Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 19. szám - Törvényjavaslat a magyar rendőri büntetőtörvénykönyvről

— 150 31. §. A bűnvádi eljárás megindithatása, a mennyiben külön törvény ellenkezőt nem rendel, 6 hó alatt — a büntetés pedig 9 hó alatt évül el. (Folytatása köv.) A szegedi ügyvédi kamara évi jelentése 1877. évről. (Befejezés.) I. A szegedi kir. törvényszék s ahhoz tartozó kir. fer ásbir ó ságo k. Kamaránk mult évi jelentésében kifejtette nézetét e kir. törvényszék működéséről, elismerőleg szólt azon gyorsaság- és alaposságról, melylyel az ügyek elintéztetnek, s ezen elismerést annálinkább hangsúlyozta, mert a hód-mező-vásárhelyi és makói királyi törvényszékek megszűnte folytán az ügyek száma tetemesen felszaporodott. A mint kamaránk mult évi jelentésének ezen részéhez a lefolyt évre vonatkozólag is csatlakozunk, fájdalom, csatlakoznunk kell, sőt fokozott mérvben kell magunkévá tennünk azon panaszát is, mely szerint az elintézett ügydarabok kiadmányozása rendetlen, lassú és hiányos. Hetek, sőt hónapok múlnak el, mig a fél a bírói határozathoz jut s akkor is az oly nehezen várt határozat tele van értelemzavaró hibákkal, olvashatlan betünyomokkal. Sőt sajnálattal kell kijelentenünk, hogy a kiadmányozásnak ezen állapota a lefolyt évben nemhogy javult, de határozottan roszabbra fordult. Ha meggondoljuk, hogy a kir. törvényszék évi ügyforgalma a 4í>,000 számot meghaladja, ha tekintetbe veszszük, hogy ez óriási munka ellátására nyolez irász áll rendelkezésre, s ha hozzáteszszük azt, hogy Nagyméltóságod két dijnok javadalmának elvonása által ezek számát még kevesbítette, akkor alkothatunk csak képet magunknak a kiadmányozás azon állapotáról, mely a törvényszéknél létezik, s mely, ha sürgősen segély nem érkezik, daczára biráink szorgalmának s igyekezetének, a törvényszéki peres eljárást e vonatkozásban országos botrány tárgyává teszi. Hasonló állapot tűnik élőnkbe a kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál is. mihez járul, hogy a kézbesítés az ügyek halmaza s a kézbesítésre alkalmazható szolga-személyzet csekély létszámánál fogva oly lassúsággal történik, hogy a fél kiadmányához olykor csak hónapok múlva jut. Sem a levéltári helyiség szük volta, sem a kir. ügyészségi hivatal ily minősége tárgyábsn tett kérelmünk meg nem hallgattatott; a levéltári helyiség most is ugyanaz, s három kir. alügyész még mindig egy szük szobában szorong, mely körülmény mig egyrészt a nyugodt szellemi foglalkozást tetemesen nehezíti, másrészt a felekkel szemben mindig megőrzendő hivatali tekintélyt határozottan csorbítja. Kérjük Nagyméltóságodat, miszerint e hiányokat sürgősen orvosolni méltóztassék. A szegedi kir. járásbíróságról mult évben jelentettük, hogy az ügyek tulhalmozottságánál s a birói személyzet csekély létszámánál fogva hajótörést szenved minden jóakarat, annyira, hogy járásbíróságunknak szabályszerinti jellegét az érintett okoknál fogva csak késedelmesség és rendetlenség képezi. Elmondottuk azt, mily végtelen hosszú időbe kerül e járásbíróságnál egy sommás ügy legombolyitása, megemlítettük, hogy a keresetekre a tárgyalási határnap rendszerint 3—4 hóra tűzetik ki. Megnyugvással konstatáljuk, hogy e tekintetben a lefolyt év folyamán némi javulást észleltünk, mit azon körülménynek kell tulajdonitanunk, hogy e járásbíróságnál rendszeresített aljárásbirák létszáma kiegészíttetett. Ugyancsak mult évi jelentésünkben hosszasabban foglalkozván a járásbirósági segédszemélyzettel, kifejtettük az e téren fenforgó valóban nyomorúságos állapotot, s kértük Nagyméltóságodat, hogy a szük hivatali helyiség s a segédszemélyzet szaporítása tárgyában intézkedni szíveskedjék. Nagyméltóságod azonban e tárgyban nemcsak hogy nem intéz, kedett, hanem az irodai személyzetből még egy dijnokot el is vont s így igen természetes, hogy jelenleg e mizériák még a tavalyinál is nagyobbak, annál inkább, mert a megmaradt járásbirósági segédszemélyzetből is egy-kettő már munkára alig képes. Sürgetve kérünk ez irányban intézkedést Nagy-méltóságodtól s első sorban kérjük a segédszemélyzet tetemes megszaporitását, a munkaképtelennek eltávolítását, mert e nélkül a jelzett állapotnak jobbrafordulását nem remélhetjük. A hód-mező-vásárhelyi, telekkönyvi hatósággal fölruházott kir. járásbiróság működéséről örömmel jelentjük a lefolyt évre vonatkozólag, hogy az ügyek gyorsabban, alaposabban és több jóakarattal láttatnak és intéztetnek el, mint a múltban, s ezen elismerés ugy a polgári, mint a telekkönyvi és bünvizsgálati ügyek elintézését egyaránt megilleti. A kezelőszemélyzetnél azonban rendetlenségek még igen gyakran fordulnak elő és nagyobb szorgalom kifejtése különösen kívánatos, főkép a telekkönyvi ügyek kiadmányozásánál. A járásbíróság szorgalmáról eléggé tanúskodik, hogy a mult évben beérkezett 16,584 ügydarab közül egy sem maradt elintézetlenül. A hagyatéki ügyek kezelése és elintézése körül még mindig nagyobb gyorsaság kivánatos; az érdekelt örökösök és felek viszonyainak tisztábahozása ezt mulhatlanul követeli. A makói, szintén telekkönyvi hatósággal felruházott királyi járásbiróság lefolyt évi működéséről jelentjük, hogy az ügyforgalom nagyságánál, mely a lefolyt évben a mult évi hátralékokkal együtt 23,815 számra emelkedett s ezzel szemben ugy a birói, mint a segédszemélyzet csekély létszámánál fogva, daczára a birák szorgalmának és ügyekezetének, az ügyvitel egyik ága sem volt képes azon fokra emelkedni, melyet ugy az igazságszolgáltatás általános, mint a vidék különös forgalmi érdekei követelnek. Ha tekintetbe veszszük, hogy a föntkitett óriási szám csupán 3 biró között oszlott meg, s ennek daczára polgári ügyekből csupán 570, fenyítő ügyekből 241, telekkönyvi ügyekből azonban 3000 szám maradt hátralékul a folyó évre, akkor el kell ismernünk első sorban a birák szorgalmát, de másrészről a birák és segédszemélyzet szaporításának föltétlen szükségességét. Különösen szükségesnek jelentjük ki ezt a járásbíróság telekkönyvi osztályára nézve, melynél a hátralék legnagyobb s melynek működéséhez hogy mily érdekek vannak kötve, igazolja azon körülmény, hogy a lefolyt 1875., 1876. és 1877. évekről 16 milliót meghaladó értékforgalmat mutat föl. A telekkönyvi osztálynál fölhalmozott s föntebb számszerűleg kitett hátralék mutatja, hogy a peres ügyek folyama ép a végrehajtási, tehát azon stádiumban akad fen, melyben a leggyorsabb eljárás volna szükséges, s igy a birói személyzetnél alkalmazott szűkmarkúság gyakorlatilag ép e helyen sújtja a jogkeresőket. A szentesi, telekkönyvi hatósággal fölruházott kir. járásbiróság működéséről is elismeréssel szólhatunk, a mennyiben az 1877. évben befolyt 10,969 számból 3 biró által 10,409 elintéztetett. Sajnos azonban, hogy a segédszemélyzet csekély létszámánál fogva a kiadmányozás itt sem felel meg a jogos igényeknek. A csongrádi kir. járásbiróság birói tagjainak működését hasonló elismerés illeti. A mi azonban az elintézett ügydarabok kiadmányozását illeti, keveset mondanának, ha csak azt állitanók, hogy az nem felel meg a jogos igényeknek. Közelebb állunk a valóhoz, ha azt állítjuk, hogy a járásbíróságnál kiadmányozás — nincs. E járásbíróságnál ugyanis két irnok van rendszeresítve, kik az iktatói, kiadói és irattárnoki teendőket is alig birják végezni; az irászi teendők teljesítésére egy díjnok volt alkalmazva s ennek kellett 3 birói tag elintézvényeit másolgatnia, mely állapotnak az volt a következménye, hogy a fél, hacsak a kiadmányt önmaga le nem irta, a birói határozatra egy félévig, sőt több ideig is várakozhatott. Ezen tarthatlan állapoton a folyó évre ugy lett segítve, hogy ezen egyetlen dijnoki állomás is beszüntettetett és igy jelenleg nincs a járásbíróságnál senki, aki egy kiadmányt leírjon. Ily körülmények között, ha még oly szorgalmasan dolgoznak is a birák, s ha még oly kielégítő kimutatást fognak is bemutatni, az eredmény nem lesz egyéb szemfényvesztésnél, mert a kiadóhivatalban heverő bírói intézkedésnek senki sem veheti hasznát. A járásbirósági segédhivatal helyisége szintén nem mondható megfelelőnek, minthogy egyetlenegy szobában van összezsúfolva az iktató-, kiadó- és levéltári hivatal; itt készítik a mutatókönvveket s a kimutatásokat, itt vezetik a naplók egész özönét, e szoba képezi a végrehajtók és becsüsök hivatalos helyiségét is. Elképzelhető, hogy az ily zűrzavarban nyugodtan dolgozni még akkor sem lehetne, ha kellő segédszemélyzet volna. A battonyai kir. járásbiróság működéséről is elismeréssel jelentjük, hogy a mult évben befolyt ügydarabokból elintézetlen alig maradt, mely körülmény az illető birák szorgalmáról eléggé tanúskodik. A kiadmányozás azonban a segédszemélyzet csekély létszámánál fogva itt is, miatt mindenütt, fölötte lassú. II. A n a g y k i k i n d a i kir. törvényszék. Mult évi jelentésünkben kifejezést adtunk abbeli reményünknek, hogy e kir. törvényszéknél s járásbíróságnál egyrészt a birói állások betöltése, másrészt pedig a birák tevékenysége az igazságszolgáltatás terén a legszebb erredményeket fogja előidézni. A Nagyméltóságodhoz fölterjesztett statisztikai adatok fényesen igazolják, hogy a reményt nem követte a csalódás, hogy a birák a mult év folyamán fizikai erejüket csaknem egészen kimerítő, ernyedetlen tevékenységet fejtettek ki, földolgozván még a régi hátralékot is. Ugyanily mérvű elismerést érdemel a kir. ügyészség is, melynek működését eléggé jellemzik a következő számadatok : Érkezett 1877. évben 7941 szám, melyek közt uj bűnügy illetőleg följelentés és bünvizsgálat 594. A befolyt és egytől-egyig elintézett számokon kivül a mult évek hátralékaiból elintéztetett még: 1872- ből 5 szám 1873- ból 229 » 1874- böl 219 , 1875- bői ; ; ; i06 » 1876- ból igo^ s igy az 1877-iki számokkal együtt összesen. . . 6680 szám] Az ügyészség által kifejtett ezen rendkívüli tevékenység a büntető ügyek folyamát a rendes kerékvágásba hozta, s a bűnügyek most már oly gyorsan nyernek érdemleges elintézést, amint az bűnvádi eljárásunk mellett egyáltalában lehetséges. A n.-kikindai királyi járásbíróságnál maradt hátralék 1876-ból 3206 szám. befolyt 1877-ik évben 17390 » . ., összesen: 20596 szám! Ebből 1877-ik évben elintéztetett .... 18426 » maradt tehát hátralékban ] 1426 szám.