Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 22. szám - Törvényszéki orvosi vélemény testvérgyilkossággal vádolt E. M. beszámithatósága iránt

— 170 — haszonbér, haszonélvezet, elő- és visszavásárlási vagy egyéb hasontermészetü jogok iránt létrejött peregyezségekre. Sőt a most felsorolt személyes jogok tekintetében a telekkönyvi jogosítottnak határozott engedélye nélkül még előjegyzés sem adathatik meg; mert kifejezett engedély (clausula intabulandi) nélkül, ilyen a szerződő felek akaratkijelentésével már befejezett jogoknak egyáltalában sem bekeblezését sem előjegyzését eszközölni nem lehet, s nem is okvetlenül szükséges az. mivel a személyes jogok a telekkönyvi bejegyzés által nem léteit — mikép a dologbani joggal történik — hanem csak általános hatályt nyernek. Utoljára hagytuk a zálogjogot, mert ezen jogra nézve a kitűzött kérdés megoldásánál legtöbb nehézség mutatkozik. Minden vitán felül áll, hogy az esetben, midőn felperes hitelező részére peregyezségileg az adós valamely kellőleg kijelölt ingatlanára zálogjogot enged, annak alapján felperes zálogjogát telekkönyvileg bekebleztetheti; bekeblezési világos engedély sem szükséges ahhoz a 84. §. b) pontjának negatív szabályozásából és a dolog természetéből következtethetó'leg, mint fönebb kifejtetett. Ahhoz sem férhet kétség, hogy midőn a peregyezségben a tartozás elismertetik ugyan, de az annak reális biztosításául szolgálandó zálogjog nyilvánkönyvi bejegyzése általában eltiltatik, akkor a peregyezség daczára a zálogjog bekeblezése, de sőt még előjegyzése sem engedhető meg, mert ezt a megállapított jogérvényes kikötés ellenére igazolni ugy sem lehetne. Az is kétségtelen, hogy midőn alperes a peregyezségben magát kötelezte hitelezője javára bizonyos összegnek megfizetésére, bármely fizetési határidő kikötése nélkül, sőt fizetési határidő kitűzésével is, ha a bekeblezési kérelem benyújtásakor e határidő már lejárt: ez esetekben felperes a peregyezvény alapján zálogjogi bekeblezést nyerend; mert ilyenkor felperes joga liquid, s az alperes fizetési kötelezettsége lejárt, miből következik, hogy a lejárt kötelezettség folytán a ptrts. 345. §. f) pontjához és a váltó-eljárás 63. §-ához képest, a peregyezség végrehajtható, a végrehajtható bírósági egyezségek alapján pedig a telekkönyvi rendtartás 84. §. b) pontja értelmében bekeblezésnek van helye. El nem döntött vitás kérdés azonban, hogyha alperes peregyezségileg zálogjog engedélyezése, de a nyilvánkönyvi bejegyzésnek is eltiltása nélkül, bizonyos kitűzött határnapon vagy több későbben bekövetkező határidőkben való fizetésre T Á R C Z A. Törvényszéki orvosi vélemény testvérgyilkossággal vádolt E. M. beszámithatósága iránt. Tényállás. E. M. 37 éves, f—i születésű, nős, gyermektelen, jómódú, előkelőbb családból származott és ifjúságában jó nevelésben részesült, sőt felsőbb iskolákat végzett; 22 éves korában atyja átengedett neki egy kisebb földbirtokot, melyen gazdálkodott. 0 azonban rendetlen, kicsapongó életmódot folytatott, iszákos lett és adósságokba verte magát, miket atyja több izben fedezett. E miatt folytonos viszályban élt szüléivel és a család többi tagjaival, de különösen M. öcscsével, kit legnagyobb ellenségének tartott, sboszus szivvel nézte, hogy gyűlölt öcscse a szülők kegyében állott, mig őt mindenki lenézte. E gyűlöletes viszony igy tartott éveken át, mi közben nem hiányoztak a leghevesebb családi jelentek, sőt tettleges verekedések sem ; s ő nem egyszer veszélyes fenyegetésekbe tört ki atya és öcscse ellen. A család végre is megunván a folytonos czivódást, egy értekezleten, melyre 1875. sept. 12-én a családfő házában a családtagok összejöttek, abban állapodtak meg, hogy E. M.-nek néhány száz forint évi tartásdíj adassék és az apai háztól eltávolittassék. E. M. egy mellékszobában tartózkodván, fültanuja volt ezen értekezletnek, s midőn a családtagok eloszlottak, kétcsövű töltött fegyverrel kezében szobájából kilépett, azt az épen vele szembe jövő öcscsére ráfogta, s midőn ez ijedtében futni akarván, neki hátat fordított, azt néhány lépésről hátba lőtte és földre teritette, majd a földönfekvőhöz lépve, másodszor is hátába lőtt; a meglőtt testvér azonnal halva maradt. Midőn az elfogatására nem sokára odaérkezett rendőrök őt a tett helyéről elvezették, minden ellenállás nélkül követte őket és az utczán vele találkozó ismerősöknek monda: »ott van már a pecsenyés. Vádlott ezután a kir. tvszéknek átadatott; a végtárgyaláskötelezte magát, és akikötött fizetési határnap még le nem járt: mi történjék a fizetési kötelezettség beállta előtt a telekkönyvi hatósághoz benyújtott zálogjog bekeblezése iránti kérelemmel ? Eziránt eltérő nézetek uralkodnak, s eltérő felfogások érvényesülnek a telekkönyvi bíróságok határozataiban is. Legközelebb eső' s tapasztalásunk szerint az erdélyrészi telekkönyvi hatóságok által gyakorlatban is követett nézet, hogy miután a telekkönyvi rendszabály 84. §. b) pontja értelmében bekeblezésnek csak a végrehajtható bírósági egyezségek alapján van helye, a kikötött fizetési határidő lejárta előtt pedig a peregyezség végrehajthatónak nem tekintethetik, ennélfogva a kért bekeblezés feltétlenül megtagadandó. Ellentétben áll ezzel, s a gyakorlatban is nagyobb tért hódított magának a másik nézet, mely szerint a peregyezség jogérvényes Ítélet erejével bír (polgári törv. rendtartás 1 24. §-a), minthogy pedig jogérvényes ítélet alapján bekeblezésnek van helye (telekkönyvi rendszabály 84. §. c) pont), a jogerős ítélet minőségével biró s azzal egyenlő hatályú jegyzőkönyvre vett peregyezség alapján is feltétlenül bekeblezést kell megengedni. El nem zárhatjuk magunktól a meggyőződést, hogy mindkét fölemiitett nézet túlhajtott álláspontot képvisel. A peregyezség joghatályának megbirálásánál a polg. törv. rendtartásnak nem 124. §-ából kell kiindulni, mely különben is csak a sommás eljárás alá tartozó perekre vonatkozván, nem általános szabályt állit fel, hanem a minden perre kihatólag rendelkező 257. §-ból, mely csak annyit mond ki, hogy >a per bírája előtt kötött egyezségek ítélet erejével bírnak*. Intézkedése e törvényszakasznak kiterjed tehát ugy a sommás, mint a rendes perekben kelt peregyezségekre, és azoknak egyszerűen csak--a »jogérvényes« jelző hozzátétele nélkül— azitélet erejét tulajdonítja. Igénytelen nézetünk szerint a 124. §-ban előforduló >jogérvényes« szó fölösleges ottan, vagy ha nem, akkor is csak oly értelemben vehető, hogy a peregyezség jogorvoslattal (felebbvitel, perújítás) meg nem támadható,« vagy »további jogorvoslat alá nem eső« itélet erejével bír, nem pedig a jogérvényességnek tulajdonképeni, a jogi életben közönségesen elfogadott értelmében, mely szerint a kérdéses peregyezség feltétlenül »végrehajtható« lenne. Az, hogy valóban a >jogérvényes« szónak az idézett §-ban csak azon értelmet kell tulajdonítani, hogy peregyezség ellen jogorvoslat nem használható, nál a védelem részéről felhozatott, hogy vádlott a tett idején ittassága miatt, és mert rajta a delírium tremens tünetei már az előtt is észleltettek, önkívületben volt, s igy a beszámithatóság feltételei nála hiányoztak ; a törvszék azonban a beszámítást megállapította és vádlottat 15 évi börtönre ítélte, mely ítéletet a kir. tábla is helybenhagyta; a Curia azonban a védelem által érvényesített kifogásokat figyelembe veendőknek vélvén, a hozott ítéleteket feloldotta és elrendelte, hogy egy részről vádlottnak orvosa arra nézve, ha vajon az előző időben vádlotton észlelt-e oly tüneteket, melyek a delírium tremens-re vonatkozhatnak, kihallgattassék, másrészről pedig a trvszéki orvos vádlottat észlelés alá vévén, adjon véleményt arról, vajon észlelhető-e vádlotton az elmének oly kóros állapota, mely miatt annak beszámithatósága a tett idején kizárható lett volna, végre pedig a beszerzett orvosi vélemények felülvéleményezés végett az országos egészségügyi tanácshoz terjesztessenek fel. A szakértői orvosi vélemény, melynek szerkesztésével alulírott lettem megbízva, következőleg hangzott: A k—i kir. fenyítő törvényszék 3576/876. sz. végzésével felhivattam, hogy a n. m. magyar kir. Curia 3120/876. sz. végzésében körülirt meghagyásához képest — testvérgyilkolással vádolt E. M.-t orvosilag megfigyelvén, szakértői véleményt adjak arról: ha vajon észlelhetők-e vádlotton a jelenben oly kórnak tünetei, vagy a múltból olvannak nyomai, mely vagy általában vagy időközileg a vádlott elméjére zavarólag hatott, s nincs-e kizárva annak lehetősége, hogy a vádbeli cselekményt nem teljesen vagy épen nem beszámítható állapotban követte legyen el vádlott? Miután vádlottat hosszabb időn át észleltem, van szerencsém véleményemet a következőkben előadni. E. M. vádlottat, ki most közel egy éve van letartóztatva, ezen idő alatt mint börtönorvos majdnem naponta láttam, és több izben kisebb bajokban gyógykezeltem; magaviseletében soha semmi rendellenest nem tapasztaltam, mindig csendes, illemes magatartást mutatott, csak