Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 25. szám - A határőrvidék és az 1868. 54. t.-cz

- 195 — az ellenbizonyítás, és a jóhiszeműséggel való védekezés kizárásával, számos esetben »summa injuriac A kihágások tekintetében azonban még a kérdéses praesumtió védői is elismerik a rendelkezés tulszigorát. így mondja p. o. H ;i 1 s c h n e r: jJJieGesetzgebung hat áuch inBetreff der Übertretnngen an dem Satze festgehalten, dass die ignorantia juris nicht entschuldige, obwohlhiertine besondereKentniss aller strafgesetzlichen Bestimmnngen noch viel wen i g e r e r w a r t e t werden dar f, und obvvohl hier in vielen Fallen eine Kentniss des Erlaubten und Verbotenen auch durch das Lében und die tagliche Erfahrung uur schwer zu erlangen ist;« (Gerichtss. 1865. évf. 331. lpj.) Hasonló értelemben »Schwarze« Comment. 26. lpj. A tudatlanság, szemben a kihágásokról rendelkező normák labyrinthusával, a törvényszegés büntetlenségének nem csupán ürügyéül fog használtatni. Szavára ellehet majd hinni a pozsonyi polgárnak, hogy nem tudta és nem tudhatta nemes Borsod vármegyének tisztán localis érdekű szabályrendeletét, melylyel cselekvése összeütközésbe jön. Ismerni a rendőri codex normáit, ismerni továbbá a rendeletek, szabályok és statútumuk által felállított parancsokat és tilalmakat, a legkomolyabb juristicai tanulmány utján is aligha lesz elérhető. Érezte az enyhébb rendelkezés szükségét az 1861. évi bajor rendőri törvénykönyv, mely 21. czikkében következőkép intézkedik: »Unkunde von Polizeivorschriften begründet im Allgemeinem weder Ausschliessung noch Minderung. Ergiebt sich jedoch dass die Übertretung einer nicht a 11gémein bekannten o r t s-, distriets- o d e r oberpolizeilichen Vorschrift verübt worden ist, weil der Übertreter diese Vorschrift nicht gekannt hat, so ist der Polizeirichter ermachtigt, auf eine geringe Geldstrafe zu erkennen, oder sofern der Thater die Übertretene Vorschrift nicht leicht in Erfahrung bringen konnte, denselben 1 o szus p r echen«. Nem gyökeres, de elismerést érdemlő és utánzásra méltó rendelkezés. Javára válnék a mi rendőri codexünknek is. A törvénytudás vélelmét csak azon kihágásokra szorítani, melyeket a törvény minősít azzá, míg azon kihágásokra nézve, melyeknek ezen minősége miniszteri rendeleten vagy törvényhatósági statútumon alapul, a beszámitást kizárólag vagy legalább enyhitőleg tekintetbe venni a törvény nem-tudása vagy igazolt nem — tudhatására való hivatkozást jogos közérdekkel nem jönne összeütközésbe, és legfeljebb a praeventió tulcsigázott követelményeivel ellenkeznék. Az igazság és méltányosság elve kell hogy döntsön! Nehogy igaza legyen Geyérnek, midőn (Krit. Viertjahr. 1875. 26. lp.) mondja: »Dass der unbedingte Rigorismus in Beurtheilung des Rechtsirrthums eine schreiende Ungerechtigkeit ist, kommt leidér denGesetzgebern unserer civilisi rten Staaten vor lauter criminalpolitischen Erwagungen nicht in den Sinn«. (Folytatása köv.) \ A határőrvidék és az 1868. 54. t.-cz. (Sz.) Nem tudom, vette-e már valaki magának azt a fáradságot, hogy a felől gondolkozzék, vajon mi okból nem léptettetett még életbe az 1868. évi LIV. törvényczikk, különösen pedig annak a polgári peres eljárást szabályozó része, a polgárosított magyar határőrvidéken. Legalább arról, hogy ezen ügy szaklapokban érintetett volna, nincs tudomásom. Azt hiszem különben, kárba veszett fáradság lett volna az okot kutatni, mert csak azon eredményre juthatott volna az illető, hogy »frustra niti extremae dementiae est«. Majdnem hat esztendeje már, hogy a polgárosított magyar határőrvidéken a »k. k. Regimentsgericht« működése megszűnt s ennek helyét a kir. bíróságok foglalták el, de sajnos, csak az igazságot szolgáltató közegek változtak, ezek most már kir. bíróságok, kir. bírákkal, a törvény ellenben maradt a régi, az igazságszolgáltatás most is az ódon eljárási formaszerüségek közé van szorítva; most is a katonai büntető-törvénykönyv, a »k. k. Reichskriegsministerial Erlass, Hofkriegsráthliche Verordnung* stb. alkalmaztatnak, csak azon különbséggel, hogy ezeket az előtt cs. kir. katonai bíróságok alkalmazták, most pedig magyar királyi biróságok alkalmazzák. Jól tudom, hogy egy évszázadon át valamely országrészben hatályban volt törvényeket s törvényes szokásokat nem lehet egy éjen át ujakkal felcserélni, különösen nálunk Magyarországon, hol a codificatió terén annyira hátra vagyunk, liogy a polgárosított határőrvidéken már meglevő anyagi törvényeket péld. büntető vagy polgári törvénykönyveket, nem csak hogy jobbakkal nem, de egyáltalában semmi törvénykönyvekkel sem cserélhetnők fel. Mindazonáltal az, a mi egy aránylag mégis rövidnek nem mondható, majdnem hat évi időszak alatt a határőrvidéken az igazságszolgáltatás javítása, gyorsítása és különösen annak az anyaországbani igazságszolgáltatással való egyenlősitése érdekében történt, szerény nézetem szerint felette csekély, mert vannak már ez idő szerint, és voltak ez előtt hat évvel, is oly alaki törvényeink, melyeknek életbeléptetése, míg egyrészt nehézségekkel nem járt volna s nem járna, másrészt eltekintve minden egyéb politikai előnyöktől, az igazságszolgáltatást tetemesen gyorsította s kétségtelenül javította volna. Ezen alaki törvények között első helyen a polgári perrendtartás áll. Jelenleg a polgárositott határőrvidéken az 1781. évi május hó 1-én kiadott osztr. perrendtartás van érvényben!! Az 1868. évi LIV. törvényczikk által létesített magyar perrendtartás tehát 87 évvel későbbi, — majdnem egy század választja el egyiket a másiktól. Ha még e mellett tekintetbe veszszük, hogy ama perrendtartás még az osztr. tartományokból is kiküszöböltetett és csakis a katonai kormányzat alatt állott határőrvidéken tartotta fen magát, azt hiszem, minden további indokolás és hosszasb fejtegetés nélkül bátran koczkáztathatom azon állítást, hogy a magyar peres eljárás absolute jobb s a mai kor igényeinek inkább megfelelő, mint ama régi, elavult, a rendeletek minden nemeivel 87 éven át kiegészitett, módosított és foltozgatott törvény, melynek egyik kiváló tulajdonsága abban rejlik, hogy az alperest oly véghetetlen kedvező helyzetbe juttatja, hogy ennek kénye-kedvétől függ egy Írásbeli eljárás utján tárgyalt egyszerű per végbefejezését 1 — 2 évvel, mondd egy-két évvel tovább elhúzni. Tudok esetet, hogy egyetlen egy perirat beadására az egyik fél huszonhatszo r vett igénybe 14 napi halasztást, a biróság azon perben tehát egy éven át nem tett semmi egyebet, mint elintézte ezen fél halasztási kérvényeit. És minő akadályul szolgál az érvényben levő perrendtartás minden alkalommal, valahányszor a törvényhozás egyegy ujabb törvényének hatálya e vidékre is kiterjesztetik ? így például hatályba lépett az uj kereskedelmi törvény az erre vonatkozólag 1875. évi deczember 1-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 2. §-a azonban azon intézkedést tartalmazza, hogy a polgárosított határőrvidéken a kereskedelmi peres ügyekben ezentúl is azon rendeletek és szabályok szerint járnak el a biróságok, melyek az ily ügyekre nézve e területen hatályban vannak. Életbe lépett az uj váltótörvény; a m. kir. igazságügyminisztérium szabályozta rendeletileg az eljárást, de ott van a rendelet 3. §-a, mely a polgárosított magyar határőrvidéken meghagyja a régi eljárást. Es vajon miért? Csakis azért, mert az 1868. évi LIV. törvényczikk nem bir eme vidéken hatálylyal; pedig mennyire óhajtandó épen kereskedelmi és váltóügyekben az eljárás egyformasága! Az egyetlen érv, melylyel az 1868. évi LIV. törvényczikk életbeléptetésének eddigi elhalasztása indokolható, az volna, hogy a kormány, tudatában annak, miszerint az ez idő szerint az anyaországban hatályban levő perrendtartás különben is egy ujjal fog felcseréltetni, nem akart a polgárosított határőrvidéken provisoriumot teremteni. Ezt részemről én is elfogadnám, de csak azon esetre, ha az ujabb perrendtartás a peres eljárás gyökeres, ;i szóbeliség és közvetlenség elveire fektetett átalakítását képezné ; de miután az uj perrendtartás tárgyában elkészitett miniszteri javaslat kor.'mtsem az, hanem ellenkezőleg csakis a már