esetben fel kell tenni. Ha tehát rendszerint a szűkebb és a tágabb értelmű ténykérdésen kivül más kérdést feltenni nem szükséges, akkor magától értetik, hogy ezen két kérdésben benne kell foglaltatnia a büuösség kérdésének is; más szóval: mihelyt el van döntve az a kérdés, hogy a vádlott a szerzője az incriminált cselekmények, s el van döntve az is, hogy ez oly cselekmény, a milyennek a vádlevél állítja, megvan a bűnösség is. Még világosabban állítja a bíróság az esküdtek elé a dolgot az által, hogy a szélesebb értelmű ténykérdésbe egyenesen beleveszi a bűnösség fogalmát.2) Ha a kérdéstevés ezen módja nálunk behozatnék, ez azonfelül, hogy az ellenmondásoknak, melyek minden egyes ily esetnél méltó megbotránkozást szülnek a közönségben, vége vettetnék, azon előnynyel is járna, bogy az esküdtek inkább kötve volnának a tárgyalás folyamán bebizonyított tényekhez. A jelenlegi kérdéstevés úgyszólván utalja az esküdteket arra, bogy a tényeket ne vegyék figyelembe. Ha ugyanis a vétkesség kérdése a ténykérdéstől független külön kérdés, az esküdtek joggal gondolhatják, és mint számtalan példa mutatja, gondolják is, hogy bár a tényeket bebizonyitottaknak veszik, a vétkességet mégis tagadhatják. Ezen tévedésnek mindenkép ellene kell működni. Ma már minden jogász tudja, hogy foglaltakkal a király magas személye ellen követte te tt-e el sértés, vagy nem? (Szélesebb értelmű ténykérdés.) 1. Meg vannak-e az esküdtszék tagjai az előadottak Dyomán lelkiismeretükben győződve arról, vajon Verhovay Gyula-e az első kérdésben jelzett sajtó közleménynek szerkesztője, va gy nem? (Tiszta ténykérdés.) 3. Meg vannak-e az esküdtszék tagjai az előadottak nyomán'lelkiismeretükben győződve arról, vajon vádlott az első kérdésben jelzett vádbeli közlemény küzzététele által a király magas személye ellen sajtó utján elkövetett sértésben vétkes-e vagy nem? (Bűnösség kérdése.) ') Az 1867. május 17-iki rendelet idevonatkozó §-ai így szólnak : >59. §. Az összegezés után az elnök felteszi az esküdtek által megfejtendő kérdéseket.* »60. §. Ezen kérdéseknek mindenkor a vádbeli vétség minőségéhez alkalmazottaknak, de egyszersmind oly tisztáknak és határozottaknak kell lenni, hogy azokra az esküdtszék mindig egyszerűen igen-nel vagy nem-mel felelhessen; egyik kérdésnek minden esetben annak kell lenni : »vajon megvannak-e az előadottak után lelkiismeretökben győződve az esküdtszéki tagok, hogy a vádlott cselekedte azt, a miről a vádlevélben vádoltatik ?« egy másik kérdésnek pedig azt kell tartalmazni : jvajon az, mit a vádlott cselekedett, oly cselekvés volt-e, minőnek az a vádlevélben állíttatik ?« így pl. midőn valaki arról vádoltatnék, hogy a sajtó utján közlött valamely iratában a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázított, egyik teendő kérdés az volna : >. vajon az előadottak után meg vannak-e az esküdtszéki tagok lelkiismeretükben győződve, hogy a vádlevélben felhozott azon iratnak valósággal a vádlott volt szerzője ?« — egy másik kérdés pedig az volna ; » vajon meg vannak-e arról is győződve, hogy azon iratnak a vádló által kijelölt szavai valósággal lázítók a törvényes felsőbbség ellen ?« »61. §. A mondott kérdéseken kivül egyes esetekben más oly kérdések is fejlődhetnének ki a körülményekből, melyeknek az esküdtszék általi eldöntése szükséges. Ezek minden egyes esetben a bíróság belátására tizvák.« »62. §. A bíróság által feltett kérdések mellé ugy a küzvádló mint a vádlott még más kérdések igtatását is kívánhatják, melyek iránt a bíróság határozni köteles.* ') A legújabb osztrák bűnvádi eljárás, mely e pontra nézve nagyban és egészben megegyez a többi nyugot-európai törvényekkel, a fökérdés feltevésére nézve a 318. §-ban következőleg rendelkezik : >Die Hauptfrage ist darauf gerichtet: ob der Angeklagte schuldig sei, die der Anklage zu Grundé liegende Handlung begangen zu habén ? Hiebei Bind alle gesetzlichen Merkmale der strafbaren Handlung in die Frage aufzunehmen und die be8onderen Umstiinde der That nach Ort, Zeit, Gegenstand u. s. w., sovceit beizufügen. als diess zur deutlicben Bezeichnung der That oder fúr die Entscheidung über die Entschádigungsansprüche nothwendig ist«. Ennek alapján Freud féle rablógyilkossági esetben a következő két kérdés tétetett fel : 1. Ist Leopold Freud schuldig, in der Nacht zum 3. November 1874 auf der Bahnstrecke zwischen Kojetein und Chropin in dem Eisenhahu-Coupé Kr. 173 dem Ernst Katscher, Oekonom aus Branek, in der Absicht, denselben zu tödten und sich seines Geldes und sonstiger Effecten zu bemáchtigen, wahrend derselbe schlief mitbin tückischerweise, eine Schnittwunde am Halse beigebracht zu habén in Folge doren der Tod des Ernszt Katscher erfolgte, und sich sodann des Geldes der Werthpapiere und der silbernen Uhr sammt Ketté des Ernst Katscher bemachtio-t zu habén ? 2. Ist Leopold Freud schuldig, mn seines Vortheiles willeu am 8. Október 1874 Abends seinem Dienstgeber Kari Gyalog aus versperrtem Raume Geld, Pretiosen und Effecten im Gesammtwerthe von 575 fl. aus dessen Besitze ohne (lessen Einwilligung entzogen zu habén? az esküdtek ép ugy mint a szakképzett bírák a ténjek és a törvényalapján tartoznak ítélni, és nem szabad nekik bizonyos homályos sejtelmet követniök, mely fél századdal ezelőtt a franczia esküdtszéki eljárásban »intime convictionc név alatt szerepelt. Azóta Franciaországban is belátták, hogy az esküdt ép ugy biró, mint a szakbíró ; neki ép ugy a fenálló törvényhez és a kifejlett ténykörülményekhez kell magát tartania, s a törvényhozó vagy az uralkodó hatáskörébe neki ép oly kevéssé szabad átcsapni, mint amannak. Az esküdtnek a kérdés feltevése által szeme elé kell állítani, hogy ha nem alapitja szavazatát az előtte kifejlett tényekre, megszegi esküjét. Nem szabad megengedni, hogy ő a tények tekintetében salválja lelkiismeretét, és e mellett kegyelmet osztogathasson. Elé" baj már az, hogy elavult esküdtszéki szabályzatunk értelmében a biró nem ad az esküdteknek jogi oktatást, sőt tartozik nekik megmondani, hogy »a törvény annálfogva bízta a vétkesnek és a nemvétkesnek kimondását szabad és független polgárokra, mert e kérdésben az ember élő lelkiismerete biztosabban ítél, mint a holt szabályok,* (63. §.) és ezáltal a szakbíróra azon bélyeget süti, mintha az nem >élő lelkiismerete« szerint Ítélne és nem volna független polgár. Az esküdtszéki szabályzat ezen teljesen hibás felfogását tetézni a kérdeztek még veszedelmesebb eldarabolásával: valóságos bűn. Csodálni lehet, hogy eddig 10 év alatt nem találkozott ügyész vagy magánvádló, ki a bíróságtól a kérdéstevés helyesbítését követelte volna. S még csodálatosabb, hogy az igazságügyminiszterium 10 év óta nyugodtan nézi azon veszedelmes praxist, és bár rendeletileg javíthatna rajta, ezt mindeddig tenni elmulasztá. Mintha csak le akarná járatni az esküdtszékeket. Dr. Fayer László. Jogirodalom. A kereskedelmi törvény magyarázata. Dr. Neumann Annin székesfehérvári ügyvédtől. Budapest, kiadja Zilahy Sámuel. 1878. I. Egy uj kommentár a magyar kereskedelmi törvény fölött kétség kivül figyelemre méltó jelenség jogirodalmunk terén, főleg midőn oly dolgozattal állunk szemben, mely az elmélet és gyakorlat magasabb igényeinek kielégítését czélozza. Hogy ily könyvre nagy szükségünk van, az nem szorul bizonyításra, ha tekintetbe veszszük, hogy még nem rendelkezünk az uj kereskedelmi törvényt beható analysis és magyarázat tárgyává tevő munkával. Apáthy kereskedelmi joga rendszeres mű. melynek principális czélja nem a törvény értelmezése és megmagyarázása; Schnierer kommentárja pedig nem áll oly színvonalon, hogy nevezetesen a gyakorlat embere: abból nagy hasznot merítenének. Ilyképen az előttünk fekvő munkát valóban hézagpótlónak lehet nevezni, s csak az a kérdés, mennyire sikerült szerzőnek a már nagyon is érzett hiányt kipótolni ? Szerző munkája berendezésénél és külső kiállításánál Hahn Frigyes valóban klassikusnak nevezhető német kommentárját vette mintául, ezáltal külsőleg is akarván kifejezésre juttatni abbeii ambitióját, hogy munkája ugyanaz legyen a magyar irodalomban, ami Hahn munkája a németben. Dicsérjük ezen ambitiót; de a munka előttünk fekvő első félkötetéből, mely a bevezetésen kivül a keresked. törvény 1.—60. §-ainak magyarázatát tartalmazza, azon meggyőződést kellett merítenünk, hogy szerző többet akart, mint amennyit tényleg elért mintamennyire ereje őt képesité. Ezzel nem akarjuk azt mondani' hogy munkája rosz, hanem csak azt, hogy a párhuzam, melyre jelen munka külső berendezése folytán önkénytelenül kényszeríttetünk szerző hátrányára üt ki, s hopv szerző munkája egyáltalában nem olyán miszerint Hahn remek művét velünk elfeledtetni tudná. E párhuzamtól eltekintve, sok dicséretet mondhatunk az előttünk iekvo munkáról. Szerző elég nagy apparátussal dolgozott: felhasználta a nemet és a magyar keresk. törvény előmunkálatait, s csak azt sajnáljuk hogy a német k. t. alapját képezett porosz javaslat felette tanulságos motívumait ignorálta; felhasználta továbbá különösen a németbirodalmi kereskedelmi főtörvényszék döntvényeit; felhasználta végre Jn7íí™dalom legfontosabb termékeit: Hahn, Anschutz-Völderndoifi, Thol Goldschmidt, Endemann s mások munkáit. Szerző ezen eléggé terjedelmes apparátust kellő ügyességgel és alapossággal kezelte s habár nem vmdikálhatunk jelen munkának mindenben eredetiséget, mégis ehsmerjük azt, hogy szerző gondolkozó iró, aki nem elégszik meg pusztán azzal, hogy mások nézeteit reprodukálja, s aki ^S£mS^% tekÍDtélyekke!szemben is# -vényesitse eseüeg kánakHigItlatT készültség, önálló gondolkozás* és kritika jelen munkának kezdetetol vegéig vonulna, azt ugyan nem lehetne mondani • milrnt^ünt^tn éS meef0Shaílan' h°gy egy és ugyanazon munká m kent tüntethet fel egyes részei között oly éles ellentéteket mint a7t jelen munkánál tapasztaljuk? Vannak egyes I ei, melyek minden ek.n étben ..kerültek s szerző becsületére válnak, míg ellenben másokról a legjobb akarat mellett sem lehetne mondani azt, ho'y a?ok