Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 23. szám - Bíróságaink praxisa az ügyvédi munkadíj megállapítása tárgyában

a) A vétel tárgya sin genere« meghatározott ára (genus-vétel). a) Alperes kifogásolja az áru minőségét, mert nem bir a szerző­désileg kikötött kellékekkel, p. o. nem 85 fontos buza, nem egyptomi koráll. Azt, hogy szerződésileg bizonyos kellékek köttettek ki, ha e ki­kötés folytán nagyobb kötelezettség terhelné az eladót, mint ha más megállapodás hiányában a törvényi kellékeknek kellene megfelelnie, alperes, illetve vevő tartozik bizonyítani. Vevő tartozik tehát bizonyí­tani, hogy eladó több mint középfajú és minőségű búzára, nem ázsiai, hanem egyptomi korállra kötelezte magát. »In genere« meghatározott áru képezvén a vétel tárgyát, az áru minőségének kifogásolása egyenlő azon állitással, hogy egyátalában nem teljesíttetett. A szerződésszerüt­len teljesítés jogilag egyenlő a nemteljesitéssel. Az »exceptio non r i te aclimpleti contractus« genus-vétel esetében nem más, mint »exc. non adimpleti contractus«. Miután eladó a keresk. törv. 335. § a sze­rint teljesítést csak ugy követelhet, ha maga is teljesített, azt hogy tel­jesített, alperes tagadása ellenében, bizonyítani tartozik. A szerződés­szerütlen teljesítés egyenlőiévén a nemteljesitéssel, illetve csakis a szer­ződésszerű teljesítés lévén teljesítésnek tekinthető, eladó, hogy bizonyít­hassa a teljesítést, tartozik bizonyitani a szerződésszerű teljesítést. E szerint tehát az e'adó tartozik bizonyitani, hogy az áru a szerződésileg kikötött kellékekkel bir, hogy p. o. a buza 85 foutos, a korall egyptomi. De azért abból, hogy az eladó a teljesítést, illetve a szerződésszerű tel­jesítést bizonyitani tartozik, nem következik, hogy a teljesítés illetve a szerződésszerű teljesítés ténye a kereseti alaphoz (fundamentum actio­nis) volna számítandó. Azon felfogásnak, hogy az érintett ténykörül­mények nem tartoznak a kereseti alaphoz, többek közt egyik perjogi következménye, hogy eladó védelmével nincs praecludálva, ha kereset­levelének történeti részében az illető ténykörülményekről nem is tesz említést, hanem bevárja az alperesi felszólalást. ;í) Alperes kifogásolja az áru minőségét, mert nem bir a törvényi kellékekkel, p. o. nem középfajú és minőségű, konkolyos, üszkös, tisz­tátlan buza. Az áru minőségének a törvényi kellékek hiányára alapí­tott kifogásolása szintén egyenlő azon állitással, hogy egyáltalában nem teljesítetett. Következőleg az eladó, ki a teljesítést, és genus-vétel ese­tében a megfelelő teljesítést bizonyitani tartozik, köteles igazolni, hogy az áru megfelel a törvényi kellékeknek. Az eladó tartozik tehát bizo­nyitani, hogy p. o. a buza középfajú és minőségű, nem konkolyos, nem üszkös, nem tisztátlan. Ha eladó azzal védekezik, hogy szerződésileg a törvényi kellékek mellőztettek azaz hogy szerződésileg kevesebb mint középfajú és minőségű áru köttetett ki, miután a keresk. törv. 321. §-a által reárott törvényi kötelezettségnél csekélyebb szerződési kötelezett­séget vesz maga számára igénybe, tartozik ezt bizonyitani, ellenkező­leg mint a fentemiitett esetben, midőn a vevő a törvényi kötelezettség­nél nagyobb szerződési kötelezettségnek az eladó általi elvállalását állítja. b) A vétel tárgya »in specie< megbatározott áru. a) Alperes kifogásolja az áru minőségét, mert nem bir a szerző­désileg kikötött kellékekkel. »In specie« meghatározott áru képezvén a vétel tárgyát, az áru minőségének kifogásolása nem egyenlő azon ál­litással, hogy egyáltalában nem teljesíttetett. A szerződésszerütlen tel­jesítés nem lévén egyenlő a nemteljesitéssel, eladó, ki csak a teljesítést tartozik bizonyitani és csak ha a szerződésszerütlen teljesités egyenlő a nemteljesitéssel, egyszersmind a szerződésszerű teljesítést, species-vé­tel esetében csak a teljesítés tényét tartozik bizonyitani, tehát nem a szerződésszerű teljesítést. Eladó tehát nem tartozik bizonyitani, hogy p. o. a ló szürke szőrű, mint igértetett. A szerződésileg kikötött kellé­kek hiánya, illetve az áru kifogásolhatóságában álló hiányos teljesítés az ügylettől való elállás vagy a vételár aránylagos leszállításának ö n­á 11 ó czimét képezi. A vevő elállhat, nem mert i g é r t e t e tt, hogy a ló szürke szőrű lesz, hanem mert a ló nem szürke szőrű. A teljesítés szerződésszerütlen, hiányos volta a jelzett jogokat megállapító önálló ténykörülmény lévén, az arra védelem tekintetéből hivatkozó vevő által bizonyítandó. A vevő tartoznék fizetni, mert teljesíttetett, de nem tartozik fizetni, mert szerződésszerütlenül teljesíttetett. Valamint eladó köteles bizonyítani, hogy vevő tartozik fizetni, ugy vevő kö­teles bizonyitani, hogy nem tartozik fizetni. Következőleg köteles bizonyitani, hogy szerződésszerütlenül, hiányosan teljesíttetett, hogy p. o. a ló nem szürke szőrű. /?) Alperes kifogásolja az áru minőségét, mert nem bir a törvé­nyi kellékekkel, tehát mert oly hibával bir, mely annak hasznavehető­ségét lényegesen csökkenti vagy teljesen megszünteti. Az «) alatt mon­dottak megfelelő alkalmazásához képest, a hibásság, a hasznavehet­lenség bizonyítása species-vétel esetében vevőt terheli. Vevő tartozik te­hát bizonyítani, hogy p. o. a ló belső hibával bir. II. Vevő a felperes, eladó az alperes. A kereset tárgya a már kifizetett vételár részbeni vagy egészbeni viszszafizetése. a) A vétel tárgya »in genere« meghatározott áru. Akár a szer­ződési, akár a törvényi kellékek hiányára állapittatik a minőség kifő­gásolása, mint fentebb láttuk, a cond. indebiti vagy causa data causa non secuta foglal helyet. Az »indebitum« illetve a »causa non secuta« bizonyítása azt terheli, ki annak alapján jogot formál a visz­szakövetelésre, következőkép a vevőt, ki a kifizetett vételárt mint tarto­zatlan fizetményt követeli vissza. Az »indebitum« a »causa non secuta« bizonyítása a vevőt terhelvén, tartozik az áru kifogásolhatóságát bi­zonyitani. A tévedés vagy a feltételező causa külön bizonyítása feles­leges, mert a körülményekből kiderül, hogy a vevő azon téves Íriszem­ben, hogy az áru nem kifogásolható, vagy azon reményben, hogy az nem lesz kifogásolható, fizette ki a vételárt. Eladó, ha azzal véde­keznék, hogy a vevő nem tévedésből, hanem a kifogásolhatóság tudatában fizetett, miután ezzel azt állítaná, hogy a vevő az árut nyilván vagy hallgatag helyeselte, hogy a minőség kifogásolásáról lemondott, tartoz­nék a helyeslés, illetve a lemondás önálló ténykörülményeit bizonyitani. b) A vétel tárgya »in specie« meghatározott áru. Akár a szer­ződési, akár a törvényi kellékek hiányára alapittatik a minőség kifo­gásolása, miután a vevő által támasztott actio redhibitoria vagyquanti minoris a hiányos teljesítés jogszerző tényére vezetendő vissza, a vevő tartozik az áru kifogásolhatóságát, a teljesítés hiányosságát, mint ke­resetének jogalapját, bizonyítani. bíróságaink praxisa az ügyvédi munkadíj megálla­pítása tárgyában. (Oe.) Bíróságaink gyakorlata az ügyvédi követelésekre nézve nem kedvező ; ezt minden ügyvéd saját tapasztalásából tudja. De nem árthat egyes oly bírósági határozatokat kiemelni és megbeszélés tárgyává tenni, melyek a törvényeknek az ügyvédekre nézve hátrányos és hely­telen magyarázatán alapulnak. Ilyen a semmitőszéknek Dr. Dell'Adami Rezső által e lapok 15. számában a törvénymagyarázat szempontjából már bírálat alá vett ha­tározata, melylyel a 20 irtot meg nem haladó, akár bíróilag megállapí­tott akár meg nem állapított ügyvédi munkadíj- és költségkövetelés iránti keresetek a községi bíróság illetőségéhez tartozóknak kimondattak. Ilyen továbbá a legfőbb ítélőszék 1878. évi február hó 12-én 1030. szám alatt hozott határozata, melylyel felperes ügyvédet ügyvédi munkadíj- és költségkövetelés iránti keresetével azon ok­ból mozdította el, mert díjjegyzék helyett költségjegyzé­ket csatolt be.*) Ezen határozat nem kevésbbé helytelen, mint az ügyvéd 20 irtot meg nem haladó követelése iránti keresetét a községi bíróhoz utasító semmitőszéki határozat. Az 1874. évi XXXIV. t,-cz. 58. §-ában ugyan az foglaltatik »ha az ügyvéd a jutalomdíj és költ­ségek iránt stb., díjjegyzékét az illetékes bíróság előtt per utján érvényesítheti«, a törvényben tehát csakugyan di j j egyz ék és nem költ­sé g jegyzék fordul elő, de eltekintve attól, hogy csak fel nem tehető, hogy a törvényhozó ezen szó >dijjegyzék< használatával azt akarta volna kimondani, hogy az ügyvéd csakis munkadijait per ut­ján érvényesítheti, kiadásait pedig nem, az 58. §-nak ezen szavai »ha az ügyvéd a jutalomdíj és költségek iránt az általa képviselt féllel sem ki nem egyezett stb.«, kétséget nem engednek arra nézve, hogy a törvényhozó az ügyvédnek nem csak munka- vagy juta­lomdijai, hanem költségeinek vagyis kiadásainak is kereset utjáni ér­vényesithetését akarta kimondani. Ezen szó »díjjegyzék* alatt következő­leg nem csupán a munkadijak jegyzéke, hanem a munka és ki­adások jegyzéke értendő, vagyis az, a mi ugy az ügyvédek, mint a bí­róságok és a jogkereső közönség által az 1874. évi XXXlV. t,-cz. ho­zatala előtt, sőt ezen törvény hatálya alatt is általánosan használt ^költségjegyzék* neve alatt értetett és értetik. Az 58. §-ban tehát helytelenül van ezen szó »dijjegyzék« a sokkal helyesebb, mert álta­lánosan ily értelemben használatban lévő »költségjegyzék« he­lyett használva ; de ha helytelenül is van használva, ugy mégis kétségte­len, hogy a törvényhozó ezen szóval ugyanazt akarta megjelölni, amit eddig költségjegyzék alatt értettünk és ezentúl is érteni fogunk. Az ügyvédi foglalkozás nemcsak munkával és idővesztéséggel, hanem ki­adásokkal is jár, és oly kereset, melyben az ügyvéd csak munkadijakat vagy jutalomdijakat és nem kiadásainak visszatérítését is követeli, melyben tehát csakis munkadíjainak jegyzéke, vagyis nemcsak névleg, hanem valósággal díjjegyzék alapján perel, kevés van és lesz, de kény­telen az ügyvéd gyakran ugy munkadijait mint kiadásait együttesen kereset utján érvényesíteni. Már most mit tévő legyen, hogy keresete az idézett legfőbb itélőszéki határozat értelmében vissza ne utasitassék ? Vagy el kell különítenie a felszámított munkadijakat a kiadásoktól és ily módon egy külön díjjegyzéket elkészíteni, és ezt külön kereset ut­ján érvényesíteni ? — akkor eléri ugyan, hogy munkadijai megítéltet­nek; de miként érvényesítse kiadásái visszatérítése iránti követelését, mely kiadások nem ritka esetben annyit vagy többet tesznek, mint a munkadijak czimén megállapított vagy megítélt összeg Indítson ? ta­lán külön pert a kiadások jegyzéke alapján? Ezen per valószínűleg a *) L. »M. Th.c, Melléklet 122. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents