Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 25. szám - A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslata

194 — lévén felismerhető: aligha fogjuk tagadhatni, hogy a kihágás bűnösségének felismerésére szükséges belátás tapasztalatgazdagabb és értelenifejlettebb életkort tételez fel, mint annak belátása, hogy a tolvajlás vagy a gyújtogatás tiltott, bűnös cselekmény. Ha a biró még bűntett vagy vétség esetében is, azon kérdés eldöntésénél, hogy birt-e a kiskorú i cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással, utalva van az elbirálandó bűntett sajátszerű természetének vagy is annak megfigyelésére, hogy a szóban forgó cselekmény természete olyan-e, mely annak bűnös voltát a tapasztalatlanabb és éretlenebb ifjú kedély és jogérzet előtt is felismerhetővé teszi, vagy mint a római jog nagyon helyesen mondja : »persona spectanda est, an potuerit facere« (L. 7. §. 3. ad Leg. Jul. maj.); ha tehát a dolog természetéből folyólag könnyen megtörténhetik, hogy ugyanazon kiskorú vádlott valamely bűntett vagy vétség elkövetésében bűnösnek, tehát arra nézve cselekvő képesnek, valamely más bűntett vagy vétség elkövetésében bűntelennek, tehát erre nézve cselekvő képtelennek találtatik: nem látható be, hogy miért nem volna az individualisálás elvének s ezzel az igazság helyesen felfogott követelményének megfelelőbb, a kihágások tekintetében, melyekre nézve a kézen nem fekvő bűnösség felismerésére szükséges belátás az akarat és értelem még fokozottabb fejlettségétől függ, abirónak a feltételes beszámithatóság kérdésében szabadabb és szélesebb tért engedni, mint azon cselekmények tekintetében, melyeknek legtöbbje mondhatni homlokán hordja Kain bélyegét. Hogy valamely vár vagy erőd fekvéséről a hatóság engedelme nélkül tilos tervrajzot vagy vázlatot készíteni, hogy nagyobb mennyiségű lőszert tilos titkon megszerezni, hogy bizonyos zászlókat, czimereket vagy jelvényeket tilos kitűzni vagy nyilvánosan használni, hogy a középületen kitűzött magyar nemzeti zászlót vagy czimert tilos leszakítani, megrongálni vagy bemocskolni, stb. stb. szóval a kihágások nagyja egy sem »delictuni naturale«, de valószinüleg még kevésbbé lesznek azok a miniszteri rendelet vagy a statútum kaleidoscopszerü bűnös cselekvései és mulasztásai. A dolog természetére való tekintettel helyesebbnek tartanók tehát, hogy a cselekvőképesség illetve a feltételes beszámithatóság kérdése, vagyis az, hogy a kihágással vádolt birt-e cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással, mindazon kiskorúakra nézve külön felvettessék, kik a kérdéses cselekmény elkövetésekor életkoruk legalább huszadik évét be nem töltötték. A nehézségen segíteni kell. Vagy ugy, mint a fentebbiekben ajánlottuk, a feltételes beszámithatóságnak magasabb életkorra való kiterjesztése által, vagy ha ebbeli nézetünk messzire menőnek találtatnék, a következő expediens utján. Az ált. büntető-törvénykönyvnek a kihágásokra nézve is fentartott 81.§-a, mely szerint a büntető-törvény nem tudása vagy téves felfogása a beszámítást nem zárjaki, hatályon kívül volna helyezendő legalább is a kihágással terhelt kiskorúakra nézve. Védekezhessék a 18 éves ifjú azzal, hogy a minisztérium vagy a vármegye rendelettárát nem tévén tanulmányozása tárgyává, az ezen vagy azon szám alatt világot látott tilalmazó vagy rendelő normáról nem szerezhet magának kellő tudomást, cselekedett vagy mulasztott tehát ifjú kedélyének a kérdéses rendelet magától értetődőségét fel nem fogó naivságában, teljesen bona fide és nem a norma szentségével való összeütközési szándékból. Az error vagy ignorantia juris-ra való hivatkozás útját a kiskorúnak elzárni, különösen hol csak kihágásokról, alaki jogellenességről van szó, több lenne mint elvi következetesség, jobban mondva elvi helytelenség, valóságos méltatlanság és az igazság elméjével nem igazolt szigor volna. Az ált. btk. 81. §-ának a kihágások tekintetében még egy megszorítását követeli nézetünk szerint az igazság és méltányosság. Az terror (ignorantia) juris«:-ra való hivatkozás kizárása, akárhogy fordítjuk is a dolgot, nem egyéb mint >praesumtio doli«, a bűnösség ellenbizonyítást nem engedő vélelme. A dolus főtényezője a normaellenesség tudata. A ki midőn cselekszik, nem tudja, hogy a norma ellen cse- I lekszik, mert vagy nem tudja, hogy a norma egyáltalában j létezik, vagy tévesen subsumálja cselekményét a norma pa- j rancsa vagy tilalma alá: az subjectiv összeütközésbe I nem jön a normával, tehát dolose nem cselekszik. A normaellenesség tudata nélküli cselekvés nem beszámítható. A norma nem-tudására való hivatkozás kizárása egyenlő a norma-tudás vélelmével, és ezért egyenlő a dolus, a bűnösség vélelmével. Elvileg tehát az ált. btk. 81, §-a igazolatlan, i mert oly törvényes vélelmet állit fel, mely a modern büntetőjogi fogalmak szerint helyt nem foghat. Az alanyi tényálladék — a dolus vagy a culpa, a bűnösség — soha sem vélelmezendő, hanem mindig bizonyítandó. A kérdéses >doli praesumtio* azonban a büntettek és vétségekre nézre »lex lata«. Helyességét és jogosultságát jellemzik B i n d i n g szavai: >Die Anomalien des Schuldbeweises sind alle Symptome einer hoch gesteigerten Neígung des Staates möglichst oft und möglichst schnell mit der Strafe bei der Hand zu sein, auf die Gefahr hin, auch den Unschuldigen zu treffen. Für diesen Mehrertrag an Strafurtheilen zahlt jedoch der Staat einen theuern Preis. Denn die Saat der Gleichgültigkeit gégén die Scheidung von Schuld und Unschuld, wennauch lediglich auf kleinem Felde gestreut, kaun nur schlimme Früchte tragen. Der Glaube an des Gesetzes Gerechtigkeit geht verloren, vvenn auch der Schuldlose von Rechtswegen Strafe zu erleiden hat«. A miniszteri indokok által hangsúlyozott azon általános kötelezettség, mely követeli, hogy mindenki, a ki valamely államban létez vagy annak területére lép, azon állam törvényei szerint cselekedjék, tehát gondoskodjék arról, hogy annak törvényeit ismerje, — távolról sem képes elméletileg igazolni, a büntető-törvény tudása és helyes felfogásának és ezzel a bűnösségnek ellenbizonyítást kizáró vélelmét. Azért hogy valaki köteles ismerni a törvényt, nem következik hogy valóban ismeri a törvényt ; a ki pedig nem ismerve a törvényt törvényellenesen cselekszik, arról mondhatjuk bár, hogy megsértette kötelességét a törvényt ismerni, törvény-nem-tudása kötelességellenes lesz; de nem mondhatjuk, hogy megsértette a törvényt, melylyel cselekménye objective ellenkezik, nem, hogy cselekménye jogellenes. Valamint a mulasztás, azért hogy a nem-mulasztás kötelesség, nem mondható cselekvésnek, hanem csak a mulasztás kötelességellenesnek, ugy a törvény nem-tudása, mert a tudás kötelesség, lehet kötelességellenes, de soh sem a nem tudott törvény megsértése. Lehet decretálni, hogy a törvény nem-tudása önmagában véve bűncselekmény 2>crimen sui generis«, — de logicai képtelenség decretálni, hogy valamely cselekvést tiltó törvényt lehet megsérteni az illető törvény ismerete nélkül, vagy jóhiszemün történt téves felfogása folytán. A törvénynyel való objectiv ellenkezés nem jogellenesség, ezzé csak az alanyi ellenkezés lesz. Az alanyi ellenkezés pedig fogalmiI lag feltételezi a törvény ismeretét, a normaellenesség tudatát. Zachariae érvelése, melyre a miniszteri indokok a törvény-tudás vélelmének igazolása czéljából hivatkoznak, hogy ugyanis: »az, hogy valami törvényszerü-e vagy azzal ellentétes, az nem csupán juristicai tanulmány által jut az ember tudomására, hanem már a nevelés által, a melyben minden az államban létező ember részesül s melyet gyermekkorától fogva tapasztalás által elsajátít, a miáltal a jogost a jogtalantól megkülönböztetni, tanulja« — a büntettek és vétségek tekintetében is csak >cum grano salis« fogadható el, a kihágásokra vonatkozólag pedig épen a tapasztalat által czáfoltathatik meg. Merész az indokok reménye, hogy a gyakorlatban alig lesz eset, melyben a vádlottat a törvény nemtudása, vagyis nem-tudhatása szempontjából kellene felmenteni. Hogy ugyanis az uj büntető-törvénykönyvet hazánkban mindenki már »de naturali ratione,« a gyermekkorától fogva elsajátított tapasztalás nyomán, minden további juristicai tanulmány nélkül is ismerni, helyesen felfogni fogja: valóban több mint merész praesumtio. Hogy a törvény tudása és helyes felfogása még az erre ex professo hivatott közegeknek is nem kevés fejtörést okozand: a jövő lesz bizonyság. Az instantiák egymást megváltoztató és módositó Ítéletei, a »locus maximé competens« habozó és ingadozó judicaí túrája nagyon alászállitják majd a kérdéses tétel gyakorlati I értékét és bizonyságot fognak tenni a mellett, hogy a modern codexek a társadalom mindenik osztálya előtt nem szükségszerüleg ismeretesek és hogy a törvény tudásának vélelme