Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 23. szám - Döntvénybirálat. 2. [r.] Exeptio non rite adimleti contractus

DöntYénybirálat. II. Exceptio non rite adimpleti contractus. (Dr.B.I.) Alegf. ítélőszék 1878. évi 1422. sz. a. kelt Ítéletének indókáiban a következő tételt állilja fel: »Vevő tartozik a küldött áruczikkek h a s z n a v e h e 11 e n s é g é t bizony itani«.*) Ezen általánosságban mindenesetre helytelen tétellel szemben helyén valónak látjuk tüzetesebb vizsgálat tárgyává tenni azon kérdést, hogy miként alakul a bizonyítás terhe, ha kereskedelmi vétel esetében a vevő az áru minőségét kifogásolja. A kereskedelmi törvény a felvetett kérdésről hallgat. A346. §. a más helyről küldött áru kifogásolhatásának előfeltételeit, a haladéktalan megvizsgálás és értesítés kötelességét állapítja meg; a 348. §. pedig az alapos kifogás jogkövetkezményeit szabályozza. Az »onus probandi« kérdése tehát a kereskedelmi szokás, esetleg az általános magánjog elvei szerint döntendő el. Az áru minőségének kifogásolása támaszkodhatik vagy arra, hogy az áru nem bír a szerződésileg kikötött minőséggel, vagy arra, hogy nem bír a törvényi kellékekkel. A minőségi kellékek forrása ugyanis vagy a szerződés (dictum promissum), vagy a törvény. A törvényi kellékek ismét vagy a kereskedelmi törvény vagy az általános magánjog határozmányain sarkaiknak. A keresk. törv. 321. szakasza megkivánja, hogy más megállapodás hiányában az áru középfajú és minőségű legyen. A 321. §-on sarkalló törvényi kellék azonban csak az »in genere« meghatározott árura vonatkozik. Ezer mázsa buza. Az »in species meghatározott árura nézve az általános magánjog intézkedik. A vétel tárgya ne birjon oly hibával, mely annak hasznavehetőségét lényegesen csökkenti vagy teljesen megszünteti. Az eladó csak a szembeötlő hibákért nem szavatol squae quis ignorare non potuiU. A vétel tárgyát képező, egyedileg meghatározott p. o. óra nem kifogásolható, mert nem középfajú és minőségű, hanem kifogásolható, mert hibás, hasznayehetlen. Az áru minőségének arra alapított kifogásolásával szemben, hogy az nem bir a szerződésileg kikötött kellékekkel, védekezhetik eladó azzal, hogy a szerződésben az áru faja és minősége iránt meghatározás egyáltalában nem foglaltatik, tehát csak a törvényi kéllékekkel kell az árunak bírnia, vagy védekezhetik azzal, hogy általábau elismerve a szerződési megállapodást, tagadja, hogy a vevő által állított minőség lett volna szerződésileg kikötve. Az áru minőségének arra alapított kifogásolásával szemben, hogy az nem bir a törvényi kellékekkel, védekezhetik eladó azzal, hogy szerződésileg a keresk. törv. 321. §-án sarkalló törvényi kellék mellőztetett, illetve, hogy kevesebb mint középfaj és minőség köttetett ki, vagy védekezhetik azzal, hogy az áru hibátlan, hasznavehető. A minőség kifogásolásának különböző tényi alapjához képest fog alakulni a bizonyítás terhe. Mérvadó lesz továbbá a perjogi helyzet, vagyis azon jogi körülmény, hogy a vevő felperesi vagy alperesi minőségben kifogásolja-e az árut. A vevő ugyanis a keresk. törvény 348. §-án alapuló jogait, a minőség kifogásolhatása esetében vagy az ügylettől elállani, vagy a vételár aránylagos leszállítását igényelni, gyakorolhatja kereset vagy technicus értelemben vett kifogás (exceptio) alakjában. Kereset alakjában, ha a már kifizetett vételárt visszaköveteli, kifogás alakjában, ha az eladó a még ki nem fizetett vételárt rajta követeli. Kereset alakjában továbbá, haanetaláni kár megtérítését követeli. A kereset technicus formája pedig ismét a szerint fog különbözni, a mint a vevő vagy az ügylettől akar elállani vagy a vételár aránylagos leszállítását igényeli. Ha a vevő a már kifizetett vételárt az ügylettől való elállás alapján követeli vissza, a kereset vagy az u. n. »condictio indebiti« illetve »cond. causa data causa non secuta« vagy az »actio redhibitoria« lesz, a szerint a mint vagy »in genere« vagy »in specie« meghatározott áru képezi a vétel tárgyát, melytől a vevő elállani óhajt. Ha ugyanis »in genere« meghatározott áru képezi a vétel tárgyát, az oly árunak szolgáltatása, mely a kikötött vagy a törvényi kellékekkel nem bir, egyátalában nem tekinthető a vétel teljesítésének. A kikötött vagy a törvényi kellékek hiánya folytán kifogásolható áru nem az az áru, mely a vétel tárgyát képezi. Azon eset, midőn a kikötött p. o. 85 fontos buza helyett 82 fontos, vagy megállapodás nem történvén, a középfajú és minőségű helyett silány fajú és minőségű buza szállíttatik, — jogilag semmiben sem különbözik azon esettől, midőn a megvett buza egyátalában nem szállíttatik. Egyik esetben ugy mint a másikban a vétel nem teljesített. Már pedig ha az eladó a vételből eredő egyik oldalú kötelezettséget nem teljesítette, a keresk. törv. 335. §-a szerint, a vevőtől a vételből eredő *) L. »M. Th.« Melléklet 153.—154. 1. másik oldalú kötelezettség teljesítését nem követelheti. Ha mindazonáltal a vevő a maga részéről a szerződést teljesiti, — ámbátor az áru kifogásolhatósága folytán, illetve a szerződésnek a másik fél részérőli teljesítése hiányában, a teljesítésre nem kötelezhető, sőt az ügylettől el is állhat, — tartozatlanul fizet, a teljesítés indebitum lesz. Ha fizetett a kifogásolható áru átvétele után, azon téves hiszemben, hogy az nem kifogásolható, megilleti őt a tartozatlan fizetmény iránti kereset (condictio indebiti). Ha fizetett a kifogásolható áru átvétele előtt, a szállítandó áru kifogásolhatlanságácak reményében, illetve feltétele mellett, megilleti őt az u. n. causa data causa (kifogásolhatlanság) non secuta. Azonban ha »in specie« meghatározott áru képezi a vétel tárgyát, az eladott árunak szolgáltatása, még ha a kikötött vagy a törvényi kellékekkel nem bir is, a vétel teljesítésének tekinthető. A kikötött vagy a törvényi kellékek hiánya folytán kifogásolható áru is az az áru, mely a vétel tárgyát képezi. Azon eset, midőn a vétel tárgyát »in specie« képező ló szállíttatik ugyan, de az a dictum promissum ellenére nem 4 hanem csak 3 éves, vagy a törvényi kellék ellenére belső hibával bir, lényegesen különbözik azon esettől, midőn az eladott, egyedileg meghatározott ló egyátalában nem szállíttatik. Azon szerződési kikötés, hogy az egyedileg meghatározott ló ilyen vagy amolyan minőségű: ha igaz, felesleges; ha nem igaz, lehetetlen dictum et promissum, mert a ló mindig csak olyan, a milyen, és nem lehet tényleg olyan, a minőnek igértetett. Az tehát, hogy az eladó a ló bizonyos tulajdonaiért jótállt, nem jelenthet mást, minthogy a kérdéses tulajdonok hiánya esetében szavatolni kész a vevő érdekéért; nem pedig azt, hogy a kérdéses tulajdonokkal nem bíró ló ne tekintessék az eladott lónak. (L. 31. D. de evictionibus 21. §.) A szállított ló, még ha nem'bir is a kikötött vagy a törvényi kellékekkel, ugyanaz lévén, mint az eladott ló, a vétel az eladó által teljesítettnek tekintendő. Ha tehát a vevő a maga részéről is teljesít, — miután a maga részérőli teljesítésnek feltételét csupán a másik fél részéről történt teljesítés képezi, mely teljesítés pedig mint láttuk fenforog, — nem fizetvén tartozatlanul, a condictio indebiti nem foglalhat helyet. Azonban az áru kifogásolhatósága, mint ilyen, czim arra, hogy a vevő a másik fél részéről hibásan bár de mégis teljesitett szerződéstől elállhasson, illetve követelhesse, hogy a szerződés előtti állapot in integrum restituáltassék. Mig tehát az u. n. genus-vétel esetében az ügylettől való elállás joga elméletileg arra vezetendő vissza, hogy a kifogásolható áru szolgáltatása nem tekinthető a vételszerződés teljesítésének, az elállás czime tehát a nemteljesités: addig az u. n. species-vétel esetében az ügylettől való elállás joga elméletileg arra vezetendő vissza, hogy a kifogásolható áru szolgáltatása teljesítés bár, de nem szerződésszerű teljesítés, az elállás czime tehát a hiányos teljesítés (non rite adimpletus contractus). Az »in integrum restitutio« iránti jognak érvényesítésére, mint »actio propria,« az u. n. »actio redhibitoria« van hivatva. Ha a vevő az áru kifogásolhatósága folytán, a vételár aránylagos leszállítását igényeli vagyis a már kifizetett vételárt részben visszaköveteli, a megfelelő kereseti forma vagy a »condictio indebiti* illetve »cond. causa data causa non seruta« vagy az u. n. »actio quanti minoris« lesz, szintén azon különbség szerint, a mint vagy »in genere* vagy »in specie« meghatározott áru képezi a vétel tárgyát.*) A bizonyítás terhe a minőség kifogásának tényi alapjához, a kifogásoló vevő támadó vagy védekező, illetve felperesi vagy alperesi állásához és azon különbséghez képest, hogy nemileg vagy egyedileg meghatározott áru képezi a vétel tárgyát, következőkép fog alakulni. I. Eladó a felperes, vevő az alperes. A kereset tárgya a vételár megfizetése. *) A fentebbiekben iparkodtunk a keresk. törv. 348. §-ában szabályozott jogkövetkezményeket a római formákra visszavezetni. Hogy a kérdéses szakaszban a species-és genus-vétel között különbség nem tétetik, banem az áru kifogásolhatóságának jogkövetkezményei általában szabályoztatnak, nem akadályozhatja az elméletetabban, hogyaz ügylettől való elállás jogáta magánjog egyéb elveivel összhangzásban construálja. A bizonyítási teher kérdése a categorisálás nélkül nem volna megoldható. Abból, hogy a szakasz az ügylettől való elállás jogát a genusés species-vétel eseteire nézve nem köti különböző feltételekhez, nem következik, hogyazelállhatás feltéleit mindig a vevő tartozik bizonyítani. — Fejtegetéseinkben nem helyezkedhettünk tisztán a római alapra. Törekvésünk csak az volt, a kereskedelmi törvény által szabályozott jogkövetkezményeket lehetőleg a római categoriákra visszavezetni. A keresetek neve változott, — lett magyar vagy német — de lényegük nagyjában még mindig a római. Megemlitendőnek tartjuk még a tisztán római álláspontot a genus-vétel esetében. A kifogásolható áru szolgáltatása egyenlő a nemteljesitéssel. Vevő a nemteljesités folytán eo ipso nem állhat el az ügylettől, hanem az »actio empti«-vel követelheti a teljesítést, illetve a kifogásolható áru helyett más kifogásolhatlan árut követelhet. De követelhet továbbá az »actio empti«-vel nemteljesités miatti kárpótlást. Kára pedig esetleg csak ugy és azzal pótolható, hogy vagy a szerződéstől elállhat, vagy a vdelár aránylagosan leszállittatik. A szerződéstől elállás azonban az u. n. • condictio indebiti i-vel is érvényesíthető volt.