Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 25. szám - A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslata

Nyolczadik évfolyam. 25. szair). Budapest, 1878. június 20. Külön mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye", a i „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyDjteménynyel". * kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendő*. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben há^ho a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye", »/. „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel" c.iraü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, télévre 5 forint, negyedéfre 2 forint 50 kr. mentesen, vidékrí] autalvány utján iz előfizetési pénze legczélszerübben MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TÁRTA LOM: A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslata. Dr. Barna Ignácztól. — A határőrvidék és az 1868. évi 54. t.-cz. — A pénzügyminisztérium legújabb jogi actiója.— Tanulmányi rendszerünk és a nemzetközi jog. Eössler István kassai jogakadémiai tanártól. — Jogirodalom. (Magyar államjog. Irta Boncz Ferencz miniszteri tanácsos, közalapítványi kir. ügyigazgató). Horváth Jánostól. — Törvényjavaslat az államtanácsról. — A bars-megyei kir. járásbíróságok és különösen a verebélyi kir. járásbíróság állásáról és jövőjéről. N. N. J. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Lapunk vidéki előfizetőit felkérjük, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében akadály álljon be. ,i 7ciadó-hivatal. A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslata. Dr. Barna Ignácztól. (Folytatás.)*) A szándék és a gondatlanság. Az általános büntető-törvénykönyv 75. §-ában foglalt azon elvtől, hogy büntettet csak szándékosan elkövetett cselekmény, mig a gondatlanságból elkövetett cselekmény büntettet soha és vétséget is csak az esetben képez, ha a törvény különös részében annak nyilvánittatik, — lényeges és nagy horderejű eltérést tüntet fel a kihágásokról szóló törvényjavaslat 28. §-ában tartalmazott következő rendelkezés: »A rendőri kihágás az esetben is büntetendő, ha az gondatlanságból követtetett el, kivéve ha a törvény, rendelet vagy szabály csak a szándékos elkövetést rendeli büntetni.« Tárgyilag teljesen megíelelő intézkedést tartalmaz az osztrák javaslat 53. §-a: »Als Übertretungen werden auch fahrlassíg begangene Handlnngen bestraft, sofern nicht das Gesetz nach Wortlaut und Zusammenhang die Strafandrohung auf vorsatzliche Handlungen beschrankt«. Már az általános büntető-törvénykönyv indokolásában találkozunk azon elvi jelentőségű tétellel, hogy mig a bűntettnél mindig, a vétségnél rendszerint a szándék képezi a büntethetőség alapföltételét, a kihágások természete ezzel épen ellentétes szabály felállítását követeli, Szemben a javaslat ezen rendelkezésével, valamint az indokok jelzett, nem eléggé világos elméleti felfogásával szükségesnek tartjuk tüzetesebb elemzés tárgyává tenni azon kiható fontosságú kérdést, hogy az általános alanyi tényálladék a kihágások tekintetében hogy és miként alakul és vajon a büntetőjogi felelősség általános előfeltételei, a beszámithaíóság sarkelvei módosulnak-e fogalmi szűkségességgel az u. n. policialis jogellenesség esetében. A kihágás, mint a rendelő vagy tilalmazó norma megsértése, az egyéni akaratnak összeütközése lévén a közakarattal, a jogrend közvetlen követelményével, annyi bizonyos, hogy a jogrend a policialis jogellenesség esetében is a bűnös emberi akarat ellen reagál. Valamint a bűntett és a vétség- ugy a kihágásért való felelősség is szabad emberi cselekményt, megvalósult bűnös akaratot tételez fel. Hol a normaellenes eredmény nem mint az emberi akarat megvalósulása jelentkezik, hanem a szó szoros értelmében véletlen, esetlegesség, tehát nem szabad cselekmény, hanem puszta esemény, ott beszámításról a kihágások tekintetében sem lehet szó. Minden büntetőjogi felelősség ki van zárva, hol az ember nem cselekedett, az akarat nem mint oktalan ok testesült meg az okozatban. Eddig a kérdés mi nehézséget sem okoz, mert a felelet kézenfekvő. A javaslat 1. §-a a rendőri Az előbbi czikkeket 1. »M. Th.« 19., 21. és 24. sz. kihágást határozottan cselekménynek mondja. Következve a kihágások tekintetében is szükséges, hogy a beszámithatóság alapföltétele: a cselekvő képesség fent'orogjon. Kell, hogy a megvalósult akarat cselekvőképes ember akarata, azaz oly akarat legyen, mely büntetőjogi relevantiával bir. Releváns akarat pedig csupán a szabad akarat, a választás, az önelhatározás szüleménye. Csak a szabad akarat a bűnös akarat. Ugyanazon okok, melyek kizárják az akarat szabadságát és ezzel a cselekvő képességet aeriminális jogellenességre vonatkozólag, megszüntetik azt és vele a beszámithatóságot, a felelősséget a policialis jogellenességre nézve is. Névszerint tehát kizái'ja a cselekvő képességet a kihágások tekintetében is az intellectualis szabadság hiánya, az öntudatlan állapot vagy az elmetehetségek zavara. Az esztelen vagy öntudatlan ember akarata nem jogilag releváns akarat, mert gyökere nem a szabadság, hanem a szellemi kötöttség, az organicus szükségesség, tette nem cselekmény, hanem merő esemény, tehát nem jogellenesség, nem kihágás. Az általános büntető-törvénykönyv 76. §-ának a kihágásokra való alkalmazhatósága még a »clausula salvificatoria« hiányában sem szenvedhetne kétséget. Ép oly kevéssé az ált. btk. 83. és 84. §§-ainak alkalmazhatósága. A cselekvő képesség fogalmilag feltételezi a kötelesség érzetének kellő fejlettségét. Nem sérti az akarat a kötelességet, ha alanya még nem tudja, hogy mi a kötelesség. A kötelesség érzete és tudata pedig párhuzamban fejlődik az értelmi tehetséggel, következéskép az életkorral. Bizonyos életkor tehát feltétlen kell hogy kizárja a beszámítást, a kor, melyben a cselekvő képeség absolute hiányzik ; bizonyos életkor csak feltételesen, a kor. melyben a cselekvő képesség hiányozhat még, de fen is foroghat már. A ki a kihágás elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta: beszámítás alá egyáltaltalán nem vonható. A ki a kihágás elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte, beszámítás alá csak az esetben vonható, ha cselekinénj'e bűnösségének felismerésére szükséges belátással birt. Elvileg semmi kifogásunk az ellen, hogy az ált. btk. 83. és 84. §§-aira is kiterjed a clausula salvificatoria. Helyesebbnek tartottuk volna azonban, ba a javaslat a fentartott 84 §-ban foglalt beszámítás kizáró körülményt a kihágásokra vonatkozólag módosított alakban szabályozta volna. Nézetünk szerint ugyanis a kihágások feltételes beszámithatóságának a tizenhatodik évet még be nem töltöttekre való megszorítása aligha felel meg a dolog természetének. Ha meggondoljuk, hogy az »error juris nocet« igazságta lanelve a kihágásokra nézve is érvényében fentartatik ámbátor még kevésbbé várható, hogy a polgárok a kihágásokról rendelkező normák áttekinthetlen tömegének ismeretét kellőkép elsajátitani képesek lesznek, és noha a policialis jogellenesség számos esetében a >fas et nefas« biztos és tiszta tudata az élet és a mindennapi tapasztalat nyomán is csak nagy nehezen szerezhető meg, a cselekmény bűnös volta magából annak természetéből nem egy könnyen