Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 22. szám - A magyar ügyvédség reformja

— 172 — dák aranybányák voltak, az ügyvédi létszám megszorításának elejtésével a sorompók a törekvő fiatal emberek előtt is megnyíltak, és ezek különösen a fővárosokat elárasztván, nagyobb mozgékonyságuk és olcsóbb munka által a régibb ügyvédeket nagy részben biztos állásaikból kiszorították. Az ügyvédek számának szaporodása folytán a munka azok között sokkal inkább megoszlott, és mindegyiknek jövedelme kisebb lett, mint korábbi időkben volt. Azon kivül az ujabb ügyvédnemzedék ellen hiányos képzettség és megbizhatlanság miatt számos panasz támasztatott. Ezen körülmény, de különösen a kereset csökkenése, a lajtántuli ügyvédeket erélyes cselekvésre serkentette; az ügyvédgyülés és az összes ügyvédi kamarák oly javaslatok kidolgozásán fáradoznak, melyeknek életbeléptetésétől a bajok orvoslását reménylik. Ama hatalmas mozgalomnak pedig, melylyel e tárgy vitatását megindították és mintegy országos ügygyé tették, kisebb-nagyobb mérvben minden esetre üdvös eredménye megleend. Mig az érintett bajok a Lajtán tul az egész ügyvédi karnak a hiányok orvoslására irányzott buzgó tevékenységét eredményezték, addig nálunk, jóllehet az elégedetlenség 6okkai elterjedtebb és indokoltabb, az csak néhány hírlapi csikkben és a kamaráknak az igazságügyminÍ8zteriumhoz intézett évi felterjesztéseiben nyert többé-kevésbbé megfelelő kifejezést. Ezen felterjesztésekben foglaltakkal a kivántczél nem éretnék el. A minisztérium leginkább az ügyvédrendtartásnak hiányai, nem ritkán alárendelt természetű hiányai javítása végett ostromoltatik. Évről-évre ugyanazon gravameueket hangoztatják, a nélkül hogy a baj lényegét csak távolról érintenék. Mintha idegenkednének az elégedetlenség valódi okát feltárni! Előbb a baj okát kell ismernünk; akkor gondoskodhatunk annak eltávolításáról. Igénytelen véleményem szerint az elégedetlenség forrását első sorban a kellő munka és kereset, másod sorban a kellő szakképzettség és megbízhatóság hiánya képezik. Nem tagadható, hogy a közjegyzőség, a sommás váltó- keresetek s a bagatell eljárás behozatala az ügyvédek jövedelmét nagyon csökkentette; de ezen újítások nagyban és egészben szükségesek, a fenforgó viszonyok által indokoltak és bárha sok tekintetben czélszerübben rendezhetők voltak, a magyarországi ügyvédek nem oly önzők, hogy a szükséges törvények létrejöttét maguk is nem kívánták volna. Nem ezek, sem a kereskedelmi forgalom hosszabb idejű pangása által beállott munkahiány ellen irányulhat a zúgolódás. E téren az ügyvédeknek anyagi helyzetük javítására törekvő működése sikertelen is volna. Nálunk is a munka és a kereset apasztásának főokát az ügyvédek tulszaporodásában kell keresnünk; a tulszaporodás megakadályozása nemcsak ügyvédi, de országos érdek is. észlelhetök-e vádlotton a jelenben oly kórnak tünetei vagy a múltból olyannak nyomai, mely vagy általában vagy időközileg a vádlott elméjére zavarólag hatott, s melynek esetleges behatása alatt a vádbeli cselekményt nem teljesen vagy épen nem beszámítható állapotban követte el a vádlott ? Nem tagadhatni, miszerint a bírói aggály némikép jogosult, mert ugy a vádbeli cselekmény mint vádlottnak előélete és magaviselete bizonyos tekintetben az elmezavar jellegét hordja magán, és első tekintetre lélektani magyarázatához sok kétely fér; szükséges ennél fogva ugy a vádbeli cselekmények, mint magának a vádlottnak minden oldalróli beható vizsgálása. Több eset lehetséges. Nevezetesen vádlott már régóta magába rejtve hordhatta az elmezavar csiráját és ez csak alkalomra várt, hogy teljes erővel kitörjön. Ily feltevés elmekórtani tapasztalatok alapján jogosultsággal bír, mert ismertetnek oly kóros állapotok, melyek mellett az egyén hosszú időn át lelki egészséget mutat, s időközben dühös rohamoktól lépetik meg, melyekben öntudatát részben vagy teljesen elveszti. Meggondolandó azonban, hogy concret esetben a puszta feltevés a biró előtt mit sem ér ; itt okvetlen szükséges a kórosság kimutatása. Jelen esetben az elmének kóros állapotát semmivel se lehet bebizonyítani; vádlott soha téveszmékben, érzéki csalódásokban, időközileg jelentkező dühöngési rohamokban, egyátalában agybántalmakban nem szenvedett, tulajdonképeni elmebetegség tehát itt csak némi alappal is fel nem vehető. De vádlott iszákos ember volt. Lehetséges, hogy a szeszes italok mértéktelen élvezete megmérgezte már agyát és idegrendszerét oly annyira, hogy elméjére zavarólag hatott. Mindenek előtt megjegyzendő, hogy vádlott saját és egyéb tanuk állításai szerint nem épen túlságosan ivott, a szeszes italokat eléggé jól tűrte, mikor ittas volt öntudatát nem vesztette el, nem dühöngött, nem volt feltűnően izgatott; bizonyítja ezt, hogy midőn egy alkalommal borozás közben öcscse ellen fenyegetőzött és kést ragadott, hogy azzal majd megöli, egyes erélyes felszólalások elégségesek voltak őt észre téríteni. Orvosa állítja ugyan, hogy vádlott Az ügyvéd, ki költséges és fáradságos 20 évi tanulmányozás után a gyakorlatba kilép, a társasági intézmények oly berendezését követelheti, melyek által habár fentartása nem biztosíttatik is, de neki mégis alkalma nyilik becsületes uton és szorgalom mellett annyit szerezni, hogy abból magát és családját gond nélkül eltarthatja és munkaképtelensége idejére is évenkint valamit félre is tehet. Az ügyvéd, kit azon gond nyom,hogy miből fog családjának holnap kenyeret adni, kinek szorgalma és becsületessége daczára, annyi munkája sincs, hogy abból családját tisztességesen eltarthatja, még a kevés teendőjét sem láthatja el teljes odaadással és buzgalommal, attól nem is követelhető, hogy a tudomány és annak haladása iránt érdeklődjék, az nem fog tanulhatni, mert az életfentartás iránti mindennapi gondok legjobb erejét és tevékenységét megemésztik, megzsibbasztják és némelykor tán törvényellenes cselekedetre is ragadják. Ez egy társadalmi baj, melynek eltávolításáról nemcsak az ügyvédnek, de a törvényhozásnak is gondoskodnia kell. A magyarországi ügyvédség sokkal nagyobb szabadságra van szoktatva, semhogy az alkotmányos intézményeinkkel amugyis nehezen összeegyeztethető, az egyéni szabadságot megszorító numerus clausus behozatala ajánlható volna. Sokkal czélszerübb, hathatósabb eszközt képezne az ügyvédek tulszaporodása ellen a gyakorlatnak 7 vagy 8 évre való kiterjesztése. Ez nemcsak hatalmas gát volna az ügyvédi pályára való tódulás ellen, hanem különösen a vizsgák szigorítása mellett garantiául szolgálna arra, hogy az ügyvédi pályára készülő a gyakorlati 7 vagy 8 év alatt a szaktudományban továbbképződhetik, a gyakorlat minden ágait megismerni tanulja, és a higgadság, az érettség és komolyság azon fokát sajátíthatja el magának, a melyet még képesebb fiatal ügyvédeinknél is gyakran nélkülöznünk kell, és mely tulajdonok által azon körök tiszteletét és becsületét érdemelnék ki, amelyekben működni hivatva vannak. Távolról sem kecsegtetem magam azon reménynyel, hogy az ügyvédi gyakorlatnak 7—8 évre való kiterjesztése által ezen rendelkezés hatálybaléptetésekor vagy azután azonnal több munkája volna és jobbra fordulna sorsa a magyarországi ügyvédnek; annyian vagyunk immár, hogy az első néhány évben kedvezőbb fordulatot nem igen várhatunk, sőt prognostikálni lehet, hogy az ügyvédek között nagy mérvet öltött elszegényedésnek és tespedésnek a szenvedett csapások alatt megtörött áldozatait még csak ezután fogjuk jobban megismerni. De ha a tervezett rendszabály joghatálya mindazokra kiterjesztetnék, kik az ügyvédségre még nem képesitettek, feltehető, hogy addig, mig a hét évi gyakorlatot betöltött ügyvédjelöltek az ügyvédségre képesítést nyerhetnek, a munka és az ügyvédek száma közötti egyensúly helyreáll és a szakértő ügyvéd kellőleg kifejtett szorgalom és becsületes ügykezelés mellett gond nélküli megélhetésre számithatni fog. Nem akarom állítani, hogy a javasolt rendszabály életbeléptetéegy izben lázas betegségben levén, rajta reszketéseket észlelt; a reszketést azonban maga a láz is okozhatta, s egymagában nem bizonyítja, hogy vádlott a delírium potatorum betegségébe esett volna, mert e baj sokkal súlyosabb tünetekben szokott jelentkezni még enyhébb alakjában is. Mennyire jól tűrte a szeszesitalokat, mutatja azon körülmény is, hogy bár a vádbeli cselekményt megelőző két napon át a rendesnél sokkal többet ivott, mégis öntudatát épségben megtartotta, minden tettéről, minden szaváról számot tud adni, emlékező tehetsége érintetlen maradt. Azon feltevés tehát, hogy vádlott, mikor a bűnös cselekményt elkövette, a szeszes italok mérgező hatása alatt állott, kizárandó. Van még egy kóros állapot, melyhez vádlottnak egész magaviselete nagy mértékben hasonlit és melyet ennél fogva e helyen méltányolni szükséges. Ezen kóros állapotot az elmegyógyászok erkölcsi tébolynak — morál insanity — nevezik. Ezen kóros állapot különösen törvényszéki-orvostudományi szempontból bir a legnagyobb fontossággal, minthogy az ezen kórban szenvedők felületes észlelés mellett alig különböztethetők meg a közönséges megrögzött gonosztevőtől és a kóros állapot az igazságszolgáltatás nagy hátrányára nem ismertetik fel. Az erkölcsi tébolynál a szellemi képességek teljes épségben fenállhatnak, a szellemi működések rendesen folynak le, de hiányosság mutatkozik az erkölcsi érzetek körében. Valamint az értelem zavarainál értelmi gyengülés, elmegyengeség, ugy az erkölcsi tébolynál az erkölcsi érzésnek alantabb foka, erkölcsi hiányosság van jelen. Valamint vannak emberek, kik szinvakok és kiknek nincs hallásuk a zenéhez, ugy találtatnak emberek, kiknél ab ovo hiányzik az érzék az erkölcs és a nemesebb érzetek iránt; ezek mintegy ösztönszerűleg cselekszenek roszat, keblöket nem indítja meg sem rokoni sem baráti szeretet, önző vágyaik nem ismernek határt és korlátot, szivtelenség és szeretetlenség jellemzi egész magatartásukat, büntetés nem fog rajtuk és minden javítási kísérletek náluk meghiúsulnak ; valóságos erkölcsi tompulat. Az elősorolt tulajdonok egytől-egyig feltalálhatók a megrögzött, erkölcsileg sülyedt gonosztevőnél is, minővel a fenyítő biró naponta találkozik; a megkülönböztetés a közönséges gonosztevő és erkölcsité-