Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 22. szám - A magyar ügyvédség reformja

— 171 — kitűnik a jogorvoslatokról rendelkező §-okból is, jelesen a 285., 294. és 297. §§-ban a peregyezség nincs felszámítva a felebbezéssel vagy semmiségi panaszszal megtámadható birói határozatok és eljárások közt; igazolásnak a 306. §-ból láthatólag csak határnapok vétlen elmulasztása miatt van helye ; a perújítást pedig a 317. §. a birói egyezség által befejezett perekben egyenesen kizárja. Különbség is van a »jogérvényessége ezen kétféle értelmezése, vagyis azon két külön fogalom között: »végrehajtható« (tulajdonképi jogérvényesség) és ^jogorvoslat alá nem eső« (itélményhatályu jogérvényesség) ; mert ugyanis van birói határozat akárhány, mely további jogorvoslat alá nem esik, vagy mely ellen jogorvoslat nem használtatik, tehát közönségesen véve jogeró's, — bizonyos ideig valamennyi ítélet ezen két kategória valamelyikébe tartozik — s mégis az nem tulajdonképeni értelemben vett jogérvényes, azaz nem végrehajtható, vagyis az Ítéleti jogositottság végrehajtás utján nem érvényesíthető. Lássuk példában a dolgot. A sommás bíróság által meghozott és szabályszerüleg kihirdetett ítélet ellen marasztalt fél a kihirdetéskor felebbvitelt be nem jelent, az többé felebbviteli jogorvoslatnak és az ujitott sommás perben keletkezett s kihirdetett hason itélet semminemű jogorvoslatnak alá nem esik, tehát a ptrts. 124. §-a értelmében véve jogérvényes, és mégis azon itélet a marasztalt kötelezettségének teljesítésére kiszabott 8 napi határidő lejárta előtt végre nem hajtható, tehát valóban jogérvényesnek addig nem tartható. Hasonlóan végrehajtás nem kérhető a rendes eljárásban hozott itélet ellen a teljesítési 15 nap letelte előtt, bárha marasztalt a felebbviteltől a 15 nap előtt irásbelileg elállott avagy beadott felebbvitelét visszavonta, s illetőleg ha a további jogorvoslattal meg nem támadott curiai határozat kézbesittetett is. Ugyanezen tekintet alá esnek az oly ítéletek is, melyekben a teljesítési határidő a rendszerinti 8 illetve 15 napinál későbbre tüzetett ki. Ezekből kitetszik, hogy az utóbbi helyen említett nézetnek azon kiindulási pontja, hogy a peregyezség jogérv ény e s itélet erejével birván, annak, mint olyannak alapján a feltétlen bekeblezés volna megengedhető, meg nem állhat, mert igenis itélet erejével bir ugyan, de mig a benne foglalt teljesítési határidő le nem járt, addig nem a szó valódi értelmében vett jogérvényes, addig nem végrehajtható, tehát mindaddig a peregyezség alapján feltétlen bekeblezés sem adható meg, miután a bekeblezés alapjául a telekkönyvi rendtartás 84. § a b) pontjának határozott renegy ízben volt kénytelen a kir. ügyészség őt a börtönfelügyelőség irányában tanúsított daczossága miatt fegyelmileg büntetni, mely büntetést ő türelmes megadással elviselte. A mi személyét illeti, ő jól termett és jól kifejlett, bár nem igen erőteljes, de egészséges 37 éves férfiú; a koponya alkatában feltűnőbb eltérés nincs, csak a homlok keskenyebb és kissé alacsony. Az arczvonások kellemetlenek, a pofacsontok erősebben kifejlettek, a szemek aprók, a kifejezés általában szellem nélküli, tekintete bizonyos hideg kegyetlenséget árul el. Beszédében müveit nyelvet és olykor válogatott szavakat használ, előadása folyékony, gondolkodástanilag helyes, öszszefüggő, és midőn bűntettéről van szó, átgondolt. Feltűnő mindenesetre az, hogy midőn testvére meggyilkoltatásáról beszél, erről ugy szól, mint a legközönyösebb tárgyról, rajta a megindulásnak legkisebb nyoma sem látszik, de igyekezik a dolgot ugy feltüntetni, mintha szülői, rokonai, ismerősei, szóval mindnyájan az ő megbáutására és megrontására összeesküdtek volna; átgondoltan és ügyesen felhoz minden körülményt, mely tettét tetszetősebb szinben lenne képes feltüntetni, s ilyenkor nem mindig ragaszkodik az igazsághoz. Elmondja, hogy az utóbbi években ivásnak adta magát, de tagadja, hogy valaha teljes részegségig leitta volna magát, vagy hogy az ivástól komolyabb baja lett volna, Bűntettét minden részleteivel adja elő, megemlékszik minden egyes körülményről, felemiit mindent, mit az nap és a megelőző napon tett és beszélt; állítja ugyan, hogy két napon át csaknem mindig ivott, ugy hogy ittas volt, s ezt mindenkép igyekszik elhitetni, de a mellett elősorolja, mennyit és hol ivott, mely körülmény az állítólagos ittasságot egyáltalán nem látszik igazolni. Ami előéletét illeti, ö körülbelől 8 év óta oly életmódot folytatott és oly magaviseletet mutatott, mely azon álláshoz, melyet ő mint a műveltebb osztályhoz tartozó egyén elfoglalt, sehogy sem illett és melylyel közmegbotránkozást keltett. Ugyanis rendetlen életnek, ivásnak adta magát, e miatt gazdaságát — bár ezt tagadja — elhanyagolta, adósságokat csinált, és a vagyont, melynek kezelését reábízták, elpusztitotta; egy ideig mint közigazgatási tisztviselő működött, miután azonban a reábízott pénztárt delkezése szerint csak a végrehajtható egyezségek szolgálhatnak. Megerősítésre talál a most kifejtett elmélet avagy bírálat az igazság eszméjének követelményében és a hiteltelekjegyzökönyvek feladatában is, mert a mig az egyezségileg kikötött határidő bekövetkeztével a követelhetési igény folyóvá és a tartozás esedékessé nem vált, addig az adós fizetési kézségében kételkedni nem szabad, s az ellene való reális biztosíték szerzésére nincs jogos ok; máskülönben a peregyezségre lépett telekkönyvi tulajdonos naponkénti alaptalan bejegyzésekkel való üldöztetésnek, birtoka pedig indefinítiv terheltetéseknek tétetnék ki, mi a magánjog biztonságával nem volna összeegyeztethető; és a nyilvánkönyvek, tekintet nélkül a bekeblezési engedély létére vagy hiányára, szükségtelen, oknélküli, s mondhatjuk jogtalan bekeblezésekkel halmoztatnának el, mi csak az áttekintés nehezítésére s a telekkönyvek feladatának koczkáztatására vezetne. De az első nézet, mely szerint a le nem járt fizetési határidőt tartalmazó, tehát végre nem hajtható peregyezség alapján, a kért zálogjogi bejegyzés feltétlenül megtagadtatik, szintén nem állja ki a beható bírálatot. Mert elvitathatlan jogi tétel az, hogy a peregyezség itélet hatályával bir; már pedig a marasztaló itélet alapján, bárha felebbvitelt használt is az ellen a marasztalt fél, s ez okból jogerőre nem emelkedett még, biztosítási végrehajtásnak (p. törv. rendt. 338. §.) és a tkvi rendt. 92. §-a értelmében élt/jegyzésnek van helye: ennélfogva az itélet hatályával bíró per egyezség alapján is helye kell hogy legyen a végrehajthatóság bekövetkezte előtt, mind a biztositásnak, mind az előjegyzésnek. A kérdéses minőségű peregyezség alapján tehát a mi véleményünk szerint a zálogjog előjegyzésének van helye, és pedig a kikötött fizetési határidő lejártának igazolásától függő joghatálylyal. (Befejezése köv.) A magyar ügyvédség reformja. (Dr. M. I.) Körülbelül 3 év óta halljuk a magyarországi, de különösen a fővárosi ügyvédeknek az iránti panaszaikat, hogy keresetük évről-évre fogy, hogy az ügyvédség buzgó tévekenység és becsületesség mellett sem biztosithatja a megélhetést, és hogy az ügyvédi tekintély és a megbízhatóság hanyatlása tapasztalható. Ugyanazon jelenségek a szomszéd Ausztriában is mutatkoznak. A Lajtán tul, hol a numerus clausus ideje alatt az ügyvédi irohütlenül kezelte, kénytelen volt hivatalát odahagyni. Egyáltalában komoly, kitartó foglalkozásra és tisztességes módoni megélhetésre képtelennek mutatta magát. Atyja több izben jelentékenyebb összegeket fizetett helyette, és részint ezért, részint rendetlen élete miatt a helyzet közte és családja közt mindinkább feszültebb és türhetlenebb lett. A feddéseket és szemrehányásokat, miket a családtagok neki tettek, gyűlölet és üldözés kifolyásának tekintette; ugy volt meggyőződve, hogy szülői csak azért haragszanak reá, mert öcscse — kit gyűlölt — fondorkodik és árulkodik ellene. Több izben a leghevesebb kifakadásokban és veszélyes fenyegetésekben nyilvánította gyűlöleté* testvére ellen, de nem kimélte atyját és anyját sem, kiket nyilvánosan szidott és gyalázott. Egy izben tettlegességre ragadtatta magát atyja ellen, mely alkalommal hosszabb idei vizsgálati fogságban tartatolt, honnan végre is atyja kérelmére szabadon bocsáttatott; máskor egy társaságban kést ragadott és azzal öcscsének akart menni, csak többek fenyegetésére csendesedett le. Ezen gyűlölködés és ellenséges hangulat végtére borzasztó katastrofával végződött; egy napon, midőn a családtagok értekezleten együtt voltak és épen vádlott sorsáról tanakodtak, ő, ki az értekezletet a mellékszobából hallgatta, azon pillanatban, midőn öcscse atyja szobájából kilépett, fegyvert ragad, öcscse elé lép, és azt, midőn előle futva hátat fordított, egy lövéssel leteríti, s midőn vonaglani látja, a földön fekvőre rásüti a fegyver másik csövét is. Ezen borzasztó tette után nyugodtan követi az elfogatására odaérkezett rendőröket, s ismerőseinek, kikkel az utczán találkozik, bántó cynismussal mondja: »ott van már a pecsenye!« És valamint akkor, ugy azóta is hideg szivtelenséggel beszél gyilkos tettéről, mentségére csak azt hozván fel, hogy nem is tudja, miképen történt az egész dolog. A kérdés most már az: vajon ezen bűntény, mely ugy indokainál mint egyéb körülményeinél fogva eléggé feltűnő, olyannak tekintendő-e, minőt a közönséges büntevö elvetemültségében, erkölcsi sülyedésében, szenvedélytől és önző boszutól indíttatva követ eh avagy olyannak, melyet az illető elméjének kóros zavarában, mintegy ösztönszerű, kényszerűséggel vitt véghez. Vagyis a birói kérdés szavai szerint: