Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 24. szám - Döntvénybirálat. III. [r.] Köteles-e azon hitelező, ki a csődöt kérte, a megállapított tömeggondnoki és perügyelői költségeket viselni?

vényben jelöltessék meg és állittassék a megfelelő sanctio I alá, Hogy a javaslat e tekintetben nem ment el a lehetőség határáig, hogy a transgressiók egyszerűbb áttekinthetése végett részletes rendelkezéseiben felette tartózkodó, meggy űz egy pillantás a külföldi codexeknek a kihágásokról szóló különös részébe. Alkalmunk lesz fejtegetéseink további folya- ! mában több ily hézagra rámutatni. A jelzett eljárás pedig nemcsak azt eredményezné, hogy a hatalom tulterjeszkedési vágya kellőleg korlátoltatnék, — ascala csak külső és kevés biztosítékot nyújtó korlát, — hanem eléretnék általa az is, ami az elmélet álláspontjáról leginkább érdekel, ugyanis az, hogy tágulván a törvényhozó szeme előtt az általános elvek uralma alá állitandó kör, a generálizálás biztosabb tényi alapokra támaszkodhatnék és nem volna veszélyes ugrás a sötétbe. A büntettek vagy vétségek és a kihágások, mint a fen- ! tebbiekben kifejtettük, közösen találkozván abban, hogy azok is ezek is törvényszegést, alaki jogellenességet képeznek, — a genericus különbség ugyanis a bűntetteknél a jogellenesség béltartalmának, a bűnösség mozzanatának máskénti alakulásában áll, azaz mig a kihágások csakis tisztán alaki jogellenességet tartalmaznak, a büntettek és a vétségek bár szintén alaki jogellenességet, törvényszegést, de ezen fölül még valóságos materiális jogsértést is rejtenek ma- | gukban, — kétségtelen, hogy ezen részleges rokonság követ- j keztében a büntetőjogi általános elvek között számos oly j határozmány is foglaltatik, mely a jogellenességáltalános természetéből vezettetvén le, a jogellenesség mindkét nemére egyaránt, tehát a bűntettekre és a vétségekre is alkalmazást fog találhatni. A beszámítást kizáró vagy enyhitő körülmények, mint p. o. az akarat szabad elhatározási képességének hiánya, öntudatlan állapot vagy elmezavar folytán, a vis absoluta és compulsiva, a jogos önvédelem, a végszükség, az életkorbeli különbségek stb. kétségtelenül a formális jogellenesség esetében is helyt foglalhatnak. Az őrült | formai jogellenességet sem követhet el, mert a jogellenesség akármely neme beszámitható cselekményt, akarati bűnösséget tételez fel. A kihágásokról alkotandó külön törvénykönyv technicájának tekintetéből felmerül tehát azon fontos kérdés, hogy a jelzett közös általános elvek, vagyis az a büntető-törvénykönyvnek a kihágásokra is alkalmazható általános határozmányai felvétessenek-e újból a külön codex általános részének keretébe, vagy ez kizárólag csak az eltérő illetve a kihágásokra vonatkozó sajátszerű általános elvek megállapítására szoríttatván, a közös elvek érvénye az újbóli részletes felsorolás helyett egy általános szabály az u. n. íclausula salvificatoria« által biztositassék. A magyar javaslat álláspontja kifejezésre jut a 14. §-ban. »A büntető-törvénykönyv általános határozmányai, a mennyiben a jelentörvény ellenkezőt nem állapit meg, a kihágásokra, is alkalmazandók*. Hasonló szabályt tartalmaz p. o. az oldenburgi btkv 309. czikke. A javaslat rendszere tehát csak az eltérő általános határozmány ok megállapítására szorítkozik, az idézett szakaszban foglalt záradékkal biztosítván a közös általános határozmányok subsidarius érvényét. A törvényalkotási oeconomia szempontjából a rendszer ellen semmi kifogásunk. Az ellenkező eljárás aránytalan nagy külső kiterjedést kölcsönzött volna az uj codexnek. Nem nyomhatjuk el azonban aggodalmunkat, hogy a kérdéses szabály a fentartott általános határozmányok körüli gyakorlatot a világos és szakaszszer ü hivatkozás hiánya folytán nagyon könynyen ingadozóvá, bizonytalanná, habozóvá teheti, kivált ha meggondoljuk, hogy még sejtelmünk sem lehet azon kérdés mikénti eldöntéséről, hogy törvénytudó birákra vagy közigazgatási közegekre fog-e bizatni a kihágások feletti biráskodás. Nem kis nehézségeket fog okozni azon kérdés, hogy az általános büntető-törvénykönyv egynémely határozmánya fentartatott-e a kérdéses záradék által, mely csak »ellenkező« megállapítás eseteire zárja ki azok érvényét. Hogy az általános büntető-törvénykönyv mely szakaszai ellenkeznek a rendőri törvénykönyv általános részének szakaszaival, nem ép könnyű kérdés. Tán mégis czélirányosabb, bár nem tagadjuk fáradságosabb lett volna, az érvényükben fentartott általános határozmányokat szakaszszerüleg idézni. Nem eléggé sikerültnek n.ondhatjuk továbbá a 14. §. szerkezetét és szövegezését, > a mennyiben a jelen törvény ellenkezőt nem állapit ni eg.c Nem szabatos ugyanis akitétel, hogy mindazon általános határozmány érvénye fentartatik, melyre nézve >ellenkező* megállapítás nem fordul elő, mert hatályon kivül helyeztetik mindazon általános határozmány, melyre nézve a kihágásokról szóló külön törvénykönyv általános részében > eltérően c intézkedik. Fentartatnak tehát csak azon általános határozmányok, melyekre nézve sem ellenkező, sem eltérő megállapitás nem fordul elő. »Ellenkező* és »eltérő« nem ugyanaz. Hogyan is mondhatnók, hogy p. o. a javaslatnak a büntetési rendszerre vonatkozó megállapításai ellenkeznek az általános büntető-törvénykönyv idevágó rendelkezéseivel? Az elzárás tán csak nem ellenkezője a halálbüntetésnek? Más, eltérő; de nem ellenkező. — Nem talál végre elég éles kidomboritást a szakasz szerkezetében azon eszme sem, hogy az általános határozmányok alkalmazhatlansága a szabály, alkalmazhatósága pedig a kivétel, a subsidiarius. Ugy ezen csak subsidiarius érvényét a büntető-törvénykönyv általános részében foglalt szabályoknak, valamint az alkalmazhatóság jelzett feltételét tán jobban hangsúlyozná a következő szerkezetű rendelkezés: »A mennyiben a jelen törvény eltérően nem intézkedik, a büntettek- és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv általános határozatai alkalmazandók*. (Folytatása köv.) Döntyénybirálat. III. Köteles-e azon hitelező, ki a csődöt kérte, a megállapított tömeggondnoki és perügyelöi költségeket viselni ? (T . . .) Az 1840. XXII. t.-cz. 5. §-ának b) pontjában foglalt azon intézkedés, hogy a hitelező a csődöt kérheti, ha az adós tartozásainak eleget tenni nem képes, okszerüleg azon magyarázatra és gyakorlatra vezetett, hogy beigazolt teljes vagyonhiány esetében is kérelmezés folytán a csőd megnyittatik. A hitelező ily esetben ezen jogával azért él, mert az adósra ez által erkölcsi nyomást vél gyakorolhatni, és a csőd-eljárással kapcsolatos fenyítő vizsgálatban követelésének kielégítését előmozdító factort lát; avagy az esetleg kiszabandó büntetésben keresi az elégtételt. A hitelező által kért csőd megnyitása érdeket tételez fel, mely őt e lépés megtételére indítja. Érdeke érvényesítése czéljából tétetik I folyamatba a csődeljárás, működnek a törvénykezés orgánumai, s ugy I az ő, mint netán más hitelezők jogainak mégvédésére rendeltetik ki a | tömeggondnok és a perügyelő, ki ha a hitelezők összessége jogainak megvédése czéljából lett is kirendelve, mégis a csődöt kérő hitelező j kérelme folytán működik egy határozott irányban. Ha egy vagy több hitelező által kért csőd beigazolt vagyonhiány ! miatt megszüntettetik, azon kérdés merül fel, vajon a tömeggondnok és perügyelő a csődöt kérő hitelezőktől jogositott-e követelni dijait vagy sem ? A m. kir. Curia mint legf. ítélőszék 1877. június 4-én 385. sz. a. hozott végzésével a kérdést igenlőleg oldá meg; mig ugyanaz nap 389. sz. alatt hozott végzésével ugyanazon kérdés ellenkező megoldást nyert. E két rendbeli végzés indokolása a kérdés jogi oldalát legkevésbbé sem világosítja fel; az első csak azt tartalmazza, hogy: »az eljárás a hitelező érdekében történik,* és a második ennél is velősebb, »mert: csődtömeg hiányában a csődöt kérő hitelező csakis a csődnyitás folytán felmerült készkiadások megtérítésére kötelezhető.« Ily esetekben a bírálat az indokok megczáfolására kinemterjed| bet, saz elvi kijelentés helyességének bírálata nem az ítélet indokaiból lesz merithető. A magyar csődtörvény a tömeggondnok és a perügyelö állása j közt, a teendőkben fekvő különbségtől eltekintve, határozott ellenté| tet ismer el. A tömeggondok — az ideiglenes tömeggöndnok kirendelését e helyütt figyelmen kivül hagyva — a hitelezők megbízottja és j kizárólag azok érdekében működik. A niegbizotti minőség, a hitelezőI ket illető korlátlan választási jog és a tömeg kezelésére vonatkozólag j ugy a hitelezők összessége, mint a hitelezők választmánya által a megj bizást módosító, korlátozó és kiterjesztő meghagyásaiban megerösités-t | nyer. A törvény ezen intentiója még az ideiglenes tömeggondnok ki1 rendelésében is Dyilvánul, a mennyiben a 11. §. »a netán helyben levő hitelezők meghallgatásával egy ideiglenes gondnokot rendek.