Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 19. szám - Az életbiztosítási szerződés időelőtti érvénytelenüléséről

— 14 verbindungen des nienschlichen Gemeinlebens, (Lében, Eigenthum, Bestand desStaates) sondern nurZwecke undAufgaben, welche die menschliche Gemeinschaft von diesen Grundlagen aus erstrebt. Handlungen, welche nicbt gégén die zehnGebote (!!), sondern nur (!) gegen Anordnungen des Staates sind, fallen nicht in die Kategorie der Verbrechen, sondern der Polizeitibertretung.« Sic tudományos Tartufferia! J (Folytatása köv.) Az életbiztosítási szerződés idöelőtti érvénytelenüléséról.*) Törvényhozásunk, midőn kereskedelmi törvénykönyvünkben a kereskedelmi ügyleteket mint ilyeneket egyenként felsorolta s az egyes ügyletek körül fölmerülő jogviszonyokat lehető teljességgel szabályozni, az általános magánjogi elvek elégtelenségét telhetőleg pótolni igyekezett, mint a legnagyobb mértékben kereskedelmi ügyletről szükségesnek tartá a biztosítási ügyletről is lehetőleg kimerítően intézkedni. E törekvés, melyről a törvény előkészítésével foglalkozott tárgyalások eléggé tanúskodnak, el nem tagadható. Csak az képezi kérdés tárgyát, hogy a törekvést minő siker koronázta. És e pontban többek meggyőződéséhez csatlakozva az én szerény nézetem is az, hogy kereskedelmi törvényünknek a biztosítási ügyletekre, különösen azonban az életbiztosításra vonatkozó intézkedései a gyakorlati élet szükségeit már ma sem elégítik ki. A kereskedelmi törvény életbe lépte óta lefolyt alig pár rövid év tapasztalásai e meggyőződés ébresztésére elég anyagot szolgáltattak, mert gyakorlatunknak az életbiztosítási jog terén már eddig is számos oly kérdéssel kellett megbirkóznia, melyek iránt a törvény elégtelen vagy épen semmi tájékozást sem nyújt, s mivel e küzdelem, e fejlődés nemcsak a mindennapi életre, hanem jogéletünk jövőjére, a jogelvek képződésére is döntő befolyást gyakorol, nem látszik fölöslegesnek kereskedelmi törvényünknek az életbiztosításra vonatkozó határozatait s különösen a határozatoknak az életbiztosítási ügylet időelőtti érvénytelenüléséről és jogkövetkezményeiről rendelkező pontjait kissé figyelmesebb vizsgálat tárgyává tenni s a mutatkozó hiányok betöltése vagy az egyes határozatok értelmezése iránt néhány rövid észrevételt koczkáztatni. Kereskedelmi törvényünk, miután a biztosító és biztosított kölcsönös jogait és kötelezettségeit megállapítja, a kölcsönös jogok és kötelezettségek sanctiójakép arról is rendelkezik, hogy mely esetek azok, amelyekben az életbiztosítási szerződés idő előtt, lejárat előtt érvényét veszti, s mi a következménye annak, ha a szerződés érvénytelenülését, megszűntét véletlen körülmény vagy a felek egyike vagy másika idézi elő. A megszűnés eseteit törvényhozásunk jónak látta külön egyenkint felsorolni, s így jöttek létre kereskedelmi törvényünknek 465., 475., 502. és 505. §-ai, melyek közül a két első a biztositások minden fajára, a két utolsó különösen az életbiztosítási szerződésekre vonatkozó megszűnési eseteket foglalja magában. Czélom szükségessé teszi, hogy a törvényben elősorolt eseteket egyenkint sorban emlékezetbe hozzam. A 46 5. §. szerint a biztosítási ügylet érvénytelen : 1. ha az oly vagyoni hátrány tekintetében köttetik, mely a biztosítottat egy általa vagy a biztosítási ügyletet megkötő harmadik személy által szándékolt tiltott cselekmény folytán érheti; 2. ha az esemény, melyre a biztosítás irányul, az ügylet megkötésekor már bekövetkezett, s a biztosított vagy a szerződő fél arról tudomással bírt, vagy ha a biztosító tudta, hogy az esemény többé be nem következhetik; 3. ha a biztosítási szerződés a törvényben kijelölt kellékeknek meg nem felel. (Erre például talán az lenne fölhozható, ha a biztosítási szerződés a 468. §. rendeletéhez képest írásba nem foglaltatott, vagy ha az életbiztosítási kötvény azon időpont iránt, melytől a biztosítási összeg kifizetése függővé tétetik, rendelkezést nem tartalmazna, stb.). A 475. §. szerint az esetben, ha a biztosított vagy az a helyett szerződő fél az ügylet megkötésekor a biztosító előtt tudva nem levő s a 474. §. értelmében arra nézve fontos ténykörülményeket elhallgatott vagy valótlanul adott elő, a biztosító jogosítva van a szerződés érvényességét bármikor akár kereset, akár kifogás alakjában megtámadni. Az 502. §. értelmében, ha a biztosított személy foglalkozásában oly változás történik, mely által a koczkázat akkép fokoztatik, hogy a biztosító, ha e körülmény előre tudva lett volna, az ügyletet egyáltalán nem, vagy nem ugyanazon feltételek mellett kötötte volna meg, az ügylet más megállapodás hiányában megszűnik, ha a biztosító a változásokról nyert értesítés folytán ki nem jelenti, hogy a szerződést fentartja. . Végre az 505. §. szerint az életbiztosítási szerződés hatályát veszti' 1. ha az esemény, melynek bekövetkeztétől a biztosítási összeg kifizetése függővé tétetik, a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt következik be, melytől kezdve a biztosító a koczkázatot viselni tartozik; . , . 2 ha a kijelölt kedvezményezett meghal, vagy ha az esemény, melynek bekövetkeztétől a fizetés függővé tétetett, többé be nem következhetik; . ... , ., . ,, Qn 3. ha a visszatérő időszakokban fizetendő dy a lejáiat után dO *) A »Jogászkör«-ben tartott előadás. nap alatt vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, mely szabály alól kivételnek csak akkor van helye, ha a késedelem erőhatalom vagy vétlen baleset által okoztatik; végre 4. ha a kedvezméűyezett a biztosított életét vagy egészségét veszélyeztető valamely cselekvényt szándékosan követ el. Ha már ezen szerződés-érvénytelenülési eseteket figyelemmel áttekintjük s ugyanakkor az életbiztosítási ügylet természetét, létesülésének és fenállásának lényeges föltételeit s a szerződésben levő feleknek egymáshoz, de különösen a biztosítottnak a biztositóhoz való helyzetét behatóbb vizsgálat tárgyává teszszük, és végre mindehhez az élet által nyújtott tapasztalatainkat hozzávetjük, szemlélődésünk önkénytelenül azon kérdésbe folyik össze: vajon kereskedelmi törvényünk idézett határozatai az életbiztosítási szerződés időelőtti érvénytelenülésének minden esetét kimeritik-e, vagy pedig lehető az időelőtti érvénytelenülésnek oly esete is, a melyről fenálló törvényünk említést nem tesz? E kérdés első tekintetre a mily természetesnek ép oly egyszerűnek tűnik föl, de azért nem kevésbbé kényes és nehéz. Kényessé teszi az, hogy törvényhozásunknak a biztosítási ügylet szabályozásánál tanúsított azon eljárása, mely szerint a biztosítási szerződés idöelőtti megszűnésének eseteit gondosan egyenként fölsorolni igyekezett, alig hagyhat kétséget azon intentio iránt, hogy a törvény bizonynyal azon visszaélések meggátlása végett, miket a kereskedelmi törvény létrejöttét megmegelőző időben különösen a biztosító intézetek sokféle, gyakran igen kisszerű kikötéseik és akadékoskodásuk által a biztosítottak ellen elkövettek, taxatíve akart e tárgyban intézkedni, s volt is oka ezt tenni annál inkább, mert a szerződés időelőtti megszűnésével fontos következményeket kapcsol össze. Ugyanazért szinte vonakodva merek a törvény idézett határozataihoz azon kijelentéssel lépni, hogy törvényhozásunk, ha szándékában állott is a biztosítási szerződés időelőtti megszűnésének minden lehető esetét felsorolni, szándékát el nem érte. Nézetem szerint kereskedelmi törvényünk a biztosítási szerződés lejáratelőtti érvénytelenülésének eshetőségeit egy és pedig felette fontos tekintetben egészen figyelmen kívül hagyta. Az általam is feltüntetett esetek ugyanis első megtekintésre mind olyanokul tűnnek fel, hogy azokat vagy valami véletlen vagy a biztosított idézheti elő, ellenben oly esetet, melyben a biztosítási szerződés megszűnését a biztosító okozná, — talán a szerződés kiállítása körül elkövethető törvényeiknességet kivéve — egyet sem találunk. Pedig már csak előre is nehezen esik elhinni, hogy a biztosító, kinek hűségére ezer meg ezer biztosított bízza megtakarított tőkéjét, biztosítottjai bizalmával sohasem élhet vissza és semmi oly tényt sem követhet el, melyet a törvény a biztosítási szerződés érvénytelenítési okául a biztosított részére ismerne el. És e föltevés csakugyan nem csal. Ha nem ismer a törvény, teremt az élet oly esetet, melyet a helyes jogérzék önkénytelenül s azonnal olyanul ismer föl, mint a melyben a biztosítási szerződés időelőtti megszűnését egyenesen a biztosító okozza s ezen okból a viszonosság szerint most már a biztosítottat kell megilletnie azon jognak, hogy a biztosító által megsértett s megszegett szerződés érvénytelenítését követelhesse. Mindenki, ki e tárgygyal csak kevéssé is foglalkozott, tudomással bir a biztosító intézetek egyesülése tekintetében sokak által vallott azon nézetről, mely egy fusionált biztosító intézet biztositottainak is jogot kiván adni arra, hogy szerződésüket teljes kártalanítás követelhetése mellett megszűntnek tekinthessék. Ha azonban e nézet legalább kereskedelmi törvénykönyvünk szerint, mely a társaságok fusióját — a biztosító intézetekre nézve ugyan épen nem kielégitőleg — törvényes szabályozásban részesiti, nálunk érvényes jogelvnek aligha tekinthető is, nem lehet szerződésfelbontási okul nem ismernünk egy biztosító intézet olyféle eljárását, mely szerint az a biztosítási szerződések teljesítését garantirozó üzleti vagyont s különösen a törvény által is gondoskodásban részesített biztosítási díjtartalékot a biztosítottak elől bármi czimen s alakban elvonja, és ez által biztosítási szerződéseiből eredő kötelezettségeinek teljesítését minden reális biztosítéktól megfosztja. Ily eljárás, melylyel rendszerint bukó félben levő biztosító intézetek törvény szerint megengedettnek látszó alakban, például egyetemes viszonbiztositás czimén, de valóban azon be nem vallott czélból élnek, hogy biztositottaik zavarbahozása által biztosítási szerződéseiktől tömegesen megszabaduljanak, a legfontosabb okul ismerendő arra nézve, hogy ellenében a más eszköz által nem védett biztosítottak legalább szerződésűk megszegése miatt formálható jogos igényeiket érvényesíthessék. E nézetemben —megjegyzem— nem azon aczélon túllövő felfogás vezet, mintha a díjtartalékot egyenesen oly vagyonnak tartanám, melyre a biztosítottak dologbeli joggal bírnának. E felfogást nem osztom, de igenis tartom azt, hogy oly legnagyobb mértékben bizalmi ügyletnél, minő az életbiztosítás, a biztosított a biztosító intézet iránt kellő bizalommal csak akkor bírhat, ha mindig nyugodt lehet arról, hogy a biztosító intézet a biztosítási ügyleteinek szerződésszerű lebonyolítását garantirozó tartalékvagyonnal minden perezben bir. Nézetem szerint tehát azon esetek közé, melyekben egyik vtigy másik fél a biztosítási szerződést megszűntnek tekintheti s a megszűnésből folyó törvényes következményeket saját javára fordíthatja, mulhatlanul fül kellett volna venui kereskedelmi törvénykönyvünknek a biztosító intézet által elkövethető azon tényt is, hogy az a díjtartalékot kezeiből ki. s egy harmadik személy tulajdonába bocsátja át. m it habár kereskedelmi törvényünknek a díjtartalékra vonatkozó gyér intézkedései egyenesen ki nem mondják is, a díjtartaléknak a biztositó intézet tulajdonában léte a biztosítási ügyletek fenállhatásának oly lényeges feltételét kell hogy képezze, hogy e feltétel megszegése a biztosítási szerződés érvénytelenítésére a legnagyobb okul szolgál. Igaz ugyan, hogy